A Fidesz cigány-politikája két fő irányban vágtat: a romák látszólagos beemelése a társadalmi élfolyamatokba (kiválogatott lojális cigányok), a legszegényebbek magukra hagyása és kegyelem kenyéren tartása (ikszelő cigányok). A „harmadik irány” úgy működik, mint az öncenzúra a kivéreztetett sajtóban: magát korlátozza.
A beilleszkedett, átlagos „magyar” életet élő cigányok felé mindkét előbbi véglet jelzés: így is és úgy is járhatsz. Erre pedig a középréteghez tartozó romák érthető módon úgy reagálnak, hogy mivel nem lehetnek vagy nem akarnak fideszes kiválasztottak lenni, az éhezéstől és a társadalmi kirekesztéstől pedig rettegnek, inkább visszavonulnak minden közéleti tevékenységtől. Ők a magyar társadalom hatalmas, egyszerre látható és láthatatlan tömege. Orbánék fenntartották az eredeti, szocialista állapotot, s még jobban rátettek egy lapáttal: elérték, hogy politikailag ne egységesüljön a roma társadalom („sokan vannak, eldönthetik a választásokat”), ennek érdekében kontraszelektálták a roma elitet (szolgalelkű „vajdákat” pakoltak a fontos képviseletekbe, ezzel együtt a margóra és megélhetési válságba szorították a legjobb roma érdekvédőket).
Orbán egyszerre építi a roma klientúráját, s tartja fenn a kíméletlenül a jogellenes, tűrhetetlen, rendszerszintű diszkriminációját, s eközben a felelősséget a cigányokra, valamint az önkormányzatokra hárítja (lásd a minapi miskolci fórumot).
Pénzt úgy osztanak, hogy arról hír legyen, és ha lehet, akkor csak politikailag jó módon hasznosuljon (a mi cigányaink, a mi programjaink, a mi termékeink és a mi zsebünk).
A különbségek a választások közeledtével egyre jobban előtérbe kerülnek, noha jelenleg a rendszerváltás igénye miatt a változást akaró romák elnyomják magukban a sérelmeiket és ellenérzéseiket, és beállnak „kampányolni” Magyar Péter mögé. Ez látszólag nyugalmasabbá tette a viszonyokat, de én nem gondolom, hogy ez így van:
„a fedőt leszorítja a remény, alatta forr a víz”.
A helyzet szemléltetéseként Olaszliszka és Radics Béla híreiről írok.
Olaszliszkán 2006-ban esett áldozatul a gyermekei szeme láttára Szögi Lajos tanár (a cigányságot is megrázó) annak a borzalmas lincselésnek, amit romák követtek el. A több mint tragikus esetnek „láthatatlan” következményei is lettek. Míg a faluban 2001-ben még a lakosság 20%-a vallotta magát cigánynak, a gyilkosság után 2011-ben 17,2%, addig 2022-ben már csak 7,2%. Az, hogy 20 év alatt a hazai átlaghoz képest alapvetően több gyermeket nevelő romák száma 64%-kal csökkent volna, nyilvánvalóan lehetetlenség. Itt arról van szó, hogy a romák identitásuk feladása révén is menekülni próbálnak a hátrányos helyzetük elől.
Ezt a települést azért hoztam szóba, mert a HVG megjelentetett egy cikket miszerint „Olaszliszkán már lázongássá fajult a tűzifahiány miatti fagyoskodás” címmel. A cikk szerint
„A faluban a kormányfő által beharangozott fapótlásnak se híre, se hamva, a lázongás megfékezésére Varga Béla polgármester egy január 16-án este 6 órakor kiadott közleményben írásba is foglalta, hogy a falu egyelőre nem kapott újabb adag fát, hiába tartják folyamatosan a kapcsolatot az illetékesekkel.”
A faluban nyilván nem csak romák fáznak, és sok embernek volna szüksége erre az életmentő támogatásra. Ami itt fontos, hogy a „lázongás” szó engem félelemmel töltött el. Az Északi Hírnök portál szerint „Volt olyan család, akik 3 napja nem tudtak fűteni, de szociális tüzifa sehol, ezen háborodtak fel a helyiek.” Ez így elég veszélyesen hangzik.
A falu esete jól mutatja a Fidesz politikáját a magára hagyott nyomorban élők, s köztük nagyon sok cigányok irányába. Mindenben mernék fogadni, hogy még „időben” megérkezik a tűzifa, és vele együtt a kormánypropaganda és kampány is. Nem fog megfagyni senki sem, de a lelki sebek azonban nem látszanak: csak az ne legyen, hogy a „lázongás” fizikai tettlegessé váljon, ahová majd a Mi Hazánk különítményei és a kormány által utasított rendőrség vonul ki rendet tenni. („Mert a béke és a rend biztos pártján csak a Fidesz-KDNP áll” – és persze a potenciális koalíciós társ).
Az olaszliszkai hírrel egy időben a 24. hu-n olvastam, hogy „több mint 40 milliós állami pénzt kapott a fideszes Radics Béla sehol sem elérhető alapítványa”. Radics ma még a fővárosi képviselő testület egyik tagja, de áprilisban már a Fidesz jelöltje lesz a parlamenti választásokon a Budapest 6-os számú egyéni választókerületben (Zugló, Erzsébetváros, Pestújhely). Radics a klientúra-cigányok, a kiemeltek köréhez tartozik.
De legalább a látszatra ügyelne!
Alapítványa (Tradíciókért Alapítvány) székhelye egy belvárosi székhelyszolgáltató irodája, ahova több mint 5000 (!) céget regisztráltak be eddig.
Az alapítvány, melynek a honlapja 2024 óta „karbantartás alatt” áll az elmúlt években 43 millió forint támogatást kapott a következő részletekben: az Erasmus+ program hazai forrásából 24,4 millió, a Bethlen Gábor Alapkezelőtől 13,8 millió, a Miniszterelnöki Kabinetirodától 3 milliót, a kultúrától és innovációért felelős minisztertől 1,7 milliót kapott. Így történik közpénzből a lojális pártkatonák kifizetése, jelen esetben egy cigány származású politikus esetében.
Ez a cikk egy mini-gyorsfénykép a helyzetről. Radics a cigány-jéghegy csúcsának a vízből kilátszó aljának egyik oszlopa. Felette is vannak, de ahogy a jéghegyekről tudott, alatta vannak igazán sokan. És legtöbben ott, ahová már semmilyen fény sem jut el. Őket a jéghegy csúcsa mozgatja, amit pedig Orbán.
Radics nem fázik, az olaszliszkaiak, nagyon!
,){kind=link}