Baranyi K.: „Miniszterelnök úr, ebben mindenki csak vesztes lehet. Ebben a háborúban, amit ön visel a fővárossal szemben.”
Orbán V.: „Nem háborúzunk, ez a mi fővárosunk. A mienk! A magáé is, a mienk is. Nincsen háború, békesség van.”
Baranyi K.: „És akkor január elsején hogy fognak az emberek fizetést kapni?”
Orbán V.: „A fizetést meg ki fogom fizetni. Ha maguk nem tudják, én akkor is kifizetem. Erre számíthatnak.”
Hát ja. Magyarország miniszterelnökének fő foglalkozása a harc, ezért ő a háborúkat nem is hívja háborúnak, hiszen az neki a normális állapot. Vagyis a harc maga a béke. Azt a harcot viszont, amelyben ő nincsen benne, károsnak tartja, és a küzdő felekkel azonnal be akarja fejeztetni (lásd pl.: orosz-ukrán háború). Ugyan állandóan azt hajtogatja, hogy nem akarunk belekeveredni, de nem is tudna belekeveredni, még ha akarna se. Mi vagyunk a se nem oszt, se nem szoroz országok egyike.
Orbán nem elegáns tőrvívó, hanem utcai harcos, ami azt jelenti, hogy nincs korlátozás. Az is megengedett, ami a még valamennyire szabályozott ketrecharcban sem. Bírók az utcán már nincsenek, ahogy súlycsoportok sem, a nagy úgy veri a kicsit, ahogy akarja, az Einstand magától értetődik, ezért nem világos Orbánnak, hogy mit vacakolnak az ukrán Nemecsekék, miért nem adják oda az országot az orosz Pásztor testvéreknek, akkor annyi lenne, oszt kész.
Jó, persze, én is tudom, a magyar belháború kérdése ennél bonyolultabb, magam is írtam ezekről sokszor (általában sajnos bonyolultabban, mint kellett volna), de a kellő szintű megértéshez jól jöhet.
Orbán azért küzd mindig és mindenkivel (körkörös harc), mert máshoz nem ért. Semmihez sem. Ha értene, nem mondana állandóan már első ránézésre is nyilvánvaló marhaságokat. Sok szerencsétlen hajtogatja, de legalább az országvezetéshez ért, ami bizonyság rá, hogy ezen szerencsétlenek körülnézés helyett inkább behunyják a szemüket, ne is lássák, ami itt van köröttük, mert akkor nagyon megváltozna a véleményük Orbánról. Azt meg nem szeretnék. Semmiképp.
Orbán tehetségtelensége hatalmas mázlival párosul. Amit ő elrontott, azt sohasem neki kellett helyrehozni, lásd itt, talán ezért alakult ki egyesekben a tévképzet a sok megszorító, azaz népnyúzó miniszterelnök mellett a jóságos Orbán bácsiról, aki mindig csak „adóelenged” és csak „adóelenged”, plusz rezsit csökkent vasmarokkal, hogy a magyaroknak jobb legyen. Ő ugyanis kizárólag a magyarok érdekeit nézi, mégpedig azon magyarokét, akikre az jellemző, hogy pont ugyanazok az érdekeik, mint neki. A végeredmény, mármint hogy az adó- meg a rezsicsökkentéssel mindig a leggazdagabbaknak (legnagyobb bevételűeknek, legtöbbet fogyasztóknak) lesz a legjobb, amely csoportba az ő családja, haveri köre és üzletfelei nagyon is beletartoznak, nyilván a magyarok érdekeit szolgálja, hiszen ők a legnagyobb magyarok. Nemde?
Orbán igencsak középszerű képességeivel, és autokrata kormányzásával sajnos együtt jár egy apró kellemetlenség. Mégpedig a kontraszelekció. Az nem derülhet ki sohasem, hogy Orbán valamit nem jól tud, vagy hogy egy beosztottja jobban tudjon bármit, ezért az ország irányító rétege csak nála alacsonyabb IQ-val bíró emberekből állhat, ami a megnyilvánulásaikból látszik is. Nem akarnám sorolni őket Menczertől Szentkirályin át Nagy Mártonig, pedig lehetne dögivel. Még nagyobb baj, hogy ez a kontraszelekció egyre lejjebb szivárog, és már rég elérte azokat a szinteket, ahol konkrét döntések születnek, azaz sehol sem megegyezéses alapú, okos irányító munka folyik, hanem a „kivagyiskodással” vegyes makacs dilettantizmus dirigál, egyfajta véd- és dacszövetséggel kombinálva, ahol a hibákat elmismásolják, a főnök szava szent, és mindenki őt szolgálja és védi. Tisztára, mint a legfelsőbb szinteken. Hogy hová vezetett a rendszer, az az egész országban látható.
Az ostobaság velejárója a magabiztosság, hiszen az ostobának fogalma sincs, hogy mi van, és hogy mi lesz, ha ezt csinálja, valamint mi lesz, ha azt csinálja, így aztán a döntéseiben nem korlátozza semmi, sem a tudás, sem a fantázia, sem a kettőből fakadó óvatosság és/vagy félelem. Az emberiség egyik legnagyobb rákfenéje, hogy az emberek nagy része sajnos bízik az ilyen önbizalmat sugárzókban, és akár a legnagyobb hülyeségeket is elhiszik, ha ők mondják, így aztán a fentebb ideidézett párbeszéd Baranyi Krisztina és Orbán Viktor között annyira Orbánnak használ, hogy már-már elborzad az ember: csak nincs megvéve Baranyi is?
Mint olvashattuk, a kétségbeesett kerületvezető asszony háborúról beszél, mire Orbán megnyugtatja, hogy nálunk béke van, olyan béke, hogy csak na, amit az ország nagy része tőle így elfogad, holott akkora humbug, mint a MOL torony (a kormány egyértelmű célja Budapest minél látványosabb, cirkuszporondra illő tönkretevése anyagilag). Az emberek tőle egyrészt azért fogadják el mégis, mert hinni akarnak benne, hogy nálunk béke van (egy nagy fenét van béke!), másrészt mert a magabiztos Orbán mondta. Ugyanaz az ember, aki három uszkve hat százalékra becsülte az idei GDP növekedést, azaz ő csak tudja a tutit! Méghozzá minden vonalon! Nemde, emberek?
Mikor pedig a polgármester asszony megkérdi a „nagyembert”, hogy hogyan lesz ebből az Orbán féle „békéből” fizetés, a miniszterelnök megragadja a kezét és azt mondja: „A fizetést meg ki fogom fizetni. Ha maguk nem tudják, én akkor is kifizetem.” Elképesztően frappáns és lélekemelő befejezés, hepiend a javából! Baranyi elsöpörve, a háttérben látszik, ahogy Szent Péter egy nagy létrát enged le a mennyből Orbán följutását elősegítendő, mindenki boldog, az angyalzenekar a „Nélküled”-et játssza, és aki csak látja, mindenkinek bizonyossá válik, hogy a Baranyi féle libsibolsik „nem tudják kifizetni”, mert nyilván elherdálták a pénzt, de szerencsére itt van nekünk Csodatévő Szent Viktor, aki nem hagyja, hogy magyar családok magyar gyermekeitől Karácsonyék elvonják a falatot, mert ő „akkor is kifizeti”. Tus. Minden szempontból.
És akkor jöjjenek az Orbán által utált adatok meg táblázatok, azaz a szerinte közgazdasági hókuszpókusz (kerekített számokkal):
- Magyarország éves GDP-je 81 500 milliárd HUF.
- Az államháztartás kiadási főösszege 40 800 milliárd HUF, azaz Orbánék az ország által termelt GDP kb. 50 százalékával gazdálkodhatnak.
- A Budapest által termelt éves GDP 29 900 milliárd HUF (az országos GDP harmada).
- A kormány által Budapestnél hagyott összeg, amelyből a főváros gazdálkodhat, 486 milliárd HUF évente, azaz nem az általa megtermelt összeg 50 százaléka, mint a magyar kormány esetében, nem is 10 százaléka, mint a német főváros, azaz Berlin esetében, hanem csak 1,6 százalék (486 / 29900 = 0,01622 !!!). Ezen a kisemmizettségen Budapest változtatni nem tud, ez a törvények alapján van így, azaz Orbán a kétharmadával tetszése szerint módosíthat. Bármikor. De Orbán nagyon jó fiú, még az ellene szavazó, szemét Budapesttel is kíméletes, ezért nem csökkenti az 1,6 százalékot 0,5 százalékra. Áldassék a neve!
- Annyit azért megtesz, hogy bevezeti a szolidaritási adót, melynek idei mértéke immár 89 milliárd HUF. Ez az állami költségvetés 40 800 milliárdjához képest 2 ezrelék, azaz se nem oszt, se nem szoroz, nem javítja gyakorlatilag semmit sem a költségvetés helyzetét, viszont Budapest amúgy is feszített költségvetéséhez képest a 89 milliárd befizetése közel 20 százalék mínusz, ami egy megrendítő erejű pofon, így a főváros a költségvetés nettó befizetőjévé válik. Rendkívül ravasz módszer, a kormány még magyarázhatja is, hogy a leggazdagabb városnak támogatnia kell a szegényebbeket, csak arról kussol az ócska fideszes banda, hogy Budapestnek a többi városhoz képest ugyan sok a bevétele, de sok a kiadása is, és örülhet, ha a szaldó nulla, ami azonnal érthetővé teszi, hogy a szolidaritási adónak semmi köze a szolidaritáshoz, annál több a főváros szándékos kivéreztetéséhez. És Orbánnak még van pofája békéről beszélni, meg hogy Budapest az ő fővárosa is. Elképesztő arcátlanság! De hogy a fővárostól elvett pénzből fizetné ki a főváros költségeit, és még politikai hasznot is remél belőle, az már űberelhetetlen, amelynek következtében a magyar miniszterelnök még a Pásztor testvérekkel való összehasonlításból sem jönne ki jól.
Ha valakit érdekel, itt megnézheti, hogy a Nagy Márton nevű szerencsétlen hogyan próbálta magyarázni, Budapestnek milyen sok pénze van, csak annyi volt a gond, hogy mint közgazdász(!), sőt, Magyarország nemzetgazdasági minisztere(!!!) az inflációról sajnos megfeledkezett. Így lett a tényleges mínusz 52 milliárdból szerinte plusz 93 milliárd, ami akkora hülyeség, hogy földi méretekkel nem is illusztrálható.
Aki azt hiszi, hogy ez már fokozhatatlan, az téved. A kormány jelenlegi terve az, hogy ráerőszakol Budapestre egy hitelfelvételt a fizetések folyósítása érdekében, azaz Orbán úgy fizet személyesen („én akkor is kifizetem”), hogy eladósítja Budapestet, akár akarja Karácsony, akár nem. Lásd itt.
Szerintem innen nincs tovább. A hitetlenkedés abbahagyható, a kormány ugyanis sűrű hazudozás közepette tényleg ezt csinálja Budapesttel. Marad a mélységes mély szomorúság. Ezek a fideszesek magyarok egyáltalán?
