Valóság

„Ha olykor akadályozza is őket a balszerencse, a tehetség mindig eget kér.” Ez volt Gobbi Hilda kedvenc idézete, és bizony nagyon igaza van, a tehetségesek előbb-utóbb utat törnek maguknak.

Jó, persze, vannak esetek, mikor a tehetség nem eget kér, hanem kéreget, mert rá van szorulva, ugyanis egyes helyeken létezik olyan magas polcra vergődött kivagyi ostoba, aki annyira szereti a saját ködös elképzeléseit, hogy az egész eget saját magának tartja fenn.

A többiek maximum papagájkodhatnak, hízelkedhetnek, vagy tömhetik a zsebüket (kinek mi kötelező, ajánlatos, esetleg engedélyezett), de csak azok, akit a főnök bevesz a csapatba. Közben gondosan ügyel arra, hogy közöttük tehetség még véletlenül se legyen, mert az ilyenekkel csak gond van. Elég oda tehetségnek ő maga. Akár egyedül is.

L’ètat c’est moi, vagy hogy szokták mondani, és ez manapság nálunk pont így igaz.

„Orbán Viktor – arra reagálva, hogy az ellenzéki frakciók mindenféle gazdasági makrószámokkal próbálják leírni a magyar gazdaság helyzetét – azt mondta: ezek fontos és értelmes viták, de egy gazdaság valódi teljesítményét az adja ki, hogy mi történik a valóságos életben. Hangsúlyozta: a valóságos életben az történik, hogy minden fiatal 3 százalékos hitelt vehet föl, és saját otthona lehet, a két- vagy háromgyermekes családok eddigi adókedvezménye kétszeresére nő, és ha valaki gyeden vagy cseden van, az nem fizet adót, így 40-60 ezer forinttal nő meg havonta a jövedelme. Hozzátette: emellett a nyugdíjasok is mindent megkapnak, ami megilleti őket, valamint bevezetik az édesanyák adómentességét, aminek köszönhetően egymillió magyar édesanya nem fog jövedelemadót fizetni.”

Ecce talentum! Kérte az eget, és megadatott neki. Mégpedig az egész ég, hiánytalanul, köszönhetően a kétharmadnak. Így végre nyertes pozícióból közölheti a nagy titkot, hogy a mindenféle gazdasági makroszámok mekkora hülyeségek egyenként és együttesen is. Ezt a nagyigazságot már korábban is feszegette, mikor közölte velünk, hogy:

„Az adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.”

Oppá, bocsánat, tehát a makrószámok, adatok, táblázatok nem hülyeségek, hanem a még rosszabb, azaz a „tudományos hókuszpókusz” kategória, melyekről köztudott, hogy szegény hozzá dilettánsok (O.V. inkluzíve) becsapása érdekében használják ezeket. Hogy kik? Nyilván a ravasz tudósok, akiket Brüsszel pénzel.

Ezekkel akarják szegény magyar választót tévútra vezetni, holott – és ez nagyon holott ám! – a józan, paraszti ész a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett áll, a valóság meg a tudományt bármikor fölülírja. Kész röhej, de ezen utóbbi megállapítás valóban így igaz, mivel a tudomány úgy fejlődött a mai szintre, hogy a valóság a mindenkori tudást állandóan fölülírta, a baj csak annyi, hogy az Orbán által konkrétan emlegetett makrószámok pont a mai valóságot tükrözik, amit a tapasztalat egyértelműen igazol, azaz a kettő esetünkben nem mond ellent egymásnak. A szembeállításuk tehát úgy hülyeség, ahogy van.

Egy gazdaság valódi teljesítményét nyilván az adja ki, hogy mi történik a valóságos életben. A valóságos életben ugyanakkor sok minden történik, mivel a valóság nagyon komplex, így aztán lehet trükközni azzal, hogy ezekből melyeket említjük meg, valamint hogy melyeket hallgatjuk el. Az Orbán beszédben elhallgatott dolgok (ezeket nyilván nem sorolja a valósághoz):

• Az ország gazdasági helyzete. 2010-től 2024-ig, azaz 14 év alatt a GDP 39,3 %-kal nőtt, ami növekedés ugyan, de kevesebb, mint a hozzánk hasonló helyzetű országoké, azaz a lecsúszásunk sajnos valóság. Az egy főre jutó, vásárlóerő paritáson mért GDP-ben megelőzött minket Litvánia, Észtország, Lengyelország és Románia, és bár Horvátország még nincs előttünk, de már utolérte Magyarországot. Mögöttünk van még Szlovákia, Lettország, Görögország, meg Bulgária, de ők is jönnek fölfele.
• A háztartások fogyasztása. Na, ez az adat tényleg maga a pucér valóság, mert a háztartások jövedelmén túlmenően benne van, hogy rengeteg szegény meg pár nagyon gazdag (pl. Magyarország) kevesebbet fogyaszt, mint az olyan országok, ahol nagyszámú a középosztály akiknek van pénze. Ebben a versenyszámban sajnos tökutolsók vagyunk az EU-ban, még Bulgária is előttünk van 2 százalékkal. Ez a GDP sorrendtől lefelé való eltérés azt mutatja, hogy sajnos a magyar GDP döntően nagy része kevesekhez jut, és csak kis része oszlik el a sok szegény között.
• Eladósodottság. Mint már többször írtam, a 2010-es, bruttó ~80 százalékos adósságunk a MANYUP figyelembe vételével csak nettó ~70 százalék volt. Ha azt nézzük, hogy Orbán lenyúlta ezt a 2700 milliárdot (az akkori GDP 10 százaléka), amelyet nagyrészt Gyurcsányék gyűjtöttek össze, hogy Orbánnak ezen lenyúlásos megszüntetés után már nem kellett évente jelentős összeget befizetnie a MNYUP kasszába, mint az előző kormányoknak, hogy azóta eltelt 12, a visszafizetésre fordítható válságmentes év, és ugyan volt közben egy COVID válság, de hasonló Gyurcsányéknál is volt, hogy 2010-től folyamatosan kaptuk az EU pénzeket, amíg Orbánék el nem lehetetlenítették a támogatásunkat a beérkező pénzek jó részének az ellopásával, valamint hogy mindezek ellenére az államadósság még ma is bőven 70 százalék fölött van, melyet egyre magasabb kamatú hitelekkel lehet csak finanszírozni, és még a szerencsétlen dédunokák is fizetni fogják, akkor mondható, hogy az ország tényleges eladósítói, nem az emútnyócévesek, hanem Orbán Viktor és bandája.

• Az infláció, a lerohasztott oktatás, egészségügy, szolgáltatások (pl. MÁV), stb., melyeket szintén nem említett Orbán, sajnos annyira ismert témák, hogy nem érdemes újból leírnom, hiszen mindenki sokszor hallotta már.

Az Orbán által kihangsúlyozott dolgok:

• „Minden fiatal 3 százalékos hitelt vehet föl, és saját otthona lehet”. Azt hiszem, hamar belátható, hogy a „minden fiatal” meghatározás úgy hülyeség, ahogy van. Egy 6o négyzetméteres, 500 000 HUF/m2 fajlagos árú lakás értéke 30 millió, a 10 százalék önrész 3 millió, a havi törlesztés 130 000, és sajnos rengeteg az olyan fiatal, aki még 1 milliót sem látott egyben soha, nemhogy hármat. A konstrukció így leginkább a tehetőseknek jó, akik a gyerekeiknek aránylag olcsón tudnak lakást szerezni.
• A két- vagy háromgyermekes családok eddigi adókedvezménye kétszeresére nő. Persze hogy! 2011 óta ugyanis az infláció 139 százalék, azaz az emelés még kevés is, mert a teljes kompenzáláshoz 2,39-szeresére kellett volna növelni. Hogy például a háromgyerekesek közül csak azok tudják teljesen kihasználni, akiknek a bevétele nagyobb, mint 990 000 HUF/hó (pl. Orbán Ráhel), azt ugyebár mondanom se kell. Egy- és kétgyerekeseknél jobb a helyzet, de ott meg kevés az adómegtakarítás.
• „ … a nyugdíjasok is mindent megkapnak, ami megilleti őket.” Hát, ha csak ennyi illeti meg őket, az kb. azzal a helyzettel azonos, mikor a nyugdíjasoknak minden hétfőn jelentkezni kell a rendőrségen, ahol közlik velük, hogy ugyan mindegyiküknek adhatnának egy méretes pofont, de most a miniszterelnök úr jóindulatából a saller elmarad. Lehet hazamenni, következő hétfőn várják őket megint. Lásd még itt https://fuhu.hu/harmincezer/.
• „ … bevezetik az édesanyák adómentességét. ”Mivel nem minden édesanya kap egy azonos összeget, hanem az SZJA marad el, amely a nagykeresetűeknél nagy összeg, a kiskeresetűeknél meg kicsi, megint csak a tehetősek járnak igazán jól. Ki hitte volna, emberek?

A fentiekből látható, hogy még Orbánnak a teljes képből kiragadott, neki kedvező elemekből álló „részvalósága” se szép, nemhogy a teljes valóság, azaz ez is a pofátlanul népátverős szövegek egyike. Volt egy régi angol film, „A gátlástalanség lovagja”, ha jól emlékszem Monty Python szereplőkkel. Hogy miért jut ez állandóan eszembe? Itt a magyarázat:

„Ez a valóság, kedves barátaim. Nem azok a mesék, amiket önök előadnak a makrogazdasági mutatókról. Ez a valóság. A valóság a mi oldalunkon áll, a valóság a kormány oldalán áll, a valóság Magyarország oldalán áll, és ezért meg is fogjuk nyerni a következő választást, akármit is csinálnak, tisztelt hölgyeim és uraim.”

Ha valakit untatott ez a hosszas, nem jól érthető magyarázkodás, akkor rövidebben:

az ország szempontjából, ha nincs államcsőd, a bevételeknek (adók), a kiadásoknak (állami feladatok) és a hitelfelvételeknek egyensúlyban kell lenniük. Így, ha valaki adót csökkent, akkor vagy másutt adót kell növelni, vagy az egészségügyi, oktatási, rendvédelmi, katonai, adminisztrációs, szolgáltatási kiadásait csökkenteni, vagy hitelt kell felvenni. Ebből következően ha valakiknek egy költségvetési intézkedés előnyös, halálbiztosan vannak, akiknek hátrányos. Ez mindig egy pénz-átcsoportosítás egy adott csoporttól egy másik csoporthoz. azaz olyan, hogy senkinek se legyen hátrányos, nincs. Nem létezik, mert a kölcsönt is vissza kell fizetni valakinek. Csak az osztható el, ami van, a gazdaság viszont stagnál.

A FIDESZ-ről meg elmondható, hogy mindig a tehetős réteget támogatja, miközben a magyarországi ÁFA (= a szegények adója) 27 százalék, azaz mi tartjuk a világrekordot. Jó, mi?