Mint tudjuk, a nagy emberek nagy mondásai hozzátartoznak az Emberiség életéhez, mert az igazságot hordozzák, amely az Embernek nagyon fontos.
Amikor például valaki a seregével együtt átlépi a Rubicon folyót az „Alea iacta est” nevében, a mondással azt a nagyigazságot fejezi ki, hogy elindult egy olyan irányba, ahonnan nincs visszaút, és azon az úton tovább kell menni, akárhová vezet is, mert minden jobb, mint a visszafordulás. Ilyen helyzetbe manőverezte magát mostanság például a jövő orosz történelemkönyveiben szereplő Dicsőséges Vlagyimir, azaz hát V. V. Putyin, mert ha abbahagyja a háborúzást, és valamilyen (bármilyen) békét köt, amit most csak engedményekkel tehet, hamar ki fog esni egy moszkvai magasház valamelyik fölső ablakán. Így aztán nem is hagyja abba az úton való továbbmenést, mert csak a győzelem az elfogadható. Amennyi kárt a saját népének okozott, azt kizárólag teljes diadal esetén fogják neki megbocsátani. Nagy szerencséje, hogy Trumpot úgy veri át, ahogy akarja, ezen túlmenően Trump vámintézkedéseinek jóvoltából Kína és India Putyin haverja lett, mely haverok nélkül a háborút már rég föl kellett volna adnia.
Putyinnak a magyar miniszterelnök is a haverja, de az nem annyira érdekes. Orbán mindenkivel haverkodik addig, amíg a haverságból hasznot lehet húzni. Olyan kis izé, amelyik ott szaladgál a nagyok lába körül, és várja, hogy hátha leesik valami, közben a saját gazdáját harapdálja, bemutatva a többi nagynak, mennyire értük dolgozik, tessék hát őt jutalmazni, de izibe’!
Szóval az igazság az emberiségnek nagyon fontos. Legalábbis ezt hisszük, de sajnos egyre kevesebben, mert megvan rá az ok.
A győzelem ugyanis fölülírja az igazságot, és mindenki számára egyre világosabbá válik, hogy az igazság nem csak úgy van, mindentől függetlenül, hanem azt diktálják. Mégpedig a győztesek.
Menet közben nem nagyon kell törődni vele, majd ha győztünk, akkor specifikáljuk. Addig érdektelen.
A fenti vastörvény, mármint hogy az igazság birtoklása a győztes privilégiuma, biztosítja azt, hogy minden háború igazságos. Eleinte a győztes szempontjából az, majd az úgynevezett békekötés – helyesebben a győztes békediktátuma – után az lesz a vesztes számára is. Akár tetszik neki, akár nem. Amíg a háború folyik, az összes fél azt hazudhatja, amit csak akar, de a békekötéskor minden a helyére kerül. Eldől, hogy a támadó egy rohadék agresszor (ha vesztes), vagy a megelőző támadással hazáját védő, vitéz hadsereg (ha győztes), a megtámadott meg hős ellenállók csapata (ha győztes), vagy náci provokátorok bandája (ha vesztes), akik addig piszkálták szegény, ártatlan agresszort, amíg az végül kénytelen volt intézkedni.
Azt, hogy a harcok után az új területfelosztás is száz százalékban igazságos lesz, nyilván mondanom se kell, hiszen a győztes diktálja, nem? Lásd például a magyar honfoglalást, ahol eleink voltak a győztesek.
Ez a folyamat nem csak a tényleges háborúk esetében játszódik le így. Jó példa a Magyarországon jelenleg regnálók esete, amely regnálás a kétharmados, nem katonai, hanem választási győzelem következtében száz százalékban jogállami, tehát száz százalékban igazságos. Bármit csinálnak a regnálók. Ismétlem: bármit. A nép a kétharmaddal korlátlan hatalmat adott nekik, azaz megfelelő törvényalkotással bármely tettük igazolható. Csak a saját erkölcsi mércéjük a határ, hogy ezt még igen, ezt már nem. Sajnos ez a mérce egyrészt nem stabil, másrészt nincs valami magasan, így ha egyre lejjebb csúszik, annak a következményeit akár többen is igazságtalannak láthatják. De nem az. Aki annak minősíti, egyértelműen dilettáns.
Jó, persze, vannak ugyan olyan igazságok, amelyek kétségbevonhatatlanok, mint például, hogy az ég kék, a fű zöld, és kétszer kettő az négy, de a propagandisták rég rájöttek már, hogy az ország teljes lakosságát illetően ezek sincsenek ám gránitba vésve! A különböző tévécsatornákon közvetített műveletlenségi, illetve arra alapozó vetélkedők bemutatták, hogy az alapigazságokat sem ismeri mindenki, így aztán aki nem tudja, hogy mennyi kétszer kettő, annak könnyen be lehet mesélni, hogy harmincnyolc. Hiába alapigazság, hogy négy.
Már sokszor írtam, hogy a Harmadik Birodalom propagandaminisztere maga is meglepetéssel tapasztalta, hogy amit sokat ismételgetnek, azt előbb-utóbb elhiszik az emberek.
Ehhez tettem hozzá, hogy logikus is, mert az emberek nagy részének nincs az igazságról információja, nem is akarja megszerezni, de még hozzájutva sem nagyon tudna vele mit kezdeni, mert úgy egymagában semmit nem jelent.
Például valaki azt mondja, Magyarországon elegendő tanár van a statisztika szerint. Ez így igaz, az EU sorrend is ezt mutatja, az átlag felett vagyunk, azaz bárki gondolhatja azt, hogy az oktatással Magyarországon minden rendben… amíg meg nem nézi, hogy hány bőven nyugdíjas korú pedagógus tanít még mindig (relatíve sok). Vagy hogy hány helyen oktatja a tesitanár a kémiát (nem kevés helyen), valamint, hogy GDP arányosan mennyit fordít az állam oktatásra a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest (kevesebbet). Ráadásul, ha ezeken átugorva rögtön a PISA felmérések átnézésével kezd, sokkal hamarabb jön rá, arra hogy Magyarországon az oktatással nagyon nagy baj van, mert igencsak lefelé megy a színvonal, hiába dolgozik a statisztika szerint nálunk elegendő tanár. Ebből látható, hogy az igazság bonyolult dolog.
Megfelelő ravaszsággal akár a cáfolhatatlan, tényszerű igazságok is torzíthatók, hát még azok, amelyek nem az alapigazságokhoz tartoznak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nép nagy része a kedvenc celebjeinek a véleményét (mely celebek között rengeteg a politikus) nem véleménynek, hanem ténynek veszi, akkor akár legyinthetünk is, hogy az Emberiség menthetetlen, és abbahagyva minden jobbító kísérletet, visszavonulunk egy csöndes sarokba szomorkodni.
Erre a menthetetlenségre a legutóbbi példa az Egyesült Államokból érkezett. Meglepetés, hogy ezúttal nem Orbán Balázs, Menczer Tamás vagy Nagy Márton mutatták be, hogy mennyi okunk lenne a szomorkodásra, hanem Robert F. Kennedy Jr., Kennedy elnök unokaöccse parádézott, aki jogászi végzettséggel Donald Trump egészségügyi minisztere. Hírhedett oltásellenes, aki igyekszik leváltani mindenkit, aki a kötelező védőoltások mellett van. Ezt a folyamatot látva Florida kormányzata vérszemet kapott, és komolyan elkezdett készülődni arra, hogy az oltások kötelezőségét megszüntesse, mivel Floridában nyilván úgy vélik, az ország egészségügyi minisztere támogatni fogja őket ebben a törekvésükben.
„A tested Isten ajándéka. Amit a testedbe juttatsz, az csak rád és Istenre tartozik, nincs jogom ahhoz, hogy emberként vagy államként ebbe beleszóljak. Mindegyik előírás rossz, lenézésről és rabszolgaságról árulkodik”
– nyilatkozta Joseph Ladapo Florida állam tisztifőorvosa.
Az ember természetesen nem viccelődik azon, hogy Isten miképp dönt abban a kérdésben, ki milyen ajándékot kapjon tőle testileg (vannak ugyanis, mégpedig nem kevesen, akik szerint Isten ajándéka számukra jóval inkább büntetés, és úgy érzik, főleg a hölgyek, hogy ez az ajándékozási módszer nagyon igazságtalan!), csak azt jegyezném meg, hogy Ladapo sötét bőrű, ami párszáz évvel ezelőtt nagyon rossz ajándék lett volna az Úrtól.
Eszem ágában sincs, hogy küzdjek a kötelező oltásokért. Ha valaki nem akarja magának beadatni, mert azt gondolja, hogy hazugságon alapul, az az ő dolga. Ott halálozzon el, ahol van, amennyiben ez kell neki, de ebben az esetben az oltást megtagadók részére egy olyan karantént kell kiépíteni, mégpedig az ő pénzükön, amely garantálja, hogy soha nem érintkezhetnek se velem, se azokkal, akikkel kapcsolatba kerülhetek. Különben simán le fogom őket tömeg-gyilkosozni, és még igazam is lesz, mert így oltatlanul a testüket felajánlják olyan új mutáns vírusok kifejlődéséhez, amelyek ellen az oltás nem véd meg engem, hiába adattam be magamnak.
A következő kellemetlenség az ügyben, hogy ez a Ladapo-féle álláspont elvileg engedélyezi a kábítószer fogyasztást. Bármilyet, bárhogy és bármekkora mennyiségben, hiszen a tisztifőorvos véleménye szerint ebbe beleszólni se neki, se az államnak nincs joga, azaz a kábítószerek tiltása „…rossz, lenézésről és rabszolgaságról árulkodik.” Az Egyesült Államokban persze a kötelező oltások eltörlésének ezt az elvi hátulütőjét kevesen fogják észrevenni, hiszen mi várható egy olyan országtól, amely egy Donald Trumpot képes megválasztani elnöknek! Te jó Isten! Sőt, Jézus, Mária! Ilyenre példa a kulturálisan nagyon fejlett Európában még véletlenül sincs… illetve tekintsék ezt inkább tárgytalannak.
Az az igazság, hogy egyrészt az igazság pontos tudásának, másrészt az annak ismeretében való helyes cselekvésnek rengeteg akadálya van. Az első mindjárt maga az ember. Hogy is mondta Einstein?
„A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”
