A számok egyáltalán nem stimmelnek: az USA képtelen cseppfolyósított földgáz és olaj szállítására Európába 250 milliárd dollár értékben, de az Európai Uniónak nincs is ennyire szüksége. Sem az Európai Unió sem Japán nem fog annyit beruházni az Egyesült Államokban, mint amennyit ünnepélyesen megígért Donald Trumpnak, akinek a sok kudarc után szüksége volt néhány látványos “sikerre”.
Patyomkin herceg Nagy Katalin cárnőt látványkonyhával csapta be Ukrajnában. Trump most ugyanígy próbálja meg becsapni a világot. “Ez egy jó egyezmény, amely közelebb hoz minket egymáshoz” – jelentette ki Donald Trump miután megkötötte az USA – EU kereskedelmi keretegyezményt.
Ezzel az amerikai elnök kimondta a lényege: politikai döntés született a transzatlanti együttműködés helyreállítására. Évtizedeken keresztül ez volt az Egyesült Államok diplomáciájának alapja és világgazdasági vezető szerepének leglényegesebb partner kapcsolata. Donald Trump ezt megkísérelte felrúgni mindjárt a hatalomra jutása után amikor azzal fenyegette meg Európát, hogy magára hagyja, és helyette Putyinnal köt alkut. Ez az elképzelés befuccsolt, és Trump visszatért a hagyományos amerikai diplomáciához, melynek alapja a szoros partner kapcsolat Európával és Japánnal. Ezért kötötte meg Trump először a kereskedelmi egyezményeket Nagy Britanniával, Japánnal és az Európai Unióval. Ezek keretegyezmények, amelyek számai erősen fiktívek, sokkal inkább szándék nyilatkozatok mint valóságos megállapodások, melyeket évekig szoktak tárgyalni az érintett felek. Jellemző, hogy Trump első elnöksége idején “pompás kereskedelmi egyezményt” ígért a briteknek, ha kilépnek az Európai Unióból. Az ígéret elhangzott a Buckingham palotában tíz évvel ezelőtt, és az egyezményre csak most került sor: Nagy Britannia is kapott büntető vámot, de csak 10%-ot míg az Európai Unió 15%-ot.
Trump politikai blöffje mögött nincsen gazdasági realitás
Erről ír William Pesek az Asia Timesban. Arra a nyilvánvaló tényre mutat rá, hogy végső soron az amerikai fogyasztók fizetik meg a vámokat, és az inflációs hatásra sem a lakosság sem a politikai osztály nincsen felkészülve. Még sok republikánus szenátor és képviselő is morgolódik, mert tart attól, hogy jövőre nem választják újjá. Sokan utalnak rá: a kereskedelmi egyezmények megkötése a washingtoni kongresszus dolga, nem pedig az elnöké!
A gazdasági szakértők sietnek rámutatni: az EU – USA kereskedelmi keretegyezmény számai irreálisak: Laura Page, a Kpler elemzője kifejtette, hogy “az USA tervezett 250 milliárd dolláros olaj és cseppfolyósított földgáz szállítása a gyakorlatban megvalósíthatatlan!”
Más oldalról az Európai Unió hiába vállalt mega beruházási kvótát az USA-ban:
”Brüsszel nem tudja erre késztetni a magán vállalkozásokat az Európai Unióban”
– ismerte el egy magát megnevezni nemkívánó magasrangú uniós tisztviselő.
Japánban Ishiba miniszterelnök csak mostanában realizálja, hogy mit is írt alá: 15%-os vám sújtja a japán termékeket az Egyesült Államokban. Trump ebből megtöltheti a kasszát hiszen orvosolnia kell az óriási költségvetési hiányt, de erre Japán illetve az amerikai fogyasztók fizetnek rá. Mit kapott Japán cserébe? Egyrészt az USA továbbra is garantálja Japán biztonságát ahogy 1945 óta ez folyamatosan fennállt eddig is. Másrészt Washington leáll a zsarolással – legalábbis egyelőre. A japánoknak keserű emlék a Plaza egyezmény 1985- ben amikor New Yorkban letörték a szarvaikat, mert az USA attól tartott, hogy kérdésessé akarják tenni világgazdasági vezető szerepét.
“Japán megemelt árat volt hajlandó fizetni az amerikai biztonsági garanciáért” – állapította meg Jeff Kingston, a tokiói Temple Egyetem ázsiai tudományok intézetének igazgatója.
Vége a bizonytalanságnak
Ennek örvendezett Friedrich Merz német kancellár és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök. Franciaországban Bayrou miniszterelnök behódolást emlegetett Amerikának:
”sötét nap ez, mert szabad népek szövetségében nem szabadna megtörténnie, hogy az egyik fél behódolásra készteti a másikat.”
Korábban még Macron elnök fogadkozott: “nem leszünk az USA vazallusa!”, de az uniós vezetők többsége a megegyezés mellett döntött.
“Trump elnök győzelemnek könyvelheti el az EU – USA egyezményt, mert a vámok ugyan mindkét felet sújtani fogják, de Európának mindez jobban fáj majd. Az egyezmény aszimetrikus, és az Egyesült Államoknak kedvez” – hangsúlyozta Holger Schmieding, a német Berenberg Bank szakértője.
Vagyis ugyanaz történt mint Japán esetében: az USA magasabb árat szabott a védelemért. Mit kapott Európa cserében?
Trump nem Putyinnal hanem Európával állapodott meg
Az USA szállít fegyvereket Ukrajnának, és ezért Európa fizet. Miből? Hosszútávon nyilván hitelből. A közös hitelfelvétel lehet a megoldás – ahogy azt már Mario Draghi híres jelentésében javasolta.
Európa előre lép az Európai Egyesült Államok felé – ezért fogadták el az európai vezetők az EU – USA kereskedelmi egyezményt, és ezért acsarkodik ellene Orbán Viktor.
A korábbi 750 milliárd eurós közösen felvett hitelből mindenki kapott egy jelentős összeget – Olaszország például 200 milliárd eurót – kivéve Magyarországot, ahol a brüsszeli bizottság jogos gyanúja szerint az eurómilliárdok a miniszterelnök rokonait, barátait és üzletfeleit gazdagítanák nem pedig Magyarországot.
