“Ha én leszek az elnök, egy nap, vagyis 24 óra alatt véget vetek a háborúnak” – mondta Donald Trump megválasztása előtt. Ez nem jött be, a háború tart és szokás szerint a kudarc elől visszavonulót fújt az ukrán-orosz ellenségeskedés kapcsán. Maradt tehát az izraeli – gázai konfliktus, pontosabban mondva Izrael Hamász ellen vívott harca.
Trump elnök második ciklusának legnagyobb diplomáciai teljesítményének küszöbén áll – az Izrael és a Hamász közötti brutális háború befejezésének lehetősége sejlik fel a sűrű, talán valójában ma is átláthatatlan ködön át.
Trump végignézte ahogy Izrael 95%-ban megsemmisítette a Hamász erőit, beleértve vezetőnek megsemmisítését, majd kikényszerítette Netanjahutól, hogy álljon meg a győzelem kapujában, hagyja maga mögött azt a hatvanvalahányezer halott palesztint, aki a harcokban elesett, már csak azért is, hogy egy soklépcsős megállapodás első fokán magát győztesnek hirdethesse ki. Szerda este világossá tette, hogy alig várja, hogy a Közel-Keletre repüljön, hogy elnököljön a tűzszüneti megállapodás aláírásának bizonyosan nagyon fényes ceremóniáján. Nem kell aggódnunk, a tőle megszokott hősnek kijáró szerénységgel fogja fogadni a szabaduló túszokat, sőt még Gáza romjaihoz is ellátogat, mint a békét hozó Megváltó.
Trump számára a siker ebben a vállalkozásban végső lépése annak, hogy béketeremtőnek nevezhesse magát és utat nyisson számára az áhított Nobel-békedíjhoz. Véletlenül a 2025-ös győztest néhány órával azelőtt hirdetik ki, hogy elindulhat, hogy megtegye győzelmi körét Egyiptomban és Izraelben.
Lehet mondani, hogy e sorok írója tele van Trumppal szembeni ellenérzéssel, sőt rosszindulattal is, csakhogy ezt azzal indokolja, hogy Trump alig néhány hónapja közölte az arab világ országaival, hogy fogadják be a gázai palesztinokat, Gázában pedig tejjel-mézzel folyó szálloda Kánaánt teremt…
A „békemegállapodás”, amelyet Trump szerda este a Truth Socialon bejelentett, sokkal inkább újabb átmeneti szünetnek tűnhet egy olyan háborúban, amely Izrael 1948-as megalapításával kezdődött, és soha nem ért véget.
Ha a Hamász ezen a hétvégén szabadon engedi utolsó 20 élő túszát és folytatódnának a megbeszélések egy olyan béketerv felé, amelyet Trump és elődje, Joe Biden is szorgalmazott.
Nincs kétségem afelől, hogy Trump rá tudja venni Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, hogy vonja ki csapatait Gázából, és adja fel azt a tervét, hogy átvegye az irányítást Gáza felett.
Ezzel egy időre meg tudja állítani a további mészárlást, de a tárgyalások befejezéséig az izraeli csapatok készenlétben maradnak.
„Ez a tűzszünet és a túszok szabadon bocsátása, ha megtörténik, csak azért jött létre, mert Trump hajlandó volt nyomást gyakorolni Netanjahu miniszterelnökre” – mondta Tramp ismert kritikusa.
„Egyetlen elnök, sem republikánus, sem demokrata még soha nem lépett fel keményebben egy izraeli miniszterelnökkel szemben olyan kérdésekben, amelyek ennyire kritikusak a politikája vagy országa biztonsági érdekei szempontjából.”
Hiába na, egy Nobel-békedíjat sem adtak még ingyen! Trump tudja, hogy első ciklusának messze legjobb nemzetközi eredménye az Ábrahám-egyezmény volt, amely normalizálta Izrael és az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein közötti kapcsolatokat, negyed évszázad óta az első arab államok, amelyek elismerték Izraelt. Szudán és Marokkó később csatlakozott.
Sok szempontból ennek a háborúnak, az eszeveszett mészárlásnak megállítása – amely elpusztította a Hamász vezetését, a gázai otthonok 90 százalékát, és végül Izrael globális helyzetét rombolta le – még nagyobb eredmény.
Izrael vad reakciója a 2023-as palesztin támadásra, a véres mészárlásra, amely a holokauszt óta a legsúlyosabb a zsidók ellen, összezárta és még erősebbé tette az országot de a civil áldozatok nagy száma elszigeteltebbé is tették őket. Az elmúlt hetekben Izrael gázai katonai hadjárata arra késztette legközelebbi szövetségeseit, hogy egy palesztin állam létrehozását követeljék, még akkor is, ha nem volt konkrét tervük arra vonatkozóan, hogy hol helyezkedjen el, vagy ki fogja irányítani. Hatalmas erkölcsi és politikai károkat okozott az izraeli államnak.
A gázai pusztítás mértéke visszataszította a világközösséget. Döntése, hogy bombázza a Hamász tárgyalóit Katarban, sokkolta Trump Fehér Házát. Trump, aki maga soha semmiért nem kért bocsánatot, arra kényszerítette Netanjahut, hogy pontosan ezt tegye Katar vezetésével.
Rákényszerítette Netanjahut, hogy fogadjon el egy 20 lépéses tervet, amelyet az izraeli vezető fogadott úgy, hogy azt a Hamász részben elutasította.
Ha a béketerv előrehalad, Trump ugyanolyan jogos igényt tarthat a Nobel-díjra, mint a négy amerikai elnök, akik a múltban elnyerték a békedíjat.
Arra fogadnék, hogy a díjat elnyeri, arra viszont egy fabatkát sem tennék, hogy a most meginduló folyamat valójában a konfliktus végét is jelenti. Trump és Netanjahu nyilatkozatai csak a túszcserére és az izraeli csapatok kivonására vonatkoznak. A következő lépésként a Hamásznak le kellene adnia a fegyvereit, és ami még kevésbé nehezebb, fel kellene adnia Gáza irányítására vonatkozó igényét, még nehezebbnek bizonyulhat, mint az élő és halott túszok szabadon engedése. hazahozatala.
A Hamász visszautasíthatja a következő lépéseket, és Netanjahu is valószínűleg csak erre vár, rögvest teret adhat korábban hangoztatott kijelentéseinek, hogy a harcot addig nem fejezhetik be, amíg az október 7-i támadások minden Hamász-harcosát le nem vadásszák.
Amerikai lapban olvastam egy nagyon találó gondolatot:
