Szinte már családtag, annyira sikerült hozzánk nőnie. Senki nem szereti, mégis itt van. El nem hagyna minket a világ minden kincséért sem… illetve majd mégis azt kell tennie, mert ennek a lángoktól ölelt kis országnak nem csak hős védelmezője van (the street fighter number one), hanem bombabiztos tervei is.
Például 2023 augusztusában megtudhatta az ország népe, hogy:
„… az inflációt lejjebb törtük vagy visszavágtuk, és a bérek emelése pedig folyamatos a gazdaságban, ezért az év második felében bekövetkező béremelések, azok ellensúlyozhatják mindazt a rosszat, ami az első fél évben történt …
… 2024–ben alacsonyabb kamatú hitelek kellenek, ebből megindulhat a gazdaság motorja. Az igazi belendülés 2024-ben várható.”
Félreértés ne essék, ezt nem egy dilettáns akárki mondta, hanem maga a miniszterelnök úr személyesen, azaz az inflációt tekintve a „lejjebb törés”, „visszanyesés”, netán „üstökön ragadás” tényigazság tartalmához a leghalványabb kétség se fér – illetve kétség se férne, de sajnos az ő észjárása mások által követhetetlen, azaz bármit mond, az nekünk semmit sem jelent. Mint azt személyesen jelentette ki:
„Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben.”
Ezt már láthatóan maga is észrevette, ami jó jel az orvosok szerint.
Nyilván a követhetetlen észjárás eredménye a 2023-as „lejjebb tört”, illetve „visszavágott” infláció 17,6 %-os értéke (vajon mennyi lett volna, ha nem vágják vissza?), valamint a nominálbérek csak 14,2 %-os emelkedése, mely az inflációt a miniszterelnöki kijelentéssel ellentétben sajnos nem kompenzálta (14,2 < 17,6). Szomorú módon a 2024-es GDP növekmény sem volt „igazi belelendülés”, mert a plusz 0,6 % nemigen mondható annak, noha a 2023-as mínusz 0,8 %-hoz képest, még mindig nagyszerű. Ilyen ütemben gyarapodva 2025-ben akár a 2022-es szintet is elérhetjük! Nem biztos, de a reményt sohasem szabad feladni.
A fentiekből láthatóan a kormányzás 2024-ben már megint sikertelen lett, ami nem vet valami jó fényt a kormányzók szellemi képességeire, de sebaj, barátim, évre év jön, megint egy újabb lehetőség, újabb remény, hogy a nép borongós hangulata az „Eddig rossz volt, na de majd most!” fidesztechnikával javítható legyen. A hangulatjavítás meg is történt, mert mint azt decemberben halhattuk a miniszterelnök úrtól:
„2025-ben a magyar gazdaságnak nagyszerű éve lesz.”
Na, végre, gondolná az ember, ám ehhez képest a most megjelent februári inflációs adat (5,6%) ismét kellemetlen meglepetést okozott, mert az infláció a várt esés helyett tovább emelkedett. Ennek fő oka az élelmiszerek áralakulása, amely februárban sajnos 7,1 %-os növekedést mutatott. A Lamborghinik ára ugyan csökkent, ám azokat kies hazánkban kevesen veszik, így a nyugdíjas kosárnak ez nem tartozéka.
Szomorú eredmény, azt mondhatom. Baj is lenne belőle máshol, de nálunk semmi vész, mert ilyen helyzetben dobban porondra az igazi street fighter, aki óvja népét és családját (utóbbit egy kicsikével jobban, ahogy ezt Hatvanpuszta mutatja is). A gyakorlott harcos a dobbanás után egyetlen villámgyors mozdulattal úgy befagyasztja harminc élelmiszer bolti árrését, hogy jobban se kell. Mint a régi szép időkben, mikor még Kádár apánk vezetett minket rossz irányba, de két forint volt a forró lángos, akárhol vásároltuk is. Igaz, azon se sajt, se tejföl, viszont szerintem úgy a jó.
A befagyasztás utáni maximális árrés 10 %. Hogy milyen adatok alapján számolták ki ezt a minisztériumban, rejtély vagy titok, de ha nem jönne be, akkor sincs semmi gond, majd módosítanak. Kapitalizmus magyar módra, mert „mimagyarok” nem áldozzuk fel ám a szuverenitásunkat holmi gazdasági szabályok miatt, ez jól látszik a kormány működésén elég régóta már. Az meg aztán magától értetődő, hogy a boltok hibásak, nem az élelmiszeripar, hiszen nyilván a vérszívó, külföldi-kapitalista Auchanok meg Tescok kartelleznek, hogy a Lidl-ről, az Aldi-ról meg a Spar-ról ne is beszéljünk! A CBA-ról viszont tényleg ne beszéljünk, mert az sohasem csinálna ilyen csúnyaságot, hogy extraprofithoz jusson! Vagy ha csinálna is, akkor se beszéljünk róla. Remélem, mindenkinek érthető.
Pontosan ugyanígy ne beszéljünk Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor élelmiszeripari cégeiről sem, mint például a Talentis Agro Zrt., a Gallicoop pulykafeldolgozó, a Viresol Kft., vagy a Pick Vállalatcsoport, azoknak ugyanis a kormány semmilyen árrését nem korlátozza, mert biztosak lehetünk benne, hogy ők sohasem törnének extraprofitra. Nagyon jószívűek, és mindig csak adnak mindenkinek. Ismerjük őket régóta már.
A fenti kellemetlen dolgok után rátérhetünk arra, hogy az inflációnak van előnye is. Például a kormány úgy tudja „megvédeni a nyugdíjakat”, hogy az nem kerül egy vasába sem, hiszen az infláció révén több lesz az adóbevétele, amelyből a nyugdíjak vásárlóérték vesztését kompenzálni lehet. A dolog úgy néz ki, mintha a kormány megemelne minden nyugdíjat, de arról szó sincs, mivel az adott nyugdíj nominálértéke ugyan nő, de a reálértéke (vagyis amennyit vásárolni lehet belőle) ugyanaz marad, viszont lehet rá hivatkozni, és mivel az emelés a kapott nyugdíj forintösszegén látszik, az infláció viszont nem, a nyugdíjasok nagy többsége hálás a derék miniszterelnök úrnak, aki ennyire törődik velük.
Megjegyzendő még, hogy a jelenlegi kormány 2010-ben a svájci indexálást, amely a baloldali kormányok alatt érvényben volt, és amely az éves nyugdíjemelésnél az infláción túlmenően a bérek emelkedését is figyelembe vette, azonnal megszüntette, így a nyugdíjak ugyanott maradtak, ahol előző évben voltak, hiába volt több a forintösszegük. A 13. havi nyugdíjat (amely tulajdonképpen egy évre vetítve 8,33 százalékos nyugdíjemelés) se fizették 10 éven keresztül, holott már nem volt válság, és érkezett a pénz az EU-tól, de ez már csak korona a nyugdíjakon való spóroláson.
Ha valaki a nyugdíjak igazi változására kíváncsi, annak bemutatható egy olyan nyugdíjas nyugdíjának reálértéke 2010-től napjainkig, aki 2010-ben 100.000 HUF összegű nyugdíjat kapott. Ismétlés: a lentebb látható összegek reálértékek, a viszonyítási év 2010. Megjegyzendő, hogy a nyugdíjprémium nem épült be a nyugdíjba, a 13. havinak hívott nyugdíjemelésemelés viszont igen. Ugyancsak megjegyzendő, hogy a nyugdíjprémium és a 13. havinak hívott nyugdíjemelés, amelyet évente egyben adnak, a lenti adatoknál 12 hóra van elosztva ezért a havi plusz érték a kapott összeg 1/12-ed része.
2010 100.000 HUF/hó induló érték
2011 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2012 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2013 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2014 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2015 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2016 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2017 100.883 HUF/hó nyugdíjprémium (0,883)
2018 101.281 HUF/hó nyugdíjprémium (1,281)
2019 101.508 HUF/hó nyugdíjprémium (1,508)
2020 100.000 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2021 102.080 HUF/hó 1 heti nyugdíj plusz (2,08 %)
2022 108.333 HUF/hó 3 heti nyugdíj plusz (6,25 %)
2023 108.333 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2024 108.333 HUF/hó csak infláció kompenzálás
2025 108.333 HUF/hó csak infláció kompenzálás
A példában szereplő nyugdíjas ma már persze forintban sokkal többet kap (kb. 240.000 HUF), mint amennyi itt a 2025. évhez írt összeg, de 2010-hez viszonyítva a 240.000 HUF csak 108.333 forintot ér.
A táblázatból látható, hogy 2010. óta kétszer volt nyugdíjemelés (2021-ben és 2022-ben – közeledtek a választások, na!), mégpedig összesen 8,333 %, ami éves szinten a 13. havinak felel meg. Hát… 15 év alatt nem valami sok.
A fenti adatokból egyértelmű a nyugdíjasok Orbánék általi megbecsülése.
Köszönjük.
