Kezdőlap Itthon Oldal 246

Itthon

Takarítás

Az egész dolog úgy kezdődött, hogy a Spárga macska elkezdett nagyon érdeklődni a lámpa zsinórja iránt. Nem mondom, szép, vastag, gumírozott kábel, jól lehet rángatni. Aztán már nagyon érdekelhette, csak akkor én sajnos aludtam, így hát nem lehettem a tanúja annak, mikor átalakította a szobát posztmodern installációvá, ízléses őskáosszal a kellős közepén.

Reggel már csak a végeredményt csodálhattam meg: letépte a lámpát a falról, munka közben felrúgta az éjjeliszekrényt, minek következtében a helyiség be van terítve csavarhúzókkal, fogókkal, szódabikarbónával, Negróval, hivatalos levelekkel és ócska telefonokkal, bár elképzelhető, hogy akad a szemétdombon máig harcoló partizánalakulat is. Öreg délután lesz, mire minden a helyére kerül, elvégre dolgozni is kéne. Azt nem értem, hogy fért el ennyi minden azon a kis éjjeliszekrényen?

És hogy került elő nagymamám érettségi bizonyítványa, ami meg sem volt? És mi ez a három éves fizetési meghagyás, mely szerint öt napon belül rendezzem a tartozásomat, vagy küldik a végrehajtót? Lehet, hogy járt is itt, csak eltévedt a lomok között?

És mióta van nekem csőrös fogóm? A múlt hónapban mennyire kellett volna… de akkor még biztos voltam benne, hogy ilyen szerszámom sosem volt.

Azt még értem, hogy a negyvenkét gumiszalag azért van itt, mert valamiért sosem dobom el az ilyesmit, jó az, ha van a háznál, hasznos, mint a körülbelül fél kiló anyacsavar, különböző méretekben, gumiszalag és anyacsavar nélkül tapodtat sem mozdul a modern értelmiségi, ahogy a tíz éves, már használhatatlan Nokia telefon is elengedhetetlenül szükséges. Ugyanis ha úgy alakulna a helyzet, az anyacsavart kiválóan lehet rögzíteni a gumiszalaggal a telefonon, mely által csodálatos eszközt nyerünk, ami sok mindenre jó, csak sajnos fogalmam sincs, mire.

Na jó, hát az ötven tönkrement öngyújtót csak nem dobja ki az ember. Bármikor megeshet, hogy sétálunk a sivatagban, szembejön Potrien őrmester és negyven rabló, kérnek ötven hibás öngyújtót, mit mondunk nekik? Hogy kidobtuk, mert nem gondoltuk volna, miszerint szükség és igény volna rájuk?

Ilyesmi szóba sem kerülhet.

Akkor itt van háromszáz CD. Ezeket gondosan meg kell őrizni, ugyanis hiába, hogy már CD-olvasót sem nagyon használunk, de olyan értékek vannak rajtuk, mint a Windows ’95, vagy a világ összes DOS-os játéka. Ugyan fogalmam sincs, min futna el például a Fantasy General (talán DOS-box kéne hozzá) vagy az Imperium Galactica első része, az is kérdéses, mikor volna nekem időm ilyen szamárságokra, de csak legyenek meg. Mi van, ha ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy Imperium Galacticázzak?

Oké, ez a kulcs még a szekszárdi lakás postaládájához tartozott, miért nem adtam oda az új tulajdonosnak, mikor röpke huszonöt éve elcseréltük a bérleményeket? Most van egy kiváló kulcsom egy szekszárdi postaládához, jó is az, meg kell becsülni.

Magnókazetták. Jé, ezen még Hair van. Meg kéne hallgatni, csak min? Kazettás magnót se láttam már jó tizenkét éve. Illetve láttam, futólag az egyik nagyváradi piacon, meg kellett volna venni, ha akkor eszembe jutott volna. Most milyen jó lenne.

Dedikált esszékötet, szép ajánlással, pár éve letettem az éjjeliszekrényre, hogy feltétlenül el kell olvasnom, mert írnom kell róla. Ahogy nézem, az írás meg is jelent, csak a könyvet nem olvastam el, de most már mindenképpen.

Tíz svéd öre. Életemben nem jártam Svédországban, csak mindig szerettem volna, ez hogy került hozzám? Értékét tekintve talán egy doboz gyufát is lehetne vásárolni rajta mondjuk Norköppingben. Jó az, ha van.

Tulajdonképpen micsoda éjjeliszekrény ez? Igazából nem is nachtkaszli, mert az első 286-os gépemet rátettem egy konyhaszékre. Az előoldalon kivettem a lemezolvasót, így az ember kiváló fiókot nyer. Nagyon praktikus, lehet benne mindenfélét tartani, például pipadohányt. Az most is van benne. Csodás bútordarab, míg fel nem borítja a kandúrmacska.

No, minden rosszban van valami jó, legalább fel fogok tudni seperni alatta. Talán fel is mosok.

Igazság szerint nem fogom én ezt a macskát megbüntetni. Úgysem értené, mi a bajom vele, ráadásul van némi igaza.

Inkább intézményesíteni kéne.

Tessék elképzelni egy nagy, országos méretű macskát, aki egyszer csak ráugrik a mi nagy, közös éjjeliszekrényünkre, felborítja és szétszórja az összes elfelejtett lomot, évtizedek hordalékát, atyák bűneit, ezer elhallgatott gondunkat, Árpádtól Orbánig és vissza.

És akkor nekünk majd végre már muszáj lesz kitakarítani. Kisöpörni, kidobni, ami ócska, szemétre való, megőrizni azt, ami értékes.

Gondosan szétválogatni, mi kell, mi nem. A felesleges régiségeket eltenni az almáriumba.

Macska kéne nekünk, egy nagy, hatalmas, rosszalkodó macska…

Na, takarítsunk.

Itt az ideje.

Bréking (fék)nyúz, 2019. május 21. – Tudósítás a másik valóságból

A Fidesztől megtudhatjuk, hogy Brüsszel nem ad, hanem elvesz pénzt az emberektől, hogy azt a migránsoknak adja. A Nézőpont Intézet elmagyarázta nekünk, hogy Frans Timmermans látogatása csak ártott az MSZP kampányának. A 888 pedig megírta, hogy az osztrák kormánykoalíciót a bevándorláspártiak buktatták meg.

Brüsszel el akarja venni a pénzt az eberektől, hogy a migránsoknak adja

Brüsszel mostani bevándorláspárti vezetése most sem azon dolgozik, hogy több pénzt adjon az európai embereknek, hanem azon, hogy elvegye tőlük, és azt a migránsoknak adja – írta a Fidesz a „- reagálás Gyurcsányné nyilatkozatára” alcímű közleményében.

A nagyobbik kormánypárt ezt arra reagálva közölte kedden az MTI-vel, hogy Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-listavezetője budapesti sajtótájékoztatóján európai minimálbér bevezetését szorgalmazta.

A Fidesz azt írta: „elég csúnya vége lenne”, ha Brüsszelen múlna a magyarok bére és minimálbére, mivel Brüsszel mostani bevándorláspárti vezetése most sem azon dolgozik, hogy több pénzt adjon az európai embereknek, hanem azon, hogy elvegye tőlük, és a migránsoknak adja. A Gyurcsány-párt pedig teljes mellszélességgel támogatja ezeket a terveket, mert ők soha nem a magyar embereket, hanem Brüsszel érdekeit képviselik – olvasható a Fidesz közleményében. (MTI: Fidesz: Brüsszel most sem adni, hanem elvenni akar, hogy a migránsoknak adjon)

Frans Timmermans bevándorláspárti és Soros György nyílt társadalomról szóló eszméjét is vallja

A Nézőpont Intézet elemzője szerint nem oldotta meg a MSZP kampányát Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje azzal, hogy részt vett az MSZP európai parlamenti (EP-) kampányrendezvényén szombaton Budapesten.

Tóth Erik az M1 aktuális csatornán közölte, az MSZP a „patkányozás” óta nem EP-választási, hanem belpolitikai kampányt folytatott.

Frans Timmermans – mondta – bevándorláspárti és Soros György nyílt társadalomról szóló eszméjét is vallja. A szocialisták azzal, hogy újra meghívták egy rendezvényre, azt bizonyítják, a magyar emberek nem számíthatnak rájuk a migrációs politikában – vélekedett.

Hozzátette, tízből nyolc magyar ugyanis egyetért a határkerítéssel, az MSZP pedig továbbra is annak lebontásán dolgozna az Európai Parlamentben.

Kitért arra is, Frans Timmermans az MSZP a kampányrendezvényén olyan üzeneteket próbált megfogalmazni, amelyekkel szerinte képes többséget teremteni, ezek a „valóságtól elrugaszkodó” szakpolitikai elképzelések viszont később visszaüthetnek, és akár a politikai karrierjére is hatással lehetnek. (MTI: Nézőpont: nem segítette az MSZP kampányát Frans Timmermans látogatása)

A bevándorláspártiak buktatták meg az osztrák koalíciót

Herbert Kickl leköszönő belügyminiszter, a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) politikusa vasárnapi Facebook-bejegyzésében arról írt, hogyan buktatták meg belülről az osztrák kormányt. Mint írta: Sebastian Kurz kancellár „játéka” arra ment ki, hogy őt elmozdítsák a posztjáról. Hogy miért? Mert túlságosan határozott, bevándorlásellenes politikát képviselt a belügyi tárca élén, ami „érzékenyen” érintette a bevándorláspárti erőket, köztük az Osztrák Néppártot (ÖVP). Kickl leszögezte: ő és a pártja, az FPÖ ebbe nem mehetett bele, ezért lesz szeptemberben ismét választás. (888: Kitálalt az osztrák belügyminiszter: a bevándorláspártiak buktatták meg a koalíciót)

Mai kérdés – Az osztrák „vadászati idény” Ön szerint átívelhet a magyar határon?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Az osztrák "vadászati idény" Ön szerint átívelhet a határon?

A köztévé beismerte: egyoldalúan tájékoztatta a nézőket!

0

Ismét egyoldalúan tájékoztatott és hamis információkat közölt az M1 híradója – olvasható a TASZ közleményében. A köztévé május 14-i délelőtti híradójában szólaltatta meg az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóját a mozsgói szociális otthonban történt bántalmazásokkal kapcsolatban.

Törcsi Péter az interjúban azt állította, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felelőtlenül járt el az üggyel kapcsolatban, és hogy az európai parlamenti választásokat szerette volna befolyásolni. A M1 riportere az üggyel kapcsolatban a TASZ-t nem kereste meg, esélyt sem adott arra, hogy a szervezet képviselje álláspontját vagy cáfolja az Alapjogokért Központ vádaskodását. Végül a TASZ fellépésére mégis bekerülhetett a köztévé híradójába a civilek álláspontja is.

A TASZ többször emlékeztetett rá, hogy egy napig sem tartották vissza a bántalmazásokról készült felvételeket. A felvételek a TASZ szerint 2018. augusztus 2-án egy pendrive-on kerültek hozzájuk, és még aznap el is küldték őket az ombudsmani hivatalnak. Ennek meg is volt az eredménye, hiszen az ombudsmani hivatal munkatársai két héten belül bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzést tartottak.

A szervezet tájékoztatása szerint a TASZ célja a fogyatékossággal élő emberek jogainak védelme, az intézeti abúzusokkal szembeni rendszerszintű fellépés. Úgy vélik, hogy nem ők azok, akik politikai célokra használják fel ezt az ügyet, hanem éppen ellenkezőleg, a kormány érdekeit képviselő Alapjogokért Központ és az annak álláspontját egyoldalúan közvetítő propagandamédia. A valótlan tények híresztelése és az egyoldalú tájékoztatás miatt a TASZ álláspontja közzétételét kérte az MTV-től.

Az MTV helyt adott a TASZ kifogásának és a május 18-i reggel 10 órás Híradóban beismerték: egyoldalúan tájékoztatták a nézőket.

“Nem ritka jelenség ma Magyarországon, hogy a közpénzből finanszírozott állami tévécsatornák, rádiók egyoldalúan, a kormánnyal kritikus hangokat kizárva számolnak be hírekről, történésekről, sokszor arra sem adva lehetőséget, hogy egy szervezet vagy aktivista saját magát megvédhesse. A fenti példa is jól mutatja, hogy ilyen esetekben is van megoldás. Ha a tudomására jut, hogy egy civil szervezetet, vagy aktivistát az őt érintő ügyben nem szólaltatta meg egy állami tévé vagy rádió, forduljon a TASZ-hoz!” – nyilatkozta ma Dojcsák Dalma, a TASZ Politikai Szabadságjogok projektjének vezetője.

Az anti-osztrák vircsaft ezúttal se sikerült

Tulajdontól megfosztás a külföldiek haszonélvezetét eltörlő földtörvény – döntött az európai bíróság. Bő másfél évtizede sikertelen Orbán harca.

Magyarország nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és a tulajdonhoz való jogból eredő kötelezettségeit a mezőgazdasági földterületeken más tagállambeli állampolgárok haszonélvezeti jogának megszüntetésével, így a szabályozás jogsértő – közölte az Európai Unió luxembourgi központú bírósága kedden.

Cél a zsebszerződések

Magyarország 2013-ban olyan szabályozást fogadott el, amelynek értelmében a mezőgazdasági területeken a haszonélvezeti jog kizárólag a föld tulajdonosának közeli hozzátartozója javára alapítható vagy tartható fenn.

A szabályozás különösen a más tagállambeli állampolgárokat érintette hátrányosan.

A cél a hosszú távra szóló, de elsősorban határozatlan idejű úgynevezett zsebszerződések „hatástalanítása” volt még azelőtt, hogy 2014-ben megszűnt az úgynevezett derogáció, felmentés az uniós külföldi állampolgárok földszerzési lehetőségének megadása alól, amelyet a kormány alkudott ki a 2004-es uniós csatlakozáskor.

Tulajdoni megfosztás

A bíróság kedden meghozott ítéletében hangsúlyozta: az alapvető jogokat minden esetben alkalmazni kell, akkor is, ha egy tagállam bizonyos kivételeket kíván érvényesíteni. A haszonélvezeti jog megszüntetése az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében vett tulajdontól való megfosztásnak minősül.

Az uniós charta lehetővé teszi a közérdeken alapuló ilyen megfosztást, valamint az elszenvedett veszteségekért fizetett kártalanítást,

a haszonélvezeti jog törvénybe foglalt megszüntetése azonban nem felel meg e feltételeknek.

Noha a Magyarország által felhozott érvek közérdeknek minősülhetnek, a korlátozás valójában nem a tagállam által hivatkozott célkitűzéseket követi, és nem felel meg az arányosság követelményének sem. A vitatott szabályozás továbbá semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a haszonélvezeti jogaiktól megfosztottak kártalanításáról – mondta ki a bíróság.

Orbán nem először ment neki a külföldiek (elsősorban osztrákok) efféle földszerzése ellen. Emlékezetes a 2001. júliusi kihelyezett kormányülés. Akkor Orbán helyiekkel találkozott. Kálócfán Orbán azt mondta az embereknek, hogy vegyék elő a zsebszerződéseket, ingyen fölbontják őket, az így eladott földjüket újra eladhatják a piaci ár felett az államnak. Azt mondta, hogy

„ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni, minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza”.

Ebből aztán nem lett semmi.

A jelenlegi bírósági ítélet pedig – az MTI tudósítása szerint – nem tartalmaz semmilyen eligazítást arra, mit tegyenek azok, akiket hátrányosan érintett a korabeli törvény. Azt is találgatások övezik, mennyi ilyen fölt van-volt az országban. Becslések több százezer hektárról szóltak akkoriban.

Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát habbal, de cukor nélkül. Ugyanis nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, annyira, de annyira magyar ez a történet, annyira tele van szándékos és véletlen félreértéssel, félremagyarázással, hazugsággal, önzéssel, propagandával és csúsztatással. Dióhéjban: annak kellene a végére járnunk, letiltotta-e a Facebook a Mediaworksöt és ha igen, miért nem?

Szóval, ez egy kis rejtély. Egy kis enigma, aminek a megoldásában kicsit sem segített a Facebook legendás távolságtartása a sajtótól és a Mediaworks sajtóhadjárata a nyilvánosságban. Tulajdonképpen csak most derült ki, hogy mi is történt. De menjünk időrendben.

2019. május 15-én mindenki legnagyobb meglepetésére a következő közlemény jelent meg a kormány egyik oszlopának számító Mediaworks lapjaiban:

Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Hát ez meg mi? Aki egy kicsit is ért a közösségi oldalakhoz, azt gyanította,  hogy a Facebook az uniós választási kampány tisztaságára akart így ügyelni (erről volt is szó korábban), mert hát a Mediaworks lapjai, hogy is mondjam csak, mintha kissé elfogultak lennének a kormány irányába. Ezt a feltételezést csak erősítette Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke aznapi nyilatkozatában:

Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök.

Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

És a kormánysajtóban is egymást érték a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Szóval, beindult a propagandagépezet, csak épp nem azért, amit a nyájas olvasó a kormánylapok címei alapján gondolt. Ugyanis

semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Megvonták viszont – tessenek figyelni – a kiemelési, hirdetési jogokat egyes fiókoktól.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk. Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól.

Hát ez nem lenne egy kesergős népballada vagy nemzeti gyász, maximum kellemetlen így, kampány idején. Azonban akkor sem volt világos, hogy mi a tiltás oka, meddig tart, pontosan mely fiókokra vonatkozik: a Facebook szokása szerint hallgatott, mint a sült hal, a Mediaworks és a teljes kormánymédia meg sivalkodott, mint a fürdős ledéréletű hölgyszemélyek. Ha le is vontuk a siralmaikból a kötelező 99 százalékot, ami a propaganda, akkor is az jött ki, hogy bizony pár hirdetés tilos lesz egy ideig.

Tegnap újabb közlemény érkezett a Mediaworkstől:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook hétfőn hajnalra visszaállította a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok egy hete letiltott hirdetési fiókjait.

Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, továbbra sem érkezett konkrét válasz, ellenben

a cég nevében eljáró alkalmazott a „tévesen” letiltott fiókok miatt okozott „kényelmetlenségért” elnézést kért.

Olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, továbbra is arra biztatjuk, hogy elsősorban ne a Facebookon, hanem az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Ez sem mond ám teljesen igazat, mint majd látni fogjuk. Azt sugallja, hogy a Facebook tévedett, sőt, bocsánatot is kért, de most már örök a harag a Mediaworks részéről, és nem javasolják a közösségi oldal használatát olvasóiknak. Hát, így is lehet.

Azonban akkor felvetődik, hogy a tiltás oka semmiképp sem lehetett politikai. Hiszen látható változás sem a kormány, sem a médiája álláspontjában nem volt tapasztalható, ezt a vádat ők is sértődötten tagadnák – akkor itt valami más probléma kellett legyen.

A megoldás a mai HVG-ben érkezett, nekik ugyanis – feltételezem, rengeteg munkával – sikerült elérniük a Facebook egyik szóvivőjét. Az írás címe sok mindent megmagyaráz:

„Facebook: A Mediaworks megszegte a szabályzatot, zárolva marad hirdetési fiókja

A cím pontos, de picit megtévesztő. Viszont lássuk a teljes, tökéletes és hivatalos magyarázatot.

„Az egyik hirdetési fiókot felfüggesztettük, mert megsérti a valódi pénzért zajló szerencsejátékokra vonatkozó szabályunkat. Előzetes írásos engedély kell minden olyan reklámhoz, amely valódi pénzben folytatott szerencsejátékot népszerűsít vagy ilyen szolgáltatás nyújt, ide értendő minden valódi pénzben játszott ügyességi játék és lottó, a valódi pénzforgalmat generáló online kaszinó, sportfogadás, bingó és póker.” (HVG)

Tehát az egyik fiókról van szó, nem az összesről, és az az egyik így is marad, mert valóban szabályt szegett. A szóvivő még pontosított is: a MediaWorks kérdéses hirdetési fiókja zár alatt marad, míg a többi szabadon használható. Hát igen, gondolom – nem tudom, csak gondolom – hogy benne maradt a hirdetett tartalomban a Szerencsejáték Zrt. reklámja, és az azért a kormánymédiát eltartó hirdetők közül az egyik legjobban fizető cég… Bár Csermely Péter, a Mediaworks vezérigazgató-helyettese szerint a Nemzeti Sport Online (NSO) egyik évek óta futó szolgáltatását jelölték meg a probléma okának. Az is meglehet, ezen már nem érdemes vitatkozni.

Akkor ez ennyi volt, és kiderült, hogy a politikának semmi köze nincs az ügyhöz. Nem bevándorláspártiak és szuverenisták feszültek egymásnak, nem az uniós választások tisztaságát óvta a közösségi oldal. Üzleti ügyről volt szó csupán.

Csak mondom, hogy egy normális országban mindenki erre gondolt volna először. És nem arra, hogy egy világcég pont a magyar belügyekbe akar avatkozni, mert olyan rettentő fontosak vagyunk, hogy ha mi nem lennénk, passzátszél sem volna, azt is mi fújjuk, a miniszterelnökünk útján, különleges módon. A spanyolviaszt már nem is említem.

A független sajtó épp úgy csak találgatott az ügyben, mint a kormánymédia: jobban mondva, mivel ők állítottak először, mindenki besétált abba a csapdába, hogy nekiállt cáfolni a képtelen szamárságaikat. Mindennek viszont az az oka, hogy a Facebook semmit sem közölt időben senkivel.

Ugyanis üzleti ügynek tekintette az üzleti ügyet.

Valószínűleg ez a normális a világ többi részén.

Csak nálunk nem, nálunk minden politika, a kicsi kutya farkától a szennyvízderítésig és a közösségi oldalakig.

Nem tudom, ki a hülye, a világ vagy mi, de azért sejtem…

Sokat romlott az emberi jogi helyzet Magyarországon

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint nem a „tömeges bevándorlás”, nem a menedékkérők okoznak válsághelyzetet Magyarországon, hanem a kormány tevékenysége. Jelentős visszalépés történt a bíráskodás függetlensége, a női egyenjogúság, a civil szervezetek működési lehetőségei és a menedékjog terén. Sürgős változtatásokra van szükség – derül ki Dunja Mijatovićnak a hazánkról szóló jelentéséből. A kormány emberi jogi teljesítményének tételes bírálata egybecseng a Magyar Helsinki Bizottság álláspontjával.

Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa ma délelőtt hozta nyilvánosságra a februári magyarországi látogatásáról szóló jelentését. Dunja Mijatović és stábja egy hétig volt Magyarországon, és számos megbeszélést folytatott kormányzati szereplőkkel, az igazságszolgáltatás szereplőivel és civil szervezetekkel. A helyszíni vizsgálat négy lényeges emberi jogi témára összpontosított: 1) a menedékjogra, a menekülők emberi jogaira; 2) a hazai jogvédők és civil szervezetek helyzetére; 3) a bíráskodás függetlenségére; illetve 4) a nők és férfiak közti egyenlőségre. Az összkép igencsak kedvezőtlen. A biztos szerint az emberi jogok hazai helyzete lerontja az ország jogállami működését. Mind a négy területen jelentős a visszalépés, ami elfogadhatatlan.

A kormány 2016. március 9. óta tartja fenn a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”, miközben a valós migrációs adatok alapján szó sincs erről.

Így az összes menekültügyi eljárást ma már zárt tranzitzónákban folytatják le. A biztos felszólítja a kormányt, hogy sürgősen szüntesse meg a törvényellenes állapotot, és vessen véget a „válsághelyzetnek”. Ahogyan a jelentés arra is felhívja a kormányt, hogy hagyjon fel a menekült- és idegenellenes kampányaival, ne korlátozza önkényesen a tranzitzónákba belépők számát, és helyezze hatályon kívül azt a rendelkezést, amely alapján ma minden menedékkérelmet automatikusan elutasítanak. A jelentés nem hagyja szó nélkül a tranzitzónák mostoha fogvatartási körülményeit sem, amelyek különösen a gyerekeket sújtják. A biztos elítéli a felnőttek éheztetést a tranzitzónában, és azt a rendőri intézkedést, hogy az összes elfogott külföldit – bármiféle vizsgálat nélkül – átkényszerítik a határzár másik oldalára, azaz Szerbiába.

A jelentés részletesen foglalkozik a jogvédő civil szervezetek kormányzati megbélyegzésével és büntetőjogi fenyegetésével. Dunja Mijatović

felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek megbénítják a társadalmilag hasznos szervezeteket. Kitér arra is, hogy éppenséggel támogató környezetet kellene kialakítani számukra, és szakmai tudásukat felhasználva együttműködni, konzultálni kellene velük.

A biztos hosszan taglalja a bíróságok működését kísérő problémákat és baljós előjeleket. Ezek szerint túlságosan nagy hatalom összpontosul majd két embernek, az igazságügyi miniszternek és a Közigazgatási Felsőbíróság elnökének a kezében anélkül, hogy mindezt egy bírók által választott testület ellenőrizni és ellensúlyozni tudná. Mint ismeretes,

az ET alkotmányjogi tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság azt javasolta, hogy csak ötéves bírói múlttal lehessen közigazgatási főbíróvá válni, és egy látszólag ezt célzó módosítást is beiktattak a törvénybe.

Ennek ellenére még mindig van lehetőség arra, hogy akár bírói tapasztalat nélkül is a Közigazgatási Felsőbíróság elnökévé válasszon valakit a parlament június elején. Ez azért különösen fontos, mert

a két legesélyesebb jelöltnek tartott Varga Zs. András és Patyi András egyike sem rendelkezik ötéves bírói múlttal.

Az emberi jogi biztos szerint visszalépés történt a nemek közti egyenlőség terén is. A jelentés sürgeti, hogy a kormányerő ratifikálja a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését szolgáló isztambuli egyezményt. A kormánynak segítenie kellene a nők munkaerőpiaci és közéleti érvényesülését. Most nem teszi.

A jelentés üdvözli, hogy a kormány új nemzeti stratégiát készít a nők és férfiak közti egyenlőség elősegítésére, de azt csak az érdekeltek és a civil szervezetek bevonásával lehetne elkészíteni.

A Magyar Helsinki Bizottság egyetért az ET emberi jogi biztosának kritikájával, és felszólítja a kormányt, hogy végre hallja meg a jogállamisággal és emberi jogok védelmével kapcsolatos intő szavakat, és hajtsa végre az emberi jogi biztos által is javasolt lépéseket. Ennek során – megbélyegzésük helyett – működjön együtt a hazai civil szervezetekkel és az emberi jogok védelmére hivatott európai és nemzetközi szervezetekkel. „Ideje a kormánynak 180 fokos fordulatot vennie. Tagadás, hárítás és ellenségkeresés helyett azon kellene dolgoznia, hogy harminc évvel 1989 után hogyan válhat Magyarország olyan hellyé, ahol minden ember szabadon megélheti saját magának és közösségének méltóságát fenyegetés és kiszolgáltatottság nélkül” – mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 10.

Arról jutott eszembe, hogy elolvastam a „Riporterek határok nélkül” nevű nemzetközi szervezet idei listáját a sajtószabadság állásáról.

Évről évre sorrendbe szedik az országokat, miután különböző szempontok alapján a szakemberek megvizsgálták, mennyire szabad náluk a sajtó. Azzal nem is fárasztanám Önöket, hogy persze megint lejjebb csúsztunk, nem is kicsit, az utolsók vagyunk az uniós országok között, a teljes listán a nem túl dicső 87. helyet foglaljuk el. Ez eddig nem túl izgalmas, sejtettük. Viszont megnéztem, ki az első, és ki az utolsó az államok közül. Legelől Norvégia áll, leghátul, Észak-Korea alá csúszva Türkmenisztán.

Na most jön a találós kérdés. Mit gondolnak, a kettő közül melyikkel vagyunk haragban, és melyikkel idilli barátságban? Belátom, ez túl könnyű feladvány, ha Önök akár csak minimális jártasságra tettek szert az Orbán-kormány külpolitikáját illetően, de erről nem én tehetek. Nem kellene annyit újságot olvasniuk, ez csak elrontja a játékot.

Most az egyszer azért beavatom az eddig boldog tudatlanságban élőket abba, mi a bajunk a listavezető Norvégiával.

Már azon túl, hogy elvileg ellenezzük a szabad sajtó ilyenfajta túlburjánzását. De a norvégok újabb veszélyes túlzásokba estek. A hideg lehet az oka, vagy a túl sok halfogyasztás. Ahogy eddig, most is készülnek hozzánk vágni egy 70 milliárdos támogatást a Norvég Alapból. Ezt még valahogy megbocsátanánk nekik (már ez is szép tőlünk, a hasonló segítséget nyújtó Uniót rúgjuk, ahol érjük). Na de az összeg 10 százalékát civil közösségeknek szánják (már gyanús!), és ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a kormánytól független szervezet pályáztassa. Sátáni ötlet. Nyilvánvalóan belegázol nemzeti becsületünkbe, plusz felségsértés is. Mi az, hogy „kormánytól független”?! Vigyék a koszos pénzüket, ahová akarják. Ha a kormány nem teheti rá a kezét a 10 százalékra is, és még ellopni sem lehet, akkor nem kell a másik 90 sem. Különben is, az országban mindenkinek mindene megvan, nem kellenek nekünk a milliárdok.

Szóval Norvégia leírta magát, akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. Bezzeg a baráti Türkmenisztán!

A külügyminiszter egy év leforgása alatt másodszor vizitál náluk, a köztársasági elnökünk is vendégül szokta látni az ő diktátorukat, akarom mondani elnöküket. Nincs is hiány ilyenkor kölcsönös dicsérő szavakban. Pedig nem könnyű kimondani ezeket a türkmén neveket: a mostani nagyfőnököt Gurbangulu Berdimuhamedovnak hívják. Szerencsére általában életfogytig uralkodnak, a választásokon 97-98 százalékokat söpörnek be. A maradék 2-3 százalék sorsáról vannak elképzeléseim, hiszen a börtönökben sok a politikai fogoly, hír van a kínzással, elektrosokkal történő kényszervallatásokról is. Na de egyrészt ménkű gazdagok a sok földgáz jóvoltából, másrészt a diktátoraik személy szerint is roppant kellemes emberek. Nem úgy, mint a norvégok: ők soha nem támasztanának semmilyen elvárást a demokráciát, a korrupciómentességet, a civil autonómiát, szabad sajtót illetően.

Már a 20O6-ban elhunyt előző elnök sem volt kispályás. A saját, forgó aranyszobrán kívül szökőkutak gyűrűjében szobrot állíttatott az erkölcsi tanításait tartalmazó könyvről is. Újító szellemű emberként átkeresztelte a hónapokat: a január az ő nevét kapta, az április az édesanyjáét, a szeptember meg a könyve címét. Szerencsére az utód, Szíjjártó vendéglátója sokkal demokratikusabb karakter. Ez onnan is látszik, hogy eltávolíttatta az előd szobrát. Igaz, a helyére emeltette a sajátját, de csak a városkép kedvéért. Erre különben is nagyon ügyel: azt szeretné, hogy az egész főváros fehérben pompázzon, ezért kitiltatott minden fekete autót. Remélem, Szíjjártó ezen felül is számos jó ötlettel tér haza, vegyük pl. azt, hogy Berdimuhamedov bevonatta a nők jogosítványát. Mindjárt nincs akkora forgalom, és nem is nyílik ki annyira a nők csipája, mintha szabadon furikáznának.

Azt is el lehetne tanulni például, hogy az elnök arany rudakkal súlyzózik a kormányülésen, miközben miniszterei állva tapsolják meg a főnök kiváló erőnlétét. Szerintem ez a gyakorlat a Várban a Karmeliták refektóriumában is remekül mutatna, amióta lemázolták, a sok freskó sem vonná el a figyelmet. Ha az arany súlyzó nem megy, a taps is elég.

De egy olyan országtól, amelynek ennyire figyelemkeltő helye van a sajtószabadság-listán, elsősorban a médiapolitika terén kellene okulnunk.

A legutolsó intézkedésük a világsajtó szerint a razziázás a magánlakások WC-jében. Az állampolgároknak ott számos lapra kötelező előfizetniük, így a mellékhelyiségben a higiéniai célt többnyire odakészített újságok szolgálják. Mivel a diktátor fotója sűrűn szerepel bennük, ebből az a sajnálatos gyakorlat következik, hogy a tiszteletre méltó portré az alattvalók kevéssé nemes testrészével érintkezik. Nem kizárt, hogy bizonyos gonosztevők ebben még örömüket is lelik. Ennek kívánnak véget vetni a hazafias WC-razziák.

Itthon sem szabadna az állampolgárt e téren kormányzati útmutatás nélkül hagyni. A magyar mellékhelyiségekbe kéretik ezentúl a sajtószabadság- és demokrácia rangsorokat elhelyezni. Le a norvégokkal, éljenek türkmén barátaink!

Nemzeti munkásmozgalom – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami békebeli kapucínert, óezüst kanállal, ódon cukorral és még ódonabb tejjel – ma régiségekről beszélgetünk. Ja, maguknál friss tej nincs is, csak muzeálisat tartanak. Mindig tudtam, miért szeretem ezt a helyet. Szóval, régi ismerős szólalt meg tegnap az Indexen az uniós választási kampány alkalmából: Thürmer Gyula, a munkásosztály sokat próbált harcosa.

Mindig öröm régi, meghitt ellenségről hallani: mi ketten Thürmer elvtárssal akkor kerültünk szembe egymással, amikor még 2013-ban némely különös írások kapcsán nyomozni kezdtem volt, és döbbenten tapasztaltam: de hiszen ez a Munkáspárt annyira nem baloldali, hogy szélsőjobboldali és Budaházyval szövetkezett! Közben voltak bizonyos névváltozásai is, 1989-től 1993-ig Magyar Szocialista Munkáspárt voltak, 1993-tól 2005-ig csak Munkáspárt, 2005-től 2013-ig Magyar Kommunista Munkáspárt, most egyszerűen Magyar Munkáspárt, de erősen nemzeti jelleggel, és senki se tévessze össze őket a Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldallal, mert az egy nagyon másik cég. Akkoriban mérhetetlenül csodálkoztam, hogyan fér össze Thürmer Gyula osztályharcos mentalitása Budaházy pregnáns népnemzeti vonalával, de amint látom, kiállta az idő próbáját, valamint összenőtt, ami összetartozott, bár most nem a szélsőjobboldallal vannak összeborulásban, hanem – a kormánnyal.

De hol van már 2006, hol van az együttműködési szerződés a Honfoglalás 2000-rel, hol a Magyar Nemzeti Arcvonal? (Jobbára börtönben, és okkal: de most már nem számít az a valamikor, vészes barátkozás). Az akkori írásom még elérhető a Kapcsolat.hu-n, az azt követő rágalomhadjárat már sehol, arra már csak emlékszem. Úgy volt, hogy egy kollégám vitacikket írt a marihuána legalizálásáról, de évekkel korábban, a pártsajtó szorgos munkatársai meg nem sajnálták a fáradtságot, hogy átolvassák az akkori lap teljes archívumát, támadható felületet keresve – és minden lehetséges helyen kábítószeresnek nevezték a szerkesztőség összes tagját.

Rég volt, nem volt szép.

Jó, ez volt akkor. De mit mond most Thrümer Gyula, a világproletariátus nevében az Indexnek?

Elöljáróban szögezzük le: kicsit sem buta vagy tanulatlan emberről van szó, azt ő sem igazán hiszi, hogy a Munkáspárt listáján eljuthat Brüsszelbe, előbb kerül oda egy személyszállító repülőgép utaslistáján. De azt sem mondhatja, hogy „gyerekek, marháskodunk, mi sem gondoljuk komolyan”, mert akkor oda a párt, oda a dotáció.

„Mi semmiből sem csinálunk színházat, nyilván egészen fura lenne, ha 21-24 jelöltet állítanánk. Fölösleges. Ez egy jelkép, ahol van egy doktornő közöttünk, van egy fiatal vállalkozó, van egy középkorú vasutas és egy idősebb korú idegenforgalmi szakember. És van egy arca a pártnak, amit harminc éve ismernek az országban.” (Index)

Ennyit a választási sikerről, harcról: ha most lemennék a sarki kocsmába, a jelenlévő törzsvendégekből legalább ennyire ütőképes csapatot tudnék összeválogatni. Bár lehet, hogy jobbat. És hogy állunk a főbb politikai eszmékkel?

„Nézze, ugyanabban az országban élünk, ugyanabban az Európában, józanul gondolkodunk. Minden párt eldönti, hogy milyen irányt választ. Számunkra ezek nem újak, mi mindig azt mondtuk, hogy Magyarország Magyarország legyen, hogy az Európa Unió rossz irányba megy, ha a nemzetek feletti intézmények számát gyarapítja. Mi mindig a békepolitika hívei voltunk. Én értem, hogy választások előtt a liberális erők mindig előszeretettel igyekeznek összemosni bennünket másokkal, de ez nem több mint médiatrükk. A menekültügy elutasítása és az EU migrációs politikájának elutasítása nálunk már jóval azelőtt megfogalmazódott, hogy a kormány így döntött volna.” (Index)

Akkor az jó régen lehetett, mert a minap olvashattuk, hogy a kilencvenes években még Orbán tanította nemzeti politikára Berlusconit, ha az előtt már nemzeti volt Thürmer elvtárs, azért minimum pártfegyelmi járna. Grósz elvtárstól.

„A zászlót nem picibe kell odatenni a nagy kékhez, hanem vállalni kell a nemzeti lobogónkat. És ha nemzeti érdekről beszélünk, akkor én azt mondom, hogy igen, Paks 2-nek meg kell épülnie. Sőt, azt is mondom, hogy Trianont meg kell siratni, mert nagy klasszikusunk, Lenin is rablóbékének nevezte. Mi azt mondjuk, aki a nemzetnek jót tesz, az a baloldalnak is jót tesz, a kettő nincs ellentétben. Az MSZP, a DK semmibe veszi a baloldalt és a nemzeti érdekeket is.” (Index)

Munkásmozgalmi dalok sora ötlik eszembe, Thürmer elvtárs. De főleg az Internacionálé. Át kell írni, elvtársak: „És nemzetivé le-he-he-hesz holnap a világ”. Ámde mi a helyzet Észak-Koreával, ahol törzsvendég tetszik lenni?

„Észak-Korea egy létező valóság, amely az erejével tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikai elnököt. Látni kell, hogy nagy ország, ami olyan helyen van, ahol stratégiai érdekek ütköznek, nem mindegy, hogy mi van ott. Koreával is úgy van, mint Magyarországgal nyugaton: rengeteg ember ír Magyarországról, lásd Sargentini-jelentés, aztán kiderül, olyan emberek írták, akik soha nem voltak Magyarországon. Észak-Koreáról is mindenki beszél, csak rajtam kívül senki nem ment el. El kell menni, meg kell nézni! Azt gondolom, hogy ott elindult egy nagyon komoly gazdasági fejlődés, társadalmi demokratizálódás, az ország nyit minden irányba. Az pedig nem róhatja fel senki, hogy a saját függetlenségét védi.” (Index)

Érdekes érvelés. Tehát, aki nem járt Phenjanban, ne beszéljen Phenjanról – ez esetben azt is kérném, hogy aki nem ismeri Sargentinit személyesen, ne beszéljen Sargentiniről.

Különben, ha én el akarnék menni Észak-Koreába tudósítani, vagy nem engednének be, vagy, ha igazán jó tudósítást küldenék, nem engednének ki.

Ily módon mindenképpen Thürmer Gyula maradna Magyarország egyetlen autentikus Észak-Korea-szakértője, én eddig azt hittem, Csoma Mózes az, de ő Délre is jár, sőt, leginkább oda, mivel Szöulban végzett, szóval mégis Thürmer ért ehhez a kicsiny, ám borzalmas országhoz is a legjobban mifelénk.

Meg úgy általában mindenhez. Ő már Moszkvában végig jó tanuló volt, nem csoda, hogy mindenhez is ért. Például a keleti nyitáshoz.

„A keleti politika helyes, és üdvözlöm, hogy a Fidesz nem engedett az elmúlt években rá nehezedő nyomásnak. Itt iszonyú nyomásnak voltak kitéve, hogy ne építsék meg a Belgrád–Budapest-vasutat, hogy ne orosz, hanem amerikai technológiával építsük meg Paks 2-t, de kitartottak emellett. Abban már nem támogatjuk, hogy amerikai fegyvert vegyünk, meg hogy itt le-föl futkározzanak amerikai katonák.” (Index)

Csak az oroszok. Thürmer elvtárs, ötre várom a Baross téren, keleti nyitás ügyében, ugyanis a Keleti most zárva van, renoválják. Nyissa ki nekem, ha ennyire ért hozzá.

Vannak még külpolitikai ötletei?

Vannak.

„Most az unió ilyen bomladozó állapotban van, tehát vigyázni kellene, hogy nehogy ránk omoljanak a falak. Ne másszunk bele olyanba, ami akadályozhatja mozgásterünket, ezért mondjuk, hogy ne legyen közös hadsereg, közös ügyészség, ezek nem kellenek, mindenki saját maga döntsön ezekről a területekről. Nézzünk körbe emellett, hogy mi van még a világban. Ebből a szempontból nagyon helyes, hogy a kormány megnézi a lehetséges piacokat. Lehet ez az eurázsiai szövetség, ami ma még nem jelent alternatívát az Európai Unióval szemben, de ki tudja, hogy holnap mi lesz.” (Index)

Omladozik, persze, ha bontani tetszenek. Az eurázsiai gondolat igen szép, Putyin kedvence, egyéb sem hiányzik nekünk.

De összefoglalva: ezt becsülöm Thürmer Gyulában, ezt a kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő proletár őszinteséget, amivel kimondja, hogy történjék bármi, szakadjon le akár az Ég is, de ő – egyetért a kormánnyal.

Éspedig bármely magyar kormánnyal.

Na jó: csak szocialista és egyéb baloldali ne legyen.

Bár van az a pénz, amitől azokkal is egyetértene.

Ne bántsuk Thürmer Gyulát, ő történelmileg alakult így.

Vagy ilyenné.

De az állása nyugdíjas.

Bár, ha így alakulnak a dolgok: utódja már nem lesz.

Nemzeti összhidroplán

Kérem, ne tessék kettészakadt országot emlegetni, hitvitává fajult politizálásról se beszéljünk, ne sírjunk a közelgő, elkerülhetetlennek látszó vég miatt, ne hibáztassuk Európát vagy magunkat – igenis van közös nemzeti alap, melyre támaszkodva újra összefoghat a haza és fényre derül. Vagy borul.

Kár, hogy roppant kicsiny ez a közös nevező. Meg leginkább nincs is. És ha van, akkor a levegőben. Nyugalom, szó nincs közhangulatról, mindjárt meg tetszik érteni.

Van nekem a Facebookon olyan ezer-valahány ismerősöm, bizony, sokfélék. A legtöbb ilyen, de akad sok amolyan. Sőt. Jobboldali, baloldali, apolitikus. Munkás, paraszt, értelmiségi. Férfi, nő. Hetero, homo. Minden hazánkban fellelhető és jó pár egzotikus vallás képviseltetve van. A minta csak azért nem reprezentatív, mert nem elég nagy, de kicsiben lefedi a hont. És ez a sok ember csupán egyetlen dologban ért feltétel nélkül egyet.

Nem politikai elveik egyeznek, nem is hittételeik, nem szeretik egyöntetűen a szőke nőket vagy a barna férfiakat, esetleg a Fradit vagy az MTK-t. Nem, ezekben az ügyekben mindenkinek eltérnek a nézetei.

De egytől egyig szeretik a repülőgépeket. Főleg a hidroplánokat. Ez a nemzeti minimum.

Ne tessék megkövezni, ez komoly, hónapok megfeszített munkájával jöttem rá. Az ugyanis a helyzet, hogy én szintén imádom a repülést. Meg a vasutat, a villamosokat, az autókat, a hajókat és a hasonló közlekedési eszközöket. Csak mondjuk a repülést kicsit jobban, mint a többit. És az idők során elég sok különböző, szakirányú oldal kedvelőjévé váltam. Ezek pedig naponta legalább száz gyönyörű, látványos fényképet mutatnak be.

Ami szép, az szép – nincs jogom kisajátítani, örüljön neki más is. Megosztom, naponta kétszer. (Volt ennek eleinte egy kis ismeretterjesztő jellege is, mert az átlagember összesen három-öt repülőgéptípust ismer fel, azt is bizonytalanul – gondoltam, ami megtetszik a közönségnek, annak tán megjegyzik a nevét. Nem jegyezték.)

És akkor csoda történik. Az az ismerősöm, aki ellenzéki beállítottságom miatt gyakorta megró, éppúgy lájkolja, mint az, aki túl mérsékeltnek találja az ellenzékiségemet, és számon kéri rajtam a kérlelhetetlen radikalizmust. Tetszik a férfinak, tetszik a nőnek, a milliomosnak és a munkanélkülinek. Jó ízlésű emberek. Hiába, az én ismerőseim. Lehet, hogy ha személyesen találkoznának, tömegverekedés törne ki a csapatban és vér is folyna, de abban mind egyetértenek, hogy a Grumman Widgeon gyönyörű.

Megvan a nemzeti egység origója. Innét már el lehet indulni.

Ráadásul a hidroplánok nagyobb sikert aratnak még a harci gépeknél is, aminek oka rejtély, hiszen alig van Magyarországon hagyományuk. (Azért van – de nem komoly. A húszas-harmincas években hidroplánjárat közlekedett Budapest és Bécs között, a gépek a Parlament elől indultak).

Magyarok, fogjunk össze. Nem kérdem én, anyád hol szült világra, nem kérdem én, apád ki volt. Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: akartok-e hidroplánt? Felejtsük el a múlt harcait, a jelen vitáit, a nyomort, a kilátástalanságot, a munkanélküliséget, a válságot, az Unió sorsát. Hagyjuk a pokolba a politikai radikalizmust. Le az erőszakkal is, ördög vigye a széthúzást. Nekünk nem jobboldal kell, nem is baloldal: nekünk vízirepülő kell.

Úszótalpat, hajtóművet a nemzetnek!

Haza a magasban!

Szállj fel, szabad madár!

Ugyanez, szabad élettel.

A magyar ember nem turulba, hanem hidroplánba születik!

Szent Blériot, most veszem észre, hogy kormány- netán választási programot írtam. Csak nehogy ellopják. Vagy a mostaniak, vagy a következő garnitúra. Mert könnyebb ellopni, mint sajátot kitalálni.

És ez az ötlet van olyan jó, mint a kormány vagy bármelyik ellenzéki párt programja – csak ez még népszerű is. Stipi-stopi, enyém!

Na jó, eladom.

Kérek érte egy Grumman Widgeont vagy egy J2 F4 Duckot. És ingyen üzemanyagot, életem végéig. Meg szabad parkolást. És egy kis készpénzt.

Uraim, a versenytárgyalás elindult, tegyék meg tétjeiket.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!