„Itt a beismerés, az ukránok már Magyar Pétert várják. Kijevben nyíltan kimondták: alighogy hatalomra kerül, Magyar Pétertől azt várják, hogy zöld jelzést ad Ukrajna uniós tagságának. Nem is titkolják reményeiket – hiszen pártja már most programként vállalta a csatlakozás támogatását. Magyar Péter már nemcsak Brüsszel, hanem Kijev szolgájává is válik.” – írja a Magyar Nemzet.
Ez a „beismerés” a NER médiumok kedvenc szava. Imádják, amikor a kijelölt ellenségek valamelyike a fideszes érvek szörnyű súlya alatt összeroppan, és beismeri azt, amit eddig körömszakadtáig tagadott. Ez esetben is, hajh, de mennyit faggatták fideszék az ukránokat hogy Magyar Pétertől azt várják-e, hogy zöld jelzést ad Ukrajna uniós tagságának, de azok váltig cáfolták, hogy azt várják. Nem hallottunk ugyan ilyen cáfolatokról, de így kellett lennie, különben a Magyar Nemzet általi „beismerés” szó használata nagyméretű hülyeség. Lenne. Illetve az.
Meg kell állapítani, hogy a „nyíltan kimondták” megfogalmazás jobb. A háborúpárti ukránok, akik provokatív viselkedésük révén megtámadtatták magukat a békésen kapálgató orosz néppel, nyíltan kimondták reményüket, hogy majd Magyar Péter zöld jelzést ad Ukrajna uniós tagságának. A lap elképzelése szerint ezen magyarellenes ukrán remény majd elriasztja a Tiszától a nemzet igazmagyar részét, és így egyben lehet tartani a fideszes törzsszavazókat.
Az írás a fideszes propaganda mintaanyaga. Azok a részek, hogy „Kijevben nyíltan kimondták” meg „Nem is titkolják…” irányba állítja az olvasót, és abból, hogy az ukránok végre „beismerték”, egyértelműen kiderül, amit az ukránok csinálnak (reménykedés), az nagyon csúnya dolog, mert beismerni az olyanokat szokták. Persze csak hosszas tagadás után, lelkileg összeomolva, ahogy azt a krimikből tudjuk.
Az írás célja a jelenleg főellenséggé előrukkolt Kijev sározásán túlmenően, hogy Magyar Péterről ismételten megállapíthassa, ő nem csak háborúpárti, hanem egyben ukránbarát, illetve mit is beszélek, Magyar nem barátja Kijevnek, hanem a szolgája, ahogy a Magyar Nemzet éles szemmel észrevette. Hogy akkor Zelenszkijék miért reménykednek ahelyett, hogy parancsolnának, kissé érthetetlen, de a fideszes propagandáról tudjuk, minél zavarosabb, annál jobb. Például náluk a nyugdíj nem szociális, hanem „becsületbeli” ügy, lásd itt. Nincs is rendesen kezelve, azt aztán mondhatom.
Ukrajnának az EU-ba való felvételének egyik hazai érdekessége, hogy a Tisza állandóan az okos lányt játssza (azt is kell játszania), ezért ugyan egyetért a felvétellel, de a gyorsított felvételt nem támogatja, azaz szerinte Ukrajna csak akkor legyen EU tag, ha már az összes csatlakozási feltételt teljesítette. Utóbbi egy eléggé hosszú folyamat, ami az ország gyors újjáépítését sokkal inkább hátráltatná, mint segítené, azaz a gyorsított jobb lenne Ukrajnának meg az újjáépítő cégeknek is, de a Tisza nem engedhet meg magának semmiféle elköteleződést, se az egyik, se a másik oldalon, mert szavazókat veszthet vele. Így aztán határozott célja sincs semmiben, mert az mind tilos.
A tőke szabad áramlása esetén az európai tőke a relatíve olcsó ukrán munkaerővel kombinálva gyors fejlődést hozhatna Ukrajnában (új gyárak telepítése, az ország újjáépítése). Az EU természetesen nem hülye, így a tőkével ellentétben az áruk és a munkaerő mozgása a gyorsított csatlakozás elején nyilván korlátozva lenne, és csak fokozatosan enyhítenének a szabályokon. Ebből következően az Orbán Viktor féle traktoros-pincéres vészhuhogás csak a fideszes szellemvasút egy újabb trükkös állomása, amelyet nem kéne komolyan venni, mert azt feltételezi, hogy a szövetségből adódó összes kedvezmény a csatlakozás pillanatában majd mind azonnal életbe lép, holott erről szó sem lenne. Még véletlenül se. Pláne, hogy a mi csatlakozásunkkor sem így volt, pedig minket nem is támadtak meg (akkor még) az oroszok.
Fideszéknél mindig van a választási propagandának egy központi magja. Ilyen volt 2010-ben az őszödi beszéd, 2014-ben a rezsicsökkentés, 2018-ban a Soros vezette migráns hadak, 2022-ben a háborúpárti MZP által az ukrajnai vágóhídra küldött magyar fiúk. A jelenlegi főtéma Ukrajna csatlakozása, amely miatt mi rosszul járunk, jajjajjaj, de rosszul. Ezt kommunikálja a regnálók hada reggeltől estig, sőt még éjjel is.
Bár a korábbi témák mindig megmaradnak, de a központi mag mindig az új, egyben a leginkább hangsúlyozott borzalom vagy jótétemény (magja válogatja), nehogy már mindenkinek a könyökén jöjjön ki egy sok éve változatlan fideszes mese. Propaganda ügyben Orbánék nagyon tehetségesek. De csak abban, hogy a fene vigye el!
Közelebbről vizsgálva a Brüsszel által erőltetett eseményt, a következőket tudjuk:
- „Az ukrán uniós csatlakozás több haszonnal jár Szlovákia számára, mint negatívummal, jelentette ki Robert Fico a Denník N-nek adott nyilatkozatában a lengyel Rzeczpospolita szemléje szerint.”
A szemét szlovákja! Ezekben nem lehet megbízni. Képes volt, és csináltatott egy tanulmánytervet, melyekből kiderült, hogy Szlovákia számára mik az előnyök és mik a hátrányok, sőt az is kiderült, hogy az előbbiek fölülmúlják az utóbbiakat, azaz a szlovákok Ukrajna felvételét fogják forszírozni. Képesek rá, ahogy ismerjük őket! Mindig az a hülye tudomány az Orbán féle józan ész helyett.
- Magyarország esetében ilyen tanulmányterv készítése, sőt még csak a lehetőség felvetése is abszolút tilos, mert jelenleg a választási kampány legfőbb fideszes érve, hogy Ukrajna felvétele nekünk rossz, és ha a tanulmánytervből az derülne ki, hogy jó, az maga lenne a katasztrófa.
- Ugyanakkor mondható, hogy Ukrajna csatlakozása esetén az uniós pénzen kövérre hizlalt magyar kisgömböcöket (Mészáros és egyebek) végre nem itthon kellene etetni, mert bőven lenne annyi munka Ukrajnában, hogy a versenyképtelenségük és a megszokott sokszoros túlárazási technikájuk ellenére még ők is odaférnének (persze az előbbit javítani kéne, az utóbbit meg visszafogni, de egyik sem lehetetlen). Az újjáépítés anyagi fedezete Ukrajnában biztosított. Forrása egyrészt EU pénz (nekünk ugyan kevesebb jutna állami segélyként, de a cégeink által ott kapott munkadíjjal kompenzálhatunk), másrészt az amerikai vállalatok megnyitnák a Trump által Zelenszkijtől kizsarolt új bányákat, amelyek hasznából Ukrajnának is jutna valamicske, azaz az ukránok tudnának fizetni az újjáépítésért.
A fentiek alapján úgy néz ki, hogy Ukrajna csatlakozása nekünk sem jönne rosszul. Abban is mindenki biztos lehet, hogy az ukrán mezőgazdasági termékeket az EU a csatlakozási szerződésben rögzítve és csak fokozatosan engedné rá a belső piacra, természetesen csak olyat, amelynek minősége az EU szabványoknak megfelel. A szabad munkaerő áramlás sem válna azonnal engedélyezetté, ugyanakkor az idő telésével az immár EU tag Ukrajnában sem az áru, sem a munkaerő nem lenne annyira olcsó, mint most, azaz a korlátozó szabályok idővel enyhülnének.
Jó közelítéssel mondható, hogy mindenkinek a gyors csatlakozás lenne a legjobb, de ezt Európa jelenlegi beteg embere, azaz Magyarország nem tűrheti (vannak olyan szerencsétlenek, akik szerint nem is Magyarország az, hanem például Németország – hát, szeretnék én olyan beteg lenni, mint ők!), mi ugyanis annyira elbarmoltuk a teljes gazdaságot, hogy minden fillérre azonnal szükségünk van, és ha nem kapjuk meg, akkor hamarosan itt a csőd, ahogy azt Orbánék hirdetik. Ebben az esetben viszont érthetetlen nekem, hogy akkor puszta makacsságból (fideszék ezt szuverenitásnak hívják) miért intéztük el, hogy egyes támogatási területeken nemhogy pénzt nem kapunk, hanem még büntetést is fizetünk.
Na, mindegy, a fideszes logika saját maguknak sem érthető, és különben is a legfőbb érvük maguk mellett, hogy ha nem őket választjuk, akkor Ukrajnát felveszi az EU, amit csak ők tudnak megakadályozni, és így Magyarországot, ha az EU lélegeztető gépén is, de életben tudják tartani.
Meg kell hagyni, a FIDESZ a lélegeztető gépekhez tényleg ért. Annyi személyes hasznot húztak belőle, hogy még elgondolni is tereh, igaz, azt nem az EU fizette, hanem a magyar nép.
Hát nem csodálatos?