Ukrajna biztonsága és Oroszország háborús számlája

0
76
tanjug.ru

Moszkva elutasítja, hogy Ukrajna NATO-tagsághoz hasonló biztonsági garanciákat kapjon, Kijev viszont egy újabb orosz támadástól védő, kikényszeríthető biztosíték nélkül nem akar békét kötni. Miközben a diplomácia ezen az alapvető ellentéten vesztegel, Oroszországban hosszú börtönbüntetésekkel folytatódik a védelmi tárca vezetőinek megtisztítása. A korrupciós perek a hadsereg valódi működési zavarairól árulkodnak, de egyúttal lehetőséget adnak a Kremlnek arra is, hogy a háború kudarcainak felelősségét Vlagyimir Putyin helyett beosztottaira hárítsa.

„Ukrajna semmilyen formában nem válhat a NATO kvázi tagjává” – ezzel Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes gyakorlatilag visszautasította az amerikai békeközvetítők egyik legfontosabb elképzelését. Jared Kushner, Donald Trump elnök veje és különmegbízottja ugyanis azt mondta, hogy Moszkvát sikerült közelebb vinni az észak-atlanti szerződés 5. cikkéhez hasonló garanciák elfogadásához.

A NATO kollektív védelmi rendelkezése szerint az egyik tag elleni támadást valamennyi tag elleni támadásnak kell tekinteni. A tárgyalt megoldás nem feltétlenül jelentene ukrán NATO-tagságot, de azt ígérné, hogy egy újabb orosz agresszió esetén az Egyesült Államok és az európai államok előre meghatározott intézkedésekkel segítik Ukrajnát.

Rjabkov azonban világossá tette, hogy Moszkva még egy ilyen köztes konstrukciót is fenyegetésként kezel. Oroszország csak azután hajlandó ukrán biztonsági garanciákról tárgyalni, hogy Kijev végleg lemondott a NATO-tagságról. A vita tehát nem egyszerűen arról szól, beléphet-e Ukrajna a szövetségbe, hanem arról is, kaphat-e a tagság nélkül érdemi katonai védelmet.

A biztonsági garancia a béketerv legnagyobb hiányzó eleme

Az alapellentét évek óta változatlan. Moszkva semleges, katonailag korlátozott Ukrajnát akar, amely fölött megtarthatja stratégiai befolyását. Kijev viszont úgy látja, hogy egy puszta tűzszünet csak időt adna Oroszországnak az újrafegyverkezésre és egy későbbi támadás előkészítésére.

- Hirdetés -

Az ukrán bizalmatlanság mögött konkrét történelmi tapasztalat áll. Az 1994-es budapesti memorandumban Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tiszteletet ígért Ukrajna függetlenségének és határainak azért cserébe, hogy Kijev lemondott a területén maradt szovjet atomfegyverekről. Ez politikai biztosíték volt, nem automatikus katonai segítséget előíró védelmi garancia. Oroszország előbb 2014-ben, majd 2022-ben is megsértette vállalásait.

Ezért Kijev számára a megállapodás értékét nem az aláírók száma, hanem a végrehajtási mechanizmus határozza meg. A német, francia, brit és ukrán vezetők berlini nyilatkozata jogilag kötelező garanciákat, tartós katonai és pénzügyi támogatást, amerikai vezetésű tűzszüneti ellenőrzést, valamint egy európai irányítású multinacionális erőt vázolt fel.

Moszkva ugyanakkor a nyugati katonák ukrajnai jelenlétét és az 5. cikkelyhez hasonló kötelezettségvállalást is elutasítja. A patthelyzet lényege, hogy Oroszország olyan békét akar, amely korlátozza Ukrajna védekezési lehetőségeit, Ukrajna pedig csak olyan békét fogadhat el, amely egy következő támadás költségét Moszkva számára elviselhetetlenné teszi.

Kushner és Witkoff közvetítése nem teljesen eredménytelen

Az eredeti szövegben szereplő minősítés, amely szerint Jared Kushner és Steve Witkoff eredménytelenül közvetít, túl kategorikus. A tárgyalások valóban nem hoztak békemegállapodást, de kilenc hónap után ismét közvetlen orosz-ukrán egyeztetés kezdődött, Moszkva pedig beleegyezett abba, hogy európai képviselők is bekapcsolódjanak a következő fordulóba.

Ez részleges diplomáciai előrelépés, de a legfontosabb kérdésekben nincs áttörés. Nem tisztázott Ukrajna jövőbeli katonai státusza, a megszállt területek sorsa, a tűzszünet ellenőrzése és az, milyen válasz következne egy újabb orosz támadásra. Kushner optimista kijelentése és Rjabkov azonnali cáfolata arra utal, hogy Washington és Moszkva egyelőre ugyanazokat a fogalmakat is eltérően értelmezi.

Tíz év szigorított börtön Sojgu egykori helyettesének

A diplomáciai vita közben Moszkvában ítélet született az orosz védelmi tárca egyik korábbi kulcsfigurájának ügyében. A bíróság tíz év szigorított börtönbüntetésre és 500 millió rubeles pénzbírságra ítélte a hetvenéves Ruszlan Calikovot, aki 2015 és 2024 között első védelmiminiszter-helyettesként szolgált.

Calikovot tizenkét rendbeli sikkasztásban, pénzmosásban és két vesztegetési ügyben találták bűnösnek. A bíróság szerint katonai ruházati és felszerelési szerződéseken keresztül 6,581 milliárd rubel kár érte a minisztériumot. Ezt az összeget – megközelítőleg 80 millió dollárt – polgári jogi igényként is megítélték a védelmi tárcának. A vádirat szerint Calikov több mint 500 millió rubelt mosott tisztára, a kenőpénzek értéke pedig meghaladta a 61 millió rubelt.

Az ügyészség 18 évet kért rá, a legsúlyosabb vádpontot, a bűnszervezet létrehozását azonban ejtették, mert a bíróság nem találta megállapíthatónak a bűncselekményt. Az ítélet nem jogerős: Calikov tagadja bűnösségét, védői fellebbezést jelentettek be.

A 6,581 milliárd rubel tehát nem kizárólag a megvesztegetés összege, ahogy az eredeti szöveg állította. Ez elsősorban a sikkasztással okozott, bíróság által megítélt kár. A bizonyított kenőpénzek ennél jóval kisebb, bár önmagában is jelentős összeget tettek ki.

Korrupcióellenes fellépés vagy politikai tisztogatás?

Calikov Szergej Sojgu egyik legrégebbi bizalmasa volt. Együtt dolgoztak a rendkívüli helyzetek minisztériumában, a moszkvai területi kormányzatban, majd a védelmi tárcánál is. Calikov bukása ezért nem elszigetelt büntetőügy, hanem a Sojgu körül kiépült hatalmi és gazdasági hálózat lebontásának része.

A tisztogatás 2024-ben gyorsult fel. Putyin leváltotta Sojgut a védelmi tárca éléről, és a közgazdász Andrej Belouszovot nevezte ki a helyére. Sojgu a Biztonsági Tanács titkára lett, ami formálisan magas rangú tisztség, de közvetlen ellenőrzését elveszítette a fegyveres erők, a beszerzések és a háborús költségvetés fölött. Eközben több korábbi helyettesét, tábornokát és főosztályvezetőjét letartóztatták.

A folyamatnak legalább három lehetséges magyarázata van:

  • Hatékonysági fordulat: a Kreml megpróbálhatja csökkenteni a korrupciót, mert a háborús kiadások mellett már nem engedheti meg magának a pénzek nagymértékű elszivárgását.
  • Felelősségáthárítás: a lassú katonai előrenyomulásért, az ellátási hibákért és a kezdeti kudarcokért Putyin helyett a védelmi apparátus vezetőit teszik felelőssé.
  • Hatalmi ellenőrzés: a börtönbüntetések azt üzenik a hadsereg vezetésének, hogy az önálló politikai fellépés vagy egy rivális személyi hálózat kiépítése elfogadhatatlan.

A három magyarázat nem zárja ki egymást. Egy személyre szabott rendszerben a korrupció elleni eljárás egyszerre szolgálhat gazdasági racionalizálást és politikai fegyelmezést.

Prigozsin lázadása megváltoztatta a Kreml kockázatérzékelését

Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője nyíltan Sojgut és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt okolta a háború kudarcaiért. Azzal vádolta a katonai vezetést, hogy hazudott Putyinnak, rosszul irányította a hadműveleteket, és nem biztosított elegendő lőszert a fronton harcoló egységeknek.

Prigozsin 2023. júniusi fegyveres lázadása megmutatta, hogy a katonai rendszer belső konfliktusa közvetlen veszélyt jelenthet a Kremlre. Két hónappal később repülőgépe lezuhant, és ő a fedélzeten tartózkodó társaival együtt meghalt. A nyilvános bizonyítékok alapján nem jelenthető ki tényként, hogy Putyin robbantatta fel a gépet, még ha a nyugati kormányok és elemzők közül sokan ezt tartották is valószínűnek.

A Prigozsin-lázadás és a későbbi korrupciós perek között sincs bizonyított, közvetlen ok-okozati kapcsolat. Elemzők szerint azonban a lázadás felgyorsíthatta a védelmi minisztérium megtisztítását: Putyin egyszerre számolhatta fel a kihívót, majd részben teljesíthette annak követelését a Sojgu-féle apparátus megbüntetésével.

Geraszimov állítólagos ellenszavazata nem igazolható

Nem támasztja alá megbízható nyilvános bizonyíték azt az állítást, hogy Geraszimov 2022. február 24-én az Ukrajna elleni támadás ellen szavazott volna. Az invázióról nem ismert olyan hivatalos szavazás, amelyen a vezérkari főnök ellenvéleményt rögzített volna.

A nyilvános források inkább arról számoltak be, hogy Geraszimov a döntést előkészítő szűk kör tagja volt Sojguval és más biztonsági vezetőkkel együtt. Egy kiszivárgott amerikai hírszerzési jelentés később azt állította, hogy Geraszimov és Nyikolaj Patrusev 2022 márciusában megpróbálhatta akadályozni a hadműveleteket. Ez azonban többszörösen közvetett forrásból származott, hitelessége nem volt egyértelmű, és nem bizonyítja, hogy Geraszimov magát az inváziót ellenezte.

Az sem következik Geraszimov hivatalban maradásából, hogy Putyin ne lenne uralkodó helyzetben. Éppen ellenkezőleg: a vezérkari főnök megtartása jelezheti, hogy Putyin a rivális hatalmi központok kialakítása helyett egymást ellensúlyozó, tőle függő vezetőket alkalmaz.

Oroszország nem omlott össze, de egyre drágábban háborúzik

A „nagy lejtmenet” politikai minősítés, nem pontos gazdasági leírás. Az orosz gazdaság nem omlott össze, és továbbra is képes finanszírozni a háborút. Katonai kiadásai 2026-ban várhatóan elérik a GDP 6,3 százalékát, miközben a védelmi ipar magas termelési szinten működik.

A hosszabb távú problémák azonban egyre láthatóbbak. Az orosz jegybank 2026-ra mindössze 0,5-1 százalékos növekedést és 7,1-7,6 százalékos inflációt jelzett. A háború munkaerőhiányt, technológiai korlátokat és tartósan szigorú monetáris feltételeket okoz. A költségvetési tartalékok csökkennek, a katonai termelés pedig erőforrásokat von el a polgári gazdaságtól.

A háború közvetlenül növelte Moszkva függését Pekingtől. Kína részesedése az orosz külkereskedelemben megközelíti a 35 százalékot, és az orosz hadiipar kettős felhasználású importjának túlnyomó része is kínai eredetű. Ezzel szemben Oroszország súlya a kínai külkereskedelemben jóval kisebb. A kapcsolat ezért stratégiai partnerség, de nem egyenrangú szövetség: Moszkvának nagyobb szüksége van Pekingre, mint fordítva.

A sencseni találkozó nem lett új Jalta

A Trump, Putyin és Hszi Csin-ping részvételével tartott sencseni csúcstalálkozó valóban felidézte egy új nagyhatalmi érdekszféra-felosztás veszélyét. A találkozót eredetileg Putyin kezdeményezte, Ukrajna részvétele nélkül, ami érthetően váltott ki aggodalmat Kijevben.

A közös nyilatkozat azonban nem osztotta fel a világot, és még Ukrajnát sem említette. A három vezető ENSZ-reformról, nukleáris kockázatcsökkentésről, energiaellátásról és az állami vezetők mentelmi jogáról állapodott meg. A dokumentum szerint „egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”, de nem tartalmazott konkrét megoldást sem az ukrajnai, sem a közel-keleti háborúra.

A Jaltával vont párhuzam ezért figyelmeztető metaforaként működik, történelmi azonosságként nem. Az 1945. február 4-11. között megtartott jaltai konferencián a második világháború győzelem előtt álló szövetségesei a megszállt Németország és a háború utáni Európa berendezkedéséről tárgyaltak. Sencsenben egyik résztvevő sem rendelkezett hasonló katonai fölénnyel vagy felhatalmazással arra, hogy más államok sorsáról döntsön.

Hszi nem a gazdasági erőről idézte Thuküdidészt

Az a megállapítás sem pontos, hogy Hszi Csin-ping Thuküdidésszel azt üzente Trumpnak: a világhatalom nem katonai, hanem gazdasági erőtől függ. A sencseni találkozón Hszi azt mondta: „a Thuküdidész-csapda egyáltalán nem végzet.”

A fogalom arra a helyzetre utal, amikor egy felemelkedő hatalom növekedése félelmet kelt a fennálló vezető hatalomban, és ez növeli a háború kockázatát. Ma leggyakrabban Kína és az Egyesült Államok viszonyára alkalmazzák. Hszi üzenete tehát az volt, hogy a két nagyhatalom közötti fegyveres konfliktus nem elkerülhetetlen.

Thuküdidész valóban fontosnak tartotta a gazdasági erőt a háborúban: egyik szereplőjével azt mondatta, hogy a háború nem annyira fegyver, mint inkább pénz kérdése, mert a pénz teszi használhatóvá a fegyvereket. Ebből azonban nem következik az az egyszerű tétel, hogy a világhatalom kizárólag gazdasági és nem katonai erőn alapul.

Peking számára az elhúzódó háború egyszerre kockázat és lehetőség

A sencseni csúcs legnagyobb nyertese valóban Hszi lehetett, de ezt nem a másik két vezető „lúzernek” minősítésével érdemes bemutatni. Kína a házigazda és a felelős nagyhatalom szerepében jelenhetett meg, miközben sem Trump, sem Putyin nem tudott kézzelfogható áttörést felmutatni saját háborújában.

Pekingnek ugyanakkor nem érdeke Oroszország teljes veresége vagy összeomlása. Moszkva olcsó energiát, nyersanyagokat, diplomáciai támogatást és stratégiai hátországot biztosít Kínának. Az elhúzódó háború ráadásul leköti az Egyesült Államok és Európa figyelmét, miközben Oroszország gazdaságilag egyre inkább Kínára szorul.

Kínának ezért az a legkedvezőbb helyzet, amelyben Oroszország nem veszít döntően, de nem is válik ismét önálló, Kínával egyenrangú hatalommá. Peking nem feltétlenül a háború gyors befejezésében érdekelt, hanem a saját gazdasági és diplomáciai mozgásterét növelő stabilitásban.

A tárgyalások valódi kérdése

Az ukrajnai rendezés nem azért akad el, mert még nem találták meg a megfelelő diplomáciai megfogalmazást. A felek alapvető céljai ütköznek. Ukrajna olyan megállapodást akar, amely tartósan megakadályozza az újabb orosz támadást. Oroszország viszont éppen azokat a külső garanciákat utasítja el, amelyek ezt lehetővé tennék.

A védelmi minisztériumban zajló perek közben azt mutatják, hogy a háború a Kreml belső rendszerét is átalakítja. Putyin bünteti a hadigazdaság veszteségeiből részesedő vagy a kudarcokhoz kapcsolható tisztviselőket, de a stratégiai döntés felelősségét nem engedi közel saját személyéhez.

A három folyamat – a sikertelen békeközvetítés, az orosz katonai elit tisztogatása és Moszkva növekvő kínai függése – ugyanabba az irányba mutat. Oroszország még képes folytatni a háborút, de egyre nagyobb gazdasági, intézményi és geopolitikai árat fizet érte. Ez önmagában azonban nem teremti meg a békét: amíg Moszkva nagyobb veszélyt lát Ukrajna védelmi garanciáiban, mint a háború folytatásában, a front és a tárgyalóasztal patthelyzete fennmaradhat.

- Hirdetés -

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .