Az orosz és az amerikai elnök bejelentett csúcstalálkozója reményt kelt a kelet-európai tűzszünetre.
Az újonnan megválasztott amerikai elnök 2025 januárjában lépett hivatalba azzal az ígérettel, hogy 24 órán belül véget vet az orosz–ukrán háborúnak. Az új amerikai kormányzat kezdetben hónapokig barátságos jelzéseket, küldöttségeket és tárgyalókat küldött Moszkvába. Júliusban Donald Trump váratlanul keményebb hangnemre vált Vlagyimir Putyin felé. Jóváhagyta az amerikai fegyverek eladását Ukrajnának, és többször is másodlagos szankciókkal fenyegette Oroszország kereskedelmi partnereit. Az eredeti 50 napos határidőt, amelyen belül Oroszországnak vissza kellett volna lépnie, augusztus elején 10 napra rövidítették.
Néhány nappal később azonban az amerikai kormány bejelentette, hogy a két szuperhatalom és partnereik között várt kereskedelmi leszámolásra nem kerül sor. Ehelyett Trump és Putyin találkozóra készül Alaszka államban. Az amerikai és orosz tárgyalók előzetes egyeztetései során állítólag már vannak jelek, hogy megegyezés születhet a régóta várt fegyverszünetről.
Washington legújabb fordulat Moszkva iránt csupán a már eddig is nyilvánvaló koherencia hiányának új megnyilvánulása az új kormányzat orosz politikájában. A furcsa fordulatnak köszönhetően az amerikai elnök gazdasági és katonai fenyegetéseit röviddel később Trump ugyanolyan hangos kísérletek követték Putyin megnyugtatására. Most úgy tűnik, hogy a két szuperhatalom egy történelmi amerikai-orosz csúcstalálkozón dönt Ukrajna sorsáról.
Kétséges azonban, hogy az új tárgyalási forduló politikai szempontból jelentős és tartós eredményeket hoz-e. Más kérdésekhez hasonlóan Oroszország 2014 óta szándékosan tárgyalási színjátékot rendez Ukrajna ügyében, amelynek célja mind a saját lakosság, mind a nemzetközi közösség lenyűgözése. Több száz tárgyalás, tucatnyi csúcstalálkozó és számos aláírt dokumentum során Oroszország az évek során többször is kinyilvánította, hogy békét akar Ukrajnában. A 2022 februárja előtti és utáni intenzív kétoldalú és többoldalú tárgyalások azonban alig változtattak a háború menetén.
Éppen ellenkezőleg, a Nyugat ismételt engedményei és Ukrajna kényszerű engedményei Oroszországnak, a Nyugat habozó és eddig korlátozott fegyverszállításai Kijevnek, valamint az EU és az USA határozatlan szankciópolitikája arra ösztönözte Moszkvát, hogy új kalandokba kezdjen. A Krím-félsziget 2014. februári megszállását egy hónappal később a hivatalos annektálás követte. Röviddel ezután, áprilisban kezdődött a donbaszi háború. 2014 júliusában Oroszország büntetlenül lelőtt egy malajziai utasszállító repülőgépet, amelyen számos EU-polgár utazott, a harci övezet felett. 2014 augusztus közepén megkezdődött Kelet-Ukrajna inváziója az első nagyszabású reguláris csapatok bevetésével, és több kisebb eszkalációs hullám után 2022 februárjában végre megkezdődött Ukrajna szárazföldi részének teljes inváziója. Azóta
Oroszország háborús és megszállási politikája Ukrajnában hónapról hónapra egyre terrorisztikusabb és genocidálisabb jelleget ölt.
11 év háború után az Egyesült Államok – sok más országhoz hasonlóan – alig tanult a intenzív diplomáciai tárgyalások kudarcából és a hatalmi politika által diktált visszafogottságból. A második Trump-kormány nemcsak belpolitikai okokból tagadja az Obama- és a Biden-kormány Kreml-politikájának keserű tapasztalatait, hanem megfeledkezik az első Trump-kormány 2017–2021 közötti donbaszi háborúval kapcsolatos eredménytelenségéről is.
A közelgő tárgyalásokon Putyin nemcsak területi engedményeket követelhet, hanem Ukrajna szuverenitásának egyéb korlátozását is, annak ellenére, hogy tudja, hogy egyetlen ukrán elnök sem tud ilyen maximalista követeléseket teljesíteni. Kulcsfontosságú kérdés lesz, hogy Trump milyen mértékben osztja Putyin értelmezését Oroszország agresszív háborújának okairól, természetéről és jelentőségéről.
Moszkva célja a közelgő tárgyalásokon nem annyira a konfliktus tartós megoldása, mint inkább Oroszország nemzetközi pozíciójának javítása.
Putyin többek között arra fog törekedni, hogy aláássa a globális rendet azáltal, hogy a nemzetközi jogot sértő engedményeket követel, megosztja a nyugati szövetséget, gyengíti a Nyugat és Ukrajna közötti partnerséget, és amennyire csak lehetséges, belső viszályt szít Ukrajnában.
Moszkva álengedményekkel és a helyzet enyhítésének ígéretével próbálja majd csábítani az amerikai és más nyugati politikusokat, valamint döntéshozatali válságba kényszeríteni Kijevet. Ahogyan 2014 februárja óta többször is tette, a Kreml megpróbálja majd Ukrajnára hárítani a felelősséget a tárgyalások újabb és végleges kudarcáért.
E stratégia keretében nem zárható ki egy ideiglenes tűzszünet, ha Moszkva úgy ítéli meg, hogy az Oroszország jelenlegi diplomáciai, belpolitikai, gazdasági és geostratégiai érdekeit szolgálja. A Kreml felhasználhatja az orosz kompromisszumkészség illúzióját és az ukrán települések bombázásának szüneteltetését, hogy aláássa az Ukrajnának nyújtandó segítséget illetően 2025 óta Európában kialakult egységet és elszántságot, és elmélyítse a már meglévő szakadékot az Egyesült Államok és más NATO-partnerek között. A korlátozott tűzszünet lehetőséget kínálna az orosz támadó csapatok átszervezésére, a megszállt ukrán területeken a megszállási rezsim megszilárdítására, valamint a nyugati szankciópolitika megkérdőjelezésére. 2014 és 2021 között már többször is volt viszonylagos nyugalom Oroszország donyec-medinai (donbaszi) háborújában. Ezek a viszonylag békés időszakok azonban végül nem vetettek véget a fegyveres konfliktusnak, és nem is fagyasztották be, hanem előkészítették a terepet a teljes körű terjeszkedési háborúba torkolló eszkalációhoz.
Egy másik, Oroszország érdekeit szolgáló lehetőség egy hosszú távú fegyverszünet lenne, amelynek keretében mindkét fél tartózkodna a frontvonalon túli rakétatámadásoktól és dróncsapásoktól. Az elmúlt három és fél évben Oroszország több, Ukrajna számára kulcsfontosságú infrastrukturális célpontot támadott meg, változó sikerrel. Ukrajna azonban idővel alkalmazkodott ezekhez a támadásokhoz, és például viszonylag ellenálló energiainfrastruktúrát hozott létre.
Az elmúlt hónapokban jelentős orosz drón- és rakétatámadások érték ukrán polgári célpontokat, többek között Kijevben is. Oroszország hatalmas támadásai gyakran képesek voltak áttörni Ukrajna légvédelmét, drámai robbantásos képeket eredményezve többek között az ukrán fővárosban. Az ukrán lakóépületek, kórházak, kulturális intézmények és áruházak elleni fokozott támadások katonai jelentősége azonban továbbra is csekély.
Ezzel szemben Ukrajna az elmúlt hónapokban többször is sikeresen hajtott végre hosszú távú dróncsapásokat orosz katonai, ipari és infrastrukturális célpontok ellen. Még a mély hátországban is többször eltaláltak katonai bázisokat, üzemanyag-tárolókat, repülőtereket, finomítókat és más védelmi létesítményeket. Az orosz ipari üzemekben bekövetkező, olykor drámai robbanások és tüzek nemcsak egyre nagyobb anyagi jelentőségűek az orosz gazdaság és hadsereg számára, hanem pszichológiai hatással vannak az orosz lakosságra és a globális közvéleményre is. A nagy hatótávolságú drónháborúban Ukrajna a legmodernebb technológiával hatásosan kompenzálhatja csapatait számbeli hátrányát. Ennek fényében nem zárható ki, hogy Putyin most ezt a háborús frontot felfüggeszteni vagy akár befejezni kívánja.
A Nyugat Ukrajnával szembeni katonai partnersége és szövetségpolitikája továbbra is a jövőbeli tárgyalások kulcsfontosságú eleme.
Amíg Ukrajna számára nincs hiteles biztonsági garancia, a tűzszünet csak arra szolgálna, hogy mindkét fél átcsoportosítsa katonai erőit és gazdasági erőforrásait, valamint felkészítse közigazgatását és lakosságát a következő eszkalációs fordulóra.
A háború után pedig újra a háború előtti helyzet állna be.
Ukrajna jövőbeli biztonságának gyakorlati kérdésein túlmenően felmerül az Egyesült Államok jövőbeli szerepének általános kérdése a világpolitikában, és különösen Kelet-Európában. Washington és Moszkva nem tárgyalhat – ahogyan azt nyilvánvalóan tervezik – egy európai állam szuverenitásáról és integritásáról az ukrán és más európai képviselők távollétében. Ráadásul az Egyesült Államok, miután az 1994-es budapesti memorandumban biztonsági garanciákat adott Ukrajnának az atomfegyver-terjesztésről szóló szerződéshez (NPT) való csatlakozásával kapcsolatban, nem engedheti meg, hogy Ukrajna határainak és szuverenitásának kérdéseiről tárgyalások induljanak. Ha a három évtizeddel ezelőtti megállapodás ellenére most két hivatalos atomfegyverrel rendelkező állam és a Biztonsági Tanács állandó tagja olyan megállapodást kötne, amely Ukrajnát – az ENSZ társalapítóját, az NPT aláíróját, az Európa Tanács tagját és az EBESZ résztvevőjét – politikailag és területileg csődbe ment maradványállamként hagyna, az emberiség közelebb kerülne az 1945 előtt uralkodó globális zűrzavarhoz.
