Úgy foglalta össze az amerikai elnök Európa politikáját Nathalie Tocci professzor, a Johns Hopkins Egyetem tanára rámutatva arra, hogy Donald Trump egyáltalán nem akarja feladni legfontosabb szövetségesét, csak épp ezt a viszonyt úgy fogja fel mint a feudalizmusban az úr és a szolga viszonyát.
Trump gondolkodásában nincs egyenrangúság, egy piramis van, melynek csúcsán az Egyesült Államok illetve annak elnöke áll.
Az új nemzetbiztonsági koncepció nem tesz mást minthogy kijelöli ennek a szép új világnak a korlátait: az amerikai kontinens, Európa, Japán, Dél Korea, Ausztrália, Új Zéland és Izrael. Trump nem földrajzi rendszerekben hanem digitális kategóriákban gondolkodik: az informatikai rendszer kapcsolja össze a birodalmat. Ezért támogatják az informatikai óriások Trumpot miközben megakadályoznak minden konkurenciát a nyugati világon belül. Ezért foglalkozik a nemzetbiztonsági stratégia kiemelten Európával, mert reális veszélye a konkurenciának csak itt van: egy Európai Egyesült Államok komoly kihívást jelentene az USA-val szemben, de Washington nem azért verte szét az Európa – Oroszország – Kína együttműködést, hogy a helyére az Európai Egyesült Államok kerüljön.
Össztűz az Európai Egyesült Államokra
Ez az USA új nemzetbiztonsági stratégiájának lényege:
“Trump azért ápol barátságot az európai szélsőjobboldali pártokkal, hogy megossza a kontinenst”
– írja Berend T. Iván gazdaságtörténész, aki 95 éves korában Los Angelesből figyeli a világ eseményeit. Idézi Trump nemzetbiztonsági stratégiájának azt a részét, melyben Washington lezárja az elmúlt 80 évet: ”elődeink túlbecsülték Amerikának azt a képességét, hogy párhuzamosan finanszírozzon egy hatalmas jóléti, szabályozáson alapuló adminisztratív államot és egy masszív katonai, diplomáciai, hírszerzési és külföldi segélyezési apparátust. Súlyosan destruktív elképzeléseik voltak a szabadkereskedelemről, mely megszűntette a középosztályt, és az ipart, melytől az amerikai gazdasági és katonai felsőbbrendűség függ.”
Az új nemzetbiztonsági stratégia ugyanakkor nemigen foglalkozik az orosz és a kínai fenyegetéssel, amely Biden elnök elképzeléseinek a középpontjában állt. Timothy Snyder, orosz szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a Trump kormányzat nyelvezete meglepő hasonlóságot mutat Putyin Oroszországával. Amely már csaknem négy éve folytat háborút Ukrajnában, mely kizárólag a nyugati segítség eredményeképp tudja tartani magát. Oroszország katonai óriás bár e téren is szánalmasan leszerepelt Ukrajnában, de gazdaságilag törpe, mert a digitális technológiában végképp lemaradt nemcsak a Nyugat, de Kína sőt India mögött is. Az egy főre jutó GDP Oroszországban mindössze 14 ezer dollár – ez a magyar szint alatt van – míg az Európai Unió magországaiban 73 ezer dollár. Oroszország katonai szakértők szerint idén körülbelül 50 milliárd dollárt költ a háborúra, az Európai Unió katonai kiadásai elérik a 444 milliárd dollárt!
Európa, ha egységet mutat, akkor erős lehet, de az elitek elég gyengék mind Brüsszelben, mind a tagállamokban.
Stratégia az nincsen
Mario Draghi olyan jelentést készített a brüsszeli bizottság megbízásából, amely egyszerre reális elemzés az európai versenyképesség elvesztéséről, és elképzelés a közös jövőről, amely előrelépés lenne az Európai Egyesült Államok felé. Ezt akadályozza minden erővel Trump és Putyin illetve az őket szolgáló “Patrióták” – Orbán Viktor és társainak rohamcsapata, amely csak destrukcióra képes, pozitív programja nincsen.
Trump Amerikát Európa rovására akarja erősíteni, ezért írja a londoni Economist, hogy
“az USA európai barátai jobb, ha a legrosszabbra készülnek fel.”
Trump, Putyin és Orbán percemberek, akik napról napra döntenek: az a stratégiájuk, hogy nincs stratégiájuk. Macron elnök vagy Merz kancellár talán rendelkezne stratégiával, de nincs meg hozzá a politikai támogatottságuk. A lakosság minden országban jórészt még nemzeti keretek között gondolkodik miközben a villámgyorsan változó globalizált digitális világban dőlnek el a dolgok. Népszerűséget csak ésszerűtlen programokkal és demagógiával lehet szerezni, aztán jön a hatalomra jutás kijózanító pofonja: össze kell állítani költségvetést, amely sehogy sem sikerül. Nem véletlenül: a jóléti állam részleges feladása az ára annak, hogy a Nyugat visszaszerezze versenyképességét. Erre a varázs formulát még sehol senki nem találta meg…
