Március 26. és 29. között Kamerun fővárosában, Yaoundéban ülésezik a Világkereskedelmi Szervezet (WTO). A tanácskozást az amerikai vámháború, az iráni konfliktus és a kínai gazdasági fölény árnyékolja be. Bár Donald Trump éveken át támadta a szervezetet – és vámpolitikáját a washingtoni Legfelső Bíróság is alkotmányellenesnek minősítette –, most mégis embereit küldi az ülésre, mert belátta: a világkereskedelem működéséhez szabályokra és együttműködésre van szükség.
Zűrzavaros amerikai politika, megtépázott világrend
A WTO-t Trump agresszív vámháborúja meggyengítette, a multilaterális kereskedelembe vetett bizalom pedig soha nem volt ilyen alacsony. A szervezet 165 tagállamát tömöríti, de minden résztvevő az Egyesült Államok álláspontjára figyel, amely napról napra változik.
Norvégia WTO-képviselője a Politico-nak elmondta:
„Ez a találkozó más, mint az eddigiek: a napirenden az amerikai vámpolitika, a szabadkereskedelmi egyezmények, a közel-keleti helyzet és az ukrajnai háború is szerepel.”
Norvégia – amely a globális energiaválság kevés nyertesének egyike – a WTO reformjának egyik motorja. A norvég fél szerint Trump vámpolitikája okozta a legnagyobb zavart, most azonban Washington is belátja, hogy a rendszer teljes összeomlása senkinek sem érdeke.
Amerika kontra Kína – a kereskedelmi rivalizálás mélyül
Trump fő célpontja továbbra is Kína, amely tavaly újabb exportrekordot döntött, hiába próbálta az amerikai kormány vámokkal fékezni. Peking a költséghatékonyságával tarol a világpiacon, miközben Washington a WTO‑tól negatív diszkriminációt várna Kínával szemben.
Az USA Today háttéranyaga szerint Trump – bár üzletemberként pontosan érti a kínai import előnyeit – politikai okokból védővámokkal próbálja ellensúlyozni Kína hatását. Peking viszont türelmesen kivár, abban a hitben, hogy „az idő nekik dolgozik”. Trump pekingi látogatását az iráni háborúra hivatkozva lemondta, ezzel gyakorlatilag zátonyra futtatta az amerikai–kínai kapcsolatokat.
Reformkényszer: az USA‑tól mindenki a vezetést várja
Egy magas rangú WTO‑tisztségviselő a Politico-nak nyilatkozva kijelentette:
„Az Egyesült Államok vezeti a Világkereskedelmi Szervezetet, ezért a reformban is vezető szerepet kell vállalnia.”
A tisztviselő szerint ugyanakkor realista szemléletre van szükség: látni kell, mi az, amit a WTO képes, és mi az, amit nem képes megvalósítani.
Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok nem fizette a tagdíjat, akadályozta a vezetői kinevezéseket, és egyoldalú döntéseivel megbénította a szervezet működését. Maria Pagan, a WTO korábbi washingtoni nagykövete szerint:
„Nem lettem volna meglepve, ha Trump már a beiktatása előtt bejelenti, hogy az Egyesült Államok kilép a WTO‑ból. Ma sem jobb a helyzet – de lehet még rosszabb is.”
Felemás amerikai visszatérés
Bár a konfliktus mély, vannak jelei a közeledésnek. Tavaly decemberben Washington reformprogramot küldött körbe Genfben. Az egyik fő vita a „legnagyobb kedvezmény elvéről” szól: a mostani szabály szerint a WTO minden tagállamot egyenlően kezel. Az USA szeretné elérni, hogy Kínát hátrányosan különböztessék meg, és ebben az Európai Unió is hajlik az amerikai álláspont felé, mivel Peking nem biztosít hasonló piaci hozzáférést, mint amit Európában élvez.
Az amerikai javaslat másik kulcspontja a vétójog megszüntetése, mert a 165 tagállam egyhangú döntése szinte lehetetlen. Abban nagyjából egyetértés van, hogy a WTO jelenlegi rendszere működésképtelen, de a javítás mikéntjéről mélyek a törésvonalak.
Digitális gazdaság és internetes szabályozás
A norvég delegáció szerint a legfontosabb kérdés az internetes kereskedelmi moratórium lejárata lesz. A szabályozás eddig kedvezett az amerikai technológiai óriásoknak és Hollywoodnak, de most az online kereskedelem adóztatása és az adatforgalom ellenőrzése kerül terítékre.
Az Egyesült Államok már külön megállapodásokat kötött három délkelet‑ázsiai állammal – Indonéziával, Malajziával és Thaifölddel. Ezek közül Indonézia kulcsfontosságú, mert a világ negyedik legnépesebb országaként eddig blokkolta a kompromisszumot.
Bár Trump rendre az amerikai kereskedelmi deficitet emlegeti, ritkán beszél arról, hogy az Egyesült Államok szolgáltatási mérlege 339 milliárd dolláros többletet mutatott tavaly – ez a digitális gazdaságnak és a szellemi tulajdon exportjának köszönhető.
A világrend visszarendezése
Washington most újraépítené a kapcsolatokat: Joseph Barloont nevezték ki az USA állandó nagykövetének a WTO‑hoz, és Trump kormánya – minden korábbi fenyegetése ellenére – már befizette az elmaradt 25 millió dolláros tagdíjat a szervezetnek.
A nemzetközi gazdasági együttműködések közül az USA eddig 66 szervezetből akart kilépni, de a WTO nincs ezen a listán. A képet bonyolítja, hogy Jamieson Greer kereskedelmi főképviselő Párizsban nemrég Ho Li‑feng kínai miniszterelnök‑helyettessel tárgyalt – jelezve, hogy a háttérben a két nagyhatalom közötti gazdasági párbeszéd tovább él.
Üzleti logika a politikában
Trump ellentmondásos külpolitikája ellenére Yaoundéban a legtöbb küldöttség az Egyesült Államoktól várja a vezetést. Ahogy egy magas rangú WTO‑diplomata fogalmazott:
„Lehet bírálni Amerikát, de nélküle nincs reform.”
Trump, aki üzletemberként a piac törvényeit jól ismeri, aligha kerülheti el a felismerést: szabályok nélkül a világkereskedelem nem működhet.
És ha a világ rendje piaci alkuk mentén újraszületik, az most éppen Kamerunban kezdődik.





















