„Tíz tolmáccsal szakította meg tavaly az együttműködést a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH), amiért helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak”. Eddig a hír, amelyet a Magyar Idők tett közkinccsé.
És akkor azok számára, akikben még maradt némi józanság, mert nem fertőzte meg őket az össznépi téboly ebben a megzakkant országban, megpróbáljuk értelmezni ezt a mondatot, és az abban rejlő információt.
Hogy egy tolmácsnak milyen helyzete lehet, amellyel vissza tud élni, azt Németh Szilárd, vagy, teszem azt, Kósa Lajos nyilván álmából felverve is készséggel sorolja, ám normális ésszel nehéz elképzelni. A tolmács mögött ugyanis nem áll hatalmas, pénzzel bőven kitömött államapparátus, sem egyenruhásokból álló szervezet, ráadásul a Magyar Időkhöz hasonló, uszításra és gyűlöletkeltésre mindig kapható lakájsajtóra sem számíthat.
Egy tolmács mögött csak a tudása áll. Az, hogy ismer egy, vagy több nyelvet, köztük azt, amelyre a kihallgatás során szükség van. Ha ezt a nyelvet nem, vagy rosszul ismeri, vagyis, nem képes tisztességesen tolmácsolni, akkor az illető nem tolmács.
A tíz embert, amint az a Magyar Idők tudósításából kitűnik, nem azért küldték el mert nem jól fordították a kihallgatottak szavait. Hanem azért, mert ezek az emberek azt tették, amit adott esetben tenniük kellett. Segítettek a rászorulóknak Ez ma, Mária országában, bűnnek számít.
Az eljárás alá vont embernek ugyanis segítségre van szüksége. Az eljárás alá vont embernek ugyanis esetünkben szülőhazájától távol, egy idegen ország hatóságai előtt kell válaszolnia a kérdésekre, s a Magyarország által is aláírt egyezmények alapján jogában áll, hogy mindezt anyanyelvén tegye.
Van olyan, hogy egy tolmács valóban rosszul végzi a munkáját. Például a röszkei zavargások idején, a sajtóban Ahmed H-nak nevezett, első fokon terrorizmusért tíz évre ítélt szíriai férfi esetében, akinek a szavait, mint utóbb kiderült, rosszul tolmácsolták.
Ha mondjuk, azt kérdezik egy embertől, hogy miért jött el a hazájából, miért hagyott maga mögött mindent, ami addig fontos volt neki, rokont, barátot, munkát, ismerős helyeket, s az illető erre azt mondja, hogy azért, mert lebombázták a házát, akkor ezt nem úgy kell magyarra fordítani, hogy Soros György küldött, hogy bombákat robbantsak Európában.
Hogy a kirúgott tolmácsok miként éltek vissza a helyzetükkel, azt a Magyar Idők sajnálatos módon nem részletezi. Pedig biztosan van néhány szaftos történet a tarsolyukban, amelyek révén bepillantást nyerhetnénk a migránsokat segítő tolmácsok rettenetes mindennapjaiba.
Akadhatnak közöttük olyanok is, akik, László Petra operatőrrel ellentétben, még egyetlen menekülő embert gáncsoltak el, sőt, hallani olyan tolmácsról is, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy rámosolygott valakire, ahelyett, hogy gyomron vágta volna.
És, lehet hogy csak szóbeszéd, de hallottam olyan tolmácsról is, aki megsimogatta egy menekült kisgyerek fejét, egy másik pedig szerzett egy pohár vizet egy nőnek, aki azt mondta, hogy szomjas.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek nyilván nemcsak engem, de vélhetően másokat is elgondolkoztattak. Ezek a tolmácsok, ne szépítsük a dolgot, mindenre képesek. Persze, ezen nincs mit csodálkozni, ha kissé megkaparjuk, kiderülne, hogy maga Soros képezte ki őket az átnevelő táboraiban, ő vette rá őket, hogy helyzetükkel visszaélve évente egymillió migránst szállítsanak Európába.
Szerencsére a magyar államot nem fenyegeti az a veszély, hogy kirúgja a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal. A magyar állam ugyanis nem él vissza a helyzetével, mert nem segíti a menekülteket.
