Lázár cigányozása, Kocsis Máté kirohanásai, Orbán külpolitikai fenyegetőzései, valamint az ezekhez hasonló Lánczi–Deutsch–Bayer–Kövér–Navracsics–Menczer-féle szájtépések valójában két fontos témakört elfedni szándékozó, alattomosan manipuláló kampányfegyverek.
Egyrészt elterelik a figyelmet arról, hogy a Fidesz–KDNP-nek valóban nincs programja (ahogy ők maguk is állítják), másrészt – és ez a lényegesebb – igyekeznek levenni a fókuszt olyan ügyekről, amelyek nemcsak politikai, hanem személyes kockázatokat is hordozhatnak azok számára, akik közreműködtek bennük, hasznot húztak belőlük, vagy akár bűncselekményeket követtek el ezek nevében vagy leple alatt. A Tiszával, az ellenzékkel és Magyar Péterrel már nem tudnak mit kezdeni; ezek a kommunikációs förtelmek valójában nem is ellenük irányulnak.
Ami ezekből az ügyekből mindenki számára nyilvánvaló:
az elviselhetetlen megélhetési infláció, az egészségügy és az oktatás állapota (tágabb értelemben az embertelen és elégtelen közszolgáltatások), a Hold „túlsó oldaláról” is látható költségvetési hiány, valamint az ehhez mérhető nagyságú, életveszélyes kínai hitelek.
Ugyancsak kerülendő témáik közé tartozik az MNB kifosztása, az akkumulátorgyárak ügye, Matolcsy és az Orbán család tagjainak felmérhetetlen gazdagodása, a jogállam megszűnése, a zavaros és indokolatlan keleti befektetések, a Huxit-vádak, a reálbérek helyzete, az elvesztett vagy elakadt EU-s források, a rendszerszintű korrupció, a román George Simion támogatása, a háborús bűnökkel összefüggésbe hozott Netanjahuval folytatott politikai közeledés, Budapest térdre kényszerítése, Iványi Gábor egyházának üldözése, a propaganda-média valódi természete és mérete, az EU-n belüli magyar kémkedés ügye, a türk testvériségi mámor, a nem létező amerikai pénzügyi védőpajzs, a Mi Hazánkkal való viszony, valamint az „állam az államban” típusú szereplők – Pintér Sándor, Rogán Antal, Kubatov Gábor és társaik – gazdasági, politikai és jogi háttere.
Veszélyes és ezért leplezendő témák továbbá a felfegyverkezés, a fegyverkereskedelem, a honvédelmi miniszter vagyongyarapodása, a digitális állampolgárság kockázatai, a megalázott és lebutított kultúra, a távol-keleti olcsó munkaerő szervezett behozatala, a döglődő MÁV, a COVID-ügykezelés, az uniós vétók valódi oka, a hatalmas Pride-bukás, valamint Mészárosék, Tiborczék, Schóberték, Gáspárék és a hozzájuk hasonló, „saját erejükből sikeressé vált” szereplők gigantikus vagyongyarapodása. És persze a szuverenitást nyilvánvalóan felszámoló orosz befolyás és kitettség részletei.
Tarts ki, mindjárt a végére érünk – sejtheted, mi az egyik fő ok: a gyerekvédelmi ügyek. Ezeknek két szintje van. Az egyik, ahol – még ha álságosan és hamisan is – a kormány talál kapaszkodót, és látszatintézkedésekkel el tudja játszani, hogy „rajta van az ügyön”. Ilyen a Szőlő utcai (javítóintézeti) eset és a hozzá hasonlók: a fókuszt a bűnözés irányába viszik, és börtönbe záratják az érintett gyermeki közösséget.
A másik szint az, ahol nincs semmiféle mentség: minden felelősség, vád és nyomás a kormányon marad. Ilyenek a bicskei gyermekotthonban (nem javítóintézetben) elkövetett súlyos bűncselekmények és a hozzájuk hasonló ügyek. Ezek okozták a kegyelmi botrányt, amelyben a felelősséget végül Novák Katalin, Varga Judit és Balog Zoltán vitték el. Csakhogy nem ők az igazi felelősök, és az ügyben máig nem történik semmi, amiről érdemi információ lenne.
Nos, az ilyen, bicskei szintű, azonnal kormányt buktató ügyek miatt (is) engedhetett meg magának egy ilyen kijelentést Lázár. Nem tudhatjuk, mi van „kiderülőben”, és kinek mit kell túlélnie az áprilisi választásokig. Éppen ezért, miközben követelni kell a rasszista, embertelen Lázár lemondását, egyetlen percre sem szabad elengedni a legsúlyosabb ügyek kivizsgálásának követelését.
78 nap.
