Egy napig volt szenzáció, hogy a Kúria döntése értelmében nem titkolhatóak tovább a tao-pénzek, vagyis nyilvánossá kell tenni, hogy mely cég mennyit utalt és kinek sportcélú támogatásként. Már önmagában a Kúria döntése váratlan volt, hiszen ezzel nyíltan szembe ment Orbán Viktor véleményével, aki ugye a nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a társasági adó eme fajtája – tekintettel arra, hogy az az adományozó cégtől származik -, nem közpénz, ezért nem is nyilvános.
Ennek fényében volt meglepő az is, hogy a Kúria határozatát követően Gulyás Gergely frakcióvezető azonnal elfogadta a döntést, nem kritizálta a bíróságot, hanem cselekvő módon nyilatkozott. Ilyen esetekben persze az ember rögtön gyanakodni kezd: először is azt gondolja, hogy a Fidesznek előbb volt tudomása a Kúria álláspontjáról, mint a nyilvánosságnak, másrészt – talán ebből következően –
a kormánypárt már megtalálta azt a kreatív megoldást, hogy mégiscsak kicselezze a transzparenciát.
Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint – egyébként ők fordultak bírósághoz a tao-pénzek nyilvánossá tétele ügyében – nem nagyon lehetséges kibújni a kötelezettség alól. Szerinte az ügy most csak azért lett pusztán egy napos, mert a végrehajtásához várni kell a leírt ítéletre, amelyet az egyik bíróságról átküldenek a másikra, és ez a procedúra, amíg a Markó utca egyik épületéből eljut a másikba, akár egy hónapig is eltart. Ligeti szerint azért különösen izgalmas most ez a folyamat, mert – ha jól kalkulál -, éppen a választási kampányba fog berobbanni; akkor kell kiderülnie az összes részletnek.
Azt ma már mindenki tudja, vagy legalábbis sokak számára ismert, hogy ezt az adót, ha nem a sport céljaira különítik el, a költségvetésbe kellene befizetni. Ebből következően az adózó egy fillért sem veszít, ha – esetünkben – a sportra áldoz, a pénz ugyanis semmiképp sem maradhatna nála. Ezért is döntött úgy a Kúria, hogy a tao-pénzek bizony sem veszítik el közpénz jellegüket – hogy Matolcsy György szép kifejezésére utaljunk.
Amúgy a rendszerrel nem lenne semmi baj, ha az adományozás nem egyfajta szervilizmus és nepotizmus keveréke lenne, illetve még ennél is több: maga a korrupció.
A szervilizmusra, nepotizmusra csak egy adat: a legtöbb pénzt a miniszterelnök Puskás Akadémiája kapta, számszerűen 13,9 milliárd forintot, amellyel nagyságrendekkel többet kap, mint a többi kedvezményezett. Ráadásul a többiek sem állnak messze a kormánytól, így vagy úgy, különböző kormányzati személyeken keresztül kapcsolódnak hozzá.
Orbán Viktor hozzáállását jól jellemzi, hogy számára semmilyen aggályt nem jelent a Puskás Akadémia kitüntetett helyzete, de miért is jelentene, ha már az első kormányzása idején sem tiltakozott azért, hogy felesége szőlőgazdasága állami támogatást kapjon. A különbség legfeljebb annyi, hogy akkoriban még azt mondta: ne mi kapjuk a legtöbbet, vagyis egyfajta szerénység is jellemezte. Mára ez elillant: kapják csak ők a legtöbbet. Jóval többet, mint mások.
Ennél azonban izgalmasabb az a kérdés, hogy felfedezhető-e korrupció az így megkapott pénzek kapcsán. Másként: lesz-e nyoma annak, hogy azok a piaci cégek, amelyek ilyen bőkezűen juttatnak adóforintokat a Puskás Akadémiának, a másik oldalról busásan megvannak jutalmazva, mégpedig állami pályázati pénzek elnyerésével. Ligeti Miklós szerint ezek az adatok nem lesznek eltüntethetők, mert a közbeszerzési értesítésekben benn vannak, és világossá, illetve egyértelművé teszik az összefonódásokat. Márpedig innentől kezdve az is egyértelművé válhat – állítja a jogi igazgató -, hogy miként korrumpálja egymást a kormány és az adózó.
Ligeti szerint ma még gondot okoz, hogy miközben a törvény ezt előírta,
a dokumentáció vagy hiányos, vagy egyszerűen nincs is meg az illetékes minisztériumokban
– a Nemzetgazdaságiban és az Emberi Erőforrások Minisztériumában. „Egyszerűen elhanyagolták eme kötelezettségüket, semmilyen dokumentációt nem vezettek, és ennek következménye sincs, jóllehet törvényi kötelezettségük lenne” – így Ligeti. Azt is elmondja, hogy a sportszövetségeknél azonban tisztességesen vezették a tao-pénzek bekerülését, ezért onnan könnyebb lesz majd a kontrollhoz szükséges papírokat nyilvánossá tenni.
Hogy világos legyen: a társasági adó 2011-es bevezetése óta 360 milliárd forint tűnt el a költségvetésből (más adatok 450 milliárdról beszélnek), tehát komoly összegekről beszélünk. Ligeti állítja, hogy amennyiben a Kúria ítéletének részletei is nyilvánosak lesznek, márpedig azok lesznek, mind az ő intézete, mind mások elindulnak a tényfeltárás következő szakaszán. Kiderítik, hogyan is kapcsolódtak össze a tao-pénzek a közbeszerzési pályázatokkal. És ha ez így lesz, a botrány elkerülhetetlen: világossá válik, és éppen a választási kampány hajrájában az egyik legnagyobb korrupciós ügy Magyarországon. Bár ezért a jelzőkkel és a fokozásokkal bánjunk csínján…
