„Az eddigi szankciók mérlege lesújtó. A háborúnak nem lett vége. Oroszország köszöni szépen, megvan, Európa gazdaságát viszont sikerült térdre rogyasztani. A háborús mámorban lubickoló brüsszeli bürokraták nem tanultak az elmúlt évek bénázásaiból, mert mivel tölti az idejét Von der Leyen és a brüsszeliek, ha éppen nem Ukrajnát akarják hip-hop felvenni az EU-ba? Készítik a 18. szankciós csomagot Oroszországgal szemben.” – mondta Hidvéghi Balázs.
Hogy mi jut erről az ember eszébe? Elég sok dolog.
- Először is „a háborús mámorban lubickoló brüsszeli bürokraták”-ról az a múlt század ötvenes éveinek médiatermékében, a Szabad Népben megjelent írás, amely a „Coca Cola mámorban fetrengő nyugati ifjúság”-ról szólt. Ez stimmel is, mert mostanában igencsak közelítjük azokat az éveket. Lásd, kisnyugdíjasok.
- Von der Leyenéknek, ha Európa gazdaságát nem is, a magyar gazdaságot tényleg sikerült térdre rogyasztaniuk. A történet ugyan kissé zavaros, mert a magyar állam és a magyar gazdaság annyira, de annyira szuverén, azaz annyira mindenben a magyar kormánytól függ, hogy az már a csodák birodalmába tartozik. Ebből következően a magyar gazdaság mostani vesszőfutásához von der Leyenéknek nincs köze, Orbán Viktornak annál inkább. Száz százalék. Minimum.
- Mint azt a miniszterelnök úr múlt év szeptemberében mondotta volt, idénre 3 – 6 százalékos gazdasági növekedést várható (nem röhög!), idén januárban ezt 3,4 százalékosra módosította, kiegészítve a repülőrajttal, majd májusban kijelentette, hogy nem érdekli, mért csökkent a gazdasági teljesítmény az első negyedévben. Az index azt írta, csak a magyar gazdaság zsugorodott az Európai Unióban, ugyanakkor az MNB jelezte, a második negyedév is pocsék lesz. Nagyon jó lenne, ha a térdre rogyasztott Európa növekedési szintjét idén legalább megközelítenénk.
- Von der Leyen és bandája az Oroszország elleni szankciókat illetően nemhogy hátráltatta volna, hanem jóval inkább segítette Magyarországot, mert az energiahordozókra vonatkozó szankciók tiltásai alól mi felmentést kaptunk, mégpedig mind olaj, mind gáz vonalon. Ahogy a volt amerikai nagykövet közzétette, az általunk importált orosz olajat nem mind mi használtuk föl, hanem egy részét feldolgoztuk, aztán eladtuk a világpiacon. Ezzel a hajdani KGST ismét működésbe lépett, mi segítettük Putyint azzal, hogy több olajat vettünk tőle, mint amennyit az általunk is megszavazott szankció engedélyezett, és így ő is segített nekünk, mert nyertünk az üzleten 2,2 milliárd dollárt, ami nem kevés.
- Mint tudjuk, Oroszország tömeggyilkos agresszor, amelyik Ukrajna megtámadásával öt nemzetközi szerződést rúgott fel, közben úgy mellékesen a 77 éve tartó európai békét és sok ország biztonságérzetét tette semmissé. Ezért vezetett be az EU és a világ egy része szankciókat ellene. Sajnos vannak ócska, haszonleső, pofátlan államok, melyek a szankciókat a saját egyéni hasznuk érdekében kikerülik, így aztán valóban igaz, hogy a szankciók nem eléggé hatásosak. A haszonlesők miatt természetesen. Ebben az az érdekesség, hogy pont a magyar kormány szövegel a szankciók nem kielégítő mivoltáról, mikor ez többek között neki is köszönhető. Vannak bőven, akik ugyanezt csinálják, de legalább nem pofáznak róla.
- Ha az emberiség nem tagozódna nagyon önző, önző meg kevésbé önző nemzetállamokra, és most az egyszer összefogott volna a saját érdekében, akkor az összes állam rögtön megszakít minden gazdasági és politikai kapcsolatot Putyinnal, az agresszor minden szempontból megsemmisül, és a háború a Trump féle lázálmok szerint egy nap alatt véget ér. De ennek még csak a közelében sem jártunk. Félek, pont ez lesz a klímaváltozás elleni küzdelemmel is.
- A háború azt azért elintézte, hogy Európa értelmesebbik fele rájöjjön, ideje felhagyni az olcsó orosz energiahordozókra épített gazdasági modellel. Az ugyanis egyrészt függőséghez vezet, másrészt elkényelmesedéshez és az ebből következő semmittevéshez (mindenki azt hiszi, hogy ez majd mindig így lesz – hát nem!), harmadrészt meg egyes országoknál az orosz energiahordozókról való leválás (akár szankciók, akár egyéb ok miatt) rendkívül súlyos helyzetet idézhet elő az energiarendszerükben (lásd itt). Az más kérdés, hogy az utóbbi esetben ezek az országok maguk hibáztak azzal, hogy a türelmi idő alatt nem gondoskodtak más beszerzési lehetőségekről is.
Hogy mit mondott még Hidvéghi úr?
„Mi, magyarok ragaszkodunk a józan észhez. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a saját érdekeink alapján hozzunk döntéseket. Nem fogunk engedni semmilyen brüsszeli lázálomnak. Az itthoni politikai viták lényege is ez. Brüsszelnek tetszelgő percemberkék vagy bátor patrióta-politika. Számunkra Magyarország az első”
Saját érdekeink alapján. Pontos megfogalmazása annak, hogy a mimagyarok (= Orbán + a brancs) eléggé patrióták (= önzők) ahhoz, hogy hamarosan egyedül maradjanak, mert hiába alakítanának frakciót pár másik önzővel, azokkal szemben is önzők lesznek, ahogy azok is velük, amiről pontosan tudjuk, hová vezet. Csapatjátékhoz semmiképp. A csapatjáték Brüsszel és a neki tetszelgő percemberkék privilégiuma, ahhoz egy ketrecharcos nem ért. Így például Orbán sem.
A patrióták számára Magyarország az első. A baj csak az, hogy bizonyos esetekben a patriótáknak célszerű lett volna Magyarországot nem elsőnek, hanem a többivel egyenlőnek besorolni, mert az ország úgy jár jobban, ahogy ez az elmúlt évek eredményein látszik is. Brüsszellel együttműködve sokkal többre megy az EU bármely tagja, csak ezt sokan nem egészen értik. Még a közismerten okos papagájok sem.
Na, ja, Balázst sem az eszéért szeretjük. Ha ugyan egyáltalán…
