A Valami Amerika 3 jobb pillanataiban olyan, mintha az alkotók direkt parodizálni akarták volna az első két részt, máskor pedig még ennyire sem értékelhető. Az új rész sehogy sem akar önmagában értékelhető filmélménnyé összeállni, és pont azokat a dolgokat viszi tovább és nagyítja fel az első két részből, amiket jobb lett volna végre elfelejteni.
Nyilvánvaló, hogy nem egyszerű folytatást készíteni egy sikeres filmhez, és általában minél több ilyen készül, annál rosszabb lesz az végeredmény. Ez alól sajnos a Valami Amerika-sorozat sem jelent kivételt. Az általános recept az szokott lenni, hogy az alapkonfliktushoz érdemben nem nyúlnak (itt: adott három szerencsétlen testvér, akiket mindig rászed az átváltozóművész csaló, Alex), csak behoznak egy csomó új karaktert, és kétszer annyi fordulatot, hogy ne érezze azt az egyszeri néző, hogy ugyanazért a filmért fizetett kétszer, vagy esetünkben háromszor. Már a Valami Amerika 2-ben is egy rakás új mellékszereplővel és még kacifántosabb (azaz hiteltelenebb) oda-vissza átverésekkel operált Herendi Gábor rendező, a Valami Amerika 3-ban pedig újabb fokozatra kapcsolt az őrület. A szereplők száma exponenciálisan nőtt, a Várnai testvérek pedig olyan kalandokba keverednek, amelyek még a hihetőség látszatát sem igyekeznek már fenntartani. Az első részben volt egy kis verekedés? Akkor a másodikban részben jöjjön a maffia, a harmadikban pedig tízpercenként legyen valami véres bunyó, és indítsunk mindjárt olyan utcai lövöldözéssel a filmet, amit még a 90-es évek elején is megirigyeltek volna a legsúlyosabb arcok is. Az első részben azt néztük, hogy Ákos folyton megcsalja Timit? Akkor a második részben varrjon le egy tucat nőt, de azon is viccelődjünk, hogy nem áll fel neki, és akkor a harmadikban meg jöhet az, hogy blogot csinálnak a szexuális életükből, de a gyerek meg nem jön össze, mert Ákosnak nem elég jó a spermája.
A szexista és az úgynevezett altesti viccelődés már a Valami Amerika első részéből sem hiányzott, de az ilyen szintű poénok mostanra teljesen leuralták a forgatókönyvet, és
minden karaktert sikerült önmaga karikatúrájává butítani.
A legrosszabbul szegény Oroszlán Szonja járt, akinek gyakorlatilag annyi újdonság jutott, hogy a kezébe adtak egy szelfibotot és egy goprót, hogy immár youtuberként maxolja ki a szőkeséget.
A sztori is alapvetően az előző két film elemeinek újrahasznosításából épül fel annyi különbséggel, hogy most éppen a börtönben terelték össze hőseinket. Herendi Gábor a film sajtóbemutatója után arról beszélt, hogy ennek mindössze annyi oka van, hogy úgy gondolta, egy ilyen környezetben számos vicces szituációba keveredhetnek a Várnai testvérek, és utána a helyszínhez találták ki a sztorit. Ennek megfelelően a háttérben zajló konfliktus, hogy miért kerültek oda, és hogy jönnek ki, igazából teljesen érdektelen (valami nagy értékű bélyeg körül bonyolódik egyébként a sztori), a lényeg a vicces(nek szánt) szituációkon van. Ezek viszont a szokásosnál is suttyóbbak lettek, hiszen azon kéne nevetni, hogy a meleg elítéletet játszó Nagy Ervin női ruhában vonaglik, Andrást (Hujber Ferenc) minden második mondata után megütik, Eszternek (Ónodi Eszter) a terhesség miatt megvastagodott a lába és megnőtt a melle, és pont a legrosszabbkor folyik el a magzatvize.
A történetvezetést és karakterépítést teljesen alárendelték annak, hogy minél több ilyen poénforrást, illetve sztárt lehessen a filmbe belepasszírozni,
ugyanis a Valami Amerika 3 másik fontos alappillére a börtönös sztori mellett az lett, hogy egy csomó híres színészt és Ganxsta Zolee-t is megnyerték az új résznek. Ez állítólag nem volt nehéz, hiszen mindenki örömmel csatlakozott a sikeres szériához, viszont egy rakás olyan karaktert eredményezett, akik csak miért ne alapon kerültek bele a forgatókönyvbe. Ilyen például Stohl András esete, aki egy közepesen ismert, drogozás miatt bebörtönzött színészt játszik. A Valami Amerika 3 tele van az ehhez hasonló, önironikus poénkodással, és nyilván a színészek is baromira élvezték, hogy végigökörködhették a forgatást, csak éppen olyan lett tőle a film, mint egy kevéssé szofisztikált kabaréműsor.
Nem azt mondjuk, hogy egyáltalán nem lehet nevetni a Várnai testvérek és kapcsolt részeik szerencsétlenkedésén, mert tényleg vannak szórakoztató részei, illetve jól eltalált poénjai a filmnek, és a színészek is odatették magukat a karakterek kidolgozatlansága vagy groteszksége ellenére is. De összességében nagyon fárasztó két órán keresztül nézni az ilyen szintű viccelődést, mert egyszerűen mindenből túl sok van ebben a filmben: szereplőből, átverésből, verekedésből, meztelenkedésből, illetve nosztalgiázásból is. Így, ha valami elsőre még vicces is lett volna, az ötödik hasonló jelenetnél már garantáltan nem az, összességében pedig kifejezetten kínos érzést kelt, hogy ilyen alpári viccelődéssel szeretnének eladni 2018-ban egy mainstream magyar vígjátékot. Pedig ez minden valószínűség szerint sikerülni is fog.
