Szerdán este Kocsis Máté volt a megújult – megrégült – Hír Tv első vendége. Fideszes politikus emberemlékezet – vagyis a G-nap – óta nem tette be a lábát a HírTV épületébe. Kocsis Máté volt az első, aki hosszú idő után „megtisztelte” a Szentendrei úti stúdiót.
A Fidesz frakcióvezetője kemény felütéssel kezdte: azt mondta, hogy a Fidesznek semmi köze ahhoz, ami a Hír TV-vel történt.
Spongyát rá, mondaná erre a Virág elvtárs. Tudjuk, hogy a beszélő hazudik, és ő is tudja, hogy tudjuk.
De mondott még mást is Kocsis Máté. Azt, hogy a jobboldalon tehetséges újságírók vannak, akik annak idején, ellenzékben, létre tudták hozni a Hír TV-t. A baloldalon pedig tehetségtelenek, ezért nincs az ellenzéknek tévéje, médiája.
Megint okosabbak lettünk. A rendszer jó, demokratikus, a szólásszabadságnak szárnyal, magunkra vessünk, ha valami nem tetszik, mert minden bajunknak mi vagyunk az okozói.
Dezsavű érzésem volt. Találkoztam már a Kocsishoz hasomló megmondó emberekkel. Legelőször napra pontosan sok évvel ezelőtt, 1971. augusztus 2-án, amely egyébként addigi életem legboldogabb napja volt. Aznap szereltem le ugyanis előfelvételisként a katonaságtól, és sok-sok társammal együtt én is úgy éreztem, mintha rabságból szabadultunk volna.
Leszerelésünk előtt eligazítást tartott a politikai tiszt. Közölte velünk, hogy mi, előfelvételis katonák, a seregnél emelt szintű ideológiai és politikai képzésben részesültünk, ezért arra kér bennünket, hogyha bekerülünk az egyetemre, ne éljünk vissza a másokénál több tudásunkkal.
Mondta mindezt azok után, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül egyedüli sajtótermékként csak az akkori – 1971-et írtunk – Népszabadságot olvashattuk, melynek színvonala és vonalassága a mai Magyar Időknek, vagy a Magyar Hírlapnak felelt meg. (Az Echo tévénél valamivel színvonalasabb volt.)
Cinizmus? Hatalmi gőg? Ostobaság? Máig sem tudom eldönteni, miből volt a legtöbb az akkori politikai tiszt, Kocsis Máté ideológiai felmenőjének a megnyilatkozásában.
Mert ugyanazt a lekezelést hallottam ki Kocsis Máté szavaiból. Miközben az egykori hírszerző, Földi László felesége magát riporternek álcázva, mosolyogva bólogatott, időutazás részesei lehettünk. Olyan korba repültünk vissza, ahová már akkor sem vágytunk, amikor még benne éltünk.
