Vlagyimir Putyin decemberben már tudta, hogy az Egyesült Államok és Izrael háborút indít Irán ellen. A Kreml időben figyelmeztette Teheránt, majd miután a rakéták becsapódtak, az orosz elnök új játszmát kezdett: informális csatornákon keresztül kompromisszumot javasolt Donald Trumpnak. Az alku lényege: ha Washington felhagy Ukrajna digitális támogatásával, Moszkva megszakítja kapcsolatait Iránnal. Az ajánlatot az amerikai fél egyelőre elutasította, de a geopolitikai helyzet azóta is Moszkva malmára hajtja a vizet.
Putyin kettős játszmája
A Kremlbe már hónapokkal a háború előtt megérkeztek a hírszerzési jelentések az amerikai–izraeli haditervről. Putyin ezután tájékoztatta a teheráni vezetést, így az iráni hadseregnek volt ideje felkészülni a támadásra, amelyet Trump „villámháborúként” tervezett – de amely azóta elhúzódó konfliktussá vált.
A háború első napjaiban Kirill Dmitrijev, Putyin külgazdasági tanácsadója átadta a Kreml üzenetét Steve Witkoffnak és Jared Kushnernek Miamiban. Az orosz javaslat így szólt:
ha az Egyesült Államok megszünteti az informatikai és hírszerzési támogatást Ukrajnának, Oroszország elvágja kapcsolatait Iránnal.
A White House gyors mérlegelés után visszautasította a csereajánlatot, de Putyin újra előhozakodott vele, amikor már az iráni háború tüzében telefonon beszélt Trump elnökkel.
Ekkor Moszkva közvetítőként lépett fel, azzal a konkrét ígérettel: ha Washington leveszi az ukrán hírszerző rendszert a hálózatról, Oroszország nem adja át az amerikai támaszpontok koordinátáit az irániak számára.
Irán, a „hasznos szövetséges”
Moszkva és Teherán között félmilliárd dolláros fegyverszállítási szerződés született 2023 végén. A rakéták többsége már rendszerben van – ezek nem védelmi, hanem támadó fegyverek.
Mivel Irán felismerte, hogy a levegőben nem képes fölényre szert tenni az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben, stratégiáját offenzív irányba fordította:
a háború árát kívánja elviselhetetlenné tenni Trump számára.
A Hormuzi‑szoros lezárása ennek csak egyik eleme — a cél a térség gazdasági destabilizálása, és ezzel a háborús költségek drasztikus növelése.
A drónháborúk kora
Ukrajna ellenállása bizonyította, mekkora szerepe van a dróntechnológiának a modern hadviselésben. Az orosz hadsereg kezdetben iráni gyártmányú drónokat használt, amelyeket iráni tisztek irányítottak, mert Moszkvának nem volt megfelelő szakembergárdája. Azóta már orosz gyártósorok készítik ezek többségét.
Az iráni drónprogram még a 1990‑es években indult, majd Hosszein Degan hadügyminiszter idején kapott új lendületet. Az ő nevéhez kötődik a modern fejlesztés, amely mára Teheránt a drónháborúk egyik vezető hatalmává tette. Degan, aki most a Nemzetbiztonsági Tanács titkára lett, a drónfegyverek révén szoros hadiipari kapcsolatokat épített ki Oroszországgal és Kínával.
Az iráni támadások egyre inkább polgári és energetikai célpontokat sújtanak: olaj‑ és gázkitermelő létesítményeket, izraelita vagy amerikai bázisokat, valamint Öböl‑menti infrastruktúrát. Ezzel Teherán célja, hogy nyomást gyakoroljon az USA szövetségeseire – köztük Szaúd‑Arábiára és az Emírségekre – Donald Trump háborús politikájának megfékezése érdekében.
Amerika időzavarban
Trump ismételten kijelentette, hogy nem lesz szárazföldi hadművelet Irán ellen, mégis elrendelte nyolcezer tengerészgyalogos átcsoportosítását a Hormuzi‑szoros térségébe, a tengeri utat védve.
Noha Izrael és Washington abban bízott, hogy az iráni hadseregben puccsot robbant valaki, az iszlamista kémelhárítás gyorsan felszámolta az „áruló tiszteket”.
A hadsereg tehát érintetlen, a forradalmi gárda mozgósított, miközben a nyugati légicsapások főként a vezetést sújtották.
A stratégiai képlet így hasonlít Ukrajnához: egy hosszúra nyúló háború, ahol a „villámháború” szót már senki sem meri kimondani.
Ukrajnától Iránig – a háborúk összefonódása
Putyin 2022‑ben három napos „különleges hadműveletet” hirdetett Ukrajnában – ma már a negyedik éve tart a háború.
Trump „villámháborúja” Iránban ugyanilyen feneketlen konfliktussá vált. Mindkét háborúban az orosz elnök járhat jól: a konfliktus fenntartja az energiaárakat, és Oroszországnak bőséges bevételt biztosít a háború folytatására. Peszkov, a Kreml szóvivője ezért is jelentette ki nyíltan:
„Nélkülünk Donald Trump nem tud stabilitást teremteni a világ energiapiacán.”
Washingtonban eközben nő a belpolitikai nyomás. Az amerikai elnökválasztás közeledtével a felmérések szerint a lakosság mindössze hét százaléka támogatna szárazföldi bevetést Irán ellen.
A háborúk egymásba kapaszkodtak – és egyik sem ígér gyors győzelmet.
Kinek dolgozik az idő?
Putyinnak mindenképp: az iráni háború tizennégy dollárral drágította az olajhordót, a gázárak ismét emelkednek, az uniós gazdaság gyengül, és a frontvonalakon nem közeledik a béke.
Trump pedig elveszítheti azt, amit Putyin mindig megőrizni igyekszik: az idő feletti ellenőrzést.
