Andy Vajna újabb frekvenciát nyert; ebben már nincs semmi meglepő, váratlan akkor lenne, ha Mészáros Lőrinc elől hozná el a rádiózás lehetőségét. Ilyen helyzet azonban nem állhat elő; a Nemzeti Együttműködés Rendszerében valóban van rendszer. Ezért aztán most nem is Vajna sikere az érdekes, azt mondjuk, tekintsük konstansnak. Koncentráljunk inkább a Médiatanácsra. Arra a hatóságra ugye, amely oly akkurátusan ügyel a rendre, egy cseppnyi kihágást sem enged, gondosan mérlegel és dönt.
Most ugye az történt Békéscsabán, hogy a húsz éve ott működő rádióra szemet vetett az amerikai-magyar, meg persze az eddigi működtető is folytatni akarta a rádiózást. A szigorú zsűri – Médiatanács – Vajnáékat hozta ki győztesnek, a szubjektív pontozási részben egy plusszal jutalmazva a későbbi győztest, és mit tesz Isten, épp ez az egy pont jelentette a régiek bukását, az újak sikerét. Bizonyára el is csodálkoztak a bíráló bizottság tagjai; micsoda meglepetés, hát nem így jött ki a végeredmény? Szép szoros meccs volt, mondhatták, legalább olyan, mint a magyar-portugál. Ilyen a foci, illetve ilyen a verseny, tehették hozzá. És, feltehetően, olyannyira elragadta őket a párviadal szépsége, izgalma, hogy már a szabályokról is megfeledkeztek. A máskor oly rigorózus tanács átlépett a Vajna-féle pályázat hiátusain, szabálytalanságain, eszébe sem jutott piros lapot mutatni. Nem úgy, mint anno, a Klubrádió esetében, amikor még azt is kifogásolták, hogy a pályázók a beadott pályamű hátsó, üres lapját nem írták alá. Akkoriban még hiányzott ez a nagyvonalúság az értékelő grémium tagjaiból, de legyünk jóindulatúak: az akkori aprólékosságukat hagyták maguk mögött, és ma már – politikai megfontolások nélkül képesek tisztán a versenyre koncentrálni.
Nekünk sosem fogy el már a jóindulatunk. Csak a lehetőségeink…
