A pincsi olyan kicsike kutyaféle. Jellemző rá, hogy az élet vad viharait nem bírja, kizárólag védett környezetben képes megélni, az erdőben azért nem pusztulna éhen, mert már előtte megenné valami. Ezért rendkívüli módon ragaszkodik a gazdájához, igyekszik minden kívánságát teljesíteni, mert pontosan tudja, hogy nélküle nem húzná sokáig… illetve nem tudja, dehogy tudja, a viselkedése ösztönös, ilyenre tenyésztették/tenyésztődött, olyan ez nála, mint jegesmedvén a bunda, amely szintén a túlélést biztosítja.
Az ember nélküli vad természetben az evolúció gondoskodik róla, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzet ne legyen (amelyik faj nem bírja a versenyt, az hamar kipusztul), viszont az ember, aki képes fölmérni a jövőt, legalábbis valamennyire, a túlélése, sőt akár a jól élése érdekében tudatosan alkalmazhatja például a pincsitaktikát. Gazdája minden kívánságát teljesíti (persze fanyűvéssel vagy hegyhengergetéssel nem szabad megbízni), és apró falatkákkal is beéri. Ha valaki azt mondja, hogy ez is egyfajta evolúció, hát akkor igaza van.
A pincsiélet a közfelfogás szerint lenézett és nevetséges valami. A közfelfogás nem számol azzal, hogy a pincsi már születésénél fogva, eleve kicsi és védtelen (hja kérem, az oroszlánnak a maga kétszáz kilójával könnyű bátornak lenni), így aztán más módszere a túlélésre nincs. Ez a közfelfogást hidegen hagyja, ami nem véletlen, mivel az ember nem az értelméről híres, lévén kilencvenhét százalékban ösztön, és csak három százalékban logika, ha ugyan egyáltalán. A közfelfogás különben is furcsa egy dolog, aszerint például a politológusok munkálkodásának igenis van valami haszna, csak még a miféleségét nem sikerült kideríteni. A politológusok tehát, mint megbecsült, partnerként kezelt, jól fizetett réteg sokkal többre vitték az evolúciós skálán, mint a pincsik, akik lenézett, alárendelt, morzsákon tengődő tagjai a társadalomnak… kivéve, ha valaki valakijei, de az mindig egyedi eset.
A pincsiélet kiindulópontja tehát a kiszolgáltatott helyzet. A kiszolgáltatott helyzet nem csak ember és ember viszonyában létezik, hanem embercsoportok, sőt nagyobb egységek közötti viszonyban is. Ilyen például nálunk a romák csoportja, amelyet a kormány nem akar felemelni a XXI. századnak megfelelő szintre, hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek, ezért jelenleg a társadalom haszontalan, sőt sokszor káros tagjai, akiknek sokszor kell pincsiként vagy bűnözőként viselkedni az életben maradásuk érdekében. Kellemetlen és hátrányos szituáció mindkét fél számára, ám ez nálunk nem sok embert izgat a hatalmon lévők közül, mondhatni, senkit, így aztán nem is várható, hogy változzon a romák helyzete. A nem roma, azaz többségi közvélekedés szerint ott… maradjanak, ahol vannak.
Országok esetében is létezik ilyen. Hazánknak például a béketábor tagjaként az energiahordozókat a nagy Szovjetunió biztosította, onnan jött a gáz, az olaj meg a dúsított urán, és ez az ellátási rend, lévén más dolgunk meg kevés pénzünk, sokáig ’89 után sem változott. A fenti ellátási rend kiszolgáltatottságot jelent, hogy egyben pincsiséget is, az attól függ, mit tesz a kiszolgáltatott.
Magyarország jelenlegi energetikai helyzete sanyarú. A nagy, légszennyező blokkok leállnak, a nulla CO2 kibocsátású Paks II. még sehol, az erősen növekvő számú napelemek, akárhányan vannak is, hol adnak áramot hol nem, közben az áramigény akkor sem nulla, mikor nem süt a nap, az egyre intenzívebben idetelepülő akkumulátorgyárak sok villamos energiát igényelnek, így aztán az áramimportunk jóval nagyobb az elfogadhatónál. Ebből következően egyrészt az áramimport csökkentésére, másrészt a napelemek hektikus üzemének kikompenzálására, harmadrészt az új nagy ipari energiafogyasztók ellátására valamiféle erőművet kell építenünk, ami gyorsreagálású kell legyen, plusz aránylag gyorsan és olcsón felépíthető, azaz kizárólag gáztüzelésű létesítmény jöhet szóba. Elkészültek a tervek: 2*500 MW teljesítményű, kombi ciklusú blokk a Tiszai Erőműben, és 1*650 MW ugyanilyen blokk a Mátrai erőműben. Ez így rendben is lenne, csak az a baj, hogy nekünk gázunk nincsen. A blokkok üzeméhez pluszként, az eddigi gázfogyasztásunkon felül szükséges, nem kevés földgázt ismét csak importálni kell, mégpedig onnan, ahonnan megfelelő kapacitású gázvezeték jön Magyarországra, lehetőleg nem háborús övezeten át. Ilyen vezeték van, úgy hívják, hogy Török Áramlat, Oroszországból indul és Törökországon, Bulgárián és Szerbián át érkezik ide. A magyar vezetésnek, azaz, hát Orbánnak (nálunk egyszemélyi a vezetés) jóban, sőt nagyon jóban kell lennie Oroszországgal és Törökországgal, a megbízható gázellátás érdekében (Szerbiával amúgy is jóban vagyunk, Bulgária meg nem számít), annál is inkább, mert ezt a közel katasztrofálisan kiszolgáltatott helyzetet ő maga idézte elő a 14 év alatti kétharmados semmittevéssel, meg az akkugyárakkal.
Megszokhattuk már, hogy Orbánnak, ha tehetsége nem is, de pokoli szerencséje az van. Nem került kormányra, mikor a kamikáze Antall kormánynak kellett leépítenie a szocializmust, viszont a székház ügyből nyert sötét pénzzel a FIDESZ életben maradt. Nem került kormányra, mikor Hornnak el kellett kezdeni felépíteni a kapitalizmust a megszorító Bokros csomaggal. Kormányra került viszont, mikor a Bokros csomag már működött, neki csak vitetni kellett volna magát a langy hullámokkal, ehelyett teljesen eszetlen, abszolút dilettáns módon duplájára emelte a minimálbért, ami a kapitalizmus útján csak éppen hogy megindult országnak akkora saller volt, hogy csak nehezen tudott Gyurcsány révén 2008-ra úrrá lenni rajta. Orbán ismételt szerencséjére nem ő maradt a miniszterelnök, hanem Medgyessy került kormányra, így az Orbán által elbarmoltakat neki kellett helyrehozni. Illetve kellett volna, ugyanis Orbán embere, Járai nem hagyta, így Medgyessy nem javított a helyzeten, hanem csak rontott. Bele is bukott. A helyrehozás ezután sem Orbán, hanem Gyurcsány feladata lett, akinek semmi köze nem volt a krach-hoz, de mégis mindenki őt szidalmazza. Megint nem Orbánnak kellett megszorítani. Ráadásul szerencséjére valaki kicsempészte az őszödi beszédet, ami gyűlölettechnikailag megalapozta a mostani 14 éves ámokfutás időszakát. Ez a 14 év persze csak az országnak ámokfutás, Orbán számára a korlátlan hatalom és gyarapodás időszaka. Szerencséje volt abban is, hogy a világválság idején szükséges megszorításokat nem neki kellett megtennie, hanem Bajnainak, aki az ismét normálisan működő ország mellé még adott Orbánnak egy 3000 milliárdos MANYUP kasszát (a döntő részét Gyurcsány gyűjtötte össze) meg egy 10 000 milliárdos MNB devizatartalékot, amelynek első tagját ma már hiába keresné bárki. Így aztán mások (Bokros, Gyurcsány meg Bajnai) jóvoltából Orbán a sohasem megszorító ember, ő az, aki mindig mindent már rendbe hozva, készen kap, hogy aztán úgy elronthassa, mint senki más. Ha valakit mindez részletesebben érdekelne: itt és itt és itt.
A fentiek alapján ne csodálkozzunk, hogy Orbánnak már megint szerencséje van. Putyin ugyanis megtámadta Ukrajnát. A békegalambkodással akkorát nyert már 2022-ben, hogy az a Holdról is látszott, ráadásul ezzel a békehirdetéssel Putyint nagymértékben támogatja (adjuk oda neki, amit akar, aztán mindenki menjen szépen haza – az ukránokat kivéve, akiknek akkor már nem lesz hová). Ebből következően a szükséges gázszállításokkal automatikusan minden rendben lesz (ez most már a rossz lépések összessége miatt élet-halál kérdés Magyarországnak!), a szövetségeseink meg nem érdeklik a miniszterelnök urat, mert úgysem tudják őt fegyelmezni. Néha kiküldik a folyosóra, de azon kívül semmi. Nem egy tökös banda, na! A pénzek visszatartása csak a magyar népnek hátrányos, neki egyáltalán nem, sőt még kampányolásra is alkalmas, hogy íme, a gonosz Brüsszel mit tesz szegény tanárainkkal és tanítóinkkal! Hogy ez egy ordas hazugságon alapuló érvelés, az meg kit érdekel? Lényeg, hogy a választók Orbánnak elhiszik.
Gyurcsány is jóban volt Putyinnal. Akkoriban Merkel vezette Európát, aki szintén, ezért a jóban levés miatt Magyarország nem volt az EU fekete báránya, mint most, hiszen egy úton haladt vele. Gyurcsány sokszor hangoztatta, hogy Magyarországnak Európa az első, ám azért ápolni kell a kapcsolatokat az oroszokkal is meg a kínaiakkal is. Jött is a gáz Ukrajnán keresztül, bár néha voltak ukrán-orosz viták, ezért épült a 2011-ben átadott Északi áramlat gázvezeték, és ezért tervezték a délit.
Még korábban Európában néhányan úgy gondolták, jobban kéne függetlenedni az orosz gáztól, és 2002-ben elindult a Nabucco projekt, amelynek csak két baja volt, az egyik a politikai támogatottság hiánya (azaz a Nabucco főleg üzleti vállalkozás), a másik, hogy milyen gáz kerül bele a betáplálási oldalon, mert az nagyon bizonytalannak látszott. Nem is haladt az ügy sehogy. Így aztán öt évvel később 2007-ben beindult a konkurencia, az osztrákok és az olaszok összefogtak a Gazprommal a Déli áramlat megépítése érdekében, hogy kikapcsolják Ukrajnát, beszálltak a törökök is, aztán meggyőzték Bulgáriát meg Szerbiát, és onnantól egy kérdés maradt: Horvátországon vagy Magyarországon keresztül megy a gázvezeték Ausztriába? Mivel Gyurcsány nem volt hülye, negyedik EU-s tagállamként Magyarország is döntött, beszáll a Déli áramlatba, de azért a Nabucco-t sem mondta le. Minél több a gázvezeték és az ellátási pont, annál jobb nekünk, nem igaz?
A Nabucco 2013-ban elhalt, mert a projekttulajdonos úgy döntött, hogy befejezi. A másikon kapjuk jelenleg a gázt.
A fentiek alapján mindenki döntse el maga, ki inkább Putyin pincsije: Orbán vagy Gyurcsány? Esetleg mindkettő? Vagy egyik sem? A Fidesz vezére tényleg „nem véletlenül” nevezte Putyin pincsijének Gyurcsány Ferencet?
Jó kérdések, mi?
