Nyugdíj (x)

0
766
Facebook

A címbe azért nem került bele konkrét szám, például VIII. vagy XXI., mert már annyiszor írtam róla és annyi helyen, hogy biztosan tévesztenék, nem lenne pontos a számolásom – meg aztán az ember lusta is utána keresni mindnek, amit már többször rég megírt.

Jóval egyszerűbb annyit közölni az (x) jelzéssel, hogy immár ikszedszer van mondanivaló, ami vagy azt jelzi, hogy a gondos kormány sokszor fejleszti és tökéletesíti a rendszert a nyugdíjasok érdekében, vagy azt, hogy a ravasz kormány állandóan trükközik. Mindenki szabadon dönthet, melyik változat helyes.

A nyugdíjasok széles választóréteget képviselnek. Mintegy kétmillió öregségi nyugdíjas van, mellettük pedig félmilliónyi egyéb nyugdíj jellegű járulékot kapó ember, azaz ez a 2,5 millió fő a teljes lakosság 26 százalékát képviseli. Választópolgárként természetesen még többet (32 %), hiszen ők mindannyian választókorúak, ezért a politikai csoportoknak igencsak érdemes foglalkozni velük, ahogy a problémával is, amelyet ők jelentenek.

A problémán kezdve az értékelést, a nyugdíjasokkal az a gond, hogy ők a nyugdíjat már csak kapják, de nem adnak érte semmit. A jelenben csak terhet jelentenek.

Nem mondom, a múltban, mikor még dolgoztak és befizettek ahelyett, hogy pénzt kellett volna rájuk fordítani, jól jöttek a kormányzatnak, mint az akkori nyugdíjasok eltartói (többek között), de ma már csak kiadásként jelennek meg a költségvetésben, mégpedig az egyik legnagyobb kiadásként. Ez az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer, amely jelenleg nálunk működik.

A rendszer korszerűbbre való leváltását Bokros a magánnyugdíj-pénztárakkal gondolta megoldani, amelyekben munkás évei alatt mindenki saját magának gyűjtötte volna a nyugdíját, és mikor nyugalomba vonul, azt az összeget kapta volna meg (a korábban elhunytak meg a hosszú életűek kb. kiegyenlítik egymást, ha a pénztár jól számolja ki). Sajnos ez a rendszer az átmeneti időszakban, azaz amíg mindenki át nem kerül a korábbi rendszerből az újba, az állam számára jelentős, sőt egyre növekvő többletkiadással jár, és Gyurcsány miniszterelnöki korszakában már komoly összeget kellett ráfordítani. A Gyurcsány–kormány a neki megadatott 5 év alatt becsületesen rá is fordította, sőt a Bajnai kormány is befizette a szükséges összeget, így aztán a MANYUP tőke a 2010-es választásig döntő részben Gyurcsányék jóvoltából 2700 milliárd forintra hízott, amellyel gazdálkodva a pénztárak nem csak megőrzik a befizetett pénzeket, hanem jó befektetések esetén a hosszú évek során munka nélkül tudják mindenki nyugdíját növelni. Illetve tudták volna, ha.

A derék magyar nép által 2010-ben megválasztott kormánynak azonnal kellett a pénz, hogy bemutassa, mennyivel jobb gazdálkodó, mint az elődje, ezért körbenézett, hogy pénzszerzési ügyben mit lehetne tenni. Az elődök által rájuk hagyományozott 39 milliárd EUR MNB devizatartalékhoz nem nyúlhattak (az akkori GDP kb. 35 %-a), az nagyon rossz üzenet lett volna a külföldi befektetőknek, ezért a második legegyszerűbbet választották, a MANYUP pénztárak tőkéjét. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt nagy összeg áramlott be a költségvetésbe (az akkori GDP 9 %-a), másrészt onnantól kezdve az Orbán kormánynak nem kellett a pénztárakba befizetnie.

Ami Gyurcsányéknak tehát kiadás volt a költségvetést illetően, az Orbánéknál bevételként jelentkezett, ráadásul megszabadultak az évenkénti befizetéstől, azaz immár 13 éve nem kerül nekik semmibe. Az Orbán Féle Első Nagy Kunszt fényesen bevált.

Kellett a trükkhöz persze valami indok meg még ígéret is

Az indokot Selmeczi tragikus víziója szolgáltatta, miszerint a pénztárak csak eltőzsdéznék az emberek összekuporgatott pénzecskéjét rossz befektetéssel (például magyar államkötvényt vesznek – Magyarország, Orbánéknak hála,  2011. decemberétől 2015. márciusáig bóvliban volt, és ma is csak egyetlen lépcsővel van fölötte), ezért a nyugdíjakat a játékfüggő pénztáraktól meg kell védeni! A kétségbeesett kiáltozás megtette a hatását, alig maradt a pénztárakban valaki. Rossznyelvek szerint persze ehhez a kormány fenyegetése is hozzájárult, mert Orbánék azt mondták, aki a pénztárban marad, állami nyugdíjra ne számítson.

Az ígéretet is a kormány tette, mondván, ha valaki a jövőben majd nyugdíjba megy, az akkori kormány fog nyugdíjat folyósítani neki. Reméljük, leszünk akkor még annyian, hogy kitermeljük szegény leendő nyugdíjasoknak azt a pénzt, továbbá reméljük, hogy az akkori kormány oda is fogja nekik adni.

Az Orbán Féle Második Nagy Kunszt sem volt valami bonyolult. A korábbi kormányok alatt a nyugdíjak összegének évenkénti módosítása a svájci indexálás szerint történt, azaz nem csak az infláció növekedését vették figyelembe, hanem a bérek növekedését is, tehát a nyugdíjak a béreket is követték, ha nem is teljesen, de valamennyire.

Az Orbán kormány ezt a számítási módszert eltörölte, helyette bevezette a tisztán inflációkövető rendszert. Ebből következően annak, aki már 2010-ben nyugdíjat kapott, a mostani 2023. évi nyugdíja egy fillérrel sem ér többet a piacon, mint a 2010-es. Az Orbán kormány immár 13 éve jót spórol a nyugdíjasokon. Hogy a szinten tartást a „nyugdíjak megvédésének” hívja, az csak természetes.

Nem csoda, hogy a nyugdíjak leszakadtak a bérek mögött, és

míg 2010-ben az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset 74,5 százalékát tette ki, ez az arány mára 50 százalék alá süllyedt.

Hiába nőtt az állam bevétele a bérek növekedésével, ebből a nyugdíjasok nem kaptak semmit. Ez az arány a nyugdíjasok szempontjából még rosszabb lenne, ha figyelembe vennénk, hogy a nyugdíjrendszerből elhalálozás miatt kiesők nyugdíja törvényszerűen kisebb, mint a nyugdíjrendszerbe újonnan belépők most megállapított nyugdíja, azaz a kifizetett nyugdíjtömeg ugyan nő, de a nyugdíjasokat egyenként tekintve egy fillérrel sem.

Az Orbán Féle Harmadik Nagy Kunszt a tálalás. A tálalás alatt természetesen ferdítés, trükközés, hazudozás, mellébeszélés és ezek mindenféle ötvözete értendő, magyarán propaganda, melyet a Harmadik Birodalomban vittek tökélyre, és most a Habony Művek teljes mértékben használja is. Például a minap azt mondja Vitályos Eszter magyar jogász, politikus, államtitkár, 2021-től a Fidesz országgyűlési képviselője, 2022-től a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese, valamint parlamenti államtitkára, hogy

Hat százalékos nyugdíjemeléssel kezdődik a 2024-es év, a januári emeléssel átlagosan havi több mint 13 ezer forinttal lesz magasabb a nyugdíj a 2023 decemberinél.

Na most ebből kizárólag a beavatott, különleges kiképzést kapott, speciális agyműködéssel bíró egyetemi tanárok tudják, hogy csak a mondat második fele igaz, az első nem.

Ez ugyanis nem nyugdíjemelés. Kizárólag a várható infláció kompenzálása.

Sajnos Kati néni a faluvégen, akinek Petőfi anyjára emlékeztetőn csak egy „Helló pipi”-re futja, „Helló röfi”-re semmiképp (többesszámban pláne nem, hozzá nem is megy a miniszterelnök, nehogy a magyarországi szegénység nyilvánvalóvá váljon), annyit lát ebből, hogy több forintot hoz a postás. Mivel pedig nincs senki, aki elmagyarázná a trükköt, továbbra is áldani fogja Orbán Viktor nevét, mert ő megvédi a szegény népet a gonosz boltosok ármánykodásától. Azt, gondolom, mondani sem kell, hogy az államtitkár asszony által szintén megemlített 2023. évi 18,5 százalékos „nyugdíjemelés” sem emelés, mivel a trükk ugyanaz, mint a fenti. Őszinte kormányok ezeket kompenzációnak neveznék, na de hol van, kérem, a mi kormányunk attól? És hol van az a médium, amelyik ezzel foglalkozik, valamint hol van az az önkéntes csapat, amelyik e tudást eljuttatja mindenkihez? Így aztán Kati néni biztos benne kire kell szavazni. Hiszen Eszter asszony azt mondta

Az idősek a nehezebb időkben is számíthatnak ránk„. Rájuk. Hát ja. A mi pénzünkből. Amennyit nagyon muszáj. Többet nem. Nehogy már szegény Mészárosék szájától vonják el a falatot!

Azt is kijelentette az államtitkár asszony, hogy „2010 óta a nyugdíjak összege több mint duplájára emelkedett, a vásárlóereje pedig 20 százalékkal nőtt.” Mivel az infláció 2010. óta összesítve 103 százalék (az árak több mint a duplájukra emelkedtek), egyértelműen mondható, hogy a nyugdíjak vásárlóereje személyenként egy fillérrel sem nőtt (hiszen csak az inflációt kompenzálják, a svájci indexálást eltörölték, az egyénenkénti vásárlóerő eleve nem is nőhetett), a derék hölgy itt azt használja ki, hogy a kisnyugdíjasok egy része elhunyt, és az újonnan belépőknek náluk nagyobb nyugdíja van. Így „nő” az átlag vásárlóerő. Vitályos Eszter trükközik. Ahogy megszoktuk már.

Az ominózus 13. havi nyugdíjat illetően csak ismételni tudom magam: a tizenharmadik havi ellátmányt Orbán esztelen minimálbér duplázása miatt Medgyessynek kellett bevezetnie. A Gyurcsány kormányok végig fizették, majd 2010-ben Bajnai függesztette fel, mondván, ha a világválságnak vége, akkor ismét folyósítható. A Bajnait követő Orbánék nyilván másra koncentráltak, mert 10 éven keresztül nem vették észre, hogy a világválság befejeződött, ömlik az EU pénz, és (szerintük!) az ország legjobb tíz évét éli, így aztán a figyelmetlenségük miatt nem fizették a tizenharmadik havit egyetlen évben sem. Megállapítható tehát, hogy Orbán nem jóságosan visszaadta, hanem csak abbahagyta az ellopását. Muszáj volt neki. Közel jártunk már a választáshoz.

Ki fogja ezt a sok Kati néninek elmondani?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .