– Pistikém, te vagy az?
– Igen. Parancsolj velem, Péter bécsi.
– Hivatalból kereslek. Tudod, van az a nyomozás, amit ellened folytatunk. Pontosabban a volt céged, az Elios ellen.
– Még nem hallottam róla.
– Benne volt az újságban.
– Nem olvasok újságot. Ami a mi újságjainkban van, azt tudom nélkülük is, mert azokat a mi embereink írják. A többivel meg, ami még nem a miénk, nem idegesítem magam. Amúgy, hogy vagytok, Péter bácsi?
– Köszönöm, mint mindig. Jól.
– Na, ennek örülök. Már azt hittem, valami baj van, hogy hívsz.
– Tudod, Pistikém, van ez az OLAF-jelentés.
– Hallottam róla. A Bajnaiékat fogjátok megvádolni.
– Megpróbáljuk. De veled is beszélnünk kell.
– Parancsolj velem, Péter bácsi.
– Pistikém, neked, úgyis, mint a miniszterelnök vejének, mikor lenne alkalmas, hogy néhány szót váltsunk veled?
– Bármikor, Péter bácsi.
– Tényleg ne vedd tolakodásnak, de ezek ott az unióban nagyon ráfeküdtek arra a 13 milliárd forintra, ami szerintük a te sarad.
– A múltkor még 12 milliárd volt.
– Mostanra 13. Tudom, hogy elfoglalt vagy, alig van nap, hogy ne vásárolnál valamilyen céget, meg ilyesmi. De ha netán mégis tudnál időt szakítani arra, hogy a nyomozóink néhány, tényleg nem bántó kérdést feltegyenek…
– Mondd csak, Péter bácsi, nem lehetne lezárni ezt a nyomozást?
– Milyen nyomozást?
– Hát azt, amiről az előbb beszéltél.
– Csak vicceltem, Pistikém. Nyomozás a miniszterelnök veje ellen? Ne röhögtessél! Örülök, hogy hallottam a hangodat.
– Zene füleimnek, ha veled beszélhetek, Péter bácsi. Csók a család.
