Népszavazást tartanak vasárnap a VII. kerületben, arról, hogy a bulinegyedben be kelljen-e zárni éjfélkor minden bárnak, szórakozóhelynek. A szavazás pont azt akadályozza meg, hogy értelmes párbeszéd legyen az ügyben, a létező problémákat nem oldja meg, de veszélybe sodorja Budapest legizgalmasabb kerületét.
A népszavazást a kerületi önkormányzat írta ki. Az igen válaszokért erőteljes kampány is indult, szórólapokkal, plakátokkal árasztotta el a kerületet egy Facebookon szerveződő, több médiumban komoly hátszelet is kapó, néhány száz fős csoport. Ők magukat gyakran „lakókként” emlegetik, holott ez a kerület 56 ezres lakosságát tekintve durva általánosítás. Ugyanis
egyáltalán nem igaz, hogy minden itt lakó meg akarja szüntetni a bulinegyedet.
Itt kell megjegyezni: én is a Belső-Erzsébetvárosban, a bulinegyed közepén lakom, vagyis én is naponta találkozom a problémákkal: hogy reggelente szeméttel vannak tele az utcák, sok kapualjat összevizeltek vagy -hánytak, és elismerem azt is, hogy van, akit zavar az éjszakai zaj.
Ezekre azonban a szórakozóhelyek éjféli kötelező zárása nem csak, hogy nem nyújtana megoldást, hanem egyenesen
rendkívül káros hatása lenne a kerületre.
Ennek megértéséhez először is azzal kell tisztában lennünk, hogy a Belső-Erzsébetváros, a régi zsidónegyed jelenleg az ország egyik első számú turisztikai célpontja, a Kazinczy utcában működő Szimpla Kert a különböző turisztikai magazinoknál, szaklapoknál rendszeresen bekerül a világ legjobb bárjai közé. A környék jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Budapest újra „cool” helynek számít: a Magyar Turisztikai Ügynökség adatai szerint a külföldi turisták a vendégéjszakák közel kétharmadát Budapesten töltik el.
És egyáltalán nem igaz az az állítás, hogy „csak brit bulituristák jönnek ide”, akiknek egyetlen céljuk van: hogy olcsón leigyák magukat. Persze, jönnek ők is szép számmal, mint ahogy rengeteg magyar is bulizik hétvégente a környéken, ugyanazzal a céllal. De legalább annyian vannak azok, akik az esti szórakozás mellett megnézik a műemlékeket, elmennek a múzeumokba, vásárolnak, költenek az éttermekben – vagyis
rengeteg pénzt hagynak itt.
2016-ban például egymilliárd dollárnyi összeget, vagyis körülbelül 300 milliárd forintot költöttek itt a turisták. Ezzel pedig nem csak a vállalkozások járnak jól, hanem mindenki: a nyáron kiderült, hogy a környék 6,6 milliárd forintnyi adóbevételt hoz a költségvetésnek. Fontos, hogy nem a kerületnek, hanem az állami büdzsének – hogy ez miért gond, arra még később visszatérünk. De az idegenforgalmi adóból így is több száz milliós az önkormányzat bevétele, 2015-ben az V. kerület után Erzsébetváros országosan is a második helyen állt az ebből az adónemből származó bevétel szempontjából.
Emellett a szórakozóhelyeket működtető vállalkozások több ezer embernek adnak munkát, akiknek egy része a környéken is lakik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kerületben a budapesti átlagnál jóval alacsonyabb a munkanélküliség.
Ingatlanpiaci elemzések szerint a budapesti átlagot jóval meghaladva
a lakásárak a duplájára nőttek a kerületben,
amivel pont az itt lakók jártak jól. A néhány évvel ezelőtt lepusztult, kutyaszarral teli utcák megújultak, újjáépült a Gozsdu udvar, a romos házakat felújították, éttermek, designer boltok nyíltak bennük.
Az itt működő szórakozóhelyeknek köszönhetően működnek olyan kezdeményezések, mint a Szimpla Piac, vagy a Heti Betevő, pedig utóbbit még az önkormányzat is megpróbálta ellehetetleníteni. Egyre népszerűbbek a városrész történelmét bemutató séták is, amelyek szintén a bulinegyed kialakulása után futottak igazán fel.
Ami a népszavazással kapcsolatban a legnagyobb probléma:
senki nem mérte fel, milyen következményekkel járna a kötelező éjféli zárás.
Annyi biztos, hogy, ahogy azt több más város példája is mutatja, ebben az esetben a több ezer, esetenként több tízezer bulizó egyszerre tódulna ki az utcára – el lehet képzelni, hogy ez mekkora zajjal, felfordulással járna.
A kötelező zárás komoly hatással lenne a szórakozóhelyekre is: sok helyen a bevétel nagy része éjfél után termelődik, vagyis előbb-utóbb be kellene zárniuk, ezzel pedig
sokan elveszítenék a munkájukat is.
A tiltás pártján lévők azzal érvelnek, hogy nem baj, mert majd nyílnak helyettük kis üzletek. Ez viszont egyszerűen nem igaz. Az elmúlt években ugyanis nem nagyon nyíltak ilyen boltok a negyedben, hiába van sok üresen álló üzlethelyiség. Ahogy Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezető tanácsadója egy, a bulinegyedben bevált megoldásokat bemutató blognak fogalmazott: „Ahhoz, hogy egy vásárló utca versenyezni tudjon a plázákkal,
ugyanazokat a feltételeket kell nyújtani, mint amit a bevásárló központok biztosítanak:
kellemes környezet, biztonság, egységes marketing, jó megközelíthetőség, stb.”
Márpedig ezen a környéken leginkább az utóbbi hiányzik: eddig se nagyon lehetett hol parkolni, ráadásul az elmúlt hónapokban sorra zártak be a foghíjtelkeken lévő parkolóudvarok. Ráadásul azzal is lehet számolni, hogy a már meglévő designerboltok közül is bezár majd több, ha elmaradoznak a turisták a környékről, nem lesz ugyanis elég vásárlójuk.
Emellett
az ingatlanárak jelentős csökkenése is várható.
Egyrészt valószínűleg sok olyan lakás kerülne piacra, amelyet most Airbnb-ként hasznosítanak, másrészt a környék vonzerejének csökkenésével a kereslet is csökkenni fog.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteg egyéb dolgot fel lehetne sorolni, amelyek sok embert zavarnak, mégsem indult a szórakozóhelyek ellenihez hasonló hadjárat ellenük: sokan nem takarítanak fel a kutyájuk után, hangosak a templomok harangjai, az iskolába menő gyerekek, vagy az, ahogy hajnalban ürítik a kukákat…
Annak ugyanis ára van, ha valaki a belváros közepén akar lakni. Itt soha nem lesz akkora csend, mint a zöldövezetben, viszont közel van minden, jó a tömegközlekedés, és nem kell este negyedórát autózni, ha valaki rájön, hogy kell valami a boltból.
Mindezek mellett az is tény, hogy a bulinegyed a jelenlegi formájában sok kellemetlenséggel jár az itt lakóknak, és ezzel valóban foglalkozni kell. Első lépésként mondjuk érdemes lenne külföldi példákat megnézni, hiszen bulinegyed természetesen nem csak Budapesten működik.
Az önkormányzat hosszas semmittevés ugyan az utóbbi időben végre próbálkozott, például több közterületfelügyelő és rendőr járőrözik az utcákon, vagy emelték a takarításra fordított összeget, de ez kevés, az utcákat például nem mossák minden reggel. Lehetne például több nyilvános WC-t nyitni, nagyobb utcai szemeteseket kitenni, vagy támogatni, hogy hangszigetelőre cseréljék az ablakokat, de
ehhez mind pénz kellene.
Például annak az összegnek az egy része, amely a bulinegyedből folyik be a költségvetésbe. Elvileg a kerület vezetése jó kapcsolatokat ápol a kormánnyal, talán sikeresen tudnának ezért lobbizni.
Sokat segítene az is, ha sikerülne betartatni az érvényes törvényeket: sokakat zavar, hogy drogot árulnak az utcán, vagy prostituáltak szólítják le a potenciális ügyfeleket – a járőröző rendőrök ez ellen is tudnának tenni, mint ahogy lehetne büntetni az utcán vizelőket is. Kriminalisztikai tanulmányokból lehet ugyanis tudni: igazi visszatartó erő, ha megnő a lebukás, a büntetés esélye.
Emellett az érkező bulituristákat lehetne tájékoztatni arról, akár már a repülőkön vagy a reptéren, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni. És ami a legfontosabb:
együtt kellene működni a szórakozóhelyekkel.
A többségnek ugyanis éppúgy a békés együttélés az érdeke, mint a lakóknak. A biztonsági emberek például segíthetnek abban, hogy a vendégeik ne zajongjanak az utcán – erre egyébként több szórakozóhely esetében már évek óta van példa.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a környék nem mostanában vált szórakozónegyeddé. Évtizedekkel ezelőtt híresek voltak már a környékbeli kávézók, a Király utca szórakozóhelyei, amelyekről már Krúdy is sokat írt, vagy például a Fészek klub.
Novemberben az alapvető jogok biztosa egy korábbi alkotmánybírósági döntésre hivatkozva azt írta állásfoglalásában, hogy a vállalkozáshoz való jogot ki kell békíteni más jogokkal, például a pihenéshez való joggal. Itt a kibékíteni szón van a lényeg, a tiltást ugyanis nehezen lehetne ennek nevezni.
A népszavazás ugyan demokratikus döntés, csakhogy
indulatból, a következmények felmérése nélkül nehéz jól dönteni,
és ahogy a brexit népszavazás is mutatta, könnyen születhet olyan döntés, amelyet később sokan megbánnak. Mellesleg a népszavazás eredménye nem is kötelezi majd semmire az önkormányzatot.
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
