Nemzet

Nézegetem itten a Hírstart kezdő oldalán a szerkesztőség által kiemelt írásokból álló „Vélemény” rovatot (ahová például én sohasem juthatok be – Isten nem ver bottal, annál sokkal kifinomultabb), de nem vagyok vele elégedett.

Ez a válogatás messze nem látszik annyira függetlennek, mint ahogy azt elvárná az ember, mert a Demokrata, a Vasárnap, a Híradó, a Mandiner, a Hír TV, a VG, a Ripost meg a Metropol lapok egyike sem az elfogulatlanság bajnoka, így aztán aki innen szemezget, bőven részesül az egyoldalú tájékoztatásból. Mivelhogy nincs más kiemelés. Néha akad egy-egy másfajta írás, szökőévben több is lehet, de a kormánypárti propagandaújságok fölénye mindig feltűnő. A kiemelt cikkcsoport érdekessége még, hogy sok esetben puszta hír kerül a vélemény rovatba, főleg a Metropolnál, de ennek megszokása, mikor már nem is legyint az ember, sőt, a szeme se rebben, nem vesz igénybe sok időt.

Persze az olvasó bármikor átugorhat az „Összes vélemény” rovatba, abban már minden megjelent cikk megtalálható, mégpedig több százas nagyságrendben, ami a hosszas bogarászást szeretőknek ideális állapot.

A fenti módszer nem tájékoztatja, hanem irányítja az átlagolvasót, mert sokkal többen választanak a kiemelt vélemények közül, mintsem utána járnának valaminek a dömping oldalon. A Hírstart célja természetesen más:

„…objektív, széleskörű és naprakész tájékoztatás nyújtása a világ eseményeiről…”

Aha.

Az ember idővel belenyugszik. Ez van, ezt kell szeretni, morog magában, lássuk hát a kiemelt írásokat.

Itt van például a Demokrata, amelynek már a neve is sokat elárul a lap hozzáállásából, mert a név alapján a szerkesztők meg újságírók nyilván a néphatalom hívei, és akire nép rábízza a hatalmát, pláne, ha korlátlanul (kétharmad), annak az elképzelése maga a kristálytiszta, megfellebbezhetetlen népi akarat. Azaz diktátum, ha tetszik. Ezért hívják néhanapján diktátornak a fődemokratát.

Az írásra térve: Rétvári Bence Zebegényben a Nemzeti Összetartozás napján. A Nemzeti Összetartozás napja arra figyelmeztet például engem, hogy szeretnem kell Orbán Viktort, mert ő is magyar, sőt követnem kell Orbán Viktort, és helyeselnem neki, mert a magyarok többsége őt bízta meg azzal, hogy kijelölje Magyarország céljait.

Ahogy az látható a gyakorlatban, Magyarország legfőbb célja Orbán Viktor rokonainak, barátainak és üzletfeleinek minél több pénzhez való juttatása, a többi magyar nem annyira érdekes. Ha szegények, tanulatlanok és betegek, az se nagy baj, sőt inkább pozitívum, mert akkor önmagukkal meg az életben maradással vannak elfoglalva, így kevesebb lesz a főnökséget idegesítő kukacoskodás, hogy miért így, miért nem úgy, miért ezt, miért nem azt, na meg az összevissza való tüntikézés, holott a miniszterelnök jobban tudja bárkinél. Hogy mit tud jobban? Mindent. Az csak természetes.

Neki Magyarország az első, amelynek ősi nemzetét a nem idegen érdekeket szolgáló, igaz magyarok alkotják, és ha csak százezren vannak, akkor annyian. Akad kb. 2,5 millió szavazója fideszéknek, akik nem tartoznak ugyan a belső körhöz, de azért még ők is Magyarország. Kis jóindulattal – szokták mondani.

Viszont a többi nem. Még csak az kéne! Elég gond a kiválasztottakat a beszedett adók révén keletkező közpénzből, meg a kormány által lenyúlt EU pénzekből eltartani, plusz a tömeget a választások előtt megvesztegetni, többre nem futja semmiképp. Most is üres a kassza. Remélem, érthető!

A magyarság ma már csak egy kultúrkör, melynek a legfőbb, illetve gyakorlatilag egyetlen összetartó ereje az anyanyelv. A származásnak ebben nincsen szerepe, dr. Czeizel kutatásai szerint az ország lakói a szomszéd ország lakóitól a génállományuk alapján nem különböztethetők meg. Mivel ma már (Petőfiék korával ellentétben!) Magyarország nem gyarmat, a feltétlen összefogás a gyarmattartó ellen akárkivel, csak magyar legyen, egyáltalán nem lenne kötelező, ráadásul a globalizáció következtében ma már egy budapesti üzletember az életmódját meg a gondolkodását illetően jóval kevésbé tér el egy torinói vagy oslói üzletembertől, mint például egy debreceni közmunkástól. A nemzetállam erőltetése tehát csak az országon belüli hatalmi harchoz használt fegyver, kihasználva azon választókat, akiknek azon kívül, hogy magyarok, egyéb jótulajdonságuk nincs. Ez így van Amerikában is, láttuk jól a választásokon.

Oroszországban meg pláne. Addig verték az orosz népbe a komcsi diktátorok, hogy a legfőbb ellenség a Nyugat (ők is önző célból természetesen, azaz a hatalmuk megtartása érdekében, mivel a nemzetállam meg a szocialista állam működése kb. azonos), hogy Putyin még mindig vagonszám küldheti az orosz fiatalokat a „NATO ellen” meghalni a frontra.  Borzalmas sztori, és mindez ahelyett, hogy 300 millió orosz egyesült erővel kifújta volna őt egy toronyház legfelső ablakán, és Oroszország már rég a NATO tagja lenne, ahogy kell neki. Illetve ahogy kellene.

A szuverenitás is ugyanez. Ha a FIDESZ egy törvényjavaslattal valamelyik ékszakán fél kettőkor bevezetné a „Ius primae noctis”-t, és ez ellen az EU vagy az ENSZ tiltakozna, a tiltakozást simán negligálhatná a kormány, hiszen az a szuverenitásunkba való durva beavatkozás. A szuverenitás ugyanis azt jelenti, itthon azt csinálunk, amit akarunk. És hogy mit akarunk, azt a miniszterelnök úr mondja meg (kétharmad – ha valaki elfelejtette volna).

Ki van ez találva kérem. „Én megvédem közös hazánkat  (hiába, hogy nem is kéne megvédeni, meg hogy a magyarok többségének jobb lett volna, ha a miniszterelnök úr nem „védi meg”), cserébe azt csinálok itthon, amit akarok”. Az ellenzék kiiktatása könnyen abszolválható: „Aki ezzel nem ért egyet, hazaáruló”. Sok többi államnál ugyanez a helyzet, ezért nincs összefogás az emberiség közös céljai érdekében, helyette nemzetállami háborúskodások vannak, vértelen és véres háborúk. Előbbi a gazdasági, utóbbi a tényleges. Hogy mivel jár mindez, azt mindenki látja. Köszi, nemzetállamok.

A Demokrata által jegyzett riportban Rétvári Bence arról beszélt, hogy:

„Van három adat, amely jól ábrázolja a trianoni békediktátum arányait. Amíg Németország, amely kirobbantotta az első világháborút 70 ezer négyzetkilométer területi veszteséget szenvedett el, Ausztria, amely megfogalmazta a hadüzenetet 40 ezer négyzetkilométert és a háborút ellenző Magyarország pedig 180 ezer négyzetkilométer területet vesztett. Nem azért volt nagy területi vesztesége Magyarországnak, mert a háború vesztes oldalán állt, hanem mert az ország vezetői nem álltak ki Magyarország érdekeiért, ezért is fontos mindig a nemzeti összetartozás.”

Néhány megjegyzés a mondottakat illetően:

• Az Osztrák-Magyar Monarchia üzen hadat 1914 július 28-án Szerbiának, azaz nem Ausztria „fogalmazta meg a hadüzenetet”, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia, mert Ausztria, mint állam akkor még nem létezett.
• Az I. világháború úgy kezdődött, hogy az osztrák-magyar dunai flottilla 1914 július 29-én bombázni kezdte Belgrádot, vagyis a háborút nem Németország „robbantotta ki”.
• 1914-ben Tisza István miniszterelnök valóban a háborúban való részvétel ellen szavaz, tartott ugyanis Oroszország Szerbia melletti kiállásától (igaza volt), továbbá a magyar–román határt sebezhetőnek tartotta, de a közös hadüzenet után a korábbi álláspontját feladva mindvégig kitartott a háború végsőkig való folytatása mellett. Mivel a magyar politikai életet 1910-től kezdve Tisza István programja határozta meg, Magyarország a háborút hosszú éveken át egyáltalán nem „ellenezte”.
• Németország a versailles-i békeszerződés révén európai területvesztésen kívül elvesztette összes gyarmatát, amelyek összesített területe kb. kettő és fél – háromszor akkora volt, mint az európai országterület.
• A saint-germaini békeszerződés révén Ausztria területvesztesége 300 005 km² >> 83 879 km², vagyis Ausztria elvesztette területének 72,04 százalékát.
• A trianoni békeszerződés révén Magyarország területvesztesége 325 411 km² >> 93 075 km², a veszteség 71,40 százalék, azaz valamivel kisebb, mint az osztrák.
• A szónok sajnos nem fogalmazta meg, hogy hogyan kellett volna az ország vezetőinek kiállni Magyarország érdekében, de a három területveszteség összehasonlításából úgy tűnik, hogy Rétvári szerint Németország és Ausztria vezetői kiálltak országuk érdekeiért, Horthyék meg nem. Esetleg Tisza a hibás? Vagy Károlyi? Az is lehet, hogy Kun Béla, bár neki se a háborúhoz, se Trianonhoz nincs köze.
• Én azt még átgondolnám, hogy „Magyarország nem azért szenvedett (Ausztriával együtt) nagyméretű területvesztést, mert a vesztes oldalon állt”, ugyanis alaptétel, hogy ha valaki kirobbant egy háborút, legalább nyerje meg, mert ha agresszorként még el is veszíti, komoly baj lehet belőle!

Mint már írtam, a nemzeti összefogás akkor fontos, ha a nemzet létét valaki vagy valami fenyegeti. Jelenleg hazánkat illetően erről nincs szó, azaz a „nemzet” most jóval inkább a hazai ellenzékkel folytatott csatába hívó üzenet a FIDESZ hívek számára, ezért hangsúlyozzák mindenütt, ahol csak lehet.

Nem tudom, kiderült-e rólam, hogy én nagyon örülök a magyar kultúrámnak, nagy kedvvel írok és beszélek magyarul, de ez nem ok arra, hogy más nemzeti kultúrákkal csatába szálljak, mert valaki, mint magyartól ezt akarja tőlem. Viszont hogy segítem a konkrétan megtámadottat, az csak természetes. Már csak önzésből is, mert ugyanezt várom el a többiektől, ha egyszer véletlenül én leszek a megtámadott.