Mindenki ment.
Muszáj volt menni, nemzedékek vándoroltak hosszú, végtelen sorokban, néha autók zúgtak mellettük el, melyekből szerencsések integettek, párszor pénzes táskával feltűnt egy ember, a gyengéket gondosan kikerülte, az erősnek és a jobban öltözöttnek néhány bankót csúsztatott, hogy az út menti boltban vegyenek maguknak gyorskaját. Persze csak ritkán és keveseknek, mert pénzosztással csak néhány foglalkozott, a legtöbbje a táskát rögtön bedobta egy kocsiba. Ebből lett egyértelmű, miért autózik minden szerencsés letekert ablakokkal. A táskás alak táska nélkül gyorsan felszívódott, nem érdekelt senkit, hová. Mindenki várta a következőt, hogy hátha most! De nem. Csak a kiválasztottak kaptak. Mindig csak ők.
A menet ment tovább. A gyengébbek sorra dőltek, lehengergőztek az árok alján lévő pocsolyába, néhány még megpróbált kikapaszkodni, de nem ment nekik. Rajtuk ettől kezdve nem segített senki, hiába rimánkodtak fölfelé. Nagyritkán feltűnt egy-két szanitéc, hogy összeszedje a végleg út szélén hagyottakat. Ahogy az idő haladt, és egyik évet követte a másik, mind rosszabbul néztek ki az emberek. A lemaradókat az őrség gyorsabb menetre ösztökélte, sokan részesültek figyelmeztetésben, a menet rendjét szolgáló és védő, egyenruhás csapat egyre több ember felett kapott hatalmat, és a vonulóknak igyekezni kellett, mivel hogy gyorsan jött a bodicsek. Nem akart senki legurulni, a pocsolya már végső állomás.
Szomorú menet volt. Úgy tűnt sokaknak, egyre szomorúbb. Kimerült horda, kába emberekkel, akik csak mentek, mentek. Mert menni kellett. Nincs mese.
A Bethesda Gyermekkórház 10 millióért állt ki koldulni a közvélemény elé. Oka egyszerű, elromlott a klíma, és a hőség miatt műtétek maradnak el. A kiállásra nincs jobb szó, mint a koldulás, hiszen a kórház a magyar népen kívül nem fordulhat senkihez. Az eltartója, azaz a Református Egyház abszolút magára hagyta, több hitelre régóta nem számíthat, aki idejön, és nem a fizetős ellátásba, az maga is szegény, az orvosok, ápolók és egyéb, rosszul fizetett személyzet rendőrségi felügyelet alatt dolgozik, a meleg már-már elviselhetetlen, a kötszer és gyógyszer hiány mindennapos, így aztán „gyógyítás” örvén az erre szolgáló intézetekben valami egészen más folyik. Az előjel mínusz plusz helyett.
A kórházaknak hatalmas az adósságállománya, nem tudnak fizetni, ezért a beszállítók szintúgy tönkre mennek, rájuk a jövőben nem számíthatunk, a példát látva más gyártók sem fogadnak el majd magyar kórházaktól rendelést, és ha ezt a Marsról jőve látná valaki, azt mondaná, itt egy előre eltervezett tömeggyilkosság folyik. Pedig nem. Dehogy! Csak kis segítség az evolúciónak. Választódjanak ki sokkal gyorsabban a még munkaképesek! Ahhoz forróság kell, eszközhiány, elromlott liftek, rossz kaja, valamint túlhajszolt és rosszul fizetett személyzet meg orvosok, akkor a nyugdíjasok, maródiak és egyéb szerencsétlenek az államkasszát a juttatásigényeikkel rövidebb ideig terhelik.
Az erősek így életben maradnak, a gyengék már nem annyira, de éppen ez a cél, mivelhogy nem is kellenek. A mások által eltartandó ember munkaerő helyett csak teher a munka frontján, ahol 24 órában üzemelő gyártószalagok garmadája várja a sok dolgos kezet. Ha a gyárakban dolgozóknak a sok gyengét meg maródit mind segélyezni kellene, nem tudnák fizetni a hiteleiket, nem tudnák eltartani az állam által elvárt három, további munkára szánt gyermeket, és nem tudnák segíteni Hatvanpuszta meg Felcsút lakóit, akiknek tengernyi ám a kiadásuk (ma már egy nyomorult jachtot sem adnak 25 milliárd alatt).
Az egészségügy így járul hozzá a csak terhet jelentők kiszűréséhez, ami az ország gazdasági fejlődésére pozitív hatással van. Az állam duplán jár jól vele, mivel a megspórolt pénzt mindenféle betegkiszolgáló és életben tartó eszköz helyett sokkal fontosabb célokra lehet fordítani, például a mesterségesen kinevelt és azóta is mesterségesen, állami pénzlélegeztető gépekkel fönntartott magyar oligarchia folyamatos állami megrendelésigényének biztosítására. Ahhoz kell ám a tőke, mert ezek a cégek nem olcsók. Nagyon nem azok, mivel nem ésszerűsítésekkel, minőségbiztosítással, új, gazdaságos módszerekkel, technológiákkal és ebből következően olcsó árakkal lesznek jobbak a versenytárgyaláson konkurenseiknél, hiszen nincs is versenytárgyalás.
Ha az állam kis pénzecskéjéből marad még valamennyi, az a kórházak finanszírozása helyett például repülőtér meg távközlési vállalatok vásárlására fordítható. Annak kidolgozása, hogy a hajdani létező szocializmusban (= egypárti államdiktatúra) megtapasztalt, és többszázezerszer igazolt elv, miszerint az állam a legrosszabb gazda, mekkora plusz költségeket okoz majd az állam által nemrég megvásárolt Liszt Ferenc repülőtér és a Vodafone esetében, halaszthatatlan feladat. A tanulmányterv elkészítésére külön salátatörvénnyel várhatóan új szervezetet hoznak majd létre főigazgatóval, négy igazgatóval, valamint a szükséges aligazgatókkal, titkárságokkal és egyéb személyzettel. A székház helyét a Liget projekt keretében külön szakbizottság fogja kijelölni. A Dürer park a legesélyesebb, különös tekintettel a tulajdonosra. A tanulmányterv végeredménye már ismert: A Vodafone és a Liszt Ferenc állami megvétele a világ legjobb üzlete! A számításokat majd ehhez kell igazítani.
A munkaalapú társadalom építése sajnos nem merül ki abban, hogy a társadalom összes tagja munkára alkalmas legyen. Ez az egészségügy lerohasztása révén az alkalmatlanok gyors kiszűrésével – mint láttuk – megoldható, ám a szellemi felkészítés legalább olyan fontos hogy a társadalom hasznosítani tudja őket. A felkészítési munkálatokra legalkalmasabb az adott ország oktatási rendszere.
Az oktatási rendszer célját illetően: a munkások kineveléséhez semmi szükség a kreativitási készségek fejlesztésére, hiszen a terméket a kínai mérnökök már kitalálták és kifejlesztették Sanghajtól délre Csöcsiang tartományban, megtervezték hozzá a gyártósorokat is, melyeket majd ide szállítanak, és kész. Ezért a leendő magyar munkásnak még gyerekként az iskolában a legfontosabb nem a kreatív gondolkodás, hanem a memoriter, magyarán a bifla! Tudnia kell a szalag mellett, hogy az adott számú csavart hányas kulccsal húzza meg. A többi nem az ő dolga. A sok agymenés csak zavart okoz.
Az oktatásban résztvevőknek nagyon fontos még a hazaszeretet, mely a tanulmányaik során bele kell ivódjon lelkük minden zugába. Jelenlegi kormányunk elsőrendű érzése a hazaszeretet, ezért elsőrendű célja a haza mindenáron és mindenkitől való megvédése. Például a szövetségeseinktől is. Bezzeg a gonosz ellenzék együtt akar működni velük, ami rendkívül ártalmas, mert akkor nem mindig a mi akaratunk érvényesül 100 %-ban, hanem kötnünk kell néhány kompromisszumot. A csapatjáték sajnos már ilyen, jobb, ha a gyermek már az iskolában megtanulja: nix csapatjáték, nix kompromisszum! Nem passzolok senkinek! Attól lesz a haza csuda szuverén. Igaz hogy az ország gazdaságilag az utolsó helyre csúszik, igaz, hogy mindenki minket utál meg rajtunk röhög, de a haza mindenekelőtt! Ha ez az ára, akkor ez! Örökké éljen Orbán Viktor, aki megvéd minket bármifajta változástól meg együttműködéstől, melyek szép hazánkat veszélyeztetik.
A gyermekek szellemi fejlődését illetően van még egy fontos dolog. Nem véletlenül szól úgy a mondás: ora et labora, hiszen a munkás nem zűrözésre meg bujtogatásra kell, hanem hogy munkája révén a társadalom hasznos tagja lesz, akinél a munka becsület és dicsőség dolga! Bizony! Nem a pénzé, de nem ám! Aki arra bazírozik, az a spekuláns, akit utálni kell, ahogy tanultuk marxizmus-leninizmus órán, és ahogy legújabban Orbán Viktortól is. A vallás tehát a következő fontos dolog, mert aki vallásos, az mindig hős harcosunkra, Orbánra szavaz, és nem az agya diktálja, hogyan is éljen, hanem a plébános meg a Biblia. Ezért érdemes isten szolgáit pár apró juttatásban részesíteni, akkor jobban dolgoznak majd a munkásosztály nevelésén plusz a szellemi irányításán, az iskolán túli időszakban is.
És akkor minden jó lesz, emberek! Ahogy már most is látható.
Amikor olvastam, hogy a Bethesda GYERMEKkórház 10 millió forintért kuncsorog, és nem azért ám, hogy minden kórteremben 2 méter átmérőjű színes televízió legyen, hanem hogy a beteg gyermekeket időjárástól függetlenül tudják műteni, borzasztóan meglepődtem. Hiszen a klíma már a múlt században is abszolút normális kellett legyen, műtőben pláne, sőt nagyon is, és bizony, ha bármilyen meghibásodás előfordult, a fenntartó azonnal, minden késedelem és gondolkodás nélkül lépett, hogy a lehető legrövidebb időn belül a normál helyzet helyre álljon. Akkor most mi lehet, hogy egyes oligarcháink által óránkét keresett összeget nem tud a fenntartó állam előteremteni? Hiszen Mészáros, ha egy órával tovább alszik, már 15 millióval gazdagabb. Hamar rájöttem persze, hogy a Református Egyházat gyakorlatilag eltartó állam vezetőinek fél méter vastag titánbőre van, azért nem sül le pofájukról, holott ez aztán mindennek a teteje! Vagy az alja. Illetve is.
A külföld ettől kezdve nekünk életveszélyes. Még megtudná valaki, hogy magyar vagyok, és akkor el kéne süllyednem szégyenemben. 100 méter mélyre. Minimum.
