Vásárhelyi Mária érdekes visszaemlékezést közölt a Fidesz elnökének és a Soros alapítvány akkori elnökének utolsó találkozójáról, mely 1994-ben történt. Akkoriban a Fidesz leszerepelt a választásokon, és ebből Orbán Viktor azt a tanulságot vonta le, hogy új stratégiára van szükség. Ezt az új stratégiát adta elő Vásárhelyi Miklósnak, aki a Soros alapítvány elnöke volt, és az SZDSZ egyik politikusa.
1994-ben az SZDSZ koalíciós kormányt alakított a szocialistákkal. Érdekes, hogy Semjén Zsolt, a kereszténydemokrata párt vezetője épp mostanában érezte szükségét a visszaemlékezésnek: 1994-ben miután megnyerte a választást, Horn Gyula nem az
SZDSZ-t kereste meg először hanem a kereszténydemokrata pártot annak érdekében, hogy koalíciót alkossanak. Csak miután ott kikosarazták, fordult a szocialista párt vezetője az SZDSZ-hez, akiktől tartott épp azért, mert Soros György őket támogatta.
Vásárhelyi Miklós ilyen körülmények között hallgatta meg Orbán Viktor fejtegetését az új stratégiáról. Eszerint a Fidesz a teljes jobboldalt integrálni akarja.
“Aki tőlünk jobbra van, az leesik” – fogalmazott ekkor Orbán. Ezt úgy értette – magyarázza Vásárhelyi Mária, hogy a szélsőjobboldalt kiszorítják a politikai palettáról. Ehhez kérte a Soros alapítvány segítségét: ki akarta küldeni a Fidesz vezetőit, hogy az Egyesült Államokban konzervatív politikusokkal találkozhassanak. Ezt a kérést Vásárhelyi Miklós elutasította mondván: az amerikai törvények ezt nem teszik lehetővé. Valójában persze képmutató ajánlatról volt szó hiszen Orbán Viktor tudhatta, hogy Soros György a demokraták egyik szponzora az Egyesült Államokban, és az SZDSZ támogatója Magyarországon, ezért nyilván esze ágában sincs támogatni Orbán Viktor jobboldali fordulatát.
Miért fordult jobbra Orbán?
Bence György filozófus, aki ekkoriban Orbán főtanácsadója volt, később úgy emlékezett vissza, hogy ő javasolta a fordulatot a Fidesz vezetőjének. Ezt azzal indokolta meg, hogy míg a baloldal és a liberális pártok, melyek közé ekkor még a Fidesz is tartozott, jól szervezettek addig a jobboldali pártok és mozgalmak politikai amatőrök vagyis ott van keresnivalója egy ambiciózus fiatal csapat vezérének. Orbán szakított a liberalizmussal pedig a Liberális Internacionálé egyik alelnöke is volt. Miért? Valószínűleg nemcsak a liberalizmussal szakított, de azzal az elképzeléssel is, hogy az ideológia fontos szerepet játszik a politikában. Számára
az ideológia pusztán reklámkampány lett, amely a választópolgárok befolyásolására szolgál, de politikai jelentősége valójában nem sok van.
A kezemet figyeljék, ne a számat! – intette bírálóit. Talán nem tudta, de ezzel Vlagyimir Iljics Lenint idézte, aki mindig arra intette a bolsevik vezetőket, hogy azt figyeljék: mit csinál egy politikus, ne pedig azt, hogy milyen szöveggel fedi el valós céljait. Talleyrand annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy
“a szavak arra szolgálnak, hogy elrejtsék a gondolatainkat.”
Orbán Viktor nemcsak politikai pragmatizmusból döntött a jobboldali fordulat mellett hanem azért is, mert kiábrándult a liberális rendszerváltásból. Rájött arra, hogy sem az USA sem az Európai Unió nem ad pénzt arra, hogy a kommunista diktatúra alól felszabaduló országok életszínvonala emelkedjen. Márpedig a választók döntő többsége ezt várta a rendszerváltástól. Orbán Viktor épp a rendszerváltásból kiábrándult milliókra alapozta politikai számítását. Akiknek a liberális demokrácia nem hozta meg az életszínvonal emelkedését, a jóléti államot. Akik emiatt államfüggőek maradtak hiszen olyan alacsony a jövedelmük, hogy piaci körülmények között nyomorognának. Az ő szavazataikat lehet megvenni szánalmas könyöradományokkal mint a rezsicsökkentés, a tizenharmadik havi nyugdíj, az Erzsébet utalványok stb.
Az ellenzék pedig csak hápog, mert ezzel a stratégiával szemben semmiféle ellenszere sincs.
