Induljunk ki abból, hogy parlamenti rendszerben egy ellenzéki pártot annak alapján ítélünk meg, hogy hogyan szavaz a parlamentben a kormány által előterjesztett törvényjavaslatokra.
Ahol még parlament sincs, ott persze a hatalommal szemben állók, ha nem robbantásokkal és merényletekkel fejezik ki szembenállásukat a rendszerrel, nem marad számukra más lehetőség, mint a szavak, beszédek, tüntetések. Ahol viszont van parlament, és a kormány a fontosabb döntéseit a parlamenttel hagyatja jóvá, ott a parlamenti szavazás az ellenzéki vélemény kifejezésének legfontosabb módja.
Azért kellett ezt előre bocsátanom, mert tegnap egy parlamenti szavazáson háborodtam fel. Orbán januári sajtótájékoztatóján tett nyilatkozatát, miszerint a fogvatartottaknak megítélt kártérítéseket ne fizessék ki, az igazságügyminiszter törvényjavaslattá transzponálta. A múlt héten került az Országgyűlés plenáris ülése elé „A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről” című törvényjavaslat, s tegnap délelőtt már szavaztak is róla. Eddig nincs a dologban semmi meglepő.
A törvényjavaslat – most már törvény – elrendeli a bíróság által megítélt kártérítések kifizetésének felfüggesztését addig, amíg egy új törvény majd újra szabályozza azt.
(Eszerint az új törvény visszamenőleges hatályú lesz, hiszen egyébként miért kellene a korábban megítélt kártérítések kifizetését megakadályozni?)
Más érdemi rendelkezést az elfogadott törvény nem is tartalmaz, hiszen azt, hogy az országgyűlési többség felszólítja a kormányt, hogy dolgozzon ki új szabályozást és szeptemberre szüntesse meg a túlzsúfoltságot a börtönökben, nem tekinthetjük érdemi rendelkezésnek, az ilyen felszólítás nem törvénybe, hanem országgyűlési határozatba való.
Olyan párt a magyar Országgyűlésben, amelynek jelent még valamit a jogállam, amelynek jelentenek még valamit az egyetemes emberi jogok, amelyek természetesen a fogvatartottakra is kiterjednek, erre a törvényjavaslatra nyilvánvalóan csak határozott nemmel szavazhatott.
Az igazat megvallva, nem volt kétségem afelől, hogy az ellenzék demokratikus pártjai, kiváltképp saját pártom, a DK ezt teszi. Legnagyobb meglepetésemre a DK, az MSZP és a Párbeszéd jelen levő képviselői nem nyomtak gombot a szavazásnál. Este értesültem csak az indoklásról: ez a törvény egy „médiahekk”, egy parlamenti színjáték, és ebben nem vesznek részt, ezért nem szavaztak.
Nem, kedves képviselők, ez a törvény nem médiahekk, nem parlamenti színjáték, hanem durva jogfosztás.
Megfosztja a fogvatartottakat attól, hogy megkapják a nekik megítélt kártérítést, illetve ezáltal megfosztja a fogvatartottakat attól, hogy jogaik legyenek, azok védelmében ügyvédek segítségével pert indítsanak és a független bíróság ítélete alapján kártérítést kapjanak. A fideszes többség sokszor fosztott meg embereket jogaiktól 2010 óta, a magánnyugdíj-pénztári megtakarításhoz való jogtól és az alkotmánybírósághoz való fordulás jogától kezdve a dohányárusítás és a szerencsejáték-üzemeltetés jogán és a nyolc órás munkanappal, negyven órás munkahéttel összhangban a pihenés jogán át egészen most a szegregációmentes oktatás jogáig és a jogérvényesítés lehetőségéig a börtönviszonyok okán.
Aki a jogállam és az egyetemes emberi jogok talaján áll, az az ilyen esetekben tiltakozik, civil emberként az utcán, parlamenti képviselőként pedig úgy, hogy felszólal és nemmel szavaz.
Persze, könnyebb a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások konfiskálása vagy a rabszolgatörvény ellen tiltakozni és szavazni, hiszen az ilyen esetekben középosztályhoz sorolt „rendes” emberek jogainak elvételéről van szó, mint cigánygyerekek vagy különösen fogvatartottak jogfosztása ellen. A jogállam azonban őket is védi. Mégis, például egy MSZP-s képviselő felszólalását azzal kezdte az Országgyűlés plenáris ülésén, hogy „megértjük az emberek felháborodását” a fogvatartottaknak szóló kártérítések miatt. Ez a kulcs képviselőink viselkedéséhez: úgy gondolják, hogy a kártérítések kifizetésének felfüggesztése népszerű, nem hozna szavazatokat, ha ellene szavaznának, ezért inkább nem szavaznak sehogy. Ezt nevezzük a magyar nyelvben politikai gyávaságnak. Az MSZP-től ezt megszoktuk, a DK-nál azonban új jelenség. A Fidesszel nincs alku, hirdetik büszkén a DK politikusai. És megfutamodás a Fidesz elől van? Merthogy ez a szavazás, pontosabban nem szavazás megfutamodás.
Még jó, hogy a nemmel szavazó Szabó Szabolcs és Szél Bernadett megmentette a demokraták becsületét.
*
A Jobbik legalább hű maradt önmagához: igennel szavazott, vagyis együtt szavazott a Fidesszel. Elvégre a Jobbik számára ugyanúgy nem jelentenek semmit az emberi jogok, mint a Fidesz számára. Ifjú elnöke az ATV-ben ugyanazt mondta, mint a Fidesz a parlamenti vitában: a bűnözőknek börtön jár, nem jutalom. Más szóval: a fogvatartottaknak nincsenek jogaik. A Jobbik a Fidesz mellett áll ebben is, mint a menekültügyben, a hajléktalan-ügyben, ezért is szavazta meg 2018 nyarán a hetedik alaptörvény-módosítást, együtt a Fidesszel.
Tényleg választási szövetséget kell kötni a Jobbikkal?
