Matolcsy humora

0
695
youtube

Kérem, nyakunkon a hétvége, ilyenkor kényeztetni kell az olvasót, valami könnyedebb, vidámabb témáról írni, valamiről, amin önfeledten szórakozhat, nevethet végre a nehéz hét után – hát, szerencsére történnek nálunk marhaságok is szép számmal, csak az a baj, hogy ezek is a mi marhaságaink, tehát nem garantálhatom a felhőtlen kacarászást.

Például ott van a mi Matolcsy Györgyünk, aki már annyi bohókás pillanatot szerzett nekünk utánozhatatlan humorával, őt valóságos pazarlás jegybank-elnöki pozícióban alkalmazni, az ő világa a színpad lenne, a stand-up comedy világot jelentő deszkái valósággal kiáltanak érte (vagy a cirkuszi porond, amikor épp bohóctréfában utazik). Most is mit volt képes kitalálni ez a kiváló humorista?

Azt, hogy hazahoz százezer külföldön dolgozó magyart

Ez valóságos második honfoglalás volna, és ha nem az övé lenne az ötlet, hanem egy ellenzéki politikus javasolta volna, most zúgnának a vészharangok, amiket a kormány kongatna, mert azt mondanák: szavazókat akar hozatni magának. Így viszont, hogy Matolcsy Györgyé az ötlet, még támogatják is. Hát lássuk csak, hogyan is állunk azzal a kivándorlással?

Ha nem lenne rossz szójáték, azt mondanám: csehül. A KSH szerint 260-350 ezer, az ENSZ szerint 600 ezer magyar él külföldön. A külföldön élő magyarok döntő része a fiatalabb korosztályokba tartozik, iskolai végzettségük és munkavállalási hajlandóságuk is átlag feletti. A kint élők többsége még nem érte el a 40 éves kort, a diplomások aránya pedig csaknem kétszerese a hazai lakosságon belüli aránynak a KSH szerint, tehát értékes munkaerőnek számítanak.

No, őket akarja hazacsábítani a jegybank elnöke, kérdés, hogy mi módon?

Ugyanis ez azért nem lesz olyan egyszerű, itt nem egyszerűen a hazai bérek elviselhetetlenül alacsony szintje miatt ment el majdnem egy egész korosztály. Komoly szerepe van a dologban annak is, hogy azok az államok, ahol a legtöbben most élnek – Németország, Nagy-Britannia, Ausztria és Hollandia, illetve az Egyesült Államok – egészen egyszerűen működnek, üzembiztosan, lehet bennük élni, tervezni, számítani egy biztos jövőre, míg Magyarország lassan és bizonytalanul, de kalandparkká változott, működésképtelen ellátási rendszerekkel, egészségüggyel, oktatással – ja, hogy pont oda szeretnék csábítani a hazatelepülőket?

És tessék mondani, miképpen? Az első kísérlet, mikor pörkölttel és Túró Rudival próbálkoztak, csúfos kudarcba fulladt, a fél ország kiröhögte, haza nem jött senki. Ellenben kiderült, hogy Londonban jó üzlet Túró Rudit árulni.

A második kísérlet, a „Gyere Haza, Fiatal” program már komolyabb próbálkozásnak tűnt, de ez is egészen pontosan csak 105 személyt tudott hazacsábítani, ami nem nevezhető kiugró sikernek, a vele párhuzamosan futó, 2016 januárjában indított „Vállalkozz itthon, fiatal!” program pedig tökéletes csődöt mondott, ugyanis a hazacsalogatott vállalkozók adminisztratív okok miatt nem kapták meg időben a nekik ígért támogatásokat.

Három a magyar igazság, lássuk, most mi újat talált ki a mi Hubánk? Kevesen tudják ugyanis, de Matolcsynak van egy második keresztneve is, a Huba. Ha igazán népszerű akarna lenni, felvehetné a Szameket is, naponta emlegetnék széles néptömegek, de ő szerény – és hát így is sokan emlegetik.

Azt mondja a javaslatcsomagban, miszerint a munkavállalók hazacsábításához szükséges, hogy:

• bért fejlesszenek az állami hiányszakmákban
• növeljék a családtámogatási elemek ismertségét, és figyelemfelhívó kampányokat rendezzenek az államilag támogatott oktatási és egészségügyi rendszer kapcsán
• a magyar vállalatok külföldi toborzását a költségek leírásával, adókedvezményekkel támogassák
• egyszerűsítsék a külföldön szerzett diplomák elfogadtatását (jelenleg a szakképzettség elismerése 4 hónapot is igénybe vehet, és súlyos tízezrekbe kerülhet)

Hát ez szédületes poén.

Ha mindez megvalósulna, méghozzá maradéktalanul, le merném fogadni, hogy akkor sem költöznének haza a most Nyugaton dolgozók, ellenben egyvalamire mégis jó lenne: lassítaná a további kivándorlást. Ugyanis annak a fő oka az szokott lenni, hogy a magyar állampolgár ránéz a fizetésére, és elgondolja, mennyivel többet tudna keresni külföldön. Ezt megelőzhetné egy nagy, általános bérfejlesztés a közszférában.

A családtámogatásról csak annyit, hogy az a mostani, erősen szervezetlen, inkább érzelmi reakciókra alapozó formájában inkább tartalmaz ígéreteket, amiket majd jól meg lehet szegni, mint konkrétumokat, és a felvehető kölcsönök piacivá alakulása a legkisebb hiba esetén minden, csak nem kecsegtető lehetőség. Ha valaki rossz feltételek mellett akar kölcsönt felvenni, azt igazán megteheti egymaga is, rengeteg kiváló lehetősége van rá, ehhez semmi szükség a magyar államra. Tegyük hozzá: sokan megtették már, sokan meg is fogják még tenni. Nagy úr a nincs.

„A magyar vállalatok külföldi toborzása…” ez az, ami Matolcsyban utánozhatatlan. Ez az elegancia, ahogy tökéletesen képes figyelmen hagyni a tényeket a poén kedvéért, mindenre képes, csak a közönség szórakozzon… Két dolgot néznék meg, és ezek közül csak az egyik az a magyar vállalat, ami az East Enden vagy Marylebone-ban toborozza a humán erőforrást. A másik mindenképpen az, aki képes és hajlandó pusztán az anyaföld hívogató szavára odahagyni a viszonylag tisztességesen fizető londoni munkát és beállni csárdásnak vagy csikósnak, magyar bérért – ne feledjük, vállalatokról van szó, nem állami szféráról, rájuk már nem érvényes a bérfejlesztés (hacsak nem állami vállalatok). A költségek leírásával, adókedvezményekkel kizárólag a cégek járnának jól, senki más, és megint elveszítené egy csomó közpénz a jellegét, mármint a közpénzit, más nem történne.

A diplomák egyszerűsített elfogadtatása, nosztrifikáltatása szintén hatodrangú fontosságú ahhoz képest, hogy kap-e a diplomás egyáltalán állást a szakmájában, és ha igen, mennyiért? A friss oxfordi végzősök első útja elképzelhető, hogy nem a magyar követségre fog vezetni.

Ez a javaslatcsomag semmire sem jó

Összességében elmondhatjuk, hogy ha ez a javaslatcsomag komoly, és valaki (valószínűleg nem Matolcsy) ezt pénzért írta, akkor már kidobtunk egy kalap pénzt az ablakon, mert semmire sem jó, ha megpróbálják a gyakorlatban is alkalmazni, még sokkal többet ki fogunk dobni, mert teljesen értelmetlen, haszontalan és működésképtelen. A kivándorolt munkaerőt egyvalami hozhatná haza: ha a magyar gazdaság és társadalom legalább tíz évig prosperálva, nyugodtan, biztonságosan működne, valamint a szolgáltatások és a bérek elérnék és tartanák is a nyugati színvonalat. Az viszont sokkal, de sokkal többe kerülne, mint egy ilyen terv, és gyakorlatilag a mai társadalmi rend gyökeres átalakítását kívánná.

Viszont megérné.

Ha azonban ez a tervezet nem komoly, és csak viccel vele a mi Hubánk, akkor semmi baj.

Akkor értjük.

Poén volt, ha gyenge is.

Csak valahogy nem tudunk rajta röhögni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .