A legtöbb tagállam elfogadta az EU munkaügyi szabályainak megreformálását a kihelyezett munkavállalók esetében. Ezt Emmanuel Macron francia elnök indítványozta, és a tehetősebb uniós országok közül többen támogatták. A kelet-európai országok megosztottak voltak a kérdésben.
Luxemburgban, a munkaügyi miniszterek vitáján gyakorlatilag a volt szocialista országok kerültek szembe azokkal a tehetősebb, nyugat-európai tagállamokkal, ahol a jelentős külföldi munkaerő lenyomja a béreket. Hétfőn, 12 órás vita után végül a legtöbb tagállam támogatta a kompromisszumos megállapodást, miszerint csak 12 hónapig dolgozhat egy uniós ország munkavállalója kihelyezett, vagyis külföldi munkahelyen. Rendkívüli esetben – a fogadó állam jóváhagyásával – ezt hat hónappal meghosszabbíthatják.
Magyarország, Lengyelország, Litvánia és Lettország nem támogatta az indítványt, de Bulgária, Románia, Szlovákia és Csehország elfogadta azt.
“Ez egy homályos és kétértelmű határozat, melyet mindenki a tetszése szerint értelmez majd”
– mondta Luxemburgban a magyar küldöttség vezetője, Takács Szabolcs.
Emmanuel Macron viszont a francia diplomácia sikereként értékelte a megállapodást. Megválasztása óta 23 uniós állam- és kormányfővel találkozott, és ekkor mindig kitért a kihelyezett munkahelyek ügyére, melyet választási kampánya során fontos megoldásra váró európai problémának nevezett. De miért ilyen megosztott az EU a kihelyezett munkahelyek ügyében?
Az uniós szabályozás 1996-os, de 11 alacsony munkabérű egykori szocialista ország később lépett be, és ez alapjában megváltoztatta a helyzetet. Ha például egy magyar munkavállaló magyar szerződéssel dolgozik egy gazdagabb uniós államban, akkor ezzel leszorítja a béreket a fogadó országban.
A túlságosan nagy bérkülönbségek feszültséget ugyanis keltenek:
egy kihelyezett munkavállaló átlagosan feleannyit keres, mint a fogadó állam munkása. A fejlettebb államokban ennek kapcsán szociális dömpingről beszélnek.
Macron szerint a brexitet is a kelet-európai munkavállalók okozták: a brit középosztály nemet mondott arra, hogy az unió keleti részéből érkezett munkavállalók elvegyék a munkát az alacsonyabb béreikkel.
Luxemburgban a munkaügyi miniszterének értekezletén Magyarország mellett Lengyelország ellenállása volt a leghevesebb. Annyit el is értek, szövetségben a csehekkel és a spanyolokkal, hogy a fuvarozókra nem vonatkozik az új európai határozat.
Az egykori szocialista országok egyébként a vitában arra az alapelvre hivatkoznak, hogy az EU-ban szabad a munkaerő-vándorlás. A megállapodás egyébként körülbelül 2 millió embert érint, az uniós munkavállalók töredékét.
