A magyar turisták jellemzően Krakkót, esetleg Varsót keresik fel, de egész Lengyelországban sok a magyar emlékhely: nem csak a közös királyokról szólnak ezek, katonasíroktól 56-os emléktáblákon át egészen friss emlékművekig mindenféle található.
„Lengyel, magyar, két jó barát” – tartja a mindkét nyelven létező mondás. Ezt nem csak a történeti múlthoz, közös uralkodókhoz, hősökhöz, szentekhez kapcsolódó emlékek támasztják alá, hanem kulturálisak és művészetiek is. És
nem csak az egykori közös határ mentén,
hanem akár még az északi tengerpart közelében is.
Nem véletlen, hogy 2007 óta egy közös ünnepnapja is van a két országnak: március 23. hivatalosan is a lengyel-magyar barátság napja.
Lengyelországban most tartottak Magyar Kulturális Évadot, ennek kapcsán is avattak új emlékhelyeket – ezeket is összeszedi a Magyar emlékek Lengyelországban című könyv, Kovács István és Mitrovits Miklós által szerkesztett könyv, amelyet szintén a kulturális évad keretében adtak ki.
Több mint 200, magyar emlékhelyet gyűjtöttek össze,
kezdve a varsói Királyi Palotában található portréktól, emléktáblákon és szobrokon át katonasírokig. De olyan különlegességeket is lehet találni, mint például Szczecinben a Pesti srác szobra, amely, ahogy a neve is mutatja, az 1956-os forradalomnak állít emléket, és amelyet az 50. évfordulón egyszerre avattak fel a hasonló csepeli szoborral.
Több emléktáblája van id. Antall Józsefnek, az egykori miniszterelnök apjának is, akit több ezer, a második világháború alatt Magyarországra menekült lengyelt és lengyel zsidó mentett meg.
Krakkóban pedig kis túlzással az Óváros szinte minden utcájának van valamilyen magyar vonatkozású emléke.
Szent Jadwiga, vagyis Hedvig (Nagy Lajos lánya) szarkofágja a székesegyházban ugyan üres, de itt vannak földi maradványai is, egy magyar címerrel díszített ládikóban.
