A Liberálisok legalizálnák a füvet, de a magyar társadalomról fogalmuk sincs

0
741
facebook

“Vörös szem, csak rosszat láttok a sok
Kölökben, akik füstöt okádnak, ti
Börtönbe zárnátok hörögve
Pedig nem gyilkolok nem is török be”
(Deego)

December hatodikán került megrendezésre a “Kannabisz legalizáció őszintén, tabuk nélkül” című beszélgetés-sorozat budapesti eseménye, Fodor Gábor Liberálisainak alapítványa, A Liberális Magyarországért Alapítvány (ALMA) szervezésében a Gödör Klubban. A Legalizálj! kampányt támogató rendezvényen Sermer Ádámon, a törpepárt elnökhelyettesén kívül a téma számos hazai szakértője is felszólalt, viszont az ezerszer hallott  megállapítások elismétlése mellett csupán a legalizáció legalapvetőbb előfeltételéről nem esett szó.

 

Fodorék pártja a szakmával együttműködésben szeretne kampányolni a kannabisz legalizálásáért, amely Sermer szerint jelenleg fontos társadalmi kérdés. Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) volt munkatársa, a Jogriporter Alapítvány igazgatója szerint a téma különösen fontos most, ugyanis az elmúlt években romlott a hazai közhangulat a kannabisz szabályozásával kapcsolatban. Ezt megerősítette Felvinczi Katalin, a Magyar Addiktológiai Társaság főtitkára is, hiszen egy saját kutatásuk eredménye pontosan ezt igazolta.

A közhangulat változásán túl viszont sajnos semmi újdonsággal nem szolgált az ALMA rendezvénye, az elmúlt tíz évben kismilliószor puffogtatott megállapításokkal ellenben igen.

Sárosi szerint például a kannabisz orvosi felhasználásának legalizálása hamarabb fog itthon megtörténni, mint a rekreációs célúé – ahogyan ez gyakorlatilag a világ összes olyan országában történt, ahol eljutottak a legalizációig. Hozzátette továbbá, hogy fel kéne itthon ismerni a téma üzleti oldalát is, amely egy teljesen legitim felvetés lenne, ha lenne szélesebb körű társadalmi támogatottsága a témának.

Addig viszont legfeljebb matekozhatunk, hogy egy “Nemzeti Kannabiszbolt” indítása esetén nem is kerülne sokkal többe a marihuána grammja a feketepiaci átlagárnál (amely hosszú évek óta stabilan két és félezer forint), így a kutya se vásárolna többet az utcán, gyakorlatilag fel lehetne számolni az illegális kábítószer-kereskedelem egy jelentős ágát. Ábrándozhatunk arról, hogy ennek következtében az egyébként is jól teljesítő magyar turizmus még jobban pörögne, a már-már népbetegségnek számító alkoholizmus mértéke is várhatóan csökkenne – a magyar társadalom támogatása nélkül viszont mindez csak ábránd marad.

Ugyanez vonatkozik Szemelyácz János addiktológus megállapítására is, aki szerint a gyógyszergyártókat meg kéne győzni, hogy hozzanak be a magyar piacra kannabiszalapú gyógyszereket. Ez elvileg nem is lenne olyan nehéz, ugyanis külföldről már most is legálisan rendelhetőek olyan készítmények, amelyek a kannabisznövényben található rengeteg hatóanyag közül kizárólag a CBD-t (kannabidiol) tartalmazzák, amelynek semmiféle pszichoaktív hatása nincsen. Így persze a hatása is gyengébb, mint a pszichoaktív komponenseket tartalmazó társaié, viszont egyáltalán nem elhanyagolható. A probléma ott kezdődik, hogy mivel nincs rá TB-támogatás – sőt, nem is minősül gyógyszernek, csupán étrendkiegészítőnek –, a CBD-olaj sokak számára megfizethetetlen. A képlet tehát egyszerű: a gyógyszercégek bevonzásához kéne fizetőképes felvevőpiac, amelyhez TB-támogatás szükséges, amelyhez módosítani kéne a szabályzásokat, amelyhez ugyancsak társadalmi támogatottság szükséges.

Világos tehát, hogy bármiféle, a liberalizáció, dekriminalizáció vagy legalizáció irányába mutató lépésnek szükséges előfeltétele a sokat ismételgetett, széleskörű társadalmi támogatottság megléte. És pontosan ez az, ami nincs, és nem is lesz Magyarországon – legalábbis addig, amíg gerontokráciában élünk és ráadásul a sajtó egy jelentős része szándékosan homályban tartja az idősebb korosztályt.

A kommunizmus alatt keményen démonizálva voltak a (jogi értelemben vett) kábítószerek, spanglit legfeljebb az látott, akinek volt olyan ismerőse, aki eljutott külföldre és volt elég bátor, hogy ilyesmit hazahozzon. A rendszerváltás óta persze már itthon is hozzá lehet jutni mindenféle kábítószerekhez, viszont megítélésük a semmiféle személyes tapasztalattal nem rendelkező közvélemény szemében egyforma. Az idősebb generáció nagy része ebben a tekintetben is megragadt az államszocializmusban: fogalmuk sincs, hogy különböző hatású és veszélyességű kábítószerek léteznek (ahogy arról sem, hogy bizony az alkohol, a nikotin és a koffein is kábítószer, csak éppen kulturális beágyazottságuk miatt elfogadottak), sokuk szerint néhány füves cigitől már függő lesz az ember és majd lopni, rabolni lesz kénytelen, hogy megszerezze a “napi adagját”.

Az idősebb generációt sajnos önhibájukon kívül totálisan félretájékoztatták, a témával kapcsolatban pedig olyan zűrzavar van a fejekben, hogy nagyobb káoszt talán három A4-es ív LSD elfogyasztásával sem lehetne okozni. A könnyűdrogok, mint például a marihuána, és a keménydrogok, mint például a heroin, egy kalap alá vételéhez pedig szíves örömest asszisztálnak a különböző csatornák híradói is, amikor nem nevezik meg, hogy mégis milyen kábítószert találtak Röszkénél vagy akármelyik határátkelőnél. A kábítószer az kábítószer, nemde?

Lószart, mama! Tessék beleslukkolni egy spangliba, aztán pedig szúrni egy kis kristályt, máris máshogyan fog vélekedni. Persze nem szükséges (és nem is ajánlott) ilyen drasztikusan, empirikus úton utánajárni a dolgoknak, viszont ahogy a politika terén sem szabad mindent elhinni csak azért, mert “a tévében mondták”, ugyanúgy a kábítószerek kapcsán sem szabad mindenre feltétel nélkül bólogatni.

A (sokszor szándékos) félreinformálás mára olyan károkat okozott a kábítószerek megítélésében, hogy gyakorlatilag lehetetlen érdemi diskurzust folytatni a témában. Ha valaki akárcsak a fű dekriminalizációjáról beszél is, rögtön felmerül a kérés, hogy hoppá, hoppá, honnan is ért hozzá ennyire? Csak nem egy lecsúszott drogos, bűnöző szemétláda, aki most itt akarja osztani az észt nekünk, tisztességes állampolgároknak? És a párbeszéd véget is ért, még mielőtt elkezdődött volna.

A marihuána hatásait egyébként az elterjedésével párhuzamosan egyre komolyabban kutatják. Gyógyászati haszna már bizonyított, fizikai függőséget nem okoz, a legújabb fejlemények szerint pedig egyetlen hosszútávú mellékhatása az, hogy olyan elváltozásokat eredményez az agyban, amelynek következtében a használó kevésbé fog fókuszálni hosszabb távú céljaira, inkább a rövidtávot részesíti majd előnyben. Hangsúlyoznám, hogy hosszútávú mellékhatásról beszélünk, amely hat-nyolc év rendszeres, napi szintű használat után alakulhat ki. Bűnöző pedig sem rövid-, sem hosszútávon nem lesz tőle az ember, ebbe a státuszba a szer kriminalizálása kényszeríti bele a fogyasztót.

Az ALMA rendezvényén Felvinczi Katalin ugyan kerek perec kijelentette, hogy “Magyarországon jelenleg is liberalizált a drogpiac, mindenki ahhoz jut hozzá, amihez szeretne”, a valóságban viszont ez egyáltalán nem igaz. A jórészt ártalmatlan marihuánát egyre nehezebb beszerezni az országban, ha pedig sikerül, akkor is sokszor kétes alakokkal kénytelen üzletelni a fogyasztó sötét kapualjakban, így nemcsak a törvény szemében lesz bűnöző, hanem gyakran annak is érzi magát. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a rendőrségnek az autólopások felgöngyölítése és a keménydrogok üldözése helyett politikai okokból parancsba szokás adni néha egy-egy razziát, amelynek keretein belül ártatlan fiatalokat vagy éppen súlyos betegeket kénytelenek a szintén nem túl lelkes rendőrök kötelességből berángatni az őrsre.

Mit tehetünk tehát az előrelépés érdekében? Elsősorban tájékoztathatunk, amely legfőképp a sajtó munkatársainak feladata, ugyanis ők sokkal több embert érnek el, mint a különböző szervezetek. Másrészt pedig várnunk kell. Sajnos az idősebb generáció önhibáján kívül magáévá tette a téves információkat, olyan beidegződések alakultak ki náluk, amelyeket ma már nem sok sikerrel lehetne orvosolni. A legtöbb, amit most tehetünk, hogy kutatunk, tájékoztatunk és vitázunk annak érekében, hogy a következő generáció már ne gondolja bűnözőnek azt, aki rágyújt egy füves cigire.

Amíg viszont a mostani negyven-ötven feletti generáció a legaktívabban és legfegyelmezettebben szavazó része a magyar társadalomnak, addig a marihuána legalizációja csak pár tízezer ember nedves álma, illetve Fodor Gábor utolsó elkeseredett próbálkozása marad, hogy népszavazási kezdeményezésekkel próbálja közéleti lélegeztetőgépen tartani magát politikusként.

Varsányi Bence
(A véleménycikk  a korábban megjelent eseménybeszámoló segítségével készült)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .