A Néppárt továbbra is fedezi a „fekete bárányt”. Orbán rugalmas. Idáig mindig le tudott fékezni a vörös vonalak előtt.
A Fidesznek küldött üdvözletek földrajzi megoszlása mutatja, milyen veszedelmes játékot folytat az Európai Néppárt a terhes magyar párttal. Mert az sem volt kutya, amit Weber írt, de messze túltett rajta, amilyen ujjongva pl. Le Pen és Wilders gratuláltak Orbánnak. De miként tűrhet meg a soraiban a magát középjobbosnak tekintő EPP egy olyan politikust, aki a szélsőjobb mintaképe lett?
Miért támogatja Merkel és Juncker a magyar vezető idegengyűlölő mondandóját, azt, hogy egyre őrültebb összeesküvés elméletet terjesszen Brüsszelről és Sorosról?
A konzervatívok arra hivatkoznak, hogy a színfalak mögött mindig jobb belátásra tudták téríteni a miniszterelnököt, ha az túlzásokba esett. Ez azonban nem gátolta meg Orbánt abban, hogy ne sokszorozza meg a provokációkat. Szóval a feltartóztatás stratégiája nem működött valami fényesen. Ám csupán néhány jobboldali EP-képviselő sürgeti, hogy vonják le mindebből a tanulságokat. Ilyen Viviane Reding, vagy a szintén luxemburgi Frank Engel.
A Néppárt továbbra is fedezi a „fekete bárányt”.
Orbán rugalmas. Idáig mindig le tudott fékezni a vörös vonalak előtt. A Néppárt számára kulcsfontosságú a magyar támogatás az Európai Parlamentben. És az az igazság, hogy Magyarország az EPP érdekeit is szolgálja, miután annak vezetői a jelek szerint úgy döntöttek, hogy a választási siker érdekében átveszik a szélsőjobb témáit. A számítás cinikus, mert azzal fenyeget, hogy orbanizálódik az európai szellem. Már nyomul Brüsszelben, ahol immár elsődleges feladatnak tekintik a magyar politikus megszállott törekvését, vagyis, hogy bunkerré változtassa Európát.
A számítás egyúttal veszedelmes, mivel Orbánt védelmezve a Néppárt meggyengíti a Bizottságot, amikor az be akarja tartatni a jogállamot.
