Legyünk egyszer mi is demagógok! Megérdemlik az urak. Ezerháromszázmilliárd forint ugyanis nagyon sok pénz. Akkora összeg, hogy egy átlagos magyar ember fel sem tudja fogni.
Pedig létezik, olyannyira, hogy Kósa Lajos minisztert, állítása szerint legalábbis, egy német hölgy bízta meg az összeg kezelésével.
Most, hogy az urak totálisan hülyének néznek bennünket, magyar polgárokat, mi is megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit és távolról sem annyira, amennyire ők megérdemelnék – demagógok legyünk.
Kérdezzük meg, hogy ennyi pénzből – még egyszer: ezerháromszáz milliárd forintról van szó – mi mindent lehetne vásárolni. Nem helikopterre, yachtra, budai villára gondolunk, hanem olyan dolgokra, amelyektől a magyar embereknek jobb lehetne az életük.
Tegyük fel a kérdést: hány röntgen készüléket, CT-t, MRI-t, életmentő készüléket vásárolhatnánk ebből a pénzből?
Mennyivel emelhetnénk a legalacsonyabb nyugdíjakat, hogy akik egy életen át dolgoztak, idős korukat elviselhető körülménye között tölthessék?
Hány kiló kenyeret vásárolhatnánk a mélyszegénységben élőknek, hány mázsa tűzifa jutna minden egyes hideg háztartásba, hány gyereknek jutna egy pohár tej?
Hány tehetséges fiatal tanulhatna ennyi pénzből?
Kérdezzünk bátran, Kósa Lajos és társai bizonyára szívesen válaszolnak a kérdéseinkre.
