A tálibok Mao elnök stratégiájával foglalják el Afganisztánt: vidéken fokozatosan bekerítik a kormányerőket, hogy aztán a nagyvárosok érett gyümölcsként hulljanak az ölükbe. A tálib tisztek jól ismerik Mao elnök stratégiáját, mert azt tanítják a katonai főiskolákon Pakisztánban. A tálibokat a pakisztáni titkosszolgálat szervezte meg annak idején az USA kérésére. Aztán a tálibok által uralt Afganisztánban eszelte ki Oszama bin Laden szeptember 11-ét.
Találkozó Tiencsinben
A tálibok első embere a kikötővárosban cserélt eszmét Vang Ji külügyminiszterrel. Miben állapodtak meg? Peking számára az a fontos, hogy a tálibok Nyugat felé forduljanak és ne a Kínában élő 50 millió muzulmánt akarják felszabadítani a kommunista uralom alól. A tálibok ezt meg is ígérték. Mit kaptak cserébe? Valószínűleg olyan együttműködési ajánlatot, amely biztosíthatja Afganisztán gazdasági jövőjét.
A Mianmar modell
A kínaiak az egykori Burmában próbálták ki az ázsiai terjeszkedés modelljét, melynek lényege az, hogy együttműködnek a helyi elittel, amely viszont biztosítja a kínai tőke szabad működését. A modell évtizedekig jól működött, de Mianmar igazi urai – a katonák – mégiscsak puccsot hajtottak végre. Miért? Nem utolsósorban azért, mert a munkások kezdték agyonverni kinai kommunista menedzsereiket, akik végsőkig hajszolták őket – minimál bérért.
Peking igen megértően fogadta a puccsot, a rendszer újra üzemel. Működhet Afganisztánban is, ahol ráadásul ritka földfémek is találhatóak. Ezek kibányászása komoly előnyhöz juttathatja Kínát a globális piacon.
Mi lesz a demokratikus kormányzattal Afganisztánban?
Washingtonban 90 napot sem adnak nekik annak ellenére, hogy az amerikai légierő támogatja a kormánycsapatokat.
Hszi Csinping elnök felhívta Afganisztán elnökét a tiencsini találkozó után. Nem tudjuk, hogy miről beszélgettek, de Peking kompromisszumra ösztönzi mind a két felet. Eszerint Kabul megmaradna a demokratikus erők kezében míg az ország többi része elismerné a tálib fennhatóságot. Ily módon az amerikaiak is megőrizhetnék az arcukat. Nem véletlen, hogy bár pokolian rosszak az USA és Kína kapcsolatai, de Washingtonban üdvözölték a tiencsini tárgyalásokat a tálibokkal.
Peking igen jó kapcsolatot ápol Afganisztán mindkét szomszédjával: Pakisztánnal és Iránnal. Olyan gazdasági befolyást szerezhetne a térségben , amelyet korábban egyetlen nagyhatalom sem. A kínaiak pedig tudják: pénz beszél! Nem katonai megszállásra van szükség – ahogy azt az oroszok vagy az amerikaiak csinálták hanem arra, hogy érdek alapon együttműködjenek a helyi elittel, amelynek ideológiája meglehetősen hidegen hagyja a Mao elnök eszméiből réges régen kiábrándult kínai vezetőket.
