Ki megy szembe az autópályán?

A Fidesz és az Európai Néppárt viszonyát tekinthetnénk egyszerű (párt)családon belüli ügynek is, amelyet úgy intéznek, ahogy akarnak; „amíg a négy fal között csinálják”. Orbánék vesszőfutása és elszigetelődése azonban mélyebb és hosszabb hatású probléma, amely ráadásul egész Magyarország helyzetét, illetve megítélését is befolyásolja – ezekkel az „ütős” mondatokkal kezdi heti nyílt levelét Ujhelyi István EP képviselő.

„Persze, a Fidesz próbál még ebben a roppant kellemetlen helyzetben is pökhendien pózolni, mondván nekik nem szólhat be senki, ők saját maguk függesztették fel a tagságukat és maguk döntöttek arról, hogy nem akarnak pozíciókat a Néppártban. Ez körülbelül annyira szánalmas, mintha a magyar futball-válogatott azzal védekezne: a csapat nem szokott kikapni, ők saját döntésük alapján veretik meg magukat a pályán.”

Ha lenne valamiféle önkritika a Fideszben ennél találóbban ők sem tudnák megfogalmazni azt a helyzetet amibe sodorták magukat. Sőt, talán még a Főnök is megértené a hasonlatot. (De inkább ne, mert a végén még egy stadiont építtet.)

Ujhelyi szerint „Orbán és a Fidesz válaszút előtt áll: vagy az európai értékeket követi, vagy kereshet magának új közösséget. Donald Tusk, az Európai Néppárt frissen megválasztott új elnöke ugyanis meglehetősen egyenesen fogalmazott. Nem fognak feláldozni olyan értékeket a biztonság és rend oltárán, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság, és a tisztességes nyilvános viselkedés. Aki ezt nem tudja elfogadni, az de facto kizárja magát a pártcsaládból”.

Tusk megválasztása az egyik legrosszabb forgatókönyv a Fidesz néppárti tagságának rendezése szempontjából. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Néppárt frakcióvezetője az a Weber, akit Orbán vezérletével játszottak ki a EP elnöki székéből.

Ez sem tűnik olyan nagyon jó ómennek a  Fidesz jövője szempontjából. Tudják ők is, hogy a megbocsátás nem azonos a felejtéssel.

Ujhelyi meg is jegyzi, Tusk nem véletlenül fejtette ki, hogy Orbánt a barátjának tekinti, de nem ért egyet az „illiberális demokráciájával”, sőt elhatározták, hogy harcolnak az ilyen ötletek ellen.

A magyar kormányfő egyelőre a szokásos pökhendi gőggel reagált, mondván: még nem döntötte el, hogy akar-e a Néppártban maradni. Mintha ez kizárólag az ő döntése lenne. Mintha kizárólag ő diktálná a feltételeket. Ennél szánalmasabb már csak a mérhetetlen támogatottságú kamupárt, a KDNP hétvégi nyilatkozata volt, amiben bejelentették: ha a Néppárt nem a helyes irányban halad, akkor kilépnek a pártcsaládból. Látom magam előtt, ahogy a Néppárt központjában összerezzentek és megnyomták a pánikgombot a KDNP elvesztése miatt. De sokkal inkább valószínűbb, hogy rákerestek a google-ben: egyáltalán mi is az a KDNP.

Donald Tusk egy hiteles keresztény-konzervatív politikus, egy megrögzött európai. Méltó az Európai Néppárt szellemiségéhez. Értékvállalása és a mögötte felsorakozott néppárti többség egyértelműen mutatja: az európai jobboldal nem kér a korrupt, illiberál-putyinista kalandorokból – állapítja meg a szocialista képviselő

Magyarország számára az lenne a legüdvözítőbb, ha a jelenlegi kormánypárt visszatalálna a közös, európai értékekhez és ’keresztény szabadság’ alatt nem a szabad rablást értené.

A következő időszakban véglegesítjük az Unió hétéves költségvetését; azt már most tudjuk, hogy kemény harcot kell folytatnunk a magyar érdekek minél hatékonyabb érvényesítéséért. Ideje lenne a keresztény-konzervatív, polgári értékek követőinek is megértenie: azzal, hogy a Fidesz az európai perifériára sodródik és rántja magával hazánkat is, súlyos károkat okoz mindannyiunknak.

Csak egy autó megy szembe az autópályán, nem az összes többi. Jó lenne ezt még az ütközés előtt észrevenni.