Szigetvári Viktor szerint elfogadhatatlan, hogy a román kormány vissza kívánja vonni Verespatak és környéke UNESCO-védettségre vonatkozó pályázatát.
Az Együtt választmányának elnöke szerint Romániának és Magyarországnak sem érdeke, hogy megvalósulhasson az a kockázatos és környezetszennyező aranybánya amely zöld utat kaphatna a pályázat visszavonásával. A magyar kormánynak mindent meg kell tennie, hogy e természeti érték védettsége megteremtődhessen.
Az elmúlt években az RMDSZ és más román pártok is azért kezdeményezték a világörökségi védettséget, mert ezzel végleg megakadályozhatóvá válna a környezetromboló és veszélyes bányaberuházás.
Az Együtt felszólítja a magyar kormányt, hogy a nemzetközi fórumokon és a román-magyar kapcsolatokban tegyen meg mindent annak érdekében, hogy e természeti érték védettsége megteremtődhessen.
Olyan gazdasági és társadalmi reformokra van szükség, melyek eredménye a nagy Európa, amely egyenrangú partnere lehet a globális gazdaságban a nagyhatalmaknak- fejtette ki álláspontját a francia elnök a Le Point című párizsi hetilapban.
A 20 oldalas interjú célja az, hogy megállítsa a nemrég megválasztott elnök népszerűségének a hanyatlását azzal, hogy elmagyarázza a franciáknak: mit is akar valójában Emmanuel Macron elnök?
A végső cél egy európai egyesült államok, de oda az egységes eurozónán keresztül vezet az út.
A mag Európa egységes gazdasági és pénzügyi rendszert alkotna. Távolról sem csak a pénz lenne közös hanem a költségvetés, az adósság kezelés, az adózás és a szociális problémák kezelése is. Egységes pénzügyminisztérium lenne, és ennek vezetője már egyenrangú partnere lehetne az USA pénzügyminiszterének.
Hogy lehet ezt megcsinálni akkor, amikor az eurózóna gazdag és sikeres tagjai mint Németország, Ausztria vagy Finnország egészen más problémákkal kerülnek szembe mint a szegényebb tagállamok mint például Portugália, Görögország, Ciprus vagy az egykori szocialista országok mint Szlovákia vagy Szlovénia? És mi lesz azokkal az uniós tagállamokkal, melyek hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak a szuverenitásukról az egységes Európa érdekében?
A franciák többsége nem hisz az elnök terveiben.
Egyrészt, mert a franciák nagy része is sokra tartja a szuverenitást másrészt pedig azt látják, hogy Európában másutt is erősödik ez a tendencia. Ráadásul a reformok fájdalmasak és rövid távon egyáltalán nem ígérnek életszínvonal növekedést.
Márpedig elsősorban ezt várják el a franciák nemrég megválasztott elnöküktől. Aki, viszont arra mutat rá: Franciaország és általában Európa egyre jobban lemarad aglobális gazdasági versenyben! Ennek következménye a stagnálás és a viszonylag magas munkanélküliség. Csakhogy az EU keleti tagállamai viszonylag gyorsan fejlődnek és gyorsan csökken náluk a munkanélküliség. Más problémákkal néznek szembe mint a magországok. De miért ?- kérdi Macron. Azért, mert rengeteg pénzt kapnak az EU-tól miközben annak nyugati részét kihasználják: elárasztják olcsó munkaerővel vagy pedig magukhoz vonzzák a multikat azzal, hogy náluk minden olcsóbb: a munkaerő, az energia, a környezetvédelmi bírság stb.
Macron bírálata Lengyelországra van kihegyezve: bírálja Varsót, mert a kihelyezett munkavállalók ügyében nem hajlik a kompromisszumra és mert jogi reformjaival szembemegy az EU alapelveivel. A francia elnök közép és kelet-európai útja félsiker volt: sikerült megosztania a keleti tagállamokat, de azt nem tudta elérni, hogy a reformjait támogassák. Döntés októberben: akkor üléseznek az EU munkaügyi miniszterei és akkor tartanak EU csúcsot a német választások után. Végülis minden a német állásponton múlik és e tekintetben Macron nem lehet különösebben optimista: Merkel kancellár lehűtötte a reform reményeket, amikor a választási kampány során megtartott sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy egész jól mennek a dolgok az utóbbi időben és nincs szükség nagy változásokra. Ez persze lehet választási propaganda is, hiszen a nagy reformok sehol sem igazán népszerűek. Németországban is emlékeznek még Schröder kancellár reformjaira, melyek jelentős mértékben rontottak a munkavállalók alku pozícióin és főként életszínvonalán. Viszont így lett mára sikeres Németország, amely nem kívánja átvállalni az eurozóna adósságait, ahogy azt Macron elnök szeretné. Így tehát a francia elnöknek nemcsak a saját népét kell meggyőznie a reformokról hanem a szkeptikus német elitet is, nem beszélve az EU ex-szocialista tagállamairól, melyek nem látják: nekik ugyan mi hasznuk lenne egy kétsebességes Európából?
100 ezer katona is részt vehet a Zapad, vagyis Nyugat elnevezésű közös orosz-belorusz hadgyakorlaton, melyet szeptember 13 és szeptember 20 között rendeznek meg a NATO keleti határai mentén- vélik az észak-atlanti szerződés szakértői, akik nagyobb átláthatóságot követelnek, mint amilyet az oroszok nyújtanak akarnak.
Az oroszok három NATO megfigyelőt hívtak meg a hadgyakorlatra, de ennél a NATO sokkal többet akar.
Jens Stoltenberg NATO főtitkár szerint a mai feszült helyzetben sokkal nagyobb ellenőrzési lehetőség kell. A NATO főtitkára körutat tett Kelet Lengyelországban azon a határvidéken, melynek túloldalán megrendezik a közös orosz-belorusz hadgyakorlatot.
Jens Stoltenberg szerint felül kell vizsgálni a bécsi megállapodást,
mely a hadgyakorlatok ellenőrzését biztosítja a másik fél számára. Oana Lungescu, a NATO szóvivője szerint nem elég az, hogy ha a három meghívott megfigyelő részt vehet a látogatók napján. Meg kell engedni, hogy ők ott legyenek a parancsnoki gyűléseken és beszélgessenek a hadgyakorlaton résztvevő katonákkal. Ezenkívül az oroszoknak engedélyezniük kell azt is, hogy a NATO repülőgépek átrepüljenek a hadgyakorlat fölött és felvételeket készíthessenek. Mitől tart a NATO ?
Az orosz csapatok villámgyorsan bevonultak Grúziába 2008-ban, és elszakítottak két autonóm területet az országtól. 2014-ben az oroszok annektálták a Krím félszigetet. Most sokan attól tartanak, hogy a Zapad hadgyakorlat nem más mint felkészülés Litvánia, Lengyelország és Ukrajna elfoglalására. Moszkva természetesen hevesen cáfol.
Alekszandr Fomin altábornagy hadügyminiszter-helyettes szerint „tiszta fantazmagóriáról van szó”.
Szerinte a Zapad hadgyakorlaton csak 5500 orosz és 7200 belorusz katona vesz részt.
Ennek azért van jelentősége, mert a bécsi dokumentum 13 ezerben szabja meg azt a létszámot ameddig elég, ha csak három megfigyelőt hívnak meg a másik oldalról. Az orosz hadügyminiszter-helyettes szerint teljes mértékben kizárt, hogy az orosz hadsereg Ukrajna, Litvánia vagy Lengyelország lerohanására gondolna. Az érintett országokban viszont emlékeznek a történelemre, és ezért nem nagyon bíznak Moszkva ígéreteiben. A NATO szakértők azt gondolják, hogy az orosz csapatok és a felszerelés egy része a hadgyakorlat után is Belorusziában marad, hogy lehetővé tegyen egy meglepetésszerű támadást.
Mit csinálnak ebben a helyzetben a NATO csapatok Kelet-Lengyelországban és a balti államokban? 1200 NATO katonát vezényeltek ide, a javarészük amerikai. Christopher L’Heureux alezredes az USA második lovas ezredének tisztje Kelet-Lengyelországban elmondta: figyelünk! Igyekszünk felmérni az orosz hadgyakorlat jelentőségét, és nem túlreagálni azt.
A Fehér Házból nemrég eltávolított magyar származású politológus egy rádióinterjúban az amerikai politikai élet egyik legszomorúbb jelenségének nevezte, hogy a liberális zsidók az Egyesült Államokban Izrael ellenségei lettek.
Ez tragikus – mondta Gorka Sebestyén, aki Donald Trump kampánycsapatából érkezett a Fehér Házba, Steve Bannon főtanácsadó farvizén. Miután Bannon, aki az egyik összekötő kapocs volt a szélsőjobboldali csoportokhoz, ott hagyta a Fehér Házat, Gorka Sebestyén napjai is meg voltak számlálva.
A magyar származású tanácsadó az iszlám vallást a terrorizmus egyik okának tekinti, és valamiféle vallásháborút vizionál.
Nézeteit nem osztják a katonák, akik mind nagyobb szerephez jutnak a Fehér Házban. Kelly tábornok, az új kabinetfőnök állítólag kulcsszerepet játszott Gorka eltávolításában.
A magyar kormány állítólag korábban reménykedett abban, hogy Gorka lobbizni fog egy Trump-Orbán találkozó mellett, de a magyar származású politológus lehűtötte ezeket a reményeket.
Trump környezetében a katonák két államot tartanak fontosnak térségünkben: Lengyelországot és Romániát.
A román elnököt Trump fogadta a Fehér Házban. Varsóba pedig ellátogatott, és ott találkozott a közép- és kelet-európai államok vezetőivel.
Gorka Sebestyén magyarországi politikai ténykedéséről a The Forward című baloldali zsidó lap írt meglehetősen kritikus hangnemben, antiszemitizmussal vádolva őt. Ezt Gorka elutasította, és Izrael nagy barátjának állította be magát. Sőt azt mondta: nem helyesli az Iránnal megkötött nagyhatalmi egyezményt, és sokan ezért nem szeretik őt az amerikai elitben.
Hat nagyhatalom még Obama idejében kötött nukleáris szerződést Iránnal. Ezt Netanjahu izraeli miniszterelnök maximálisan ellenezte. Trump úgy nyilatkozott, hogy nincs kedvére a szerződés, de egyelőre nem mondja fel. Szaúd-Arábiában viszont újra terrort támogató államnak nevezte Iránt. Netanjahu izraeli miniszterelnök Iránt Izrael esküdt ellenségének tartja, amelynek célja a zsidó állam megsemmisítése.
A kancellár, aki hamarosan a választói elé áll (szeptember 24-én), sajtóértekezletén sok kemény kérdést kapott.
A korábbi időszakban kímélték őt, de most mind a menekültek ügyében, mind az európai kérdésekben keményen faggatta őt a sajtó, amelynek csalódnia kellett. Merkel kancellár szokásához híven nem közölt semmi szenzációsat. Csak elmondta, hogy Lengyelország jogi reformjainak ügyében nem lehet megoldás az, ha
„nem mondunk semmit, csakhogy a béke fennmaradjon”.
Az európai reformok ügyében is igen óvatosan fogalmazott. Kiderült: Németország nem olyan reformot akar mint Franciaország.
Németország nem akar pénzt adni az eurozónának, nem akarja átvállalni annak adósságait.
Ehelyett Schauble pénzügyminiszter tervét támogatja, amely egy olyan Európai Pénzügyi Alapot hozna létre, amely ellenőrző funkciót gyakorol a tagállamok pénzügyei felett. Ennek nem örülne sem Franciaország, sem Olaszország, ahol hatalmas az államadósság és a költségvetési deficit 3%-os előírását évek óta nem teljesítik.
Merkel ugyanakkor támogatásáról biztosította Macron francia elnöknek azt a tervét, hogy
legyen egységes pénzügyminisztérium az eurozónában.
Nem hagyott kétséget afelől, hogy a közös pénzügyminiszter mindenképp német lenne.
Az utóbbi években jobban mennek a dolgok, nagy reformok ezért nem szükségesek – ez volt Merkel álláspontja. A választások után kiderül, hogy ezt csak a választók megnyugtatására mondta, vagy csakugyan komolyan gondolja.
Októberben az uniós csúcson Macron elnök szeretné elindítani a kétsebességes Európa programot. Abból, amit Merkel kancellár most mondott, aligha következik, hogy ebben számíthat Németország támogatására. Anélkül pedig semmi sem megy Európában.
Az elnök idősebb fiát, ifjabb Donald Trumpot tanúként idézte be a szenátus igazságügyi bizottsága, amely Trump kampánystábjának orosz kapcsolatait vizsgálja.
Azt egyelőre nem közölték, hogy mikor hallgatják meg az elnök fiát, de valószínűleg néhány héten belül. A CNN szerint a bizottság megállapodott vele, hogy zárt ajtók mögött hallgatják meg.
Néhány hete derült ki, hogy
az ifjabbik Donald Trump a kampány alatt találkozott egy, a Kremlhez közel álló orosz ügyvédnővel,
Trump veje, Jared Kushner, és akkori kampányfőnöke, Paul Manafort társaságában. Először ellentmondóan nyilatkoztak erről a találkozóról, majd elismerték, és azt mondták, az ügyvéd Hillary Clintonról ígért terhelő információkat.
Kushnert és Manafortot már meghallgatta a szenátus hírszerzési bizottsága, zárt ajtók mögött.
Fotó: MTI/EPA pool/Mark Wilson
Nem csak a szenátus vizsgálja, hogy mennyire avatkoztak be az oroszok a tavalyi elnökválasztásba, és hogy Trump kampánycsapata mennyire játszott össze velük. Robert Mueller különleges ügyész is vizsgálatot folytat. Ő, ahogy korábban is írtuk, már vádesküdtszéket is létrehozott, ami a vádemelés felé vezető egyik lépés.
Mueller csapata, szintén a CNN szerint,
Paul Manafortnak és szóvivőjének már büntetés terhe melletti idézést
is kézbesített. Manafort ellen adó- és más pénzügyi bűncselekmények miatt is eljárás folyik.
Szlovákia és Csehország nem fordított hátat a Visegrádi csoportnak, csupán közelebb akar kerülni a mag Európához. Ennek az új Európának feltételezhetően nem lesznek zárva a kapui és oda mindig be is lehet jutni, illetve onnan kimaradni. A közép- és kelet-európaiaknak egyenlő feltételekért kell megküzdeniük. Interjú Szarka László történésszel (MTA BTK, Történelemtudományi Intézet).
Robert Fico, Emmanuel Macron, Christian Kern és Bohuslav Sobotka Salzburgban augusztus 23-án Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna
Emanuel Macron francia elnök nem rég fejezte be közép- és kelet-európai körútját, amely során kikerülte Magyarországot (vagy csak nem tartotta fontosnak útba ejteni). Ki húzott hasznot ebből hasznot?
Macron már Brüsszelben a visegrádiakkal tárgyalva megüzente, hogy az unió nem szupermarket, valamint, hogy érdemes az uniós alapértékeket komolyan venni. Csak így lehet az EU-t újra gondolni. A nyugat-európaiak elsősorban azt szeretnék újra gondolni, hogy a kelet-európai különböző dömpingek (szociális, bér) ne érjék el, ne rombolják szét a nyugat-európai munkaerő piacot. Érdekes módon errefelé is megjelent az, hogy
ilyen „olcsó Jánosnak” sokáig nem jó lenni, erre nem lehet építeni fejlődési vonalat.
Nagyon ellentmondásos, hogy Tusványoson a szolidaritás megkérdőjelezéseként fogalmazott arról a magyar miniszterelnök, hogy Kecskeméten kicsik a fizetések. De hát különben nem jönnének ide. Ez egy olyan dilemma, ami csak az egyik oldalon nem lehet megoldani. Ez a salzburgi hangütés azért volt fontos, mert megérezték, hogy ezt csakis a kelet és nyugat párbeszédével lehet megoldani. Az osztrákoknak meg sikerült, habár erről már igyekeztek megfeledkezni, közvetítő szerepet vállalni. Arra meg nagyon ügyelt a prágai és pozsonyi miniszterelnök, hogy folyamatosan azt mondják:
ők nem Visegrád helyett beszélnek, hanem Visegrád nevében beszélnek.
És azok a munkacsoportok, amelyek Franciaország és a Visegrádi csoport között Brüsszelben megalakultak működnek és ők ezeknek a munkacsoportoknak a véleményét mondják el. Tehát, ha igaz, akkor Salzburgban nem történt meg az a magyar sajtóban felhangosított leválási kísérlet, amitől úgy félünk. Visegrádot egyébként annyi belpolitikai szándék vezéreli ahány tagállama van; 25 éve létezik és csak néha történt meg úgy 4-5 évig, hogy szorosabban együttműködtek volna ezek az országok. Most ez a menekült válság összehozta őket.
Messzebbre nem mennék, viszont,
ha szeptemberben nem jön össze a Franciaország-Visegrád találkozó Budapesten, akkor annak már lehet egy komolyabb üzenete.
Robert Fico, szlovák miniszterelnök amellett, hogy hangsúlyozta Visegrád fontosságát azt is nyilatkozta, hogy a visegrádiak tulajdonképpen az unió gazdasági húzó ereje. Ez reális?
Innen nézve sok mindent lehet mondani. A relatív számok bűvöletében élő magyar statisztikai irodalom meg a magyar politikai irodalom, hogy ugye, hány százalékkal lép előre a mínuszokból ez a térség. Ez egy nemes verseny, és látjuk, hogy jelen pillanatban Románia vezet. De hát honnan indultunk el? Ezzel együtt hatalmas fejlődés van Romániában és másutt, de a relatív számoknál mindig lemaradnak a valóságos gazdasági mutatók pl. Nyugat-Európában. A fejlődés dinamikája egy fontos tényező, a tényleges helyzet azonban valóban drámai képletet mutat Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is. Például a regionális szintek közötti drámai különbségek vagy a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közöttiek. Legújabb adat szerint Magyarországon 100 ezer forintból él a vidék és 200 ezerből a főváros és környéke. Szlovákiában is ez van, talán mérsékeltebben. De
Pozsony olyan mértékben elhúzott az ország többi részétől, hogy most már Londonhoz és a legfejlettebb európai régiókhoz méri magát.
Szlovákia bérszintben és a nyugdíjaknál is mintegy 10-15 százalékkal jobban áll mint Magyarország. Szlovákia valamennyire magabiztosabb és ehhez hozzájárult az eurós fegyelem.
Sokan azzal is bírálják az Orbán-kormányt, hogy nem a fejlesztésbe, fejlődésbe ruházza be az EU-s támogatást és ezzel az ország jövőjét veszélyezteti. A többi visegrádi ország ezt másként csinálja?
Valamivel hatékonyabban, de a korrupció beleng ide is. A legutóbbi szlovák kormányválság is abból adódott, hogy az oktatásfejlesztésre szánt összegek egy jelentős részét nem az oktatási rendszerbe, hanem a különböző pártokhoz közel álló cégekhez mentek. Ezt most leállította a miniszterelnök és nagyon határozottan a sarkára akar állni ebben a dologban. De a rendszerben benne van az áttekinthetetlenség. Talán egy kicsit jobb a képzettségi háttere a szlovákiai munkaerőpiacnak.
Hogyan kell elképzelni, hogy mi lesz ez az új mag Európa? A francia-lengyel tengelynek erről van határozott terve? És akik ebből kimaradnak miben szenvednek majd hiányt?
Van egy nagyon leegyszerűsített képlet, amelyre van fogadókészség Szlovákiában is. Maga a miniszterelnök 10 éves ugrásról beszél, amennyiben Szlovákiának sikerül csatlakoznia. Ez elsősorban nagy béremelkedést jelentene. Mindez az eurózónára értendő. Persze itt is van ellentmondás, mert előre jutunk-e ha Görögország is marad a mag Európában. Banki szféra összehangolására, az adó- és szociális politikai harmonizálására van szükség, meg az eddig hiányzó ellenőrzési mechanizmusok megteremtésére. Ezzel nyilván csak a német választások után rukkolnának elő.
Kétségtelen, hogy Magyarországra nézve a veszély itt van
és amire magyar ellenzéki elemzők is utalnak: nagyon fontos megfontolni, hogy egy törésponthoz is eljuthat az Európai unióban a vezető gondolat. Tehát a Brüsszel-ellenes metaforák mögött valóságos elképzelések vannak arra, hogy az integrációt elmélyíteni akaró országok nem feltétlenül akarnak sokáig udvariaskodni és azt mondják, hogy most lépni kell. (…) A nemzetállami biztonságérzetet nem biztos, hogy azonnal tudja nyújtani az új Európa. Ezért, ha jön is egy javaslat, mindig meg lehetett beszélni. 2004 óta van egy tapasztalat, hogy egy ilyen megosztott Európában (már csak ha a bérekre gondolunk) egységes értékrendet számon kérni nem lehet. Akkor lehet, ha ezzel mint identitással, uniós identitással is azonosulni lehet. Egy londoni magyar ezzel tud azonosulni könnyedén, egy nyíregyházi vagy egy vásárosnaményi vagy egy tyukodi magyar bizonyos értelemben lehet, hogy szintén tud azonosulni, de ennek nagyon sok feltétele hiányzik.
Mi lesz azokkal, akik kimaradna a mag Európából?
Senki előtt nem zárul be a kapu. A metaforák szintjén ez nem egy lezárt rendszer, hanem innen kihullani is lehet és belépni is. A megfelelési kényszerek még jobban előtérbe fognak kerülni. Gazdasági megfelelési kényszer, adópolitika, korrupciómentesség, hatékonyság. Ez utóbbi egy misztifikált mutató, hiszen számtalan olyan cég működik Magyarországon, ahol ugyanannyi darabszám és óra per darab teljesítmény van és mégis tízszeres különbségek vannak a bérekben. A piacképességek mutatóit illetően remélhetőleg a visegrádi, slavkovi tárgyalópartnerek most már kiállnak magukért, nem úgy, mint annak idején Antallék. A feltételeket nem lehet egyoldalúan meghatározni.
Több formában képzeli el újraalapítani az Európai Uniót Emmanuel Macron francia államfő azon tagállamok csoportjával, akik szeretnének messzebb jutni a gazdasági, a védelmi, az adóügyi vagy a szociális politikájuk összehangolásában.
A francia elnök ezt a a nagykövetek éves értekezletén az Elysée-palotában elmondott beszédében fejtette ki az MTI tudósítása szerint.
A szeptember 24-én esedékes németországi választásokat követően
„Franciaország javaslatokat tesz partnereinek a gazdasági és monetáris konvergencia megerősítésére, valamint az adóügyi és szociális politikák konvergenciájára”
– mondta. Azt is jelezte, hogy az európai védelmi politika elmélyítését is javasolni fogja, valamint, hogy egy valódi európai klíma- és energiapolitikára is szükség van.
Szerinte
„a Brexit bebizonyította, hogy amikor Európa kizárólag piac, akkor elutasítják.”
A múltban az uniós országok „még az eurózóna formájában sem mertek összeülni, hogy ne sértsék meg se a briteket, se a lengyeleket” – mondta.
Arról is beszélt, hogy emiatt innovatívnak kell lenni,
„több formájú Európát kell elgondolnunk, messzebb kell mennünk azokkal, akik haladni szeretnének,
nem akadályoztatva azon államok által, akik erre vágynak. Nekik is jogukban áll lassabban vagy kevésbé messze haladni.”
Macron szerint ki kell lépni abból a korlátozó keretből, hogy „vagy csak 27-en vagy sehogy sem lehet” haladni. Azt mondta: „Ez nem igaz, mindig is egy előre lépni vágyó előőrssel haladtunk, amelyet mások is követtek”.
Merkel és Macron Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat
Szerinte Franciaország „hatalmi eszköztára építésének és a francia szuverenitásnak a helyszíne Európa”, amelyben központi szerep jut a francia-német szövetségnek.
Az általa meghirdetett „védelmező Európa” nevében a menekültjog reformjának és a szociális dömpinggel szembeni jobb protekciónak szükségességét emelte ki, és ismételten megemlítette, hogy
a kiküldött munkavállalók európai direktívájának szigorítását szorgalmazza.
A francia elnök megerősítette, hogy Franciaország más országokkal együtt a következő hónapokban „demokratikus konvenciókat szervez annak érdekében, hogy az állampolgárok is jobban részesei legyenek az Európa jövőjéről szóló gondolkodásnak”.
Az Egyesült Államok a román igazságszolgáltatás függetlensége miatt a bukaresti igazságügyi miniszter által bemutatott módosítási javaslatok tükrében – közölte kedden az USA bukaresti nagykövetsége.
Tudorel Toader román igazságügyi miniszter a múlt héten ismertette az igazságszolgáltatás működését szabályozó három törvény módosítási javaslatát. A tárcavezető egyebek mellett kizárná az államfőt az ügyészségek vezetőinek kinevezési eljárásából.
„Arra biztatjuk a kormányt, a törvényhozást és az igazságszolgáltatás intézményeit, hogy
folytassák együttműködésüket a korrupcióellenes harcban
és az igazságszolgáltatási intézmények hitelességének megőrzése érdekében” – olvasható a követségi közleményben.
Amerika szerint
a jogállamiság csak erős és független igazságszolgáltatással biztosítható, ehhez független ügyészekre van szükség,
akik politikai beavatkozások nélkül vizsgálhatják a bűncselekményeket.
Kedden Augustin Lazar, Románia legfőbb ügyésze is élesen bírálta az igazságügyi miniszter módosító javaslatait azt követően, hogy egyeztetett a romániai ügyészségek vezetőivel. Lazar szerint
a módosító indítványok támadást jelentenek a független román igazságszolgáltatás ellen.
Egyebek mellett bírálta, hogy a bírák és az ügyészek ellen csak külön erre a célra, a legfőbb ügyészség keretében létrehozandó részleg indíthat büntetőjogi eljárásokat. Azt is kifogásolta, hogy az igazságszolgáltatási felügyeletet áthelyeznék az igazságügyi minisztériumhoz a Legfelsőbb Bírói Tanácstól.
A miniszter kilátásba helyezte továbbá, hogy a bírák és ügyészek szakmai hibákért vagyonukkal felelnének.
Klaus Iohannis román államfő is bírálta korábban a javaslatokat, és a jogállamiság elleni támadásnak minősítette Toader indítványát. Vasárnap Bukarestben és több nagyobb városban mintegy 3 ezren tüntettek a javasolt módosítások ellen.
Bár Steve Bannon és Gorka Sebestyén Fehér Házból való távozása után sokan azt gondolták, hogy mérsékeltebb irányt vesz majd Donald Trump is, erre kicsi az esély. A charlottesville-i neonáci erőszak és terrortámadás után egyértelművé vált: Trump az első elnök, aki nem hajlandó elítélni a szélsőjobboldalt, sőt, adott esetben nyíltan támogatja. Valójában ez nem meglepő: egyrészt múltja tele van ilyen elemekkel, másrészt részben nekik köszönheti, hogy elnök lett.
Terror Charlottesville-ben
Augusztus 12-én szélsőjobboldali tüntetést tartottak a virginiai Charlottesville-ben. Az úgynevezett alt-right rendezvényén
felvonultak horogkeresztes zászlókat lobogtató neonácik, mások antiszemita jelszavakat skandáltak, és ott voltak a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Összeverekedtek az ellentüntetőkkel, majd miután a rendőrség feloszlatta a felvonulást, egy 20 éves férfi, James Alex Fields kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, megölt egy fiatal nőt, több ember pedig megsérült.
A terrorista anyja később azt mondta, ő úgy tudta, hogy fia egy alt-right gyűlésre megy, amelyet azért tartanak, hogy Trumpot támogassák. Fields maga regisztrált republikánus, szavazott is a tavalyi elnökválasztáson. A Facebookon rendszeresen tett közzé Trumpot támogató bejegyzéseket, de olyanokat is, amelyet arra utaltak, hogy náci nézeteket vall.
résztvevők a charlottesville-i tüntetésen Forrás: Wikimedia Commons
Azzal, hogy Trumpot támogatja, közel sincs egyedül az amerikai neonácik között. A Vox megfogalmazása szerint
a charlottesville-i felvonulás egyfajta coming-out party volt:
a szélsőjobb szinte minden ága megjelent. Ott volt például a fehér felsőbbrendűséget hirdetők egyik vezető alakja, Richard Spencer is – az alt-right kifejezést korábban ő terjesztette el. Az is ő volt, aki Trump megválasztása után konferenciát szervezett Washingtonban, ahol többen náci karlendítésekkel reagáltak arra, hogy „Hail Trump”-ot kiabált. Spencer nem volt hajlandó elítélni a terrortámadást sem, azt mondta, nem is biztos benne, hogy Fields szándékosan hajtott az ellentüntetők közé.
De a tüntetésen megjelent a Traditionalist Worker Party nevű szélsőjobboldali szervezet is, amelynek vezetője, Matthew Heimbach is régi Trump-támogató: tavaly egy kampánygyűlésen, Kentuckyban zaklatta is az ellentüntetőket.
Trump reakciója
Kutatók szerint a charlottesville-i tüntetés annak is a jele volt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőjobboldaliak jobban részt akarnak venni a politikában – ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy
Trump rendszeresen az ő retorikájukat használja,
amikor támadja a muszlimokat, a bevándorlókat, ráadásul sokszor globális összeesküvésekről beszél.
A charlottesville-i terrortámadás után két napig nem is ítélte el a rasszista erőszakot, inkább a médiát hibáztatta. Első nyilatkozata után a Daily Stormer című neonáci lap meg is dicsérte: „Nagyon, nagyon jó. Isten áldja őt” – írták.
Két nappal később végül visszataszítónak nevezte a Ku-Klux-Klánt és a neonácikat. Azt mondta, „a rasszizmus gonosz, és aki erőszakot követ el a nevében, az bűnöző”.
Érdekes módon ezen a szélsőjobboldalon nem sértődtek meg. Richard Spencer annyit reagált rá, hogy
„értelmetlen zagyvaság volt, amit mondott, csak egy ostoba ember venné ezt komolyan
(…) Trump pedig nem ostoba.”
Fotó: MTI/EPA pool/Mark Wilson
Másnap aztán Trump tulajdonképpen igazolta is, hogy mennyire gondolta komolyan előző napi szavait. Sajtótájékoztatóján hevesen gesztikulálva, szinte kiabálva beszélt arról, hogy
„kiváló emberek voltak mindkét oldalon”,
de, ahogy a maga egyszerű nyelvezetével fogalmazott, „volt néhány rossz ember”, és az „alt-left” (ezt a kifejezést a Fox News hírhedt műsorvezetője, Sean Hannity használja gyakran) aktivistái ugyanúgy felelősek az erőszakért.
A testbeszéde alapján több elemző azt mondta: ez volt az igazi Trump, nem a hétfői visszafogott. Ezt erősítették meg a CNN Fehér Ház-i forrásai is, akik szerint „nem ez volt a terv”. Azt mondták, hogy a hétfői beszéd után Trump kifejezetten ideges volt, és többször is visszatért a témára.
A New York Times forrásai szerint tanácsadói kényszerítették a hétfői nyilatkozatra: lánya és veje, Jared Kushner, valamint John Kelly kabinetfőnök. Csakhogy lánya és veje utána elutaztak, Kelly pedig szorosan karba font kézzel, tekintetét mereven a földre szegezve állt a keddi beszéd alatt.
A kabinet többi tagja között is voltak olyanok, akik láthatóan nagyon kényelmetlenül érezték magukat.
David Duke, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője, Trump egy másik régi támogatója, aki szintén ott volt Charlottesville-ben ezután a Twitteren megköszönte Trumpnak, hogy „elmondta az igazságot”. Hasonlót írt Spencer is.
Thank you President Trump for your honesty & courage to tell the truth about #Charlottesville & condemn the leftist terrorists in BLM/Antifa https://t.co/tTESdV4LP0
Ez már a sokadik alkalom volt, hogy Trumptól azt várták (saját pártja is), hogy határolódjon el a szélsőjobboldaltól, de ő nem tette. A PBS-nek Gabriel Sherman újságíró azt mondta: Trump „őket is a koalíciója részének tekinti”.
Trump múltja
Trump múltjában sok jele van annak, hogy ennél többről van szó, és
a rasszista nézetek tőle sem állnak távol.
Miközben a legtöbb kérdésben gyakran változtatja a véleményét, abban következetes, hogy gyakran tesz ilyen kijelentéseket.
90 évvel ezelőtt Queensben a Ku-Klux-Klán körülbelül ezer tagja összecsapott a rendőrökkel. Donald Trump akkor 21 éves apját, Fred Trumpot is letartóztatták ezután, igaz, bíróságra nem került az ügy (ami nem volt szokatlan akkor). A Vice szerint több bizonyíték is arra utal, hogy Fred Trump a klán tagja volt.
Fiát is annak szellemében nevelhette, hogy a fehérek felsőbbrendűek. Donald Trumpról például 1973-ban írt először a New York Times: ugyanis az Igazságügyi Minisztérium beperelte őt és apját, mert diszkriminációt alkalmaztak. Ekkor 14 ezer lakásuk volt, amelyeket kiadtak, de
a fekete jelentkezőket legtöbbször elutasították.
Végül peren kívüli megegyezésre jutottak.
Forrás: Wikimedia Commons
A Vox további példákat is összeszedett Trump múltjából. A nyolcvanas években egy volt alkalmazottja azt mondta róla, hogy amikor Trump elment a kaszinójába, a főnökök minden fekete alkalmazottat elküldtek szem elől. 1991-ben az Atlantic City-beli Trump Plaza Hotel és Casino korábbi vezetője idézte könyvében. Eszerint Trump arról beszélt neki, hogy „gyűlölöm, ha feketék számolják a pénzemet (…) az a fickó lusta, de talán nem tehet róla, a lustaság a feketék vérében van”.
2011-ben sokan rasszista támadást láttak amögött is, hogy lelkesen propagálta azt az álhírt, miszerint Barack Obama nem is Amerikában született. Saját kampányában aztán
a mexikói bevándorlókat erőszakolónak és drogkereskedőnek nevezte, a muszlimokat pedig listázni akarta.
A Twitteren meg olyan hamisított statisztikákat osztott meg, amelyeket rasszisták gyártottak.
A kampánya alatt gyakran támadta a „globalizmust” is – ez is egy, a szélsőjobb által használt kifejezés, idegengyűlölő, antiszemita felhangokkal. Az az összeesküvéselmélet áll mögötte, hogy bizonyos csoportok (a „háttérhatalom”) a fehérek és a keresztények elnyomásával világuralomra törnek.
Kapcsolat a szélsőjobboldallal
A szélsőjobboldal a kampánya alatt egyébként szinte egységesen felsorakozott Donald Trump mögé. Elsősorban persze az alt-right, a Steve Bannon által vezetett Breitbarttal, amely
lelkesen terjesztett Trumpot támogató féligazságokat és álhíreket is.
Bannon egyébként azzal védekezett a szélsőjobboldali vádak ellen, hogy lehet, hogy vannak rasszisták, antiszemiták, homofóbok a szimpatizánsaik között, de nem ők a többség. Az Investigative Fund Twitteren végzett elemzése szerint azonban a szélsőséges hashtageket használók zöme általában a Breitbartot is követi.
Trump mögé állt az Alex Jones vezette InfoWars nevű, álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldal is – Jones-nak Trump maga köszönte meg a támogatást. Azért viszont már komoly bírálatok is érték, amikor David Duke is bejelentette, hogy Trumpot támogatja – ezt pedig Trump sokáig nem volt hajlandó visszautasítani.
Trump rendeleteket ír alá, a háttérben Steve Bannon Forrás: Wikimedia Commons
A kapcsolat a választás megnyerése után is megmaradt. Bannon ugye bekerült a Fehér Házba, Trump pedig rendszeresen olvassa a szélsőjobboldali internetes troll, Charles Johnson GotNews című honlapját, a New York Times szerint februárban többen is láttak onnan kinyomtatott cikkeket az elnök asztalán az Ovális Irodában.
Ráadásul hivatalba lépése után megvonta a támogatást egy olyan programtól, amely fiatal fehér rasszistákat próbált deradikalizálni. Pedig
neki és stábjának is tudnia kellett, hogy a rasszista szélsőjobboldal potenciális veszélyt jelent.
A Foreign Policy ugyanis megszerzett egy májusi jelentést, amelyet az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium közösen készített. Ebben figyelmezették a kormányt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok már eddig is jóval több támadást hajtottak végre 2001 óta, mint bármelyik másik szélsőséges csoport. A jelentés szerint a támadásaik száma nőni fog, és ezek akár halálosak is lehetnek.
Az adatok szerint egyébként 2007 és 2016 között Amerikában a hazai szélsőségesek 372 gyilkosságot követtek el: 74 százalékát szélsőjobboldaliak, 24 százalékát iszlámisták, a maradékot pedig szélsőbaloldaliak.
Hosszú út vezetett idáig
A Southern Poverty Law Center szerint a szélsőjobboldal az elmúlt évben sikeresebb volt abban, hogy bekerüljön a politikai fősodorba, mint előtte 50 évig. A rasszizmus ugyan mélyen beépült az amerikai társadalomba, most viszont a legmagasabb szintig is elért. Az alt-right ugyanis az elmúlt években sikerrel értelmezte újra a fehér nacionalizmust.
Ez a folyamat persze nem Trumppal kezdődött. Kurt Andersen amerikai közíró hamarosan megjelenő Fantasyland: How America Went Haywire című könyvében ezt a folyamatot elemzi, amelynek kivonata a The Atlanticben is megjelent.
Andersen egészen a hatvanas évekig vezeti vissza, hogy mostanra egy olyan világ alakult ki, ahol egyre többen hiszik, hogy nagy összeesküvés, egy háttérhatalom áll minden mögött: az AIDS-től a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokon át a védőoltásokig és gyilkosságokig. A Public Policy Polling felmérése szerint
az amerikaiak 15 százaléka erősen hisz abban, hogy a média és/vagy a kormány titkos, elmét befolyásoló jeleket sugároz a tévéhirdetésekben,
újabb 15 százalék ezt elképzelhetőnek tartja. Nem véletlen, hogy egy olyan ember lett az elnök, aki szemmel láthatóan szintén hisz ezekben.
Andersen szerint a hatvanas évek eszmetörténeti áramlatai közül jónéhány tekinthető ennek az előfutárának, a baloldali gondolatok közül is. Példaként említi azokat, amelyek a mentális betegségek létezését elkezdték „puszta elméletként” kezelni, vagy a mindent megkérdőjelező, sokszor még a valóságot is csak „társadalmi kitalációnak” nevező posztmodern gondolatokat, vagy épp azokat, akik szerint a tudomány egyfajta babona, és minden „igazságot” egyenrangúnak kell tekinteni. Szerinte ennek hatására kezdtek elmosódni a határok a valóság és a fikció között, ezért szaporodtak meg többek között az ufóészlelések is a hetvenes években.
Polgárjogi tüntetés a hatvanas években Forrás: Wikimedia Commons
A 60-as évek eleinte egyébként a baloldali gondolatok győzelmét hozták: a feketékre is kiterjesztették a polgári jogokat, előrelépések történtek a környezetvédelem, a női jogok, a szociális juttatások terén.
A jobboldal számára ez fenyegetést jelentett,
hiszen sok, korábban biztosnak hitt kapaszkodópontot aláásott. Ráadásul gazdasági válság is kezdődött, nem véletlen, hogy a fehér középosztály is egyre inkább vevő lett a rendcsinálást hirdető nixoni programra – féltek, hogy elvesztik a kiváltságaikat.
Sorra alakultak a különböző, a liberális vívmányok ellen küzdeni akaró szervezetek is, például a befolyásos John Birch Társaság. A folyamat Reagan alatt a hidegháborús retorikához való visszatéréssel folytatódott, még a vietnami háborút is újraértelmezték (erről is szól többek között az egyik legelismertebb amerikai történész, Robert Buzzanco Vietnam and the Transformation of the American Life című könyve).
A nyolcvanas évek végére a jobboldalnak sikerült elérnie, hogy eltöröljék a média kiegyensúlyozottságáról szóló törvényt, ami szabad utat nyitott például Rush Limbaugh szélsőjobboldalhoz közeli rádióműsorának is. Neki a kilencvenes évek elején Roger Ailesszel társulva már tévéműsora is volt. Ailes aztán 1996-ban Rupert Murdochhal megalapította a Fox Newst, ahol szintén gyakran adnak teret összeesküvés-elméleteknek.
Az információs forradalom, az internet elterjedése tovább segítette az ilyen csoportokat, hiszen sokkal könnyebben rátalálhattak egymásra. Ráadásul, ahogy azt Michael Barkun már 2003-ban, az A Culture of Conspiracy című könyvében megírta, az áltudományok, összeesküvés-elméletek, okkultizmus szorosan összefüggenek: ha valaki az egyikre keres az interneten, óhatatlanul is belefut más, hasonló témákba, és egyre jobban magával ránthatja a közeg (és akkor még a Facebook-csoportok sehol nem voltak).
Kurt Andersen szerint a (szélső)jobboldalon
egyre több olyan társaság alakult, amely a paranoid összeesküvéselméletekre alapozza magát, és ezek egyre befolyásosabbak lettek
– elég csak a már említett Alex Jonesra gondolni. Elméleteiket olyan sikeresen terjesztették, hogy a Public Policy Polling szerint a republikánus szavazók 34 százaléka hiszi azt, hogy egy titkos háttérhatalomnak van egy terve arra, hogy az egész világot uralja.
Ezek a gondolatok egyre inkább megjelentek a fősodorban is. 2008-ban még a republikánus elnökjelöltek háromnegyede mondta, hogy hisz az evolúcióban, 2012-ben már csak a harmada, tavaly pedig egyetlen egy: Jeb Bush.
Forrás: Flickr / Gage Skidmore
Egy ilyen gondolat indította be Trump politikai karrierjét is (az álhír, hogy Obama nem Amerikában született), és ez a közeg segítette a felemelkedését. Hiszen
ő maga továbbra is terjeszti az összeesküvés-elméleteket:
a Foxon arról beszélt a kampány alatt, hogy egy másik republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz apjának köze volt a Kennedy-gyilkossághoz, megígérte, hogy nyilvánosságra hozza, ki rombolta le „valójában” a World Trade Centert 2001 szeptemberében, és a Twitteren továbbra is rendszeresen posztol álhíreket.
Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy, ahogy a New Yorker is megjegyzi, nem a szélsőjobboldal adja Trump bázisának zömét, de ők nagyon elkötelezzetek felé – ő pedig nagyon hálás nekik.
A jövő
A Brookings Intézet szerint Trump elidegenedett a pártja elitjétől, hat hónap alatt szinte semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, a Gallup szerint elfogadottsága már csak 34 százalékos.
Ezért is gondolták páran azt, hogy Steve Bannon távozása egy gesztus a pártelit felé, Trump ezzel elveszíti egy fontos tanácsadóját, és talán mérsékeltebb hangnemre vált.
Csakhogy Bannon befolyása nem csökkent.
Egyből visszavette a Breitbart vezetését, és be is jelentette, hogy háborút indít Trump néhány tanácsadója ellen (többek között Kushnerre és Kelly kabinetfőnökre gondolhatott), neki viszont nem akar kárt okozni. Azt mondta, hatékonyabban segítheti az elnököt kívülről, és „aki az utunkba áll, azzal háborúba megyünk”.
Steve Bannon Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Trump keddi, phoenixi beszédét a Breitbart meg is dicsérte. Ott egyébként Trump fél órán keresztül beszélt Charlottesville-ről, többek között olyanokat mondott, hogy szerinte a média „beteg”, és a baloldal felelős az egészért, de, ahogy fogalmazott, „visszavesszük történelmünket és örökségünket”.
Nem várható tőle, hogy mérsékeltebb hangot üssön meg.
Egy korábbi kampánytanácsadója, Sam Clovis személyében egy olyan embert jelölt a Mezőgazdasági Minisztérium fő tudományos posztjára, aki szerint a klímaváltozás hülyeség, az azonos neműek házassága pedofíliához vezet, Obama pedig nem amerikai – vagyis pont ugyanazokat a szélsőjobboldali nézeteket hangoztatja, mint ő. Saját állítása szerint egyébként Clovis még ufót is látott.
Pénteken pedig Trump kegyelmet adott Joe Arpaiónak, az arizonai Maricopa megye rasszista seriffjének, a szélsőjobboldal egyik ikonjának, aki sokáig zaklatta a helyi latino közösséget, bőrszínűk alapján gyanúsított meg embereket, és hiába tiltotta meg neki ezt egy bíró, folytatta a gyakorlatot, ezért börtönre ítélték. Az Amerikai Szabadságjogok Uniója szerint az, hogy Arpaio kegyelmet kapott, „a rasszizmus elnöki támogatását jelenti”.
Többen, például Peter Simi, a Chapman Egyetem szociológiaprofesszora, attól is tartanak, hogy a radikálisok a következő időszakban még erősebbek lesznek. Annyi biztos, hogy a szélsőjobboldal egyre több felvonulást tervez, Richard Spencer például a következő hónapban a Floridai Egyetemen tartana egyet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
