Feje tetejére állítja a világot Szűcs Édua, akinek most jelent meg hatodik kötete, Karikatúrák 6 címmel, magánkiadásban. Van benne egy Az én arc-poétikám című rajz, ami a hitvallásának is tekinthető. Bús képű bohócok bandukolnak rajta, riasztóan szabályos libasorban. Az egyik közülük viszont mosolygós ábrázattal kézen áll, hatalmas, kunkori cipői az égnek merednek. Vagyis nem halad a többiekkel, kilóg a sorból, önálló egyéniség, tótágast állva szemléli a világot. Ezt teszi Szűcs Édua is. Megmutatja, mennyire feje tetejére állt a világ, és az ember hogyan próbál ellavírozni benne.
Ha egyáltalán sikerül ellavírozni. Hiszen vannak olyan groteszkbe forduló rajzok, amiken az embernek nyilvánvalóan annyi. Például amikor egy toronyugró, gyönyörű tökéletességgel, szépen hajlítva a testét, rugaszkodik el, a pontozók is nagy figyelemmel nézik, tollal, papírral a kezükben, minden bizonnyal remek értékelésre lehet számítani. Csak éppen a medencében nincs víz. Az a karikatúra aláírása, hogy Majdnem tökéletes. Hát igen, csak, ha ez a fickó a medence aljára esik, garantáltan kinyiffan. Ha úgy tetszik, nem veszünk tudomást a környezetünkről, csak megyünk a saját fejünk után, ami aztán betörik rendesen, és jól megnézhetjük magunkat, ha egyáltalán tudunk még nézni.
De számtalan értelmezés lehetséges, mert Szűcs rajzai nem kötődnek napi aktualitásokhoz, politikához, konkrét személyekhez, általános létkérdésekről regélnek, filozófiai tartalmakat hordoznak. Lehet rajtuk töprengeni, az is elképzelhető, hogy másodszorra mást mondanak, mint első ránézésre. Néhány vonal, és előttünk egy gyakran drámai szituáció. Nincs cizellálás, barokkos díszítés, sokszor háttér sincs, ütős az a pár vonal önmagában is. Gyakori a fekete humor. Mondjuk, amikor az égő háza előtt pizsamás alak áll, néhány kimenekített tárggyal, és a megszeppent kutyájával, ha már úgyis ég a tűz, azzal gyújtja meg a cigarettáját. A kép aláírása pedig az, hogy Egy füst alatt, ez vérbeli abszurd, kesernyés fekete humor.
Szűcsnek anyanyelve az abszurd, ezzel ábrázolja a mind képtelenebbé váló világot, amiben végletekig kiszolgáltatottá válik az ember. Olyan rajza is van, amin a meredek sziklacsúcson, amiről nyilvánvalóan lehetetlenség lemászni, álldogál egy pasas, fene nagy magasságban, a felhők felett. Az aláírás, hogy Útkeresés. És evidensen nincs semerre tovább. Ez feltehetően nem véletlenül került egy oldalpárra azzal a rajzzal, amiben a víz nélküli akváriumban egy hal mereven bámulja a közvetlen közelében lévő vízzel teli akváriumot. Nem kenguru, hogy át tudjon oda ugrani, tehát neki hamarosan befellegzett. A rajz aláírása, hogy Remek kilátás. Elég gyakran érezhetjük ezt mi is, hogy ott van előttünk a mézesmadzag, és lehet, hogy más igen, de mi garantáltan nem juthatunk hozzá, netán még akkor sem, ha ebbe beledöglünk. Szűcs meglehetősen kemény, ha kell. A címlapon olyan karikatúra látható, amin pöttömnyi muksi mérgesen dobál kis kövekkel egy hatalmas pasast, aki fölényesen rámosolyog, hatalmas követ tartva a kezében, amit bármikor könnyedén ráejthet a mitugrász ipsére, ezzel szempillantás alatt szétlapítva őt. Egyik fő témaként jelenik meg a kiszolgáltatottság, az eldurvult hatalom.
A festőművész szülőktől származó Szűcs csak negyvenéves kora előtt kezdett festeni. Ezekből a munkáiból is ízelítőt kapunk a szép kiállítású kötetben. A fajsúlyos közlendő mellett, a karikatúrái között is előfordulnak inkább csak játékosak, a festményei jelentős része viszont kimondottan ilyen. Amikor hosszúkás kutyán áll egy másik, és azt írja alá, hogy Egykutya, akkor ez kedves, mosolyt fakasztó, csakúgy mint a valószínűtlenül kövér nő figurája, aki jóformán úszik a fellegek fölött, tortaszelettel a kezében, és szövegnek az kerül alá, hogy, a Levegőtől is hízom.
A már több földrészen is kiállított Szűcs frappáns és lényegre törő. Pontosan tudja mekkora fullánkkal és hová akar szúrni. Ezért is talál általában telibe.
Nyolcvanéves lett a világ egyik leghíresebb filmrendezője, Sir Ridley Scott, akinek olyan kultfilmeket köszönhetünk, mint a Szárnyas fejvadász és a Thelma és Louis, illetve olyan kasszasikereket, mint A nyolcadik utas: a Halál vagy a Gladiátor. A brit rendező még most is hihetetlenül aktív, sőt, mostanában ontja igazán a filmeket: idén jött ki az Alien: Covenant, producerként dolgozott a Szárnyas fejvadász új részén, és rendezőként is több filmje van a megvalósítás különböző fázisaiban.
Erős női karakterek és különleges (látvány)világok – ezekkel a jelzőkkel szokták leírni Ridley Scott filmjeit, aki az 1979-es A nyolcadik utas: a Halállal robbant be a filmes köztudatba. Mármint Hollywoodban, mert első filmje (előtte tévésorozatokat rendezett), az 1977-es a Párbajhősök című, Napóleon korában játszódó dráma az Arany Pálmáért is versenyzett Cannes-ban, de végül csak a legjobb első filmnek járó díjat kapta meg.
Ridley Scott egyébként viszonylag későn kezdett filmezni:
a Párbajhősök megjelenésének idején már 40 éves volt.
Ez a film nem vált igazán ismertté, de már jól mutatja Ridley Scott alkotásainak egyik fő csapásirányát, a történelmi filmekét. A következő filmje is kosztümös lett volna, de a Csillagok háborúja elsöprő sikere meggyőzte arról, hogy érdemes a látványos sci-fik felé nyitni. Elfogadta a felkérést a horrort és a tudományos-fantasztikus filmek világát ötvöző A nyolcadik utas: a Halál (Alien) megrendezésére – habár nem ő volt az első számú jelölt – és, miután a stúdió egy merész húzással úgy döntött, hogy a főszereplő, Ripley hadnagy nő lesz, Ridley Scott feledhetetlen hősnőt csinált Sigourney Weaver-ből. A film pedig, amivel beszámolója szerint csak halálra akarta ijeszteni az emberek, sokkal összetettebb lett ennél, nem véletlen, hogy egy egész franchise nőtt ki belőle. De a többi Alien-filmnek már nem Ridley Scott lett a rendezője, ő csak a történet – egyébként elég vegyes fogadtatást kapó – előzményfilmjeivel tért vissza ebbe a világba a 2010-es években.
Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halál forgatásán. Forrás: Facebook
A nyolcadik utas: a Halált nem sokkal később egy másik legendás sci-fi, a Szárnyas fejvadász követte, amely azonban nem lett egyből sikeres. A Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című disztópiájából, Harrison Ford főszereplésével készül film csalódást keltően szerepelt a mozikban 1982-ben, és a kritikusok is a földbe gyalulták – saját bevallása szerint a rendező azóta sem olvas kritikákat – de
ma már a valaha készített legfontosabb sci-fik között tartják számon.
A 90-es évekből a Geena Davies (Thelma) és Susan Sarandon (Louise) főszereplésével készült, különböző műfajokat ötvöző Thelma és Louise-t érdemes kiemelni, amely új oldaláról mutatta be Ridley Scottot. A road movie alapon felépülő filmnek Scott eredetileg csak a producere lett volna, de nem talált megfelelő rendezőt, így végül ő csinálta meg. A Thelma és Louise pedig egyszerre lett vicces és megrázó, emellett elgondolkodtató, ráadásul addig kifejezetten férfias filmekre jellemző motívumokat rendelt a női karakterekhez, amiért a feministák megbecsülését is elnyerte (illetve a nézőkét és a kritikusokét is).
De korántsem lehet azt mondani, hogy Ridley Scott nem tudott hibázni: minden ünnepelt filmjére jutott több felejthető – és ez későbbi életművére is igaznak bizonyult. A következő nagy dobása a Russel Crowe főszereplésével készült Gladiátor lett 2000-ben, amely öt Oscart nyert, köztük a legjobb filmnek járó díjat. Ezután Scott megrendezte A bárányok hallgatnak folytatásaként elkészült Hannibalt Anthony Hopkinsszal, A Sólyom végveszélyben című háborús filmet, a Hazugságok hálója című akcióthrillert, és még hosszasan lehetne sorolni a 2000-es évek alkotásait. A következő évtized azután ismét a sci-fiké lett: jöttek az új Alien-filmek, majd a Mentőexpedíció.
Jelenetfotó a Mentőexoedícióból. Forrás: interCom
Ridley Scott egyébként producerként is hihetetlenül aktív: még 1968-ban hozta létre öccsével, Tony Scottal a Ridley Scott Associates nevű reklám- és filmprodukciós céget, 1995-ben pedig szintén testvérével megalapította a Scott Free Productions-t. Öccse, aki szintén rendezett is, például az 1986-os Top Gunt, 2012-ben öngyilkos lett, és ezután Ridley Scott mintha még jobban belevetette volna magát a munkába.
2015-ben készült el a Mentőexpedíció, amelyet a kritikai és közönségsiker mellett
azért is érdemes kiemelni, mert nagyrészt Magyarországon forgatták.
A Matt Damon főszereplésével készült filmben számos magyar szakember dolgozott, akiket teljesen levett a lábáról a rendező munkamódszere. A beszámolók szerint Ridley Scott elképesztően gyorsan forgat, és míg mások folyamatos csúszásban vannak a nap végén, ő inkább már előre dolgozik. A munkatempóját nehezen lehet győzni, ráadásul szeret improvizálni, így mindenre és az ellenkezőjére is fel kellett készülnie mellette a stábnak.
Határozottsága miatt ez viszont nem megy a hatékonyság rovására, és Hollywoodban is erről híres. Általában nagy költségvetésű produkciókat készít, de sem a rendelkezésre álló időt, sem a pénzkeretet nem szokta túllépni. Tavaly ismét egy rá jellemző, nagyszabású produkcióval tért visszatért Magyarországra, a Szárnyas fejvadász 2049 producereként és alkotótársaként, de a rendezést ezúttal fiatalabb kollégájára, Denis Villeneuve-re bízta.
Denis Villeneuve, Ridley Scott, Harrison Ford és Ryan Gosling a Szárnyas fejvadász 2049 forgatásán
Ridley Scottot 2003-ban lovaggá ütötték szülőhazájában, de érdekes módon a legrangosabb szakmai díjak eddig elkerülték. A fontos filmesek, akik még soha nem kaptak Oscart témájú összeállításoknak állandó szereplője, hiszen eddig háromszor jelölték rendezői Oscarra (először 1991-ben a Thelma és Louise-ért), és ugyancsak háromszor ennek brit megfelelőjére, a BAFTA-ra, de eddig csak a brit filmakadémiától és „csak” életműdíjat kapott. Golden Globe-ot is három jelölés után, 2016-ban nyert a Mentőexpedícióért, amely a zenés filmeknek és vígjátékoknak fenntartott kategóriában lett a legjobb film – pedig egyik műfajba sem sorolható. Az Oscarért legutóbb szintén a Mentőexpedícióval, producereként volt versenyben Ridley Scott, hiszen a sci-fit a legjobb film díjára jelölték, de általános meglepetésre rendezőként akkor nem kapott jelölést.
Legújabb rendezése,
A világ összes pénze kapcsán viszont ismét Oscar-esélyekről írtak a szaklapok,
habár még be sem mutatták a filmet. Ugyanis hiába volt közönség- és kritikai siker a Mentőexpedíció, nem volt igazán esélyes a fontos kategóriákban Oscart nyerni, Ridley Scott megkerülhetetlen sci-fijei, mint az Alien és a Szárnyas fejvadász pedig még csak jelölésig sem jutottak annak idején. A világ összes pénze című emberrablós dráma viszont már műfajából adódóan is jobb eséllyel indult volna az amerikai filmakadémia szavazóinál, bemutatását pedig a díjszezon kezdetére időzítették.
A film egyik főszereplője, Kevin Spacey zaklatási botránya viszont nagyon nehéz helyzetbe hozta az alkotókat, ráadásul a bemutatás előtti utolsó pillanatokban. Ridley Scott merész döntéssel igyekezett megmenteni a filmet: habár már befejeződött a forgatás, lecserélte Spacey-t idősebb kollégájára, Christopher Plummerre, és pótforgatásokat rendelt el, hogy tartani lehessen a decemberi 22-i bemutatót. Ez természetesen több millió dolláros pluszköltséggel, és hatalmas rizikóval jár, de legalább nem kell az egész filmet sutba dobni a Spacey ellen egyre szaporodó vádak miatt. Kérdés, hogy ezzel a zűrzavaros háttérrel lesz-e még esélye a produkciónak a Oscar, illetve más fontos filmes díjakról szavazóknál.
De Oscar ide vagy oda, Ridley Scott megkerülhetetlen és nagy hatású rendező, aki még most is rengeteget dolgozik, és legszívesebben még ennél is több filmet készítene.
„Az őrületbe kerget, hogy egy színész négy filmet is megcsinálhat egy évben, én pedig nem”
– mondta legutóbbi interjújában, 79 évesen a Guardiannek.
A tervek szerint 2019-ben érkezik a következő Alien-prequel, de az angliai csatát is megfilmesítené Ridley Scott, producerként pedig tévésorozatok is szerepelnek a naptárában az elkövetkezendő évekre.
A Music Hungary Konferencia idei rendezvényén fogalmazódott meg az igény egy olyan érdekképviseleti szövetség létrehozására, mely az iparág szerteágazó területeinek kérdéseit, felvetéseit fogalmazza meg a döntéshozók felé. November 30-án az alapító okirat aláírásával életre kelt a zeneipar szereplőinek széles körét magába foglaló és azok érdekeit a döntéshozók felé képviselő Music Hungary Szövetség.
„Célunk, hogy ezzel a populáris zenei élet szereplőinek, a teljes iparágnak a szava jobban érvényesüljön, hogy valóban a teljes szakma által támogatott és professzionális módon kidolgozott elemzések, javaslatok, tervek kerüljenek az asztalra” – fogalmazták meg az idei konferencia résztvevői.
Ennek nyomán tizenöt alapító életre hívta a Music Hungary Szövetséget, melynek céljai között szerepel a magyar zene részarányának növelése a hazai piacon, a Nemzeti Kulturális Alap könnyűzenei támogatása fenntarthatóságának biztosítása, az iparági szereplők szerepének növelése a támogatási programok végrehajtásában és a hazai zenészek egzisztenciális, jogi és szociális helyzetének javítása.
Szintén a célok közt fogalmazták meg
a szerzők, előadók és kiadók internetes felhasználásokból származó bevételeinek növelését, a koncertbelépők, jegyek áfájának csökkentését,
illetve a társasági adóról szóló törvényben szabályozott „kedvezményezett célok” kiterjesztését.
A Szövetség a célok elérésének érdekében ellátja a hazai zeneipar szakmai képviseletét az egyes közigazgatási szervek, valamint a közönség irányában. A közös szervezet feladatának tekinti a szakmai képviselet ellátását a területet érintő valamennyi európai uniós, vagy hazai jogalkotással kapcsolatos kérdésben is.
Az alapító okiratban megfogalmazott célok között szerepel még – többek között – a magyar zenei exportiroda indításának elősegítése, a hazai zeneipar külföldi szerepvállalásának támogatása céljából és szakmai együttműködésre törekvés a filmiparral. Az alapító okirat aláírásával egyidőben, az alapítók felkérték a szakmát a különböző területeket képviselő szakosztályok megalakítására.
17 országban, 16 millió néző látta a 24 Queen slágert darabbá öltő We Will Rock You című musicalt. Nem az ősbemutatót kellett másolni Budapesten, a Bok Csarnokban, vagyis a volt Syma Csarnokban, hanem Cornelius Baltus új rendezésben, Túri Lajos Péter koreográfiájával, Kentaur markánsan fantáziadús, vagány látványvilágával élvezhetjük a produkciót.
Sejtettem, hogy bombasztikus buli lesz, és nem is feltétlenül a Queen dalok miatt. Azokat elő lehet vacakul, silányul, kevés hanggal, csapnivaló zenekarral is adni. Furcsa módon a Vámpírok bálja volt a garancia. És, hogy a derék vérszívóknak mi a fene közük is van a Queenhez? Hát annyi, hogy azt is az úgynevezett PS. Produkció, Póka Balázs operaénekes és felesége, Simon Edit producer vállalkozása mutatta be, már mint Polanski nagy sikerű filmjének színpadi változatát, aminek külhoni rendezését áttelepítették hozzánk.
Fotó: Sárközy Marianna
No, jó, a mester csak három napot töltött itt, magyar színészekkel az első asszisztense, a jobbkeze, Cornelius Baltus állította színre a produkciót. Kemény válogatás volt, bizony sok neves művész kipotyogott rajta, némi felháborodást is keltve. És feltűntek teljesen névtelenek, akik pontosan megfeleltek a megkapott szerep elvárásainak. Van, akinek azóta lett neve, és van aki névtelen maradt, de az eredmény mindent igazolt, elsöprő erejű produkció született, ritkaságszámba menő profizmussal, és olyan látványvilággal, hogy azt aztán a bécsi felújításra szinte egy az egyben át is vették, és azóta már több országban is abszolút bevált. Láttam ezt a bécsi premiert, és tanúsíthatom, hogy az ottani szuper színpadtechnika dacára, nem volt jelentős eltérés a látványban, annak ellenére nem, hogy ami ott gombnyomásra ment, az a Magyar Színházban kemény kézi erővel, jobbára díszlettologatással. Mindenki bámult, hogy abból a lepukkant színpadtechnikából ez csodával határos módon, valahogyan csak kihozható. Aki mindezt kihozta belőle, az nem volt más, mint Kentaur, azaz Erkel László. És aztán ugyanez a team még a Sakk című musicalt is bemutatta, hasonló színvonalon.
Fotó: Sárközy Marianna
Emiatt bíztam bennük oly nagyon, ezúttal is. És mindent összevetve nem csalódtam, bár van egy meglehetősen komoly hasfájásom, és az maga a darab. Ilyen zagyvalékkal, hogy próbáljak a lehető legfinomabban fogalmazni, régóta nem találkoztam. A történet a távoli jövőben, a 24. század elején, az iPlanet nevű bolygón játszódik, amelyet egykor Földnek hívtak. A globalizáció mindent behálóz. Az egész világot a GaGa konszern, a Globalsoft uralja, élén a kegyetlen Killer Queen-nel és segítőjével, a titkosrendőrség vezetőjével: Khashoggi parancsnokkal. Kár a sztorit ennél részletesebben ismertetni, mert nehezen tudom elképzelni, hogy létezik olyan ember, akiben mély nyomot hagy. Én leginkább annyira emlékszem belőle, hogy felment tőle az agyvizem dühömben. Persze van benne fő gonosz, akivel meg kell küzdeni, mert ez minden futurisztikus história alapja, meg naná, hogy középpontba kerülnek ifjú szerelmesek, mert nélkülük egy tapodtat sem, meg amúgy is a Queen számainak nagy része azért a szerelemről regél. És a bugyuta történetecske, ami nélkül speciel én nagyon meglennék, végül is, azt a célt szolgálja, hogy eljussunk az egyik daltól a másikig. Amikor pedig már eljutunk, nincs semmi baj, sőt akkor magas fokú, és mind magasabb fokra hágó élvezet van. A nóták és előadóik igencsak „bepörgetik” a szép számú publikumot. Forróvá válik a hangulat az amúgy is jól fűtött helyiségben. Mondhatni őrület, téboly lesz a köbön. Nincs olyan a produkcióban, aki vacakul énekel. Olyan egyébként akad, aki haloványan játszik, de hát, ha alig van mit, akkor ugyebár nehéz a dolga. De mindenkiben van tűz, láz, szenvedély, odaadás, nagyfokú akarás, hevület, ami egy rockbulihoz kell.
Fotó: Sárközy Marianna
Cornelius Baltus remekül összefog mindent. Túri Lajos Péter koreográfusként alaposan megmozgatja a színészeket és a tánckart egyaránt. Kentaur parádés jelmezeket tervezett, ezer színűek, elképesztő formájúak, imponálóan vagányak, némelyiknek önálló humora van, szerethetők, megjegyezhetők, egyenesen imádnivalók. A fődíszletelem egy háztetőszerű építmény, ami egyszerre otthonosságot, meg némi kivetettséget is jelez, a fémes szerkezet, amin a szereplők föl-le flangálnak, vagy éppen ugrálnak, táncolnak rajta, a jövő világának ridegségét hivatott valószínűleg megmutatni.
Fotó: Sárközy Marianna
Mély részvétem Ben Elton szövegkönyve fordítójának, Várkonyi Zoltánnak, azt nem tudom eldönteni, hogy rontott, vagy javított-e a helyzeten. A végeredményből kiindulva, azt pedig végképp nem tudom megsaccolni sem, hogy Farkas Niki dramaturg mit is csinálhatott. Miklós Tibor magyar dalszövegei viszont annyira remekek, hogy akár elmondható róluk, klasszikussá nemesedtek. Többszörösen leveszem a kalapom a zenekar előtt, csúcsteljesítmény amit nyújtanak. A nevüket sajnos nem tünteti fel az amúgy is csak telefonálással beszerezhető színlap. Az végképp nem szerencsés, hogy bár kettős a szereposztás, a helyszínen sehol nem tüntetik fel, melyiket látjuk. Kár szépséghibákat ejteni egy ilyen imponálóan grandiózus energiákkal és hozzáértéssel készült produkción, ezért kár néhány hangosítási hibáért, recsegésért, ropogásért is. Ez betudható annak, hogy a sportcsarnokban feltehetően közel sem lehetett annyit próbálni, mint egy színházban. Lehet, hogy a második előadáson ez már nem is volt gond.
Fotó: Sárközy Marianna
A szereplők bedobnak apait-anyait. Scheich Dávid és Török Anna a küzdő, úton lévő, szerelmes pár, jókat énekelnek és jókat csókolóznak. Egyházi Géza, aki mind a mai napig a Vámpírok báljában is főgonoszként mutatkozik, sikeresen megőrizte ezt a pozícióját ezúttal is. Végh Péter öreg, zsémbelődő rockerként nyíltszíni tapsot arat a humorával. Sári Éva, Siklósi Balázs, Veres Mónika Nika, Pethő Dorottya, a tánckarral egyetemben, egyaránt kitesznek magukért, sikerrel kerekednek felül a darabon, győzedelmeskednek a Queen számai és az előadók.
Meg is van az eredmény, méltán hosszú ovációval, sőt sokan az ünneplés magas fokával, álló tapssal köszönik meg a produkciót, ami repertoáron marad a Bok Csarnokban.
Ulziibadrakh Ulziitsogt Mongóliában született, és több mint húsz éve érkezett Magyarországra divattervezést tanulni. Először butikoknak szállított, majd, amikor ezek eltűntek a körútról, elkezdett egyedi dolgokat tervezni, megrendelésre. A becenevéről Cogo Tailoringnak nevezett márka idén teljesen megújult, és a divattervező szeretne külföldre is terjeszkedni. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Magyarországon még mindig egy-másfél évvel le vagyunk maradva az aktuális divattól, de az is, hogy hamarosan újra trendi lesz a trapéznadrág.
A divattervezés miatt jöttél Magyarországra?
1996-ban érkeztem először Magyarországra, a tanulmányaim miatt, de már gyerekkoromban divattervező akartam lenni. Még Mongóliában kezdtem el tanulni a szakmát, de vonzott az európai kultúra, a viselettörténettől kezdve minden. Ezért, illetve a szakma és tanulás miatt jöttem ide.
És mit látsz, milyen a szakma helyzete Magyarországon?
Én már elég régóta csinálom ezt, és úgy látom, hogy nincs egyszerű dolguk a divattervezőknek. Magyarországon az emberek mintha lassabban fogadnák be az új trendeket. A szakmai kapcsolataim miatt sokat utazom külföldre, és Párizsban vagy Milánóban, a divat központjában mindig látni lehet, hogy mi lesz az új divat. Eleinte én is át akartam adni ezt itt, Budapesten, de rájöttem, hogy kell egy kis átfutási idő. Ami mondjuk most Milánóban divatos, azt itt egyből nem fogadják el az emberek, vagy csak nagyon kevesen, és ahhoz, hogy elterjedjen egy, vagy inkább másfél év kell. Az kell, hogy az emberek lássák a barátaikon, ismerőseiken. De maga a szakma fejlődik, jó irányba tart, és ez nagyon jó. Egyre több divattervező van, de úgy látom, hogy inkább külföldre terveznek ők is.
Szóval le vagyunk maradva a trendkövetésben, de gondolom, azért ebben van változás ahhoz képest, hogy mi volt mondjuk a kilencvenes években, amikor Magyarországra érkeztél.
Van változás, persze. Emlékszem, hogy régen keményen két év kellett, hogy elfogadják az emberek az újdonságokat, de most, hála Istennek, az internetnek köszönhetően ez az idő egyre jobban lerövidül. Biztos lesz olyan is, amikor már csak félév kell majd, és remélem olyan is, amikor semennyi (nevet).
Külföldön is vannak saját üzleteid?
Egyelőre csak Magyarországon, de külföldön is adok el ruhákat, például Mongóliába is szállítok megrendelésre.
Ha már itt tartunk, ott hogy állnak az emberek a divathoz?
Érdekes, hogy otthon nagyon más az emberek felfogása. Nagyon nyitottak az új dolgokra, és nagyon fontos számukra az öltözködés, a megjelenés. Nagyobb figyelmet fordítanak rá, és több pénzt is szánnak erre, mint a magyarok. Persze vannak kivételek, de itt általában nem olyan fontos az embereknek a megjelenésük, és az, hogy kövessék a divatot. Ez a sokadik helyen áll náluk, és nem is szánnak rá olyan sok pénzt. Persze ez életszínvonal kérdése is. Ilyen egyedi tervezésű ruhákat, amiket itt csinálunk, nem sokan vesznek.
Ha nem a divatosság, akkor mi az elsődleges szempont, amikor a magyar emberek ruhát választanak maguknak?
Én elsősorban munkába is hordható, de elegáns ruhákat tervezek, irodában dolgozó hölgyeknek és uraknak, klasszikus darabokat, amik nem mennek ki a divatból. De emellett rájöttem, hogy Magyarországon az esküvő az, amire az emberek odafigyelnek öltözködés szempontjából, és hajlandóak több pénzt is áldozni rá. A fiatal párnak, de az örömszülőknek is nagyon fontos a megjelenés, és általában a vendégek is odafigyelnek ilyenkor arra, hogy kiöltözzenek. De említhetnék más ünnepeket is, például a gyerekeknek a ballagás. Tehát kiemelt alkalmakkor jobban odafigyelnek az emberek az öltözködésükre, ezért elkezdtem én is esküvői ruhákat is tervezni.
És mi inspirál a tervezéskor? Néhány kollekciódon az látszik, hogy szeretsz például keleti motívumokat is felhasználni a ruhákhoz.
Igen, ez jellemző, használtam kifejezetten mongol motívumokat is, de nem ragaszkodom feltétlenül ahhoz, hogy a keleti stílus is megjelenjen a kollekcióban. Inkább mindig próbálok valami olyan elemet belevinni, ami különleges, nem megszokott, de mivel Mongóliából származom, sokszor onnan veszem ezt a kis fűszert. De sok más dolog is inspirál, nagyon fontos például számomra az anyag, annak struktúrája, színe.
Az üzletre ki van írva, hogy kisállatoknak is árulsz ruhákat. Erre tényleg ennyire igény van? Mármint egyre több kutyát lehet látni télen felöltöztetve az utcán, de alapvetően nem designer darabokat viselnek.
Ez onnan eredet, hogy kicsit ilyen családi szabóság jellegű az üzlet: bármelyik családtagot felöltöztetjük, beleértve a házi kedvenceket is. Róla is gondoskodunk, hogy összhangban legyen a megjelenése az emberekével. Szoktak ilyen megrendelések is érkezni.
Milyen terveid vannak a márkával kapcsolatban?
Sok ilyen tervem van, szeretnék terjeszkedni a környező országokban, például Ausztriába, de a bázis mindig meg fog maradni itt, mert szeretem ezt az országot, szeretek itt lenni.
Említetted, hogy rendszeresen jársz külföldre a munkád miatt, ha jól tudom, Dubaiban is részt vettél már a Fashion Weeken.
Igen, arra az alkalomra külön készítettem egy férfi-női kollekciót, ami színesebb, pompásabb, díszesebb volt, mint amiket Magyarországon árulok, mert ott arra van igény. A magyar emberek ezekre azt mondanák, hogy nincs hová felvenniük ezeket a ruhákat, mert ez már túl sok csillogás. De nagyon jó visszajelzéseket kaptam Dubaiban, rengeteg ottani cég keresett, hogy tetszettek nekik a ruhák. Pont előtte pedig a londoni Fashion Weeken jártam. Ott nagyon nyitottak az emberek, az utcán is lehet olyan embereket látni, akik mintha egy divatbemutató kifutóján lennének. Magyarországon egyébként rengeteg divatbemutatón részt veszek, de ezek nagyon más jellegűek, hiszen itthon csak egy szűk kört érdekel a divat, kevesen vannak, akik értik és értékelik. Külföldön más a hozzáállás, ezért is szeretnék terjeszkedni.
Tehát a magyaroknak az egyszerűbb dolgok jönnek be, de egyébként mit látsz? Milyen irányba halad most a divat?
A fiatalokon is azt látom, hogy divat lett letisztult ruhákat hordani, nagyon sok tervező is ilyeneket készít. Kicsit olyan, mint visszatérne a 60-as évek, de a divat mindig így, ciklikusan változik. Egyébként úgy látom, hogy a fiatalok Magyarországon is egyre jobban követik a divatot, könnyebben átveszik az új dolgokat. A lezser, laza, bő dolgok egyébként még mindig trendik, cipőkből is a sportosabbak, és vissza fog térni a trapéznadrág.
A post shared by Ulziibadrakh Ulziitsogt (@cogo_designer) on
Mondtad, hogy mindig ciklikusan visszatér a divat. Neked melyik a kedvenc korszakod?
Emlékszem a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a csípőnadrág volt a divat, és az egész testet, alakot lehetett mutatni, cipőkből pedig a nagyon magas talpúak voltak trendik. Azt nagyon szerettem. De minden korszakban van szépség szerintem, jó, hogy mindig van valami újdonság, meg tud újulni az ember a ruháival együtt. A divatkövetés egyfajta felfrissülést is jelent, és ez nagyon jó. Ha ez nem változna, unalmas lenne az élet (nevet).
Ha jól tudom, a testvéred is a szakmában dolgozik, Debrecenben.
A bátyám már harminc éve él Magyarországon, és mondhatjuk, hogy a férfi öltönyök szakértője. Budapesten is van üzlete, Debrecenben pedig van egy nagyon korszerű gyára a cégének, Európában az egyik legmodernebb, ahol még külföldi bérmunkákat is végez nagy divatházaknak, például a Dolce&Gabbanának, akik nagyon magas minőséget követelnek.
Akkor a divatszakma nálatok családi dolog. A szüleitek is ilyesmivel foglalkoztak?
Nem, az apukám mérnök, anyukám gyógyszerész, de a varrás volt a hobbija. Gyerekkoromból emlékszem rá, hogy mindig nagyon különleges, szép ruhákban járt, amiket magának szabott-varrt, hiszen akkor még Mongóliában nem lehetett kapni ilyesmit. Engem is különleges ruhákban járatott, biztos onnan ragadt rám a szakma.
Többször beszéltél arról, hogy külföldön jobban lehet érvényesülni divattervezőként, mégis Magyarországon maradnál. Miért? Ennyire megszeretted az országot?
Mikor először idejöttem, egy szót sem beszéltem magyarul, illetve nehéz volt megszokni a másfajta szokásokat is, de ezen már túl vagyok, és közben nagyon megszerettem az országot. Mindig, mikor leszáll a gépem Ferihegyen, úgy érzem, hogy hazajöttem. Itt már minden ismerős, az egyik hazám lett az ország.
Egész Európában tilos lesz ezentúl engedély nélkül kereskedelmi célra felhasználni Michelangelo Dávid-szobrának képét – így döntött a firenzei bíróság.
A korlátozás célja, hogy gátat szabjon a jegyüzérek ténykedéseinek, akik túlárazott belépőket kínálnak a turistáknak a reneszánsz mesterművet őrző firenzei Gallerie dell’Accademiába – írja az olasz Local, amelyet az MTI idéz.
A korlátozás elsődlegesen a Visit Today nevű cég ellen irányul, amely
a Dávid-szobor képével hirdeti VIP-jegyeit a szórólapjain és a honlapján.
A bírósági döntés értelmében a vállalatnak minden promóciós anyagáról el kell távolítania a szobrot ábrázoló képeket és 2000 euró (622 ezer forint) pénzbírságot kell fizetnie minden egyes napért, amikor megszegi a tilalmat.
Cecilie Hollberg, a múzeum igazgatója precedensértékűnek és követendő példának nevezte a döntést. Azt mondta:
„azok a múzeumok, amelyek hozzánk hasonlóan a túlárazott jegyek megszaporodásának áldozataivá váltak, mostantól jogi útra terelhetik a dolgot,
mert a jog győzedelmeskedni fog olyasvalami felett, amely gyakorlatilag a látogatók becsapását jelenti”.
A firenzei székesegyház épületegyüttesével kapcsolatos állagmegóvási és felújítási munkálatért felelős Opera del Duomo szervezet vezetője, Lucas Bagnoli már fontolgatja is, hogy követi a Galleria dell’Accademia példáját, mivel a különböző jegyirodák a dóm képét is előszeretettel felhasználják a szolgáltatásaik népszerűsítéséhez.
Az olaszországi kulturális intézmények várhatóan országszerte követni fogják a firenzei intézmény példáját.
Az egész Európára kiterjedő korlátozás értelmében a szobrot ábrázoló képeket ezentúl senki sem használhatja fel pénzszerzés céljából a Galleria dell’Accademia engedélye nélkül. Azt egyelőre nem tudni, hogy a korlátozás a szuvenírekre és a képeslapokra is kiterjed-e.
A 78 éves Karel Gott 42. alkalommal is elnyerte a férfiak kategóriájában a legjelentősebb cseh könnyűzenei közönségdíjat, a Cseh (korábban: Arany) Csalogányt, amelyet 52. alkalommal ítéltek oda. A női énekesek kategóriájában az idén is Lucie Bílá vitte el a pálmát, immár 20. alkalommal.
A rákbetegségen átesett és emiatt két éve orvosi kezelés, illetve megfigyelés alatt álló veterán slágerénekes, Karel Gott adta át egy szombat esti prágai gálán a különleges életműdíjat Marta Kubisovának, a kommunista rendszer idején üldözött énekesnőnek, aki idén ősszel, 75 évesen vonult vissza a szerepléstől.
A női énekesek kategóriájában az idén is Lucie Bílá vitte el a pálmát, immár 20. alkalommal. A zenekarok mezőnyében a Kabát együttes végzett az első helyen, amely már 12 éve a legnépszerűbb bandája Csehországnak a rádiós közönségszavazás alapján.
Az idegen- és kisebbséggyűlölő dalairól ismert Ortel együttes a második legnépszerűbbnek bizonyult az idei szavazáson, akárcsak két éve, frontembere, Tomás Ortel pedig a harmadik legnépszerűbb férfi énekes lett.
Letartóztattak Franciaországban két férfit, köztük egy ügyvédet, akiket azzal gyanúsítanak, hogy ellopták Fernando Botero világhírű kolumbiai művész egy 425 ezer euróra (132 millió forint) becsült bronzszobrát egy párizsi galériából.
A Maternity (Anyaság) című szobrot november 4-én vitték el a szigorúan őrzött francia elnöki palota és a belügyminisztérium közelében fekvő Bartoux galériából, a dolgozók záráskor vették észre, hogy eltűnt. A biztonsági kamerák felvételei alapján 19 óra körül egy férfi megsimogatta, majd miután körülnézett, magához vette a nagyjából tízkilós szobrot és feltűnés nélkül távozott.
A nagyértékű szobrot Marcel Baldo párizsi ügyvéd egy rokonánál találták meg. A lopást egy másik férfi hajtotta végre, aki szerdai elfogásakor beismerő vallomást tett. A tolvajt további három műkincslopással gyanúsítják, egy párizsi galériából eltűnt prekolumbiánus szobor, egy kiállításról eltulajdonított Alberto Giacometti-bronzszobor és egy bolhapiacról eltűnt bronzszobor ellopásával.
A feltételezett megbízó-orgazda, az ügyvéd otthonában megtalálták a prekolumbiánus alkotást és a bolhapiaci szobrot, a Giacomettit még keresik.
Vranik Roland Az állampolgár című filmjének ítélték oda a Torontóban megrendezett Európai Uniós Filmfesztivál közönségdíját.
A torontói mustrán 28 EU tagállamból érkezett alkotásokat mutattak be a kanadai metropolisz közönségének az elmúlt két hétben. Az európai országok torontói konzulátusai és kulturális intézetei évről-évre közösen szervezik a friss filmtermésből válogató fesztivált novemberben.
Az állampolgár torontói vetítésén, mely a kanadai premier volt egyben, Vranik Roland forgatókönyvíró-rendező és Fehér Károly producer személyesen vett részt – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Filmalap vasárnap a MTI-t.
A Fekete kefe és az Adás című filmeket is jegyző Vranik Roland legutóbbi filmje, Az állampolgár egy megrázó szerelmi történet, mely amatőr színészekkel, minimalista eszközökkel és sok humorral mutatja be egy másik országba való beilleszkedés emberi oldalát.
Szabadkára érkezik Schilling Árpád EXIT című előadása is, amelynek központi témája az elvándorlás, elsősorban a Kelet-Európából nyugatra kivándorlók szempontjából, a produkció mintegy számba veszi a vágyaikat, nehézségeiket, illetve azokat a kényszerhelyzeteket, amelyek meghatározzák életük és sorsuk alakulását.
Az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős hallgatói mutatkoznak be alkotásaikkal a szabadkai közönség előtt azon a kiállításon, amelynek megnyitójával kezdődött a Kosztolányi Dezső Színházi idei fesztiválja, a Desiré Central Station. A hírügynökségek a rendezvénnyel kapcsolatban rendre idézik Urbán András, a színház igazgatójának korábbi nyilatkozatát, miszerint „a régió egyik legizgalmasabb színházi fesztiváljának mindegyik előadása valamilyen társadalmi vagy színházi problémával foglalkozik, igyekszik feltérképezni és elemezni azt a társadalmi kontextust, amely körülvesz bennünket”.
A fesztiválnak a hazaiakon kívül az idén magyarországi, szlovéniai, koszovói, romániai, franciaországi, horvátországi, bosznia-hercegovinai és németországi vendégei is lesznek.
Szombaton este az Urbán András rendezésében, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház társulatával színre vitt, Danilo Kiš művei alapján készült Anatómiai lecke című előadást láthatta a Desiré Central Station közönsége.
Szabadka, 2017. november 25. Mikes Imre Elek Felhõ a nadrágban címû színdarab fõpróbáján a szabadkai Kosztolányi Dezsõ Színházban 2017. november 24-án. A Vlagyimir Majakovszkij verse nyomán készült színmûvet Kokan Mladenovic rendezésben november 25-én mutatják be. MTI Fotó: Molnár Edvárd
December 3-ig több magyar társulat is fellép a nemzetközi programban. Így a szabadkai publikum láthatja Paizs Miklós bábokkal készült D. J. című produkcióját Mozart Don Giovanni című operája nyomán. Szabadkára érkezik Schilling Árpád EXIT című előadása, amelynek központi témája az elvándorlás, elsősorban a Kelet-Európából nyugatra kivándorlók szempontjából, a produkció mintegy számba veszi a vágyaikat, nehézségeiket, illetve azokat a kényszerhelyzeteket, amelyek meghatározzák életük és sorsuk alakulását.
Nagy József koreográfus párizsi társulatának Penzum című produkciója József Attila és Kozmutza Flóra szerelmét, a „tragikus szerelem kimerítő harcát” mutatja be.
A Desiré fesztiváli programjának már hagyományosan is részét képezik a közönségtalálkozók, a kötetlen beszélgetések és a kritikai szemináriumok, amelyeket az esti órákban, az előadások után tartanak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Ha egyáltalán sikerül ellavírozni. Hiszen vannak olyan groteszkbe forduló rajzok, amiken az embernek nyilvánvalóan annyi. Például amikor egy toronyugró, gyönyörű tökéletességgel, szépen hajlítva a testét, rugaszkodik el, a pontozók is nagy figyelemmel nézik, tollal, papírral a kezükben, minden bizonnyal remek értékelésre lehet számítani. Csak éppen a medencében nincs víz. Az a karikatúra aláírása, hogy Majdnem tökéletes. Hát igen, csak, ha ez a fickó a medence aljára esik, garantáltan kinyiffan. Ha úgy tetszik, nem veszünk tudomást a környezetünkről, csak megyünk a saját fejünk után, ami aztán betörik rendesen, és jól megnézhetjük magunkat, ha egyáltalán tudunk még nézni.
De számtalan értelmezés lehetséges, mert Szűcs rajzai nem kötődnek napi aktualitásokhoz, politikához, konkrét személyekhez, általános létkérdésekről regélnek, filozófiai tartalmakat hordoznak. Lehet rajtuk töprengeni, az is elképzelhető, hogy másodszorra mást mondanak, mint első ránézésre. Néhány vonal, és előttünk egy gyakran drámai szituáció. Nincs cizellálás, barokkos díszítés, sokszor háttér sincs, ütős az a pár vonal önmagában is. Gyakori a fekete humor. Mondjuk, amikor az égő háza előtt pizsamás alak áll, néhány kimenekített tárggyal, és a megszeppent kutyájával, ha már úgyis ég a tűz, azzal gyújtja meg a cigarettáját. A kép aláírása pedig az, hogy Egy füst alatt, ez vérbeli abszurd, kesernyés fekete humor.
Szűcsnek anyanyelve az abszurd, ezzel ábrázolja a mind képtelenebbé váló világot, amiben végletekig kiszolgáltatottá válik az ember. Olyan rajza is van, amin a meredek sziklacsúcson, amiről nyilvánvalóan lehetetlenség lemászni, álldogál egy pasas, fene nagy magasságban, a felhők felett. Az aláírás, hogy Útkeresés. És evidensen nincs semerre tovább. Ez feltehetően nem véletlenül került egy oldalpárra azzal a rajzzal, amiben a víz nélküli akváriumban egy hal mereven bámulja a közvetlen közelében lévő vízzel teli akváriumot. Nem kenguru, hogy át tudjon oda ugrani, tehát neki hamarosan befellegzett. A rajz aláírása, hogy Remek kilátás. Elég gyakran érezhetjük ezt mi is, hogy ott van előttünk a mézesmadzag, és lehet, hogy más igen, de mi garantáltan nem juthatunk hozzá, netán még akkor sem, ha ebbe beledöglünk. Szűcs meglehetősen kemény, ha kell. A címlapon olyan karikatúra látható, amin pöttömnyi muksi mérgesen dobál kis kövekkel egy hatalmas pasast, aki fölényesen rámosolyog, hatalmas követ tartva a kezében, amit bármikor könnyedén ráejthet a mitugrász ipsére, ezzel szempillantás alatt szétlapítva őt. Egyik fő témaként jelenik meg a kiszolgáltatottság, az eldurvult hatalom.
A festőművész szülőktől származó Szűcs csak negyvenéves kora előtt kezdett festeni. Ezekből a munkáiból is ízelítőt kapunk a szép kiállítású kötetben. A fajsúlyos közlendő mellett, a karikatúrái között is előfordulnak inkább csak játékosak, a festményei jelentős része viszont kimondottan ilyen. Amikor hosszúkás kutyán áll egy másik, és azt írja alá, hogy Egykutya, akkor ez kedves, mosolyt fakasztó, csakúgy mint a valószínűtlenül kövér nő figurája, aki jóformán úszik a fellegek fölött, tortaszelettel a kezében, és szövegnek az kerül alá, hogy, a Levegőtől is hízom.
