Vélemény

Bűn és bűnhődés

Mint arról nagyon sokan tudnak, a magyar köztársasági elnök lemondott. Aki tud róla, azt is tudja, miért. Skrabski Fruzsina, Novák egyik tanácsadója közzétett egy nyílt levelet a Facebookon. A levelet a Százak Tanácsa írta a miniszterelnöknek és az országgyűlés elnökének, mely levélben a Tanács Novák lemondásának el nem fogadását javasolja.

A Százak Tanácsa Közhasznú Egyesület magyarországi nemzetpolitikai civilszervezet. „Célja stratégiai elemzések készítése, állásfoglalások és ajánlások megfogalmazása a nemzeti sorskérdésekről. Az egységes magyar nemzet nyelvi, kulturális, történelmi értékeinek őrzésére, érdekeinek védelmezésére vállalkozik, igyekszik a nemzet lelkiismeretévé válni.”

Novák lemondására a nemzet lelkiismerete megszólalt, és a következőket hozta legnagyobb potentátjaink tudomására:

Dr. Novák Katalin elnöki munkáját nagyra értékelő Budapesten és vidéken élő tagjaink, valamint a Kanadából, Amerikából, Erdélyből, a Felföldről és Délvidékről  üzenő nemzettársaink  azt várják tőlünk, hogy kérjük az elnök asszonyt  változtassa meg elhatározását, Önöktől pedig, hogy segítsék ezt a nemzet  nagyobb részét  megosztó helyzetet megoldani.

Dr. Zétényi Zsolt volt országgyűlési képviselő tagtársunk alanti véleményének elfogadása alkalmas lenne a helyzet tisztázására.

“ A jelen súlyos morális és politikai, a társadalmat mélyen megrendítő közjogi helyzet az ellenzéki oldalon hamis, a kormányoldalon részben téves, a kormányzati szinten sem világos tömegközlés-kommunikáció folytán azt a téveszmét ébresztette a közvéleményben, hogy gyermekek sérelmére pedofil jellegű szexuális cselekményeket elkövető személy részesült kegyelemben. Valójában az ítéletek szerint a kegyelemben részesített személy sem nem követett el pedofil szexuális cselekményeket, sem nem nyújtott azokhoz segítséget, hanem abban segített, hogy a felelősségre vont elkövető felelőssége csökkenjen, ám ebben is ártatlannak állítja magát. A téves tájékoztatás és az ebből következő tévedés jelentős felháborodást keltett, majd később a részletesebb tájékoztatás után a közvélemény megrendülését hozta magával az aránytalan következmények, lemondások miatt. A hibás tájékoztatás nagyobb társadalmi megütközést okozott, mint maga a kegyelmi aktus.

A lemondások nem voltak szükségesek, aránytalan súlyú döntések voltak. Ez a helyzet orvosolható. A felelős magyar értelmiségieknek és közszereplőknek határozott véleményüket kell demonstrálniuk.”

  • A levél szerint az ellenzéki oldalon hamis, a kormányoldalon meg téves információkkal átverték szegény magyar népet. A megfogalmazás szerint az ellenzék tudta, miről van szó, mégis azt írta, tehát gonosz, a kormányoldalnak viszont fogalma sem volt semmiről, tehát hülye. Finomabban is fogalmazhatnék, de sok értelme nincs.
  • A levél szerint „…a kegyelemben részesített személy sem nem követett el pedofil szexuális cselekményeket sem nem nyújtott azokhoz segítséget”. Valóban így van, nem ő volt az, aki letámadta a gondjaira bízott gyermekeket, sőt nem is volt ott, hogy segítsen lefogni az áldozatot, ő csak azzal, hogy el akarta tagadtatni a történteket, egy szexuális ragadozónak tette volna lehetővé, hogy továbbra is gyerekekkel „foglalkozzon”, mégpedig úgy, ahogy ő akarja. Ha az igazgatóhelyettes ténykedése sikerült volna, az igazgató valószínűleg még „bátrabb” akciókba kezd, mondhatni vérszemet kap, hiszen az előzőkből sem történt baja. A helyes megfogalmazás tehát nem a múltra vonatkozik, hanem a jövőre, és úgy hangzik, hogy gyerekek elleni szexuális bűncselekmények elősegítése. Ezért a bíróság el sem ítélte, pedig a gyerekekre nézve nagyon veszélyes helyzetet próbált meg továbbra is fenntartani.
  • A következő bűncselekmény, amiért ténylegesen el is ítélték, az a kényszerítés bűncselekménye, amely esetében különösen súlyosbító körülmény, hogy nem csak egy fizikailag és lelkileg sokkal gyengébb gyerek ellen követte el, hanem egy olyan személy ellen, aki a gondjaira volt bízva, hogy megvédje bármilyen bűncselekménnyel szemben. És ő ahelyett, hogy ezt a nála minden szempontból gyengébb, és neki száz százalékban kiszolgáltatott személyt megvédte volna, maga támadta meg.
  • A következő bűncselekmény, amit elkövetett, hogy tudott egy bűncselekményről, és nem hogy nem jelentette, hanem megpróbálta eltitkolni.
  • Az, hogy a levél szerint „ártatlannak állítja magát” csak addig érdekes, és addig fogadható el, mint az ártatlanság vélelme, amíg a bírósági ítélet meg nem születik. Minthogy viszont megszületett, akármit mond, bűnös, és amiért elítélték, az úgy történt, ahogy az indoklásban írva van. Örüljön, hogy ennyivel megúszta.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a Százak Tanácsának sem elég fejlett erkölcsi érzéke, sem elegendő esze nincs ahhoz, hogy ebbe a kérdésbe bele tudna szólni. Javasolható, hogy foglalkozzanak továbbra is a magyarság sorskérdéseivel az egyéni sorskérdések helyett, az talán jobban megy nekik. Ha pedig valakinek Novák lemondása az állásába kerül, hát istenem! A főnök szarvashibája esetén mindig ez van. El kell fogadni, és legközelebb jobb főnököt választani.

Az ügyben kiemelendő, hogy a nép nagy része még mindig „hagyományos” alapon fogja föl a gyerekkérdést, azaz ha nincs szó szexről, akkor nincs gond sem, a gyerek üthető, megalázható, kényszeríthető, rabszolgamunkára fogható, akár tömegesen is, a népi felháborodás ilyen esetekben gyakorlatilag nulla, viszont ha a szex is belekerül az ügybe, a Szaturnuszig csap a felháborodás lángja. Persze ne csodálkozzunk és ne is dühöngjünk ezen, az emberi agy érzelem/értelem térfogati eloszlásaránya attól egy cseppet sem változik.

Ha valami nem tetszik valakinek, az emberi agy megalkotójánál tessen reklamálni.

Az Akadály

Mikor az ember ide-oda kattintgatva véletlenül ismét eljut az élet végső értelmét jelentő alapigazsághoz, már csak unottan legyint, annyiszor hallotta már. A Bankrupt ugyan rendkívüli meggyőződéssel énekli a Keresett A Feri című dalát, a kommentelők meg ujjongva kontráznak nekik, hogy hát „a Gyurcsány az Orbán életbiztosítása” milyen fasza szöveg, de mindez nekem már a könyökömön jön ki. Az ugyan még nem lenne baj, illetve lenne, mégpedig az én bajom, viszont a következmények sajnos országosak.

A sztori (ha valaki nem tudná):

Először azt, hogy egyesegyedül, csak és kizárólag Gyurcsány a baj, a FIDESZ-en kívül a komplett magyar értelmiség mondogatta 2006. után, folyamatosan és lelkesen, ezzel három éven keresztül teljesen ellehetetlenítve a kormányzást (lásd pl. „szociális népszavazás”). De az nem volt elég. Ezért alakult meg az LMP 2009-ben bizonyos Schiffer András vezetésével. Schiffer azért alapította a pártot, hogy oda gyülekezzen mindenki, aki nem akarja se Orbánt, se Gyurcsányt. Oda is gyülekeztek, el is ért a 2010-es választáson az LMP 4 százalékot. Négyet. Ennyien voltak azok, akik nem akartak se Orbánt, se Gyurcsányt, és ha valaki azt találná mondani, hogy Gyurcsány akadályozta meg a tömegeket abban, hogy az LMP-re szavazzanak, azt bárki nyugodtan körbe röhögheti. Az LMP természetesen továbbra is nyitott, 15 éve készen áll a befogadásra, bármely szavazó, aki úgy érezte/érzi/érezni fogja, hogy minden Gyurcsány miatt van, de nem szereti a FIDESZ-t sem, nyugodtan szavazhat az LMP-re. Hogy mégsem az LMP az ország vezető pártja, az a hangos és állandó gyurcsányozás ismeretében rejtély.

Érdekesség hogy a választás előtt a vérig sértődött (nem sértett, hanem sértődött!) magyar értelmiség nem is annyira az LMP-nek szurkolt és segített írásaival (meg is látszott szegény LMP szavazatainak számán), hanem döntő részben Orbán kétharmadát forszírozta (meg is látszott a FIDESZ szavazatokon), hogy ő majd a nagy győzelem birtokában jól ellátja a Gyurcsány baját! Hát ez be is jött, Orbán kétharmadot kapott, amellyel jogilag diktátornak neveztük ki, azaz bármit megtehet (Jogosan! Bármit!), így aztán állandóan a saját hatalmának biztosításával és Gyurcsány bajának ellátásával foglalkozhat. Kösz, derék magyar értelmiség. Az ország nevében.

2011-ben Gyurcsány otthagyta az MSZP-t, hogy ne zavarja a szárnyalásukat, különben sem annyira baloldali ő. Jóval inkább citoyen, mintsem egy virtigli Szanyi Tibor. Azért a régi pártjával szoros kapcsolatban maradtak, és 2014-ben együtt indultak Összefogás néven, ahol csatlakozott még hozzájuk az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Magyar Liberális Párt és a Párbeszéd. Az Összefogás nevű konglomerátum a mandátumok 19 %-át szerezte meg, miközben a FIDESZ-KDNP a 67 %-át. Na ja, aki rezsit csökkent…

Érdekességként megemlíthető, hogy a listás szavazatok aránya a FIDESZ-KDNP esetében 44,9 % volt. Lévén a részvétel 62 %-os, mondható, hogy a FIDESZ-KDNP a kétharmadot az összes magyar választópolgár szavazatának a 27,8 %-ával szerezte meg.

A témánkat illetően ismételten megállapíthatjuk, hogy az LMP ezúttal is ott volt a mezőnyben, akinek tehát nem tetszett se Orbán, se Gyurcsány, és a Jobbikot sem kultiválja, az nyugodtan szavazhatott az LMP-re, amely végül a mandátumok 3 %-át kapta. Volt még persze induló párt bőven, de azokat inkább hagyjuk, mivel egyik se érte el még az 1 %-ot sem.

Aztán jött Botka, akit 2017 májusában az MSZP miniszterelnök-jelöltjének választottak. Ő sem talált ki semmi újat, csak a szokott módon gyurcsánytalanítani próbálta az MSZP és a DK szövetségét.

A DK kell, de Gyurcsány nélkül (jó vicc, mi?).

Sajnos ennek hatására az MSZP népszerűsége nem nőtt, hanem csökkent, ezért Botka 2017. októberében kénytelen- kelletlen visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől.

Így érkezett el a 2018-as választás, ahol a DK és az MSZP külön indult, az MSZP a Párbeszéddel összefogva 10 %-ot, a DK 5 %-ot, az LMP pedig 4 %-ot tudott összeszedni. A FIDESZ-KDNP mögött (67 %) a Jobbik lett a második (13 %). Szomorú módon már megint nem lehet azt mondani, hogy Gyurcsány volt az Orbán elleni győzelem akadálya, hiszen a Gyurcsány nélküli MSZP, és az LMP ismét kínálta a lehetőséget, hogy rájuk szavazzanak, azaz még a Jobbikot sem kellett az Orbán elleni szavazáshoz igénybe venni. De nem. Az LMP/MSZP-re olyan kevesen szavaztak, hogy az LMP csak épphogy érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Akik nem jutottak be, az a Momentum (3 %), az MKKP (1,7 %) és az Együtt (0,7 %), ám mivel indultak, náluk is fennállt a lehetőség, hogy akinek se Orbán, se Gyurcsány, se a Jobbik, se az MSZP, de még csak az LMP sem tetszik, rájuk szavazzanak. Mégsem szavaztak rájuk sem. Ezzel

a 2018-as választás adataival ismét sikerült megcáfolni azt az egyre inkább hülyeségnek látszó álláspontot, hogy Orbánt csak Gyurcsány kiiktatásával lehet legyőzni.

A 2022-es országgyűlési választás előtti hangulatot az önkormányzati választások alapozták meg. Ezek során az ellenzék följönni látszott, főleg a nagyvárosokban, ahol a rezsicsökkentés meg a migránsok okozta rettenetes veszély nem számított annyira, mint a röfik birodalmában. Az ellenzék összefogott, mert látta, hogy az egyéni választókerületekben úgy sokkal nagyobb az esélye, és ebben az összefogásban minden kormányzásra alkalmas párt részt vett. A szélsőjobb unásig ismert kirekesztői által alkotott új párt (Mi Hazánk) természetesen nem volt az Összefogás tagja, a jócskán szelídült Jobbik viszont igen. Nem volt Összefogás tag az a párt sem, amelyik nem közösködik, mert már akkor viccnek gondolta az ország jövőjét, ahogy ma is (MKKP). Hülyéskedéssel nem lehet országot kormányozni, de a kapott szavazataikkal legalább csökkentik ez ellenzék esélyét, ami nagyon kell a mai regnálóknak.

Az Összefogás előválasztáson gondolta eldönteni jelöltek sorrendjét, így a miniszterelnök jelölt kérdését is. A közvélemény kutatások az előválasztás idején a két nagy, azaz a FIDESZ-KNDP és az Összefogás versenyét illetően a biztos választók körében döntetlent jeleztek (44 % : 44 %), mégpedig úgy, hogy az Összefogásnak Gyurcsány pártja is tagja volt!

Az első fordulót Dobrev nyerte. A második fordulóban a közvélemény számára ismeretlen okból Karácsony visszalépett, maradt a porondon Márki-Zay és Dobrev. Az ellenzék DK-n kívüli pártjai és a szavazóik ezt a pillanatot használták ki arra, hogy Gyurcsányt kiiktassák, hiszen vele – mint mindannyian tudjuk – nem lehet nyerni. Így lett Márki-Zay az Összefogás miniszterelnök jelöltje, és az ellenzék arca. Ezzel kezdődött a vesszőfutás. A tehetséghiányos és rutintalan Márki-Zay sorra követte el a hibákat, melyek elkövetésébe a kampány végén Putyin is jócskán besegített, a döntetlen állásból egyre nagyobb hátrány lett, így a választás idejére a nagyközönség már úgy tudta, hogy a miniszterelnök jelölt, ha hatalomra kerül:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre,
8./ állandóan úgy táncolna, ahogy a Nyugat fütyül, és nem lennénk már olyan büszke és szabad ország, mint most vagyunk.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak. A FIDESZ hatalmas kétharmaddal nyert. Na ja, aki nem küldi fiainkat vágóhídra…

Mivel a 80 %-os FIDESZ médiafölénnyel szemben ténylegesen ellenzéki sajtó alig van (az a féltve óvott függetlenség meggyalázása lenne), a 20 %-kal bíró nagy, független lapok az ellenzéknek való feltétlen segítés helyett érdeklődve, néha elnéző mosollyal figyelték, ahogy MZP rohangászik mindenfelé, cáfol, magyaráz (rosszul), meg jutalmat ígér annak, aki a róla terjesztett hazugságot bebizonyítja. A választók persze „úgy tudták”, hogy MZP-vel nem kell törődni, hiszen hazabeszél (Orbán is, de vele mégis más volt a helyzet). Sok hatása nem is lett szegénynek. Függetlenék maximum annyit tettek saját erőből, hogy ők is megírták a FIDESZ kampánycsapat által gondosan összeállított vádakat, nehogy valaki ne tudjon róla. Ezzel az erővel megírhatták volna azt is, hogy NATO tagok lévén, ha a NATO kéri, mindenképpen küldünk katonát, akár Márki-Zay, akár Orbán a miniszterelnök. De nem. Egyik sem tette meg. Így történt, hogy a teljesen összefogott ellenzék gyakorlatilag gyurcsánymentesítve szenvedett akkora vereséget, mint még soha.

Jelenleg a pártok népszerűségi indexei: Fidesz–KDNP – 44 %; DK – 20 %; Mi Hazánk – 9 %; Momentum – 7 %; MKKP –6 %; MSZP – 3 %; LMP – 2 %; Jobbik – 1 %; Párbeszéd – 1 %.

Ha valaki ezek után is úgy gondolja, nopláne híreszteli, hogy Gyurcsány az akadálya a győzelemnek, nem pedig a választók meggyőzésének a hiánya (ez lenne a magyar értelmiség feladata), arról le kell mondani.  Öngólokra semmi szükség, ha úgyis vesztésre állunk.

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarország gazdasági téren az Ország Tíz Legjobb Éve (O.V. szíves közlése nyomán), a bőven áramló EU pénzek, és a 10 évig tartó világgazdasági konjunktúra ellenére ma Bulgáriával versenyez az utolsó előtti helyért. A többiek sikeresen elhagytak minket.

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarország az EU legkorruptabb országa.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarország jelenleg, azaz 14 éves(!) Orbán regnálás után ugyanott tart GDP arányos államadósságban és pont ugyanaz a minősítése az S&P hitelminősítőnél, mint a 2010-es kormányváltáskor, azaz az „országeladósító baloldal” legrosszabb korszakában, a világválság kellős közepén. Egy különbséggel: ma már nincs meg az akkor még meglévő, 2700 milliárdos MANYUP vagyon, mert az Orbán alatt valahogy kézen-közön eltűnt.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az egészségügyre, mint amennyit a „zemútnyócévesek”, az egészségügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az oktatásügyre, mint amennyit a zemútnyócévesek költöttek, az oktatásügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon főként a kormány osztogatása miatt Európa rekorder infláció volt (azaz mi kezeltük a legrosszabbul), amely csak azért csökkent le az elfogadható érték közelébe, mert az átlagembereknek elfogyott a pénze (a kiskereskedelmi forgalom több mint 7 %-kal csökkent), és már nincs hová emelni tovább az árakat. Ez a helyzet rossz a lakosságnak, és tönkreteszi a kisboltokat.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon a regnálók kiszolgálói:

  • az ügyészség,
  • az Alkotmánybíróság,
  • az Állami Számvevőszék,
  • a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
  • a Közbeszerzési Hatóság,
  • az Egyenlő Bánásmód Hatóság,
  • a Gazdasági Versenyhivatal,
  • a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
  • a Nemzeti Választási Iroda,
  • az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
  • a médiahatóság,
  • a köztársasági elnök,

(az igazságszolgáltatás – egyelőre – ingadozik)

Ha ezek Orbánt szolgálják semlegesség helyett, akkor ráuszíthatók az ellenzékre? Persze. Rá is uszítják őket.

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországon a polgárok által adóként befizetett közpénz eltulajdonítása nagyüzemi módszerekkel, sokszáz milliárd forintos értékben, az államvezetés hathatós beavatkozásával és irányításával folyik. Kedvezményezettek: az Orbán féle államvezetés rokonai, barátai és üzletfelei.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Magyarországnak sikerült elérnie, hogy rossz viszonyba kerüljön az összes szövetségesével, ami egyrészt gazdaságilag hátrányos, de egyéb szempontokból is az.”

Na és? Ki a francot érdekel?

„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy a pápalátogatásra(?) hivatkozva kegyelmet ad a terrorvádak(!) miatt jogerősen 6 év börtönre ítélt Budaházy Györgynek és társainak.”

Na és? Ki a francot érdekel?

Szabadon engedtünk mi már életfogytiglanra ítélt baltás gyilkost, meg több mint ezer embercsempészt, hogy mindig legyen munkája határőrségünknek, egynéhánnyal több vagy kevesebb nehézfiú mit se számít… a pápa különben is a terrorizmus nagy híve, ahogy rebesgetik, ezért volt Budaházy a legjobb választás. Legközelebb azért szerezzetek neki egy fehér lovat meg egy ellentengernagyi uniformist a labanc császártól kapott kitüntetésekkel… bár állítólag fehér ló nincs is, csak szürke, de így azért diadalmasabb lenne a börtönből való távozása, mint szegényes öltözékben azon a koszlott barnán.

„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy kegyelmet ad egy gyermek-kényszerítés miatt elítélt igazgatóhelyettesnek, aki a szexuálisan pedofil bűnöző főnökét próbálta menteni.”

Na, ez már döfi! Szegény felbujtó (aki, mint már tudjuk, Balog Zoltán református püspök), szegény Varga és szegény Novák, ők joggal gondolhatták úgy, hogy ez a kis apró kegyelem a fenti, az országra nézve szörnyű tények mellett tényleg a francot sem fogja érdekelni, oszt mégis mi lett belőle? A jobboldali védőnek bekiabáltak a kispadról, hogy adja haza, az megzavarodott, rosszul találta el a labdát, a kapus elcsúszott, róla az ellenfél támadója elé pattant a kaputól két méterre, elhibázhatatlanul, és a támadó be is passzolta. A félelmetes fölényben lévő, a bajnokságot tengernyi pénzzel uraló, de saját játékosai miatt mégis leventególt kapó csapat játékosai és drukkerei azóta siránkoznak, őrjöngenek, gyurcsányoznak, szidják a hibázásukat kihasználó ellenfelet (amilyen hülyék, azt hiszik, azt tiltják a szabályok, mert mindegyik szabályt ők hozzák kétharmaddal), a földhöz verik magukat dühükben és bánatukban, iszonyatos ökörségeket beszélnek, és persze terelnek meg hazudoznak is, de így sem jobb nekik. A Mester természetesen azonnal lecserélte a hibázókat, illetve hát „ők kérték a cserét” (hehe). Főleg azért cserélte le őket, hogy senki még csak véletlenül se gondolhasson arra, a Mestert kellett volna lecserélni, aki beállította ezt a két szerencsétlent a csapatba. Már régen le kellett volna. De még milyen nagyon régen. Főleg fentebb leírt pontok miatt, azaz az ország elemi üdve érdekében.

Nagyon nehéz ám eltalálni, mi az, ami érdekli a francot. A franc általában csak úgy üldögél, közömbösen bámulja a semmit, a körötte való villámcsapkodást, de akár a földrengéseket is egy mukk nélkül viseli el, ám egyszer csak jön egy jelentéktelen ember, aki még bűnözőnek is csak segéd, és nem ám az, hogy nem ítélik el (mert elitélték), hanem a kegyelem rántja ki a francot a közömbös semmittevésből, és rögtön olyan forgószelet rendez, hogy még a despotizmus mocsara is felkavarodik.

Mondhatjuk tehát, hogy a franc száz százalékban érzelmi lény, melyet a racionális indokok nem késztetnek semmire. Annál inkább az elemi ösztön! Az aztán hatásos! Na, ezt kell tudni mindenkinek, aki beszáll a politikába. Ha az ország jó része kukázni fog (egy kisebbik része már ma is azt teszi), és az ismételten módosított Alaptörvény szerint kötelezően tisztelegni kell nekik majd minden Bentley-nek és Ferrarinak, amelyik a kuka mellett elhalad (a narancsszínűeknél le is kell térdelni), attól Orbán következő kétharmadát a kukázó és tisztelgő magyarok még biztos megszavazzák, de ha a szexről lenne szó és fiatalokról (<18), akár csak áttételesen, az addig csendben turkáló tömegek azonnal megragadják a kezük ügyébe eső első dinnyehéjat, és egy emberként állnak csatasorba. Na, ilyenkor kell nagyon észnél lenni Orbánéknak, hogy leszereljék az indulatvihart. A szóba jöhető fegyverek:

  • A másik is! (hiába nem mentség semmire)
  • A másik még inkább! (hiába, hogy nem igaz)
  • Mi nemesen viseljük a vereséget, ők meg nem! (ez meg aztán pláne semmi, de akkor is hatásos)
  • Ők a rohadékok, és ha mi lennénk azok, akkor is ők! (szimpla hazudozás, de hat)

És mint látható, Orbánék mindezt be is vetik. Mivel pedig övék a majdnem totális médiauralom, nem kétséges, hogy a racionalitást messze elkerülve ez is sikerülni fog nekik.

Tisztelt magyar értelmiség! Nem lehetne mégis tenni valamit Orbán leváltása érdekében? Például abbahagyni az arra való hivatkozást, hogy az értelmiségnek semmi köze az ország állapotához, mert az kizárólag a pártok dolga.

Jó, jó, persze, tudom, hogy nem lehet. Csak nem szoktam feladni.

Elkeseredettség

Mint azt mindannyian olvashattuk az újságban, a Varga-Novák féle pedofób ügy árulás jellege miatt szegény FIDESZ potentátok nagyon elkeseredtek.

A magába roskadt Kocsis Máté végül letargiájából kitörve az alábbi kijelentésekre ragadtatta magát:

„De azért álljunk meg egy pillanatra! Az a baloldal nagyon mélyen hallgasson, amelyik nem szavazta meg a pedofilellenes törvényt 2021-ben, amelyik nem támogatta, hogy a legsúlyosabb büntetést kapják a pedofilbűnözők, amelyik ellenezte a kereshető pedofilnyilvántartást, és amelyik érvénytelenné akarta tenni a gyermekvédelmi népszavazást.

Ugyanez a baloldal az is, amelyik ma is beengedné az erőszakos genderpropagandát az iskolákba és az óvodákba, nyugati szövetségeseikkel együtt pedig megtámadták a gyermekvédelmi és pedofilokat szigorúan büntető törvényünket a brüsszeli fórumokon. Érdekes, akkor nem hangoskodott a Gyurcsány vezette baloldal, amikor Jámbor András párttársánál 70 ezer pedofil felvételt találtak, meg akkor sem, amikor Bauer Tamás, aztán meg a HVG sorra mentegette a pedofil bűnelkövetőket. A magyarok átlátnak a szitán, az álságos és kétszínű baloldali akciókon, a folyamatos hazudozáson. A baloldal és a dollármédia folyamatosan támadta a gyermekvédelmi és pedofilellenes intézkedéseket, szóval most inkább mélyen hallgassanak!”

Hát jó, álljunk meg akár több pillanatra is.

  • Itt van mindjárt a „pedofilellenes törvény”, amelyet a baloldal nem szavazott meg.

Úgy kezdődik a dolog, hogy pedofil ellenes törvény nincs. Gyermekvédelmi törvény van. A pedofília önmagában nem bűn, ezért nem is büntetendő, a gyermekek elleni erőszak az, amelybe beletartozik a szexuális erőszak is. Ez utóbbit hívják helytelenül pedofíliának.

Mint az a legnagyobb magyar orvospszichiátriai szakemberektől (pl. a történelem-kommunikáció szakon végzett Dr Szilvay Gergelytől by Magyar Nemzet) tudjuk, az összes szexuális eltévelyedés nevelés és/vagy népszerűsítés útján terjed. A pedofília tehát úgy keletkezik, azaz úgy jön létre, hogy a rosszéletű (halálbiztosan LBTMQ+ rajongó) szülők a gyermeket a gyermekek szeretetére nevelik. Hogy ezt szexuális téren hogy csinálják, az rejtély. A rendes emberek esetében fordítva van, a szülők a gyermeket szexuálisan nem a gyermekek, hanem a felnőttek szeretetére nevelik, de gondosan válogatva ám! A fiúkat a nők szeretetére, a lányokat pedig a férfiak szeretetére, és még véletlenül sem fordítva! Ebből következően tudjuk, hogy Szájer szülei rosszéletű emberek, akik félrenevelték szegényt, ahogy Kaleta szülei szintúgy, nem is beszélve a baloldal elfajzottjairól. Gyermekkorára visszaemlékezve tehát mindenki megállapíthatja, hogy neki milyen szülei voltak… illetve elég annyit tudni, hogy ő jelenleg szexuális irányultságát tekintve a többséghez tartozik-e vagy sem. Abból ugyanis egyértelmű az ügy, hogy rossz szülők voltak, vagy jók.

  • A „pedofilellenes törvény” amelyről Kocsis beszél egy 1997-es törvény módosítása:
  1. § (1) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) „A törvény célja és alapelvei” alcíme a következő 3/A. §-sal egészül ki:

„3/A. § A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.”

(2) A Gyvt. a következő 6/A. §-sal egészül ki:

„6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”

A törvénymódosítás természetesen azért készült, hogy az ellenzék ne pécézhesse ki a Kaleta ügyet, mondván, Kaleta Orbánék bizalmi embere, ugyanakkor az ő ügyében rendkívül enyhe ítélet született (1 év felfüggesztve és 540 000 HUF pénzbüntetés), azaz Orbánék pártolják a gyermekek elleni bűncselekményeket. Miután az enyhe ítélettel Kaletát kirántották a bajból, utána már nyugodtan szigoríthattak, és szigorítottak is. Az ellenzék nem szólhat egy szót sem, pláne, hogy ők nem is szavazták meg! Bizony ám!

Azért nem szavazták meg, és az EU is azért támadja, mert a törvény a fentebb idézett, lényegi kiegészítésében egy árva darab pedofil bűncselekményről sincs szó, helyette megtiltja, hogy bárki elárulja a 18 éven aluliaknak: létezik szex, létezik homoszex, és létezik eltérés „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól”. Ugyanis, ha ezt az éretlen gyermek a 18-dik születésnapja előtt megtudná, még képes lenne elkezdeni szexelni (Oh, borzalom!), homoszexelni (Tejóisten!), vagy eltérni a születési nemnek megfelelő önazonosságtól (Boldogságos szűz!). Azzal pedig, hogy erkölcseink szigorú őrei ezt a paragrafust a gyermekek elleni bűncselekményeket specifikáló és szankcionáló törvénybe tették, mintegy azt sugallják, hogy ezek is gyermek elleni bűncselekmények. Ráadásul képesek azt hazudni a kevésbé művelt és még kevésbé okos polgároknak, hogy az EU nem a melegeket félti ám, hanem dühös ránk, mert kormányunk védi a gyermekeket az EU szex- és vérszomjas LMBTQ+ aktivistáitól, akik mindenkit át akarnak operáltatni a másik nemre, majd meleggé nevelni, hogy az egyensúly ismét helyreálljon.

A kormány általi módosításnak és a Dúró Dóra félék ezt nagyszerűen kiegészítő tevékenységnek az az eredménye, hogy mikor az ártatlan gyermek 13 – 14 éves korában találkozik azzal, amiről eddig úgy tudta, hogy nincs, zavarba jön, megijed, röhögni kezd vagy utálkozik, de hogy kitaszít, elkülönít, és ha később befogad is, csak nagyon sokára fogadja be a másokat, az biztos. Míg ugyanakkor, ha kicsi kora óta tudott volna róla, olyan lenne neki, mint a hatos villamos, azaz rá nézve semmilyen érzelmi hatása nincs. Ha olyan, felszáll rá, ha nem olyan, nem lép elé, de nem kell kezelnie agyilag, ahogy a hatos villamost se kell, hiszen mióta az eszét tudja, ismerős neki. Ez a másság elfogadását rendkívüli módon megkönnyítené, nem lenne szükség se „érzékenyítésre”, se különösebb agitációra, még tán a Pride-ra sem

Jelenlegi, Dr. Szilvay Gergelytől független tudásunk szerint a szexuális orientáció az LMBTQ+ összes változatára a terhesség alatt alakul ki különböző okok miatt (ma még nem tudjuk melyek a döntő hatások, de a születésig eldől, hogy ki milyen), és még elektrosokk kezeléssel sem változtatható meg, nemhogy „népszerűsítéssel”. Ez a kormányt persze nem érdekli, és a maximális közönnyel a legnagyobb kárt okozza gyerekvédelem címén, ahol a 18 éves korhatáron már csak röhögni lehet (Bulizni csak a Bibliával mehetsz, érted, Karcsi?).

Az „erőszakos genderpropagandát” illetően: Kocsiséknak fogalmuk sincs, mi az a gender, szerintük valami elfajzott izé (ez a nemtudás valami jópont lehet az Orbán általi kinevezéseknél), nincsenek tisztában vele, hogy a másságot nem propagálni szokták (hiszen az teljesen fölösleges lenne), hanem ismertetni, hogy van ilyen, és én még nem hallottam szülőről, aki azért nem engedte a gyereket az iskolába, mert ott erőszakosan ismertetik vele az Ohm törvényt, akár hagyja a szülő, akár nem. Persze biztos van olyan ember, aki szerint ez a propagandamentes(!)  ismertetés is egy nagyon undorító dolog, amellyel a kiszolgáltatott gyermekeket akarják meggyőzni, hogy a másság nem megvetendő és üldözendő, holott a szülő szerint az. Megvetendő és üldözendő. Hiszen már a dédapja szerint is az volt! Úgy gondolom, biztos lenne valamilyen értelmes megoldás a középkori jellegű kriminalizálás helyett a gyerekek korai felvilágosítására, hogy ha találkoznak vele, tudják, mi az, de a kormány inkább fenyeget és büntet (ahogy a hajléktalankérdést is így sikerült „elintéznie”), de azt láthatóan csak egy új kormány alatt lehet majd kidolgozni és megvalósítani.

Kocsisék azon szövege, miszerint ezzel a módosítással a szülőknek adják át a felvilágosítás jogát, sajnos hülyeség, mert a szülő az új paragrafusokban nincsen nevesítve, azaz amit szabad neki, azt szabad másnak is, és ami másnak tilos, az neki is az. Azon túlmenően, hogy ezzel a törvénnyel sikerült belekötni az EU-ba, a cél elérése is elmaradt. Hogy aztán Kocsis szerint ki lát át a szitán, és hogyan, az már a hagymázas dolgok közé tartozik.

A Jámbor Andrásra való utalgatás ügyben itt olvashatsz.

Na, kérem, hát ilyen a nagymértékű elkeseredés okozta tehetetlen düh, amelynek a siránkozva ökölrázós forgatagából kiszűrődő gyurcsányozás különösen röhejes.

Nem irigylem őket.

Sározás

Azt írja Orbán Balázs András magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, a miniszterelnök politikai igazgatója, egyben Magyarország 33. legbefolyásosabb embere a Mandiner idézte Facebook-on, hogy: „Karácsony Gergely volt tanácsadója egy svéd lapban sározza Magyarországot!”

A Magyar Nemzet szerint ugyanazt írja, „uszít Magyarország ellen”, de ez nem ellentmondás, mert Orbán Balázs szövegében ez is benne van. Sároznak minket, és uszítanak ellenünk. Az EU-t uszítják természetesen.

Hogy ki? Jelen esetünkben Karácsony volt tanácsadója (2019 október – 2022 szeptember között), mégpedig az a Korányi Dávid, aki ráadásul a Soroshoz (ki máshoz?) köthető Action for Democracy elnöke. Sokszor megírták róla a NER lapok, hogy 2021-ben kiköltözött New Yorkba, ahol luxuskörülmények között él a 900 000 forintos tanácsadói fizetéséből, mert csak a luxuslakás havi bérleti díja 2 000 000 forintnak megfelelő dollár, így aztán dicsérheti Karácsony, hogy Budapest ma egy széles körű nemzetközi nagyvárosi koalíció motorja, és ebben Korányi Dávid munkája vastagon benne van, tudjuk mi már nagyon jól, hogy ez az alak kicsoda! És ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Gyurcsány-fióka, akkor tisztán látható, hogy ki áll előttünk: egy tipikus áruló.

Csak a hecc kedvéért megemlíthető még, hogy Orbán Balázs a Matthias Corvinus Collegium alapítvány élén 1 millió 900 ezer forintot keres, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanácsadó testületében havi 541 ezer forint a juttatása, politikai igazgatóként pedig Orbán Viktor állapíthatja meg a fizetését, amely így titkos, de a rossznyelvek szerint 1,5 – 2 millióra tehető. Visszafogottan számolva szumma 3 941 000 HUF/hó. Két New York-i luxuslakás.

A témára térve a svéd lap az europaportalen, melyben az áruló a következőket írja:

Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta tesztelte az EU és a NATO tűréshatárait. Az Európai Tanács különböző ülésein tanúsított pávatánca, és végül az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomag szándékos késleltetése frusztrálta az EU vezetőit, egyben elszigetelte a miniszterelnököt.

Az EU-ra jellemző, hogy több mint egy évtizedig halogatta az Orbán egyre autokratikusabb magatartása elleni fellépést. Az EU-nak abba kellene hagynia, hogy engedjen Orbán zsarolásának. Ennek megvannak az eszközei.

A múlt heti újabb erődemonstráció során Orbán végül feladta az ellenkezést, és jóváhagyta az Ukrajnának szánt pénzügyi csomagot. A trükkök ellenére jóformán minden igényét illetően engednie kellett.

Nagy kérdés, hogy megvalósulnak-e az igazságszolgáltatási reformok, amelyeket Orbán vonakodva fogadott el a befagyott uniós források felszabadítása érdekében.

Javasolható, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a magyar emberekhez, vállalkozásokhoz és önkormányzatokhoz kell juttatni. Kormányának megkerülése megfoszthatja Orbánt attól a lehetőségtől, hogy önmagát és a magyar nemzetet áldozatként ábrázolja.

Végezetül pedig egyértelműen le kell tenni az asztalra a 7. cikkely beidézését, amely megfosztaná Orbánt szavazati jogától. Orbán zsarolására határozott válaszra van szükség, olyan jogi mechanizmusokon keresztül, amelyek támogatják az uniós értékeket és támogatják az Orbán-rezsim alatt szenvedőket. Ez mind az EU, mind pedig Magyarország nemzeti érdeke. 

A fentieket elolvasva megállapítható, hogy csak egy helyen van szó Magyarországról, mégpedig a svéd NATO csatlakozás ratifikálásának témájában: „Orbán Magyarországa lett az utolsó tagállam, amely még nem ratifikálta Svédország kérelmét…”, a többi helyeken csak Orbán Viktor szerepel. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat most Magyarország sározása, vagy uszítás Magyarország ellen, de nagyon úgy tűnik, hogy Magyarország címszó alatt itt sem az ország, hanem az államapparátus értendő, még tovább szűkítve a kormány, végeredményben pedig szegény miniszterelnök úr, akit valóban sároz, és aki ellen valóban uszít ez a pernahajder. Mégpedig az írás elejétől a végéig. Magyarország szerencsétlensége az, hogy, mint tudjuk, „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (népszavazás) gyakorolja”, azaz Orbán Viktor tényleg maga Magyarország. Egy személyben (ezt már ő intézte el). Ha tehát valami hülyeséget csinál, akkor azt mi csináljuk, ha elbarmol valamit, akkor azt mi barmoltuk el, és ha megsérti a fél világot, akkor a fél világ ránk fog haragudni. Úgy kell nekünk, miért nem olyat választottunk, aki ódzkodik az efféléktől.

A teljes cikket tekintve rendkívül nagy probléma Orbán Balázs úr számára, hogy Korányi leginkább tényeket fogalmaz meg, amelyeket egy politikai igazgatónak minimum konkrétan cáfolni kéne, ahelyett, hogy minősítgeti, de ezt sajnos vagy feledékenységből, vagy érvhiány miatt nem tette meg. Persze azért mondott valamit konkrét cáfolat helyett, mégpedig a következőket:

„A hazánk elleni baloldali uszítás már nem újdonság számunkra, de Korányi svéd lapban megjelent írása ez alkalommal is felfedi, hogy valójában korántsem Magyarország érdekeit tartják szem előtt. Az írás arra hivatkozik, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés nemzeti érdeke az EU-nak (sic!) és Magyarországnak. Nos, számunkra is fontos a nemzeti érdek, de nem az EU-é, hanem Magyarországé.”

Négyszer Magyarország, egyszer sem Orbán Viktor. Nos, ebből is az következik, hogy Orbán Viktor abszolút egyenlő Magyarországgal, aki őt bántja, az Magyarországot bántja. El a kezekkel Orbán Viktortól… illetve Magyarországtól! Szemét baloldali uszítók, akiknek az EU a láncos kutyája, azt szabadítják ránk állandóan. Orbán Balázs szövegéből következően, amit Korányi írt az igaz, hiszen nem tudja cáfolni. De rossz. Orbán Viktornak… illetve Magyarországnak. Is. És mi, választók tehetünk róla, hogy ő a miniszterelnök. Hát nem röhej?

Szijjártó is megnyilatkozott a minap, mégpedig Amerikában a Harvard Egyetem panelbeszélgetésén. Megismételte azt, amit idehaza is harsognak potentátjaink: a múltkori Európa Tanács csúcson az Ukrajna 50 milliárd eurójáról tartott szavazáson úgy vesztettünk, hogy győztünk, továbbá közölte, hogy meg vagyunk sértődve, mert a svéd miniszterelnök nem jön ide pitizni, hogy írjuk már alá a csatlakozását, pedig az Orbánnak… illetve Magyarországnak fontos (attól hízik a máj), és mondott még több akármi között két érdekeset is:

  • „Gyakran előfordul, hogy a kormány felvet egy fontos ügyet, és a többiek úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, ami jól mutatja, hogy az utóbbi években már nincs valódi tere az ésszerű párbeszédnek a stratégiai kérdésekről, és a helyzet folyamatosan romlik. Ha előterjesztünk egy ilyen igényt, akkor nem az a válasz, hogy vitassuk meg, tanulmányozzuk, hogyan találhatunk megoldást, hanem Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek bélyegeznek bennünket.”

Sajnos Szijjártó nem veszi észre, hogy a 2*2 = 4-ről hülyeség közölni Magyarország elképzelését arról, hogy az szerintünk öt, és kérjük a többi 26 tagállamot, hogy vitassuk már meg, hogy mennyi, mert tényekről nem célszerű vitatkozni, ugyanis csak az idő megy vele. Pláne, ha Magyarországnak nincsenek valós érvei. Mert nincsenek. Általában ostobaságok, légből kapott dolgok meg homályos elképzelések, melyek sajnos gyakran egyeznek Putyin elképzeléseivel. Ne csodálkozzunk hát, ha Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek „bélyegeznek bennünket”, bármennyire nehezményezi is a derék külügyér.

  • „A kormány mindig is őszinte volt a stratégiájával és céljaival kapcsolatban, ami az országban uralkodó egyedülálló politikai stabilitás révén lehetséges. Így megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, amit teszünk, és azt tegyük, amit mondunk.

Megengedhetjük. De meg ám! Ennek az utóbbi mondatnak ellentmondanak ugyan a „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” (Orbán V.), a „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok (Orbán V.) és a „Nem mi leszünk az utolsók, akik megszavazzák Svédország NATO csatlakozását (Orbán V.) kijelentések, sőt erősen ellentmondanak, de Szijjártó biztos zavarban volt, ezért hazudott.

Na, kérem, hát ilyen Orbán meg Szijjártó félék vezetnek minket. Hogy minknél fogva, azt mindenki döntse el maga.

Ennél még ez az ellenzék is jobb!

Kegyelem

„Pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, ez a személyes meggyőződésem. Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de itt nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet kell teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. A kormány nevében benyújtottam egy alkotmánymódosítást, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén az elkövető kegyelmet kaphasson. Ideje rendezni ezt a kérdést.” – mondta Orbán Viktor.

Ha valaki mégis „jogászkodni” akarna, annak megemlítjük, hogy Orbán téved, az elkövető, aki kegyelmet kapott, nem pedofil. Ő nem szereti (filia) a gyermeket (pais) abban a szexuális értelemben, ahogy mi a pedofil szót használni szoktuk, nem is követett el ebbe a kategóriába eső bűnt, viszont erőszakot alkalmazott egy neki kiszolgáltatott kiskorúval szemben, amivel jelentős érdeksérelmet okozott. Ezt a cselekményt kényszerítés bűntettnek hívják. Ha jól tudom, a kényszerítés alanyának kiskorúsága súlyosbító körülmény az ügyben.

Fogalmam sincs, hogy pontosan ki jogászkodik és mit, csak azt látom, hogy mind Novák, mind Varga súlyosan hibázott, mert a gyermekvédelem plusz a vele összekapcsolt minél nagyobb mértékű népszaporítás a mai regnálók legfőbb célja, és hogy leginkább a FIDESZ szavazók fognak bedühödni a történtek láttán, az magától értetődik, hiszen egy nagyon kényes, és a fideszes oldal számára abszolút egyértelmű ügyről van szó. Ebből következően nem kérdés, hogy ha egy ilyesmi kiderül, kétség és a legkisebb hezitálás nélkül melyik oldalra állnak. Orbánnak tehát a lehető leghamarabb kellett lépnie.

A lépés kigondolásához azért az agytrösztnek némi időre szüksége volt (múlt péntektől most csütörtökig), de hogy a leghatározottabb és legkeményebb lépést írták elő a kormányfőnek, az látható. Nincs jogászkodás, tiszta, világos, egyértelmű minden, és nem törvény lesz, hanem alkotmánymódosítás (helyesen: Alaptörvény módosítás). Ezt mindenütt bejelentik a médiában, és így mindenkinek világos lesz, hogy Orbán semmiben sem hibázott, és mikor tudomására jutott az ügy, azonnal lépett… na jó, nem azonnal, de majdnem. Az, hogy ő nevezte ki a két bűnöst, semmit sem jelent, hiszen nem tudhatta. Bezzeg Gyurcsány tudhatta, mikor kinevezte Gergényit, sőt ő adott parancsot a szemkilövésre személyesen, ezért ő a szemkilövető. Érdekesség, hogy Orbán rendőreinek kezei között többen meghaltak (nem a fél szemüket lőtték ki, vagy megsérültek, hanem meghaltak), de rá ennek következményeképpen semmiféle jelző nem vonatkozik. Ahogy Pintérre sem.

A helyzetet értékelve nagyon úgy néz ki, hogy hiába a keményen elbaltázott kegyelem, Orbán már megint nem fog semmit sem veszíteni, hiszen vannak a rosszak, akik elhibázták, de most a határozott és gyerekszerető (nehogy véletlenül pedofilnak olvassák!) Orbán rendbe hozza a dolgokat. Illetve rendezi a kérdést. Mikor pedig az már rendezve lett, minden újra egyensúlyba billen, többé ilyen kalamitás nem történhetik. Az még kérdéses, mi lesz szegény tornatanárral, akinek idős, erdélyi édesanyja egyedül él, de majd meglátjuk. Könnyen lehet, hogy őt is kényszerítéssel vette rá az igazgató, hogy azt tegye, amit, de sajnos megtette, és az már visszacsinálhatatlan, azaz a lezárt tények közé tartozik.

Emlékszem még más pedofilokra. Itt van például, a Gyurcsány pártjának (DK) a szövetséges pártjának (Párbeszéd) az egyik tagjának (Jámbor András) a szervezetének (Szikra Mozgalom) az egyik aktivistájának (D. Krisztina) az élettársa, akiről csak annyit tudunk, hogy semmi köze nem volt a Szikra Mozgalomhoz, és hogy mikor a rendőrség a férfi laptopján megtalálta a felvételeket, és behívta tanúvallomást tenni, öngyilkos lett. Ez tehát a hivatalos Gyurcsány szál az ügyben. A pedofil esetről, amelynek NER sajtóbeli feldolgozását a fokozódik, messzire vezet, köthető, és úgy tudja kifejezések uralják, múlt év nyara óta semmilyen információ nem található. Szerepel még a történetben az antifa szál is, amennyiben az öngyilkos tettes sokszor járt Bécsben, ahol egy házban gyaníthatóan antifások is tartottak összejövetelt. Ebben D. Krisztina nem vett részt. A sztori jellemző vonása, hogy a szóba kerültek nem töltöttek be semmiféle hivatalos posztot, így aztán közülük senki nem nevezett ki senkit sehova.

Itt van aztán a másik pedofil eset, a Kaleta Gábor féle, akit Szijjártó nevezett ki (ahogy Orbán kinevezte Vargát meg Novákot), és úgy kellett hazalopni őt Peruból, ahol nagykövet volt. 19 000 gyerekeket ábrázoló obszcén felvételt találtak a laptopján. A bíróság ügyészi indítványra 1 éves, 2 és fél évre felfüggesztett börtönbüntetésre és 540 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A delikvenst nagyon megviselte az ügy, lévén mélyen vallásos, gyakorló hívő. Arról. hogy a képek feltöltése mennyire viselte meg, és arról, hogy a Gyurcsány szál milyen ágasbogas vonalon vezethető le az ügyben, sajnos semmit nem tudunk.

A mostani esetben a kegyelmi kérvény sajnos megszületett, az illetékesek sajnos aláírták, így a szabadlábra helyezés sajnos megtörtént. Nagy szerencsénk, hogy itt van nekünk Orbán miniszterelnök úr, aki pontosan úgy vágja a rendet pedofil ügyben szép hazánk törvényei közt, ahogy az elfajzott, szibarita Brüsszelben szokott sallert és kokit osztogatni a kis, pofátlan, ugribugri nebulóknak. Kisebb probléma, hogy a nagy terv néha nem jön be, így például ennek a nembejövésnek az eredményeképpen simán szavaztak meg a miniszterelnök úrral együtt egy, a miniszterelnök úr által keményen elutasított határozatot. 50 milliárd Ukrajnának, ahogy a kis, pofátlan, ugribugri nebulók akarták (állítólag kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot). Viszont hogy megint győztünk, az nem kérdés! Remélem, érthető.

Orbán miniszterelnök úr a rendcsinálás közben nem ijed meg még a gránitszilárdságú Alaptörvénytől sem, amelybe ezután úgy be lesz írva, amit ő akar, ahogy eddig is be lett. Az apa férfi, az anya nő, a trolibusz nem villamos, kétszer kettő az négy. Tényleg ideje lett rendezni ezt a pedofilos kérdést is, ha már 14 év alatt nem sikerült.

Akkor tehát: „Nincs kegyelem!”. Business as usual.

Búcsú Novák Ifigéniától

A leghatalmasabb görög király a nemzeti egység megteremtése érdekében a trójai háborúra összegyűlt csapatok előtt feláldozta lányát, a szépséges Ifigéniát. Az egymást utáló görögöket így akarta egységes nemzetté összeforrasztani Agamemnon, aki azután borzalmas véget ért miután hazatért a győztes trójai háború után. Saját neje döfte le.

Miért áldozta föl Orbán Viktor ily látványosan Novák Katalint, aki OV fülbevalót viselt, és fegyelmezett köztársasági elnökként mindent aláírt amit elétettek?

Ifigénia vére a nemzeti egység megteremtéséhez kellett, Orbán Viktornak is ezért lehetett szüksége Novák Katalin feláldozására.

Persze vannak olyan görög legendák is, hogy Agamemnon csak szimbolikusan áldozta fel lányát, akit a tauroszok közé küldött a mai Krím félszigetre. Novák Katalin is havi 4,5 milliót kap bukott köztársasági elnökként is, és az állam gondoskodik lakásáról és autójáról. Schmitt Pál nyugdíjba mehetett a bukás után, de ehhez még Novák Katalin túlságosan fiatal. Talán később kaphat egy nagyköveti posztot mondjuk Peruban, ahol Kaleta, a pedofil nagykövet lebukott. Ez már csak technikai kérdés, de az viszont politikai dráma, hogy megszilárdul-e Orbán Viktor táborának egysége Novák Katalin feláldozása után?

Bayer Zsolt újabb békemenetre mozgósít

Vajon miért érzékel Orbán válságot amikor látszólag minden rendben van hiszen politikai hatalma sziklaszilárd, az ellenzék pedig romokban? Az ellenzék olyan területen támad, amely eddig a hatalomé volt, az LMBTQ fügefalevél volt hivatva leplezni azt, hogy az uniós eurómilliárdokat azért nem kapja meg Magyarország, mert Brüsszel joggal tart attól, hogy ezt Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lenyúlják. Az elmúlt hétéves periódus során csekély 10 milliárd euró landolt így a hatalomhű elit zsebében a 30 milliárdból, melyet Brüsszel kiutalt.

“Hét szűk esztendő következik”

Orbán Viktor egy gyenge pillanatában a 2022-es választások megnyerése után őszinte volt, és megemlítette:

“a bőség időszaka után hét szűk esztendő következik.“

Hithű választói, a kisemberek megpróbálták nem meghallani ezt, de jött az óriási infláció, amely mindenkit kijózanított: az életszínvonal csökkent annak ellenére, hogy Mészáros Lőrinc tavaly 150 milliárd forinttal lett gazdagabb, és ezzel szépen javította a statisztikát. Nagy Márton gazdasági miniszter azzal büszkélkedik, hogy legyőztük az inflációt, de azt nem teszi hozzá, hogy ez nem a gazdaság remek teljesítményének hanem a nemzetközi trendnek köszönhető, és elsősorban annak, hogy elfogyott a hazai vásárlóerő! Egy főre jutó fogyasztásban immár Bulgária is megelőzte Magyarországot, amely az utolsó helyre került az Európai Unióban.

Orbán Viktor immár nem tudja úgy megtömni a zsebét, hogy közben maradjon pénz a választópolgárok életszínvonalának emelésére is. Márpedig ez a titka a nemzeti együttműködés rendszerének: politikai siker és gazdasági kudarc.

Egy olyan országban, ahol a lakosság legkevesebb háromnegyede az európai szegénységi küszöb alatt tengődik nem könnyű nemzeti egységet létrehozni nulla forint nulla fillérből márpedig csak ennyi marad, ha a piramis csúcsán állók továbbra is csillagászati pénzeket akarnak bezsebelni.

Rogánnak mennie kell!

Ezt hangsúlyozta Magyar Péter, aki a Partizánnak nyilatkozott. Varga Judit elvált férje neje és Novák Katalin bukásáért is Rogán Antalt okolja. Célzott arra, hogy

“ebben az országban mindenkinek a cégét el lehet venni.

”Ha nincs elég pénz, akkor az éhes cápák egymás ellen fordulhatnak. Pintér Sándor a Völner-Schadl ügyet azért indította el, hogy megbuktassa Rogán Tónit. Orbán Viktor ellene döntött, de Pintér, aki messze túl van minden korhatáron, maradt a posztján. Miért? Mert túlságosan sokat tud Orbán Viktorról, és mert az USA benne bízik, a miniszterelnökben nem. Rogán Antal propaganda gépezete azért igazán hatékony, mert a hatalom valóságos működését tökéletesen titokban tartja. Ha viszont

Varga Judit elvált férjéhez hasonlóan mások is beszélni kezdenek azok közül, akik belülről ismerik a hatalmat, akkor baj van, és még inkább lesz.

A nemzeti egységet ugyanis pénz híján ideológia propagandával kellene fenntartani a hét szűk esztendő folyamán. Ez nem könnyű hadművelet. A Rákosi rendszernek is körülbelül ennyi idő jutott, hogy azután 1956-ban megbukjon pedig a propaganda terén olyan monopóliumot élvezett, melyről Rogán Antal csak álmodhat.

A feladat

Mikor az ember véleménycikkeket kezd írogatni, kétfajta lehetőség áll előtte: megpróbálhat hatni az értelemre, de megpróbálhat az érzelemre is. Az előbbi valamivel nehezebb, ugyanis az agy érzelmi hatásokat feldolgozó része mind térfogatban, mind befogadó képességben elképesztő fölényben van az értelmi résszel szemben.

Az emberek (még a legokosabbak is) sokkal több mindent nem tudnak, mint amennyit igen, ezért kénytelenek a nem tudott részeket hittel kipótolni. A hit az agyba beégetett nemtudás, és bizony mindenki rossznéven veszi, ha valaki az általa bizonyosnak hitt dolgokat meg akarná cáfolni, ebből következően az ilyen eseteknél nem a „jé, tényleg” jellegű rádöbbenés, hanem a begorombulás a jellemző reakció.

További nehezítés: a racionális értékeléshez az összes lényeges információ birtokában kell lennünk, hogy a levezetés és a végkonklúzió csak és kizárólag érvekkel legyen támadható. Sok utána keresés, korábban helytelenül tudott dolgok esetén újrakezdés, még szerencse, hogy a szakmai múlt megfelelő rutint biztosít ahhoz, hogy az ember ezt természetesnek tekintse. A tűz, a gőz, a víz, az áram nincs tekintettel a saját törvényein kívül semmire, viselkedésük bosszantóan logikus, a hitükre való apellálás  a tervezés során a legnagyobb hiba, mivel olyanjuk nincs nekik.

Az embereknél ez teljesen másképp van. Nem olyanok, mint a közegek, őket ugyanis lehet manipulálni. Ennek eredménye, hogy ha egyszer már valamiről hitet tápláltak beléjük, azon írásokat és beszédeket veszik a legszívesebben, amelyek erősítik a hitüket, tökmindegy nekik, hogy az valóságként hamis vagy igaz, és az sem nagyon érdekli őket, ha emeletes hülyeség. A politikában különösen így van, ugyanis ott még a szakemberek (politológusok, elemzők, ilyesmik) is sokkal több dolgot hisznek, mint amennyit tudnak. Messze sokkal többet, lehet mondani. A politikusok esetében legfontosabb hát a céljaiknak megfelelő „valóság” kitalálása és sűrű ismételgetés általi elhitetése a néppel, mert ha nem is igaz, úgyse fogja cáfolni senki, hiszen ahhoz utána kéne járni az adatoknak, és logikus levezetés után levonni a végkonklúziót.

A racionalitás sajnos nem nagyon kifizetődő, mert a jelenlegi regnálóknak sok fegyverük van ellene.

A ravaszabb fideszes hithirdetők esetében az emberi dolgok bonyolultságát kihasználva sok minden igaz, csak a végeredmény hamis. Ilyen például az a mondás (hányszor hallottam már átvert embertársaimtól), hogy „A másik is lop, tehát a másik sem lenne jobb”. A kijelentést részletesebben vizsgálva emlékezhetünk még Zuschlagra, aki 70 milliót lopott (ebből 50 milliót visszatérített, azaz a tényleges kár 20 millió), ám mikor kiderült, azonnal kirúgták az MSZP-ből, szabad utat engedtek az igazságszolgáltatásnak, és a tolvaj hat évet kapott, amelyet elnöki kegyelem nélkül le is kellett neki tölteni. Miniszterelnök Gyurcsány. Emlékezhetünk ugyanakkor a legfőbb vőre is, akinek 13 milliárdját (nem millió!) inkább visszafizette az állam az EU-nak (a mi pénzünkből természetesen), csak vizsgálat ne legyen, így Tiborcz a már zsebre vágott 13 milliárddal plusz büntetlen előélettel szabadon elsétálhatott. Miniszterelnök Orbán. A fentiek alapján „A másik is lop” kijelentés igaz, viszont „A másik sem lenne jobb” következtetésben már felmerülhet némi kétely. Persze nem mindenkinek. Van, aki simán elfogadja, hogy ma a lopás intézményesített, és a NER-nek legfőbb jellemzője. Mivel pedig ők a legnagyobb tömeg, immár 13 éve sorjáznak a kétharmadok.

Itt van aztán Bayer „a stílusom hej, parasztos, de én nem szégyellem” Zsolt, aki mostanában azt nyilatkozza, hogy „Tényleg volt valami konszenzus ezidáig, hogy szülők, nagyszülők csináltak, amit csináltak, de hát erről a gyerek meg az unoka nyilván nem tehet. Most ezt felrúgta ez a gazember”, de ha az ember visszalapoz például 2021-ig, könnyen talál ilyesmiket: Sajnos ez érdektelen, és őt továbbra is taps fogadja, mert a mi kutyánk kölyke nem hibázhat sohasem.

Van persze olyan igehirdető is, aki a legócskább módon az irigységre alapoz, meg arra a szocializmusból itt maradt hitre, hogy hiába végzett valaki külföldi egyetemen és került magas vezető pozícióba éveken keresztül több állami és magántulajdonú nagyvállalatnál, akkor sem lehet sok pénze. Hogy miért? Mert csak! Eklatáns példa rá a Magyar Nemzet cikke: „Újabb floridai luxusingatlant vett a Gyurcsány-fióka”, amely hír végigrohant a teljes NER médián. Az origo-nál elég sok a Mártháról szóló hír, ugyanis egyszer már ezt kellett bírósági határozat alapján közölnie: „Valótlanul híreszteltük, hogy Mártha Imre ellen három ügyben indult korábban büntetőeljárás. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imrével szemben egyetlen ügyben sem indult büntetőeljárás. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy a fővárosi közművezér egy részvénytársaság révén elsődlegesen tulajdonolja a balatonalmádi kikötőt és a Vitorlás Kikötő Zrt. aranyrészvényese. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imre és egy általa tulajdonolt gazdasági társaság a kikötőt tulajdonló cég részvényeinek 3,45%-át tulajdonolja, aranyrészvénnyel – mivel ilyen a Vitorlás Kikötő Zrt.-ben nincs – Mártha Imre nem rendelkezik.” Érdekesség az üggyel kapcsolatban, hogy a többmilliárdos Hatvanpusztáról a NER sajtó sohasem közölt olyan hírt valamilyen Orbán-apókás címmel, amely az olvasók irigységét célozta volna meg.

Előfordul az is a NER médiában, hogy a derék, szorgalmas újságíró akkora ökörséget ír, amelyet a mérete miatt már maga sem vesz észre (de hogy a szerkesztő sem, az eléggé röhejes). Az egyikről már én is megemlékeztem. A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint Zalatnay panaszkodik, hogy 60.000 Ft/hó a nyugdíja, mire „Gyurcsány emberei” (Nyugati fény) azt a kérdést tették föl: Orbán tud-e róla, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak? Ebből a derék Szerzőnek a következő hatalmas betűs címet sikerült kreálnia: „Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”

Másik példa az ostobaságra szintén a Magyar Nemzet cikke, melynek másik óriásbetűs címe szerint „Pressman elvtárs Vorosilov marsall és Jurij Vlagyimirovics Andropov nyomdokaiba lépett”. Mint tudjuk, az amerikai nagykövet elment az ellenzék által összehozott parlamenti ülésre, amelyen a FIDESZ-KDNP nem vett részt (nehogy már véletlen szórakozottság okán megszavazzák a svédek NATO csatlakozását!), és ezt az odamenést Szerző azonosnak tekinti a szovjet csapatok 45 éves itt tartózkodásával és a Szovjetunió ezen időszak alatti viselt dolgaival. Ahogy írja: „Ilyen durván és egyértelműen még a megszálló szovjetek sem gyakorolták a hatalmukat”. Ebből megállapíthatjuk, Szerző még nem élt az 1945 – 1990-es időszakban és nem is hallott erről semmit. Néhány történelemkönyv elolvasása javasolható, hátha lehet az információhiányon segíteni… bár a mérete ezt kétségessé teszi.

Ezeket az eseteket látva az ember erősen elcsodálkozik, hogyan lehetséges, hogy az ilyen médiumszerű akármiket az olvasótáboraik még nem hagyták ott? Szabad ezt tenni szegény olvasóval? Úgy látszik, szabad. Sok még örül is neki.

Ha most arra gondolunk, hogy ezek a „Szerzők” milyen jól élnek az ilyen írásokból… de inkább ne gondoljunk ilyesmire. Van elég bajunk anélkül is. Például a normálisnak megmaradt médiával meg kellene állítani ezt a piszkosszürke áradatot, amelyik mindenfelé hömpölyög, és ki kellene szabadítani alóla a választópolgárokat.

Nehéz, nagyon nehéz… pláne, hogyha nincs jelentkező.

Abnormalitás

Mint azt Kövér úrtól nemrég megtudhattuk, a napjainkban már-már emberfeletti erővel támadó abnormalitást, gonoszságot, rombolást és hamisságot nagyon is evilági emberek evilági érdekei táplálják.

Ugyan, hol vannak már a simán emberi erővel támadók, például az első világháború agresszora, a Monarchia, vagy a második világháború kirobbantója, Németország, na meg a különleges hadműveletek nagymestere, azaz Oroszország, amely ugyan szintén semmit sem sajnálva támad, viszont nem emberfeletti. Ezek szerint tehát normális. Egy ésszerűen gondolkodó ember kapásból azt mondta volna, ha a veszteség csak az eddigieknek századrésze lenne, az sem éri meg, de Putyint nem olyan fából faragták ám! Az igazi férfi halált megvető bátorsággal, a fotelben lazán hátradőlve veti bele magát a küzdelembe, és palotája tengerre néző szobájából kaviár eszegetés valamint pezsgő kortyolgatás közben higgadt és határozott hangon adja ki utasításait a további ölésre és rombolásra, azaz hogy mindent és mindenkit áldozzanak föl, ha kell. Inkluzíve saját honfitársakat. És tankot gyártsanak, ne mosógépet. Bizony így van az, ha az ember nárcisztikus pszichopataként egy hatalmas ország ura. Ebben én csak egyet nem értek: a kereszténység tényleg már-már emberfeletti küzdelme minden egyes életért, mely mind az abortusz, mind az eutanázia témájában kérlelhetetlen álláspontot képvisel, hogy fér össze ezzel a szándékos tömeggyilkossággal? Még szerencse, hogy ott van Kirill, aki álmából fölkeltve is képes tolmácsolni az isteni megbocsátást a cárnak.

A lényegtelen dolgoktól fő témánkhoz visszatérve mondhatjuk, hogy Kövér úr sötét víziója szerint maga az emberfeletti

Sátán vezeti hadait ellenünk, mégpedig evilági emberek érdekeinek megfelelően, valamint parancsára.

A támadás eszközeinek és céljainak elnök úr általi meghatározása:

„Járványok, háborúk, vérszomjas nemzetközi spekulánsok és uzsorások, országukat és nemzetüket eláruló európai politikusok és értelmiségiek; Európa tudatos gazdasági tönkretétele, pénzügyi eladósítása és társadalmi destabilizálása, egy kontinentális lakosságcserét előkészítő, szervezett illegális migráció, az európai embereket célzó, különféle eszközökkel zajló mentális agresszió, a fiataljaink nemi önazonosságát megcélzó életveszélyes lélektani és biológiai manipulációk”

Részleteiben vizsgálva a dolgot a következők mondhatók:

  • Járványok

Hát ez kellemetlen, ugyanis mintha Kövér szerint ezek is emberi tevékenység, sőt tudatos emberi tevékenység hatására szabadultak volna el. Nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Hszi-csin-ping, és ha begorombul, mi lesz a kínai hitelből építendő vasúttal meg az akkugyárakkal?

  • Háborúk

Ez tényleg mind emberi termék. Minőségileg olyanok is. A kár borzalmas, az „eredmény” elképesztően mínuszos, mégpedig mindkét fél számára az. Érdekes módon egyik háborút sem az EU vagy Soros robbantotta ki, de még csak nem is az Egyesült Államok, maximum segítenek a megtámadottnak. Nem akarják, hogy az agresszor győzzön, mert akkor ő is meg a többi agresszor is könnyen vérszemet kap. A vérszem effektusról az úgynevezett békepártiaknak sajnos fogalmuk sincs, ezért akarják mindenáron, hogy az agresszor győzzön. Az általuk javasolt béke ugyanis azt jelenti.

  • Vérszomjas nemzetközi spekuláns

A vérszomjat inkább hagyjuk. A nemzetközi jelző a pénznemek átválthatósága miatt ma már érdektelen. A „spekuláns” rossz csengését a szocializmusból örököltük, Soros általánosan filantróp tevékenységének szörnyűségeit meg itthon többször verték már bele a nép fejébe. Fideszék szerint ugyanis az igazi filantróp, azaz ők maguk, rendkívül kényes ízlésű, mondhatni válogatós, Soros meg nem az. Ő minden rossz sorsú embert támogat, nem szűkíti lépésről-lépésre a támogatandók körét addig, amíg a körben már csak ő maga meg a családja marad. Esetleg még a barátai és üzletfelei.

  • Uzsorás

Nem tudni, hogy került ide. Talán az a magyarázat, hogy a hitelezőink ma már csak magas kamatfelárért adnak dicső miniszterelnökünk vezette országunknak kölcsönt, mert fedezni akarják a kockázatot. Ennek a tipikus uzsorakamathoz, azaz más szorult helyzetének kihasználásához nincs köze.

  • Országukat és nemzetüket eláruló európai politikusok és értelmiségiek

Na, itt jövök én a képbe, ugyanis, ha az EU kérne valamit, simán tárgyalnék vele, amíg kompromisszumos megoldásra nem jutunk. Ezzel elárulnám nemzetemet, mert a nemzeti érdek egyértelműen az, hogy bármifajta kompromisszum nélkül minden előnyt és pénzt mi kapjunk az utolsó fillérig, még az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurót is. Ebből én simán engednék, ahogy az árulók szokták, akik nem a magyar érdeket hanem a szövetség működését tekintik elsődlegesnek, így aztán nem is lenne pedagógus béremelés Magyarországon, mert a Mészároséknak automatikusan juttatandó méltányos összeg kifizetése után nem maradna rá pénz (ahogy most sem marad). Miattam. Persze, ha az is rajtam múlna, a pedagógusok előbb kapnák a fizetésemelést, mint Mészáros, és utóbbi csak akkor, ha az EU megküldi a támogatást – bár lehet, hogy akkor sem. Ez alól egy kivétel lenne: ha tiszta versenyben megnyeri a tendert, és hibátlanul teljesít. Pótmunka nélkül, ahogy kell neki.

  • Európa tudatos gazdasági tönkretétele, pénzügyi eladósítása és társadalmi destabilizálása

Itt megakadtam egy kicsit. Mire gondolhat az elnök úr? Ukrán gabona, amely tönkreteszi az EU gabonatermelőit? De hát annak a jelentősége az EU gazdasági teljesítményéhez képest nulla, és ha Ukrajna is tag lesz, messze nem fog tudni olyan olcsón termelni, mint most. Orosz gáz helyett drága amerikai LNG? Ezt az EU simán meg tudja fizetni, és a piac majd helyreteszi az árakat, ahogy az már ma is látható. Javasolnám, hogy felejtsük el, ahogy a „társadalmi destabilizálást” szintén mind az ezer darab traktorral, amennyi Brüsszelben felvonult.

  • Egy kontinentális lakosságcserét előkészítő, szervezett illegális migráció

Aha. Szóval mi megyünk Afrikába meg a Közel-Keletre, az ott lakók meg jönnek ide. Érdekes gondolat, bár úgy vélem, a kivitelezésnél lehetnek nehézségek, főleg ha az itteniek nem akarnának odamenni. Különösen a „szervezett illegális” jelző tetszett, hát még ha megtudhattuk volna, hogy ki a szervező.

  • Az európai embereket célzó, különféle eszközökkel zajló mentális agresszió

Itt megint el kellett gondolkodnom, vajon mik azok a különféle eszközök? Azt, hogy Magyarországon mentális agresszió zajlik, magam is észrevettem, a hatalom itteni eszközei a betanított szajkók és a cselédmédia (MTVA inkluzíve), a módszer meg az agymosás, de hogy Kövér úr tudomása szerint Európában is célzottan ez megy, teljesen új nekem. Na, nem baj, majd utána nézek.

  • A fiataljaink nemi önazonosságát megcélzó életveszélyes lélektani és biológiai manipulációk

Erről már elég sokat írtam. Részletesen itt találhatók: ,  ,

Ha valaki végigtekint a fenti fenyegetéseken, hamar rájön, mindegyik komolytalan. Hagymázos víziók helyzetértékelés helyett, nem figyelmeztetés, hanem újabb átverés. Csak arra jó, hogy az ellenség, azaz a Nyugat végtelen gonoszságát és a miniszterelnök úr hősies küzdelmét a saját… illetve magyar érdekekért még jobban kihangsúlyozzák. A ránk leselkedő tenger veszély közepette az ember nem is veszi észre, hogy közülük az egyik kimaradt. Pont az, amelyiknek tényleg nagy kockázata van – de ezen nem csodálkozom.

Sokáig szükségünk lesz még az orosz gázra.

Észjárás

Úr ír, olvasó olvas. Például a Csépányi nevű ember írását, és nem akárhol ám, hanem a Magyar Nemzetben. Ez természetesen a Hírstarton is kiemelt véleménycikk, ahogy az náluk megszokott.

A derék Csépányi először Zalatnay Saroltát idézi:

„Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni.”

Aztán az alábbi mondatokat a „Gyurcsány emberei” által írt szövegből:

A nyugdíjjal kapcsolatos mondandója több szempontból is érdekes. Az énekesnő pár éve aláírta a Fidesz Gyurcsány-ellenes petícióját, de azért a Fideszt dicsőítő mondatai mellett megjegyezte: attól még lehet valaki jó zenész, hogy baloldali. Zalatnay korábban azt is elárulta, hogy fiatalként tegező viszonyban volt Orbán Viktorral, már akkor is nagyon tisztelte őt, kora Petőfijeként írta le. Vajon a »költőhöz« is eljut a hír, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak?”

Végül a fentiekből arra a következtetésre jut, hogy (nagybetűs cím!):

„Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”.

Bizony! Arra a következtetésre. Ha hiszik, ha nem.

Mint az ismeretes, Orbán miniszterelnök úr mondotta volt, „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”, mivel pedig Csépányi úr gondolkodása hajszálpontosan azonos a miniszterelnök úréval (meg is bánná, ha nem lenne az!), az ő írása szintúgy a hullámverésben való navigálás része. A  fentiek alapján néhány olvasó meg kell állapítsa, az ilyen észjárás a mások (gyakorlatilag a nemmagyarok, azaz pl. jelen sorok írója) számára valóban követhetetlen. Ennyire hülyének nézni az olvasót, ahhoz igencsak speciális észjárás kell, mert ez már nem a Mari nénik és Józsi bácsik szintje, hanem a röfiké.

A gondolkodási követhetetlenség persze több dolgot jelenthet. Van ugyebár ennek révén a fölény a többiekkel szemben, melyre jó példa Nándorfehérvár ostroma. Mikor Kapisztrán mintegy harmincezer fős, szedett-vedett keresztes seregével Hunyadi figyelmeztetése ellenére átkelt a Száván, és kereszttel a kezében, egyházi énekeket zengve megindult a törökök felé, II Mehmed hetykén lovára pattant, hogy könnyed csapással elsöpörje őket. A szultán úgy vélte, Hunyadi a mészárlást majd a várból nézi végig, de János másképp gondolkodott, ugyanis látván, hogy a reguláris harcosok zöme elment a szultánnal, párezer nehézlovassal kirontva elfoglalta az őrizetlenül hagyott ágyúkat és a törökökre irányítva hátulról lövetni kezdte őket. Kapisztránék örvendezve látták, hogy (nyilván a kereszt és az éneklés együttes hatására) úgy hullott előttük az ellenség, mint az őszi légy, és Hunyadiék nagy győzelmet aratva megvédték a várost.

Van aztán a követhetetlenségnek jóval kevésbé pozitív esete is, mely esetben a delikvens gondolkodása logikátlan, emiatt nem tudja követni a többi. Ilyen volt például az, mikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök körömszakadtáig harcolt azért, hogy az Európai Unió nehogy hozzájusson közös hitel révén 50 milliárd euróhoz, amelyből Ukrajnát tervezte négy éven keresztül támogatni. Jó, persze, ez nem harc volt, hanem vétóval való fenyegetődzés, ugyanis Orbán amiatt vetette be a múltkor a végső fegyvert, hogy a Magyarországnak ítélt, de az EU által megkövetelt úri viselkedéstől való nagymértékű eltérés miatt visszatartott összeget nehogy már Ukrajnának adják! Hiszen az nekünk jár!

Az Európa Tanácsnak igencsak nehéz dolga volt, mert egy követhetetlen észjárású miniszterelnöknek kellett elmagyarázniuk: pont amiatt szükséges ez a külön pénz az EU-nak, hogy a már rendelkezésre álló támogatásokat ne kelljen megkurtítani. Például Magyarország esetében sem, ugyanis az EU még mindig nem tett le arról az immár rendkívül halvány reményéről, hogy a páva abbahagyja a táncolást, teljesíti az EU által előírt 27 pontot, és akkor utalható a pénz. Még szerencse, hogy ez az eset már múlt idő, mert vagy felfogta Orbán, hogy eddig egy Magyarországnak is káros hülyeség mellett kardoskodott, és a szavazásra abbahagyta, vagy nem fogta ugyan fel, de a többiek azt mondták neki, megint kizavarják a folyosóra, ha tovább renitenskedik. A pávatánc abbahagyása és a 27 pont teljesítése lenne a következő lépés, és akkor megkapnánk a pénzt, de az az észjárás… hát én nem tudom…

Az észjárásnak abban is nagy szerepe van, hogy az ilyetén „országnavigálásból” (amelynek eredményeképpen immár Bulgáriával megy a küzdelem az utolsó előtti helyért) mit fog föl a nép. Illetve hát a népek. Magyarországon ugyanis kétfajta nép él, a hithűek meg a bizonytalanok. Előbbiek szintén két részre oszlanak, az Orbán-hitűekre és az Ellenzék-hitűekre, ahogy persze az utóbbiak is, mivel egy részük azért bizonytalan, mert nem érti a dolgokat, a másik részük meg azért, mert érti. Utóbbiak a zsűri, amely elég nagy létszámú (a magyar értelmiség jó része ide tartozik), és nem azzal foglalkozik, hogy eligazítsa a népet, melyik a kevésbé rossz, hanem azzal, hogy bemutassa szellemi fölényét, azaz a zsüritagok mindkettőről megírják, kijelentik, sőt megmagyarázzák, hogy rossz. Így „A másik sem lenne jobb” elv érvényesülésének semmilyen korlátja nincs.

A fentiek alapján a jelenlegi rendszer szavazás révén nem változtatható meg, amit gyakorlatilag mindenki tud. Ezért tervez például a miniszterelnök 2034-ig, amikor majd már minden magyarnak jó lesz, és ahogy Örkény megjósolta „Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…” (Itt egy csúnya szó következik.)”

Azt a pár évet guggolva is kibírjuk. És hogy lélekben addig jó legyen nekünk, arra a célra az újabb és újabb győzelmi jelentések szolgálnak, amelyek akármekkora miniszterelnöki kudarcból is képesek hatalmas sikert kreálni.

Orbán:

„Kiharcoltuk! A magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak! A háborúban nem veszünk részt, fegyvert nem küldünk, továbbra is a béke pártján állunk!”

Szijjártó:

„Nagy magyar siker született az Európai Unió előző napi csúcstalálkozóján, a kormánynak minden egyes célkitűzését sikerült érvényesítenie.”

Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, éneklik valakik valahol, talán az Operában, és Szelim ugyan összeomlik a végén, de nemes lelkét kórus dicséri, ahogy kéretik a miniszterelnök úr nemes lelkét is kórusként dicsérni, pláne, hogy ő még csak össze sem omlott, sőt igen jó erőben van.

A gyanakvó elme azért néha mégis fölveti a kérdést: nem lenne jobb az országnak a mások által is követhető észjárású navigálás, a követhetetlent meg hagyjuk meg a Nobel-díjasoknak? Igaz, ahhoz kormányt kéne váltani.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!