Kezdőlap Itthon Hasznos Oldal 46

Hasznos

Mikuláscsomag plusz kerékbilincs – szabályos ez?

Kenderessy Milán
-
0
Mikuláscsomag plusz kerékbilincs – szabályos ez?

Van jogszabályi alapja, hogy egyes parkolási cégek a mikuláscsomag mellé még kerékbilincset is felrakatnak – mondta a jogász. Szerinte bár ezt sokan dupla büntetésnek érzik, ez egyfajta költség a gyorsabb befizetést segítő eljárásban.

Több budapesti kerületben nagyon megjárhatja az az autós, aki nem vesz parkolócédulát: nem csak a mikuláscsomagot találja a szélvédőn, hanem kerékbilincset is a kocsin. Ami együtt – a bosszúság mellett – nem olcsó mulatság, közel húszezer forint, de ha két napon túl nyúlik, mire leszedik a bilincset a kerékről, akkor jön még 17 ezer forint az autó elszállításért is – tudósított az ATV Híradója.

Korábban az Index megszólaltatta a XIII. kerület vezetését a náluk követett eljárásról. A Közterület-felügyelet azt a választ adta, hogy négy év türelmi idő után 2016-ben vezették be a kerékbilincselést. „Az önkormányzat vezetésének álláspontja alapján szerettünk volna kerékbilincselés nélkül eleget tenni feladatainknak.

A szolgálati tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy a kerékbilincs alkalmazásáról mi sem mondhatunk le”

– írták.

Idén az első fél évben összesen 145-ször tettek fel kerékbilincset a kerületi közterületesek.

Az ATV tudósításából kiderül, hogy az V., VII., VIII., IX. és XI. kerületben is élnek az önkormányzatok a lehetőséggel.

Az autóklub jogásza, Kovács Kázmér a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy az önkormányzati törvény adta felhatalmazás nyomán miniszteri rendelet teszi lehetővé az önkormányzatoknak ezt a módszert. Korábban elsősorban külföldiek esetében éltek ezzel az eszközzel – mondta a közlekedési jogász.

A kerékbilinccsel jelentősen gyorsul az elmaradt parkolási díj (és a pótdíj) befizetése, amelyet az autós természetesen kétszeres büntetésként él meg, noha nem az – magyarázza Kovács Kázmér. Szerinte ez ahhoz hasonló, mint amikor

a büntetőper végén a kirendelt szakértő költségét is az elítélttel fizettetik meg.

Az önkormányzatok a törvény alapján közérdekű feladatként végzik a közutak forgalmának szabályozását, és ennek egyik eszköze a parkolási díj, illetve a kerékbilincs alkalmazásának lehetősége.

A Független Hírügynökség által megkérdezett alkotmányjogász nem tudja megítélni, hogy általánosságban aránytalan-e az autós számára ez a többletteher. Lövétei István el tud képzelni olyan közlekedési helyzeteket, amelyekben a parkolási szabályoknak megfelelő része a kerékbilincselés (ha jól láthatóan táblán feltüntetik a figyelmeztetést). Ezt az alkotmányossági próbát,

a szükségesség és arányosság tesztjét minden egyes önkormányzati rendelet esetében kéne elvégeznie

az Alkotmánybíróságnak.

Az mindenesetre zavart okoz, hogy – különösen ahol parkolási cég van beiktatva az autós és az önkormányzat közé – polgári jogi perben hajtják be az elmaradt díjakat. Lövétei szerint rossz ez a gyakorlat, mert noha az önkormányzat köti a szerződést a céggel a feladat elvégzésére, ettől ez még közigazgatási ügy lenne, csak nálunk nincs általános közigazgatási bíróság, amely a jogvitákat rendezné, ezért jobb híján zajlanak polgári perként.

Az viszont kétségtelen, hogy a bilincseléssel elkerülhetők az akár évekig tartó bírósági eljárások.

Maradni Afrikában

Kenderessy Milán
-
0
Maradni Afrikában

A fekete kontinens évszázadok óta a gyarmatosítók kedvenc vadászterülete volt. A függetlenedési hullám után pedig a befektetők, a vállalkozók, a kereskedők fedezték fel az ottani aranybányát. Magyarország is próbálkozott állami szinten és magánvállalkozásban is. Ez utóbbi bizonyult sikeresebbnek. Talán ezt lehetne erősíteni.

Az Átlátszó írta valamikor tavaly októberben: „a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) szerződést bontott valamennyi afrikai partnerével. Azokkal is, akikkel mindössze pár hónapja szerződött. A hivatalos indokot egyelőre nem ismerjük, forrásaink a nem elég hatékony ügymenettel, az állami ráfordítást igazoló eredmények hiányával, és a zavaros kapcsolatrendszerrel magyarázzák az állami export-élénkítő cég lépését. Balogh Sándor, a vizes vb gazdasági igazgatója ugyanakkor ’informális’ kereskedőház-üzemeltető maradhatott Botswanában”.

A Független Hírügynökség tudomása szerint nemcsak Botswanában van, nem veszteségesen működő érdekeltségük, hanem több más afrikai helyen is. Az általuk irányított HTCC (Hungarian Trade and Cultural Center) honlapján a legutóbb arról értesülhettünk, hogy májusban Nigéria is csatlakozott a HTCC hálózatához: „Nigéria nem csak Afrika legnépesebb országa, de egyben – ma már Dél-Afrikát megelőzve – Afrika legnagyobb gazdasága is.  Az olaj mellett- ami máig a bevételek jelentős részét alkotja -egyre jelentősebb a helyi feldolgozóipar, és izmosodik az a középosztály, amelyik fogyasztásában már az európai trendeket követi… Így Nigériában megjelenni bármely külföldi cég számára kívánatos – hiszen nem csak az ország több mint 100 milliós piacára, hanem a teljes nyugat-afrikai térségbe belépőt jelent egy lagosi iroda”. A HTCC honlapjáról azt is megtudhatjuk, hogy a vállalatnak az afrikai hálózata kiterjed Botswanára, Etiópiára, Gambiára, Ghanára, Marokkóra és Ugandára. Tegyük hozzá, hogy a HTCC nem veszteséges, hanem nyereséges, még ha ez a profit szerény is.

Nos, a Külgazdasági- és külügyminisztérium által felügyelt Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt., amely folyamatosan évről-évre veszteségeket termelt és afrikai „kirándulása” is kudarcnak bizonyult, megszűnik és egy újabb vállalattá alakul (HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség Nonprofit Zrt.).

Ilyen előzmények után megindult „az afrikai piac újrafelosztása”, legalábbis ennek a piacnak az a része, amely Magyarország számára is elérhető.

Egyes hírforrások már megírták, hogy az exportfejlesztési ügynökség élére történő kinevezésével nagyjából egy időben Ligetfalvi Gábor a Mészáros Lőrinc milliárdos felcsúti gázszerelő birtokába került MKB Bank leányvállalatának, az MKB Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.-nek is vezető tisztségviselője lett. Ebből többen arra a következtetésre jutottak, hogy Mészárosék ki szeretnék terjeszteni tevékenységüket Afrikára is.

Most már csak az a kérdés, hogy a „déli nyitásban” leszerepelt állami utódvállalat ezentúl felhasználja-e a magáncég (HTCC) eddig sikeresnek bizonyult tapasztalatait, infrastruktúráját vagy folytatja a milliárdos veszteségeket termelő afrikai kalandját? 

Keresztben-hosszában megszívhatjuk a vámháborút

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Keresztben-hosszában megszívhatjuk a vámháborút

Versenyképességre csak versenyben lehet szert tenni – ezt ajánlja a kereskedelmi háború irányítóinak a figyelmébe Némethné Pál Katalin, a GKI kutatásvezetője. A Független Hírügynökségnek adott interjújában leszögezte, hogy a magyar gazdaság mélyen integrálódott az európai gazdaságba, az értékláncokba, ezért vastagon megérzi a kereskedelmi háború hatásait.

  • Európai partnerein keresztül érzi az integrált magyar gazdaság a negatív hatásokat
  • Amikor a németeknek fáj, mi is sikítunk
  • Donald Trumpnak van némi igaza
  • Európa és az USA kiegyezhet
  • A presztízsautókat magasabb vámmal is megvennék
  • A kereskedelmi háborúk a történelem során sokszor forró háborúba torkolltak

 

Milyen hatással lehet a kibontakozni látszó globális kereskedelmi háború a magyar gazdaságra, ezen belül az iparra és az exportra?

Röviden, velősen? Hát keresztben-hosszában megszívhatjuk. Van egy évszázados általános szabály, elméleti kiindulópont, amelyet máig sem sikerült megdönteni, s ami ma is érvényes:

a szabad kereskedelem jó, mert mindenki arra tud  koncentrálni, amiben viszonylagos versenyelőnyt élvez, a többit pedig be tudja szerezni a közjó növelése érdekbe.

Konkrét példákon keresztül látható, hogy amikor megzavarják a piaci folyamatokat, akkor azok a korábban megszokottól eltérően kezdenek működni. Ma már persze más a helyzet, mint amikor az egyes nemzetgazdaságokban termeltek végtermékeket, és azokkal kereskedtek, ma már a termelési folyamatok átnyúlnak a határokon, behálózzák az egész világot, és ha ebbe belekavar az állam, akkor az komoly zavarokat eredményez, ráadásul a termelési lánc összes szereplőjének, beleértve a belekavaró állam cégeit is. Azaz, senki nem tud ebből jól kijönni.

Nem is értem, hogy egy gyakorló üzletember, mint az egészet elindító Donald Trump hogyan nem látja ezt át és be.

És a már bevezetett, illetve tervezett és bejelentett büntetővámok hogyan hatnak konkrétan a magyar gazdaságra?

Az acél- és fémipari termékekre már kivetett import büntetővámok és egyéb korlátozások hatására a termékek egy jó része kiszorult az amerikai piacról, s ezeknek új piacokat kell keresni. A kínai áruk egy része pedig Európát célozza meg – ez igencsak valószínű forgatókönyv. De Trump lábon is lőtte magát, mivel az amerikai cégek – jól felfogott érdekükből – Kínába helyezik át a termelésük egy részét, komplett üzemeket, gyárakat telepítenek át, hogy azon az óriási piacon vámmentesen, helyi piaci szereplőként tudjanak értékesíteni. Ez azonban azzal is jár, hogy azok a beszállítók amelyeknek volt amerikai üzlete, érdekeltsége, elveszíti a piacát vagy követi Kínába az áttelepülőt.

Ez azonban nem elsősorban a magyar cégek problémája, a magyar export az USA-ba viszonylag kicsit, s azon belül elenyésző az extra vámokkal sújtott termékek kivitele.

Áttételesen azonban a magyaroké is, hiszen a folyamat durván sújthatja a magyar cégek európai partnereit, ami már itt is hat.

Igazából azonban, vélelmezem az EU és az USA közötti vámháború lehet a magyar termelőkre, exportőrökre veszélyes. Nem így van?

A magyar gazdaság mélyen integrálódott az európai gazdaságba, az értékláncokba, ami azt jelenti, hogy vastagon megérezzük a kereskedelmi háború hatásait.

Kiváltképpen az autóiparban. Nem tévedek nagyot ugye, ha azt állítom, hogy az a vámháborúnak leginkább kitett ágazat Magyarországon?

Tény, hogy a három autógyárunk, az Audi, a Mercedes és a Suzuki, valamint az alkatrészgyártás a magyar GDP öt százalékát adja, a gépjárműgyártás részesedése az ipari termelésben és exportban is jelentős.

Ráadásul ez az az ágazat, amelyben a vámháború nélkül is óriási gondok vannak, s amely gyökeres átalakulás előtt áll, sőt, van már az átalakulás folyamatában.

A dízelbotrány még nem csengett le, sőt, a jelek szerint még szélesedni is fog, sorra derülnek ki, hogy az emissziós adatokkal, a környezetbarát megtakarításokkal csaltak a gyártók, ezek nem valós adatok voltak. Ez olyan mértékben megrendítette a bizalmat, hogy a dízelautóknak már annyi. Egyre több lakott területen tiltják be ezeket a gépkocsikat, ez is visszaveti a keresletet. És hiába gyártanak nálunk benzines autókat, az autógyártók más megoldásokat keresnek, s ma úgy néz ki, hogy ezt meg is találták az elektromos járművekben.

Jó hír, hogy az Audi beígérte, hogy idehozza majd az elektromotor-gyártását, s a Mercedesnél is mondogatják, hogy minden típusra megcsinálják majd az elektromos változatot, az új gyárban Kecskeméten pedig vélhetően azt is tudnak már majd gyártani.

A városi kisautókat gyártó magyarországi Suzukiról nem hírlik, hogy fontolgatnának váltást, illetve, hogy egy esetleges átállás mennyiben érintené az esztergomi gyárat. És persze az elektromos autózásra való átállást a magas nemzetközi olajár és a globálisan divatossá vált és terjedő  környezettudatosság is ösztönzi.

Mekkora szerepet játszik ez a fajta váltás a vámháborúban, ha egyáltalán játszik?

Meggyőződésem, hogy a technológia váltásból fakadó bizonytalanság által okozott amerikai nehézségek akasztották ki elsősoran Trumpot.

Az amerikai autóipar, a nagy detroiti autógyárak ugyanis már lemaradtak ebben a technológiai váltásban az USA-n belül (jön fel a Tesla és a többi elektromos járműgyártó) és általában a világban (például minden nagy európai gyártónak van e-típus változata), amire a legrosszabb választ adták: nem a versenyt segítették, hogy az előmozdítsa a váltást, hanem megpróbálják megvédeni a gyártóikat. Pedig örökérvényű igazság:

Versenyképességre csak versenyben lehet szert tenni. Ezt egyébként ajánlom a magyar kormány és a magyar piaci szereplők figyelmébe is!

A hírek szerint megkezdődtek a tárgyalások Brüsszel és Washington között arról, hogyan lehetne megakadályozni az extravámok kivetését az európai gépjárművekre. Erre milyen esélyt lát?

Megjegyezve, hogy jómagam megdöbbentőnek tartom, hogy időt, pénzt és energiát fecsérelve, a környezetet károsítva oda-vissza szállítgatunk kocsikat az óceánon. Mert hogy presztízskérdés, illetve életérzés Európában bizonyos amerikai, illetve Amerikában bizonyos európai kocsival járni.

Éppen ezért nem is biztos, hogy bárminemű extra importvámnak lesz hatása a keresletre.

Amit tudni lehet az esetleges megállapodásról az annyi, hogy az európaiak lebontanák az amerikai járműimportra életben tartott vámokat (például a teherautókra), s ennek fejében az amerikaiak nem vezetnének be extravámot az európai járműimportra. Mert valljuk be, Donald Trumpnak azért van valami igazsága ebben, tényleg vannak korlátozó vámok Európában az amerikai járművekre. Az esetleges megállapodás pedig eltörölné az összes vámot minden járműre és alkatrészre. Én nem tudom elképzelni, hogy ne jöjjön létre ez a megállapodás, ami a németeknek kiváltképpen fontos, mert elkerülhetik a fájdalmat.

Azzal pedig mi is jól járunk, hiszen amikor a németeknek fáj, akkor mi is sikítunk.

Nem gondolja, hogy optimista a megegyezést illetően? Hiszen Trump nagyon olyan, mint elefánt a porcelánboltban. Csak megy előre, mintha nem is gondolkodna – elég, ha a kínaiakkal eszkalálódó vámháborút nézzük.

Nem hiszem, hogy túlzottan optimista lennék. Egyik félnek, sem Európának, sem az USA-nak nem áll ugyanis érdekben egy kereskedelmi háború. Ráadásul műszakilag, a szolgáltatásokat tekintve, termékekben, kultúrában egymás természetes partnerei vagyunk, nem létezik, hogy tartós balhé legyen közöttünk. Ha igen, az mindenkinek fájni fog, és bármi lehet belőle, a kereskedelmi háború komoly konfliktussá éleződhet, hiszen akkor már belép a küzdelem a létért. Tovább megyek:

beindulhat a harc a szupremáciáért, a kereskedelmi háborúk a történelemben nem egyszer forró háborúkba torkolltak. Minden szereplőnek tisztában kell azzal lennie, hogy a tűzzel játszik!

Bízik tehát a meghatározó szereplők józanságában?

De hát már vannak is negatív hatások, amelyeket nem lehet nem észrevenni. Már menekülnek külföldre a piacaik után az amerikai gyártók, például a Harley Davidson, mezőgazdasági gépgyátók, stb. Nem hiszem, hogy a józan észnek ne lenne előbb vagy utóbb kellő hangja és szerepe, de azért biztosan persze nem tudom állítani, hogy lesz.

 

Matolcsy-közelbe került az MKB Bank

Bak Mihály
-
0
Matolcsy-közelbe került az MKB Bank

Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére kezébe került az MKB Bank kisebbségi része Balog Ádám vezérigazgatótól. Az MKB legnagyobb tulajdonosa a Mészáros Lőrinc-féle Metis tőkealap.

Eladta az MKB Bankban meglévő tulajdonrészét Balog Ádám, az MKB Bank Zrt. vezérigazgatója – közölte az érintett pénteken. Eszerint a tulajdonában lévő Promid Invest Zrt. a Bankonzult Finance Zrt-ben meglévő 32,7 százalékos tulajdonrészét – amely az MKB-ben közvetetten 10,76 százalékos tulajdonrészt jelentett – a Szemerey Tamás tulajdonában álló BanKonzult Pénzügyi és Gazdasági Tanácsadó Kft-nek adta el. A vételár üzleti titok. Mind az MKB Bank Zrt-ben történt korábbi tulajdonszerzése, mind ennek mostani értékesítése egy tervezett folyamat két összefüggő eleme volt – írta.

Az MKB honlapján közzétett adatok szerint a bankban 45 százalékos tulajdoni hányaddal legnagyobb részvényes a Metis Magántőkealap, 32,9 százalékkal a Blue Robin Investments S.C.A. és 15 százalékkal az MKB Bank Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program Szervezet követi, 4 százalékkal a RKOFIN Befektetési és Vagyonkezelő Kft., és 3,1 százalékkal a Pantherinae Pénzügyi Zrt. részesedik.

A Metis a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégbirodalom része. Szemerey Tamás pedig Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére. Ők eddig is szoros üzleti kapcsolatban álltak, Szemerey Növekedési Hitelbankja is részt vett az MNB programjában, a jegybanktól kapott kedvezményes tőkéből nyújtott növekedési hitelt hazai vállalkozásoknak.

Balog Ádám pedig korábban Matolcsy helyettese volt az MNB-ben.

Az MKB-t – miután az állam megvette a német BayerLB-ből – meglehetősen zűrös körülmények közt privatizálták. Ennek során lett tulajdonos a vezérigazgató. A tulajdonszerzés forrása a mai napig se ismert, elképzelhető hogy saját bankja adta hozzá a pénzt kölcsön.

A BanKonzult azt közölte, hogy a Bankonzult Finance Zrt. az MKB Bankban történő aktív szerepvállalásának növelése érdekében megállapodott a Pantherinae Pénzügyi Zrt. 3,1 százalékos tulajdont képvislő MKB-részvényeinek megvásárlásáról. A Pantherinae tavaly év végén a Pannónia Nyugdíjpénztár korábbi részvénycsomagjának eladása során szerzett kisebbségi részesedést az MKB Bankban.

Vagyis az MKB végül bekerült abba a metszetbe, amelyben a Matolcsy-család és az Orbán Viktorhoz közel álló Mészáros Lőrinc található.

A mostani ügyletnek valószínűleg köze van ahhoz (is), hogy tervezik az MKB egy részének tőzsdére vitelét.

Matolcsy menne? Vagy ez kremlinológia?

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Matolcsy menne? Vagy ez kremlinológia?

Az már bizony politika, amikor a jegybank elnöke akkora frontot nyit, mint tette azt a nyilvánosságra hozott 180 pontos, a versenyképesség erősítésére fókuszáló, a demográfiától az adórendszerig mindenre kiterjedő programjával. Nem lenne váratlan, ha a pénzügyminiszter erre felvonná a szemöldökét – ha nem is jogi, de szakmai és szokásjog alapon – így látja Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, korábban ipari miniszter.

Matolcsy jegyzi a 180 pontos versenyképesség-javító programot. Ez nem tipikusan a jegybank feladata. Mutathat-e ez abba az irányban, hogy van alapjuk a pletykáknak, melyek szerint Matolcsy megunta a jegybankárságot és visszamenne gazdasági miniszternek – akár nem miniszteri hanem bármilyen rangban, de ő lenne a gazdaság irányítója –, Varga Mihály már amúgy is ismét klasszikus pénzügyminiszter, a jegybank élére pedig kineveznének valakit, a pletykák Rogánról szólnak – vetettük fel. A vélekedéseket egyébként az is alátámasztja, hogy Matolcsy hivatali mandátuma a Magyar Nemzeti Bank élén egy év múlva lejár.

„Nem szeretnék reflektálni a kreminológiai összefüggésekre, arra, hogy van-e másodlagos szándéka az intézményvezetőnek azzal, hogy ilyen kérdésben megszólal,

azt viszont érdemes  feszegetni, hogy a jegybanknak van-e keresnivalója – nem is jogköre –  gazdaságpolitikai kérdésekbe – válaszolta megkeresésünkre Bod Péter Ákos, aki korábbi jegybankelnökként, illetve ipari miniszterként ült már az asztalnak mind a két oldalán. Erre pedig szerinte az a válasz, hogy a jegybanknak a kormányzattól való – a  magyar jogrend és különösen az európai szabályozói rendszer által elvárt – függetlensége azt jelenti, hogy a kormányzat nem szól bele a jegybank monetáris politikájába (kamatszintet például nem illik kommentálnia) – emlékeztet a szakember, hozzátéve: az már inkább szokásjog, hogy a jegybank nem kommentál például adórendszerbeli intézkedést, kivéve, ha annak köze van az ő hatáskörébe tartozó folyamatokra, például egy adóemelés megemeli az inflációt.

De a szűk értelmezésen mindenképpen túl megy, ha a jegybank állást foglal abban, hogy szülessen több gyerek, változzon meg az adórendszer.

Igaz, az MNB benne van a Költségvetési Tanácsban is, s általában véve is, ha költségvetési kérdésekben állást foglalhat, sőt el is várják tőle, akkor szinte mindenbe beleszólhat, szinte mindennek van valami köze az államháztartáshoz.

Én megengedő vagyok – szögezte le –, de ez nem szükségszerű, hanem vállalt feladat a Magyar Nemzeti Bank részéről, ami nem tükrözi a jogi normákat. Ugyanakkor felmerül, hogy ha az MNB-nek ilyen részletes véleménye van a gazdaságpolitikáról, akkor ne szisszenjen fel, amikor esetleg a Pénzügyminisztériumnak is részletesebb véleménye van a monetáris politikáról. „és én most nem személyekről és ambíciókról beszélek, hanem intézmények közötti potenciális surlódásokról” – húzta alá.

„Ugyanakkor a mai magyar viszonyok között nincs akkora jelentősége az intézmények közötti viszonyoknak, látjuk, hogy erősen központosított rendszerben mindegyik intézmény autonómiája véges; a viták ma nem két intézmény között dőlnek el”

– jegyezte meg Bod Péter Ákos.

2010 előtt a jegybankigyekezett kimaradni a gazdaságpolitikai vitákból

(a nyilvánosság előtt mindenképpen), igaz, azt nem tudni, hogy a Matolcsy-féle program a kormány felkérésére történt-e. Mert ha a kormánytól jön megkeresés, azt a jegybank nem igen szokta elhárítani – mondta, saját tapasztalatait is felelevenítve. Például amikor 1993-ban, amikor bezuhant a GDP, léltrejött egy élénkítési munkacsoport, amelynek  a munkájában részt vett az MNB apparátusa és személy szerint ő is.

Az más kérdés – emlékezett vissza –, hogy kapott ő hideget és meleget is a gazdasági sajtótól és a politikától amiatt, hogy sérti a jegybank függetlenségét ez a tevékenység,

pedig akkor még elég nagy volt eleve az érintkezési felület az MNB és a kormány között, mivel a külső adósságot nagyobb részt akkor még a jegybank menedzselte.  Ugyan a kormány támogatása benne van a jegybanktörvényekben, de az is, hogy ez a támogatás nem keresztezheti, gyengítheti az elsődleges célját – húzta alá.

Viccelődik a szakma a Matolcsy-terven

Bak Mihály
-
0
Viccelődik a szakma a Matolcsy-terven

Többen elhárították, hogy véleményezzék az MNB versenyképességet növelni hivatott dolgozatot. Akik vállalták, azok helyenként „tanúi” magasságba emelkedve kommentáltak: „a nép ellensége”, másnál a kognitív disszonancia példáját látják.

Féltucat ismert közgazdászt, egyetemi oktatót, rendszeresen nyilatkozó befektetési szakembert, kutatót kerestünk, hogy véleményt kérjünk a Magyar Nemzeti Bankban jegyzett, kedden napvilágot látott száz oldalas dolgozatról. Ez Magyarország versenyképességi fordulatának feltételeit és a javasolt intézkedéseket veszi sorra 180 pontban, több nagy területre (például adózás, oktatás, egészségügy, demográfia, közigazgatás) bontva.

A miniszterelnök által életre hívott Versenyképességi Tanács számára készült jelentés lényege, hogy vagy végrehajtja az ország a javasolt reformokat, és akkor tartósan magas növekedéssel 2030-ra eléri Ausztria akkori fejlettségének 80 százalékát, vagy marad a jelenlegi pályán alacsony növekedéssel, és beszorul mostani helyzetébe. Ismertetőnk az MNB-tanulmányról itt olvasható, véleményírásunk pedig itt.

Az eddig megjelent kommentárok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a célok és főleg a felvázolt javaslatok

homlokegyenest szemben állnak a nyolc éve látott kormányzati politikával,

főleg az oktatásban és az egészségügyben. Amely politika megalapozásában miniszterként, majd formálásában MNB-elnökként Matolcsy György mélyen részt vállalt.

A felkért szakemberek többsége szabadságára hivatkozva hárította el a véleményezést, akadt, aki éreztette, hogy örül, amiért még nem olvasta, s volt, aki közölte: a megjelent híradásokat megismerve nem is érdekli.

Ketten álltak kötélnek, a beszélgetések helyenként kisiklottak a szakma komoly pályájáról. Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint a Matolcsy jegyezte anyag szép álmok gyűjteménye. Ausztria jelzett „befogása” nem reménytelen, de kéne hozzá a sógorok némi közreműködése, például „egy kis válság” náluk – mondta.

A kutató szerint is szöges ellentétben áll a jelenleg is folytatott gazdaság- és társadalompolitikával az MNB-s feladathalmaz. Egyébként pedig az oktatásban 10-15 év, az egészségügyben ennél is hosszabb a mély reformok „kifutása”,

a 2030-ig szóló kitekintés nem értelmezhető

– mondta.

Egy harmadik kutató, aki – mint mondta, nem olvasta a művet – egyedül a többedszer előkerült „utoléréses” célt kommentálta: „nettó marhaság”.

Ha mára ennyit tudtak kihozni a gazdaságból, ami pár év múlva – reformok nélkül – 1,4 százalékos éves növekedésre elég – ahogyan az MNB-ben írják -, akkor

a kormányt el kell csapni, mert az ilyen kormány vezetőjével együtt rossz

– fordította le a maga értelmezésére Matolcsy állítását a GKI vezérigazgatója. Ez a kormány és a miniszterelnök tehát

„a nép ellensége”

– fűzte hozzá Molnár László a régi frazeológiát idézve.

Osztja ezt a gondolatmenetet Felcsuti Péter, volt bankvezető. Elképzelte azt a jelenetet, amikor Orbán Viktor elolvassa és megérti a matolcsyi kritikát. Szerinte azonban ez egyikükben se fog törést okozni. Ez maga a kognitív disszonancia: eddig a „hazát mentettük”, most következhet a dinamizálás, a versenyképesség feljavítása – mondta a bankszövetséget is évekig vezető bankár.

Matolcsy időről időre előáll ilyen nagy szabású programmal (két éve az MNB már készített egy rövidebb áttekintést),

ami Orbánnak nagyon tetszik, aztán nem történik semmi

– így Felcsuti Péter. Szerinte Orbán politikája, felfogása tökéletesen alkalmatlan a felvázoltak végrehajtására, de kétséges, hogy egyáltalán lenne benne szándék erre.

Mindent centralizáltan, az érintettek (tanárok, egészségügyiek, vállalkozások érdekképviseletei) nélkül, velük nem egyeztetve, de erőszakosan átnyomva nem lehet eredményesen átalakítani ilyen nagy rendszereket – mondta még.

Molnár László jól érzékelhető iróniával értelmezte azt a javaslatot, hogy lényegében a teljes közoktatást legalább két nyelvűvé tegyék, noha egyre kevesebb a nyelvtanár. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy a magyar gyerekek fognak angolul felvételizni a középiskolába, majd ott érettségizni, hanem azok,

akik az összeomló Nyugatról ebbe a csodálatos, prosperáló országba menekülnek.

Amúgy a GKI vezérigazgatója szerint ez a javaslatcsomag arról szól, hogy Magyarország ellen egy sor kötelességszegési eljárást indított az unió a felzárkózást szolgáló támogatások elszórása miatt. Például mert a 16 évre leszállított tankötelezettség és a szakképzés „reformja” következtében felszökött a mindenféle tudás nélküli, sőt, félanalfabéta fiatalok idő előtti kiáramlása az iskolákból. Matolcsy javaslata, hogy ezt az arányt a felére kell csökkenteni, ugyan szembe megy a kormányzati felfogással, de legalább bemutatható Brüsszelben, hogy „ezt tervezzük”. Legfeljebb nem teljesül ez se, és ha több ilyen lesz, rá lehet fogni erre a program kudarcát – mondta Molnár László.

Felcsuti Péter egyetlen pozitívumot fedezett fel a munkában. Azt, hogy a döntéshozók környékén

felismerték: baj van.

Közeleg az idő, amikor az uniós támogatásoknak ebben a bőségben és a mostani feltételekkel végük lesz, és akkor leáll a növekedés legerősebb motorja.

Mészáros és Mészáros, avagy a buszálom vége?

FüHü
-
0
Mészáros és Mészáros, avagy a buszálom vége?

Egyelőre politikai csődvédelem alatt vegetál a nagy magyar buszgyártási álom egyik kedvezményezettje. Mészáros Csaba Ikarus Egyedi kft.-je azonban lehet, hogy a neki hitelező, Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő MKB-hez fog kerülni. Az állami alapítású buszgyártási program egyelőre kevés eredményt mutat.

Megkapta a politikai csődvédelemnek is tekinthető stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet besorolást az Ikarus Egyedi Autóbuszgyártó Kft. (Ilyen státusz közepette nem indulhat felszámolás.) Szerda reggeli közleményében a kormány tudatja, a döntéssel lehetővé válhat a cég vagyona, a felhalmozott termelőeszközök, készletek és tudás egyben tartása. A hazai buszgyártás fejlesztésére a kormány kiemelt nemzetgazdasági érdekként tekint, de ezt továbbra is piaci és nem állami szereplők tevékenységére támaszkodva kívánja elérni. Változatlan cél, hogy Magyarországon olyan buszok készüljenek, amelyek

hazai hozzáadott értéke magas, és amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek.

Az Ikarus Egyedi annak ellenére jutott a tönk szélére, hogy metrópótlásra 180 darabos megrendelése volt a Volántól (150 darab) és a BKV-tól (30 darab) – utóbbi éppen most mondta fel ezt. Csakhogy a cég tavaly nem tudta leszállítani a töredékét se, aztán pedig még jogszabály-módosítással kapott további haladékot. A mai napig alig tíz darab Modulo nevű csuklós busz érkezett meg a BKV-hoz, és ezekkel se volt minden rendben műszakilag, a vállalat először nem is akarta átvenni őket.

Pedig milyen szépen haladtak az események. Bő két éve, májusban a Nemzetgazdasági Minisztérium tudatta, hogy a kormány elfogadta

a nemzeti autóbuszgyártási cselekvési programot,

az NGM pedig bejelentette, hogy a társminisztériumok bevonásával kidolgozza a nemzeti autóbuszgyártás megerősítését szolgáló lépéseket.

Az Ikarus messze távolba került emlékét segítségül hívva a tervek megteremteni hivatottak a hazai buszgyártás megújításának feltételeit, hozzájárulnak a hazai gyártók versenyképességének növekedéséhez, elősegítik, hogy a magyar gyártók minőségben és kapacitásban képesek legyenek felvenni a versenyt a külföldi cégekkel, továbbá lendületet ad a közösségi közlekedés fejlesztésének is – derült ki az akkor kiadott közleményből.

A 2019-ig tartó három évben 3000–3500 hazai autóbusz beszerzését ígérték. Ehhez képest a mostani kormány-közleményben az áll, hogy a buszgyártás fejlesztését „továbbra is piaci és nem állami szereplők tevékenységére támaszkodva kívánja elérni”.

Az utakon pedig a mostanáig eltelt időben is főképpen használt, külföldi közlekedési vállalatoktól „levetett” szóló és csuklós buszok jelennek meg – a még öregebb régiek helyett.

Idén januárban – amikor már javában tartott a jogszabállyal megtoldott letelt átadási határidő – az Ikarus Egyedi átadott két darab buszt a BKV-nak. Lepsényi István, az NGM államtitkára egyáltalán nem beszélt arról, amit már szinte mindenki tudott a buszos szakmában, hogy az Ikarus Egyedi valószínűleg nem lesz képes legyártani a szerződött darabszámot.

Arról is hallgatott az államtitkár, hogy noha már jócskán eltelt a buszstratégia meghirdetése óta, az évi átlagosan 1000-1200 darabnak

csak töredékét, a fellelhető adatok alapján 400-450-et gyártottak hazai cégek.

Nem sokkal később Varga Mihály gazdasági miniszter pedig már azt ecsetelte egy kamarai rendezvényen, hogy 3-4 magyar buszgyárat képzelnek el Ikarus név alatt. Ha a ténylegesen működő gyártókat sorra vesszük, összesen sincs ennyi buszgyártó. Lényegében az egyetlen folyamatosan termelő üzem a Credo márkát előállító (és főképpen a Volánnak szállító) Kravtex kft. A pár éve Komáromban megjelent BYD kínai, a Széles Gábor-féle „igazi” Ikarus jó ideje nem gyárt buszt, utoljára honvédségi járművek előállításában közreműködött beszállítóként, a végszerelés a sereg Currus Zrt.-jében zajlott. Az Ikarus Egyedi pedig, mint látjuk, éppen most tart a megszűnés felé.

Pedig a cégnek volt pénze, igaz, hitelből. Mégpedig a Mészáros Lőrinc érdekeltségében kikötött (reprivatizált)

MKB Banktól származó csaknem hatmilliárdos kölcsön képében,

amelyet pont a metrópótlásra szánt buszok kifejlesztésére vehetett fel a csak névrokon Mészáros Csaba tulajdonolta cég.

Ha pedig a történet a maga logikája szerint halad tovább, a vég a tényleges csőd lesz, ami után a bank viszi a hitelezett gyárat. Hacsak a kormány nem karolja fel a céget. Iparági vélemények szerint azonban a nem túlságosan expanzív buszgyártási stratégia ekkor se fog megvalósulni, mert oly sok idő telt el a valóban „igazi” Ikarus leállása óta, hogy már szakemberek sincsenek idehaza. Akik voltak-maradtak, azok az egy Kravtexen kívüli megrendelés híján elmentek külföldre.

Végső soron Mészáros Lőrinc, akinek a Mészáros és Mészáros „ős-kft.-je” mellé mostanra agráriumi, banki, szállodai, ingatlanhasznosítási, klímaberendezés-szerelési és -javítási satöbbi érdekeltségei lettek, lehet még egy buszgyára is.

Cél felett az infláció, kilengett a forint

Bak Mihály
-
0
Cél felett az infláció, kilengett a forint

Átlépte az infláció az MNB 3 százalékos célrátáját, s ahogyan sejthető volt, a forint azonnal 324 fölé ugrott. Rövidesen kiderül, hogy ez újabb nyomást helyez-e a forintra. Az árakat a benzin és az élelmiszer nyomta fel.

Júniusban 3,1 százalék volt az áremelkedés éves üteme. A mindenki számára fontos cikkek közül az üzemanyagok drágultak leginkább, 15 százalékkal, de az élelmiszerek is hozzájárultak az index több éves csúcsértékéhez – derül ki a KSH számaiból.

A tojás, a tejtermékek a boltokban is láthatóan komolyan drágultak tavaly év közepe óta, a 10 és 9 százalékos index ezt visszaigazolja. A cukor éppenséggel olcsóbb lett, bő ötödével. A háztartási energia – az inflációt is figyelembe véve – reálértéken lényegében olcsóbbá vált az 1,4 százalékos áremelkedéssel. Nem igaz azonban ez a tűzifára, a legrosszabbul élők fűtőanyaga 13 százalékkal drágult.

Egy hónap alatt 0,3 százalék volt az áremelkedés, januártól számolva 2,3-del.

A Magyar Nemzeti Bank infláció „célja” a 3 százalék, eddigi megnyilvánulásaiban szinte csak ezt tette középpontba a középpontba, ellenállva minden kamatemelési kívánalomnak (olykor pánikszerű reakciókkal). Az áremelkedés most átlépte ezt az értéket, bár némi visszarendeződés az év hátra lévő részében lehetséges.

A piac „beárazta” ezt az indexet, és – újabb nyomást látszik kifejteni az árfolyamra. A napot 323,5-ös legalacsonyabb érték közepette indította, az inflációs adat bejelentése után nagyjából egy forintot gyengült az euróval szemben.

Az elmúlt hetek helyenként extrém magas árfolyamértékei lassan beépülnek az árakba (s nem csak a kiskereskedelemben), fokról fokra feljebb srófolva az inflációt.

Jövőre elkerülhetetlen lesz az emelés

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Jövőre elkerülhetetlen lesz az emelés

„Az idén már nem, majd talán jövőre lesz döntés a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) egyébként elkerülhetetlen módosításáról, mindenesetre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiválasztotta a szóba került négy változat közül azt, amelyet támogat, a bevételi határ és a havi díj egyidejű emelését” – mondta a Független Hírügynökségnek Parragh László. A kamarai elnök szerint nem biztos, hogy az idén lesz formális megállapodás a minimálbérről, ennek ellenére jövőre kétszámjegyű béremelés lehet a gazdaságban.

Parragh László a Független hírügynökségnek június végén azt mondta, hogy habár már a Parlament előtt van a jövő évi adótörvény tervezete, a kamarának van még két-három hete arra, hogy megtegye a javaslatát a kata módosítására. Akkor négy változatról beszélt. Az első  a Kata befizetési kötelezettség emelése, amit a vállalkozók óhatatlanul adóemelésként élnének meg. A második lehetőség a befizetés szinten tartása, ám ezzel az a gond, hogy sokan csak később szembesülnek majd azzal, hogy alacsony juttatás jár utána. Harmadik változat, hogy a minimálbérhez igazítanák a befizetés mértékét, amivel azonban egy olyan algoritmust kellene alkalmazni, amellyel elveszne a Kata egyik legfőbb értéke, az egyszerűsítés, hiszen évente változna a mértéke.

S végül a negyedik lehetséges változás az, amelyik mellett végül a modellvizsgálatok és a vállalkozók megszondázása után letették a voksukat: a kata befizetések emelése és ezzel egyidejűleg a jelenlegi 12 millió forintos éves bevételi korlát magasabbra tolása.

Szomorú tapasztalatra tett ugyanakkor szert azokon a vállalkozói fórumokon, amelyeken elővezették a kata kérdését – derült ki Parragh szavaiból. Ő maga is vett részt több olyan fórumon, ahol többszáz vállalkozóval nyílt alkalma eszmecserét folytatni, s egyértelműen kiderült, hogy „a vállalkozók horizontján nagyon távol van a kata, nem érzik annak a kockázatát, hogy nem fizetnek eleget egy későbbi normális ellátáshoz”.

Ennek ellenére az MKIK továbbra is foglalkozni kíván a kérdéssel, amit

„társadalmi felelősségvállalás okán nem lehet levenni a napirendről, nem szólva arról, hogy ez az igazságos közteherviselés kérdése is”

– mondja Parragh, hozzáfűzve: „eljön az a pillanat és helyzet, amikor bele kell nyúlni a rendszerbe, mert a teljes teherviselés szempontjából vizsgálva a kérdést, valakinek majd fizetnie kell a katás vállalkozói kör megélhetését, nyugdíját”. Az MKIK elnöke szerencsésnek egy konszenzust tartana a kérdésben az érintett vállalkozók és a jogszabályalkotók között, s a maga részéről igyekszik közvetíteni ebben.

Forrás: katasleszek.hu

„Jövőre már nem lehet elkerülni a kata-korrekciót”

– szögezte le, amit azzal is indokolt, hogy ismét lesz minimálbér-emelés, „aminek sejtjük a mértékét”. Kérdésünkre, hogy mit tartalmaz ez a sejtés, a kamarai elnök valamennyi bérre vonatkoztatva állította, hogy szerinte akár kétszemjegyű lehet, s tovább nyílhat az olló a verseny- és a közszféra bérei között. Hozzátette azt is, hogy abban nem biztos, hogy az év végéig megszületik a minimálbér-megállapodás a szociális partnerek között: ugyanis „van egy fikció a rendszerváltás óta Magyarországon: a munkaadók érdeke a minél kisebb, a munkavállalóké pedig a minél nagyobb emelés, ám a reálfolyamatok  felől nézve az látszik, hogy

a kocsi megelőzi a lovat”.

A szakma sem egységes
A kata lehetséges módosításának a belebegtetését eltérően fogadta a szakma. Egy része bárminemű változtatást a leghatározottabban elutasít, mondván, Orbán is 2030-ig tervez, a gazdaság is azt akarja tenni. Ha már változtatás – vélik mások –, akkor az alanyi áfamentesség határát kellene felemelni a kata bevételi határának évi 12 millió forintos szintjére. Ehhez uniós engedély kellene, az eljárást –  tavaly őszi nyilatkozatok szerint – a kormány már  elindította.

A béremeléshez javítani kell a termelékenységet és a hatékonyságot – hívta fel a figyelmet, hozzáfűzve: úgy látja, hogy ez is már zajlik a gazdaságban, kikényszeríti azt a béremelés,

hiszen az a munkaadó, amelyek nem képes lépést tartanai a béremelési versenyben, idővel tönkremegy. Parragh elismeri, hogy a hatékonyság és a termelékenység javításához források is szükségesek, „de hát erről szól a versenypiac, amely kegyetlen és kíméletlen”. Mint fogalmazott: „brutálisan kettészakadt a mezőny, vannak nagyon jól fejlődő, a versenyben kiválóan teljesítő  cégek, ezek jellemzően kisebb élőmunkát feltételező tevékenységet folytatnak. Példaként hozta fel azt a csavargyártással foglalkozó céget, amely uniós támogatással gépparkot fejlesztett, aminek eredményeként az eddigi 13 másodperc helyett 9 másodperc alatt gyártanak le egy csavart, azaz a munkaszervezéssel és gépbeszerzéssel közel negyedével volt képes javítani a termelés hatékonyságát.

A kirakat mögött az áru nem csillog annyira

FüHü
-
0
A kirakat mögött az áru nem csillog annyira

Jó nemzetközi klímában csökken a magyar gazdaság növekedése, a versenyképesség alig javul, mindinkább az EU perifériájára sodródunk – állapítja meg vendégszerzőnk. Katona Tamás szerint változatlan az egészségügyben a tűzoltás az állandó eladósodás közepette.

A globális gazdaság az idei első negyedévben az előzetes adatok szerint a korábbi évekénél dinamikusabban, bár a vártnál valamelyest lassabb ütemben bővült. A GDP növekedése a múlt évben elérte a 3,7 százalékot, amely 0,5 százalékponttal meghaladta az előző évi bővülést. Az IMF az idei, valamint a jövő évre is további gyorsulást, 3,9, míg az OECD 3,8 százalékos GDP-növekedést vár a világgazdaságban.

A politikai természetű kockázatok, a regionális konfliktusok ellenére az idei kilátásokat az elemzők többsége kedvezőbbnek ítéli meg a múlt évinél; ugyanakkor a negatív kockázatok az év eleje óta alacsonyabb ütemet is valószínűsítenek, különösen a Donald Trump által keltett bizonytalanság, pontosabban az esetlegesen elhatalmasodó kereskedelmi háború következtében.

Az Európai Unió bruttó hazai terméke az első negyedévben a várakozásokat meghaladóan 2,4 százalékkal haladta meg a megelőző év azonos időszakáét. Az EU legnagyobb gazdasága, a német az első negyedévben 2,3 százalékkal nőtt. A brit gazdaságra egyre inkább hat a Brexit: az Egyesült Királyság bruttó hazai terméke az első negyedévben 1,2 százalékkal nőtt egy év alatt.

A visegrádi országok továbbra is látványosan fejlődnek.

Kiemelkedő dinamikával növekedett a lengyel gazdaság: a bruttó hazai termék az első negyedévben 5 százalékkal gyarapodott az egy évvel korábbihoz képest. A cseh gazdaság negyedik éve határozottan bővül: az első negyedévben 4,4 százalékkal, a szlovák is 3,6 százalékkal. A térséghez tartozó Szlovénia gazdasága a visegrádi országokét is meghaladó élénkülést mutat: 5 százalékkal volt több az előző év azonos időszakához viszonyítva. Romániában a korábbinál szerényebb, de még mindig kiemelkedő volt a növekedés mértéke: 4,2 százalék.

A magyar gazdaság 2010 óta problematikus változásokon ment keresztül. A növekedés dinamikáját gyakorlatilag az uniós támogatások bevonásának lehetősége, a preferált vállalkozói kör kiválasztásában tudatos kormányzati szándék szerinti időzítése határozza meg. Amíg a környező országokban a 2008. évi válságot követően számottevő fejlődés indult, nálunk ez nem következett be.

Fokozatosan romlik a versenyképesség,

mivel a kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikája torzítja a versenyt, nem teszi lehetővé a vállalkozások egészséges fejlődését. Ezzel

felhasználható uniós források hiányában alig bővülne a gazdaság.

A tavalyi évben már érzékelhető volt a 2014-2020 évek középtávú uniós ciklusában – ismételten sajátos módon – lehívott jelentős összegek élénkítő hatása. Ennek köszönhetően a múlt év egészében – előzetes adatok szerint – 4,2 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék volumene. A dinamikus növekedés az idén is folytatódott: az első negyedévben 4,7 százalék a megelőző év azonos időszakához viszonyítva.

Az ipar teljesítménye 2, az építőiparé – az alacsony bázishoz viszonyítva – kiemelkedően, 22,5 százalékkal emelkedett. Az ágazat teljesítményének növekedésében komoly szerepet játszottak az ismét gyorsuló ütemben a gazdaságba áramló uniós források, így különösen az infrastrukturális fejlesztések újra megindult finanszírozása. A szolgáltatások 4,9 százalékkal gyrapodtak.

A közszolgáltatások, azaz a közigazgatás, az oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás teljesítménye – a korábbi évek tendenciáját követően, tehát az alacsony bázishoz képest is – 0,3 százalékkal tovább csökkent.

A háztartások tényleges fogyasztása – a magas bázishoz képest is – 5,1, ezen belül fogyasztási kiadása jelentősen, 5,9 százalékkal, míg a kormányzattól kapott természetbeni juttatások volumene – az alacsony bázishoz viszonyítva – 0,7, a közösségi fogyasztás 4,6 százalékkal nőtt egy év alatt.

A beruházások – a rendkívül alacsony bázishoz viszonyítva – kiugró mértékben, 17,1 százalékkal, emelkedtek.

Az európai uniós támogatások felhasználása révén feltételezhetően az év egészében is a tavalyihoz hasonló lehet a bruttó hazai termék növekedése, amennyiben a kormányzati elképzeléseknek megfelelően ebben az évben sikerül ismét erőltetett ütemben lehívni az uniós pénzt. Utóbbit erőteljesen megkérdőjelezik azok az uniós vizsgálati eredmények, amelyek a közösségi források felhasználásának célszerűségét és átláthatóságát kritikával illették.

A kelet-közép-európai térség államainak többségében a magyar gazdaság növekedési üteménél gyorsabb, a múlt évihez hasonló, vagy azt meghaladó dinamika várható. A magyar gazdaság fejlődési perspektíváját ugyanakkor jelentős mértékben meghatározza a jelenlegi dilettáns gazdaságpolitika, melynek következtében jövőre ugyan még várható 3 százalék körüli növekedés, de az uniós források visszaesésével a gazdaság visszatérhet a potenciális növekedési lehetőséget jelentő 2 százalék körüli sávba.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar gazdasági növekedés átmeneti gyorsulása

nem állítja meg, sőt egyes országokhoz képest még növeli is leszakadásunk mértékét.

Ezt csak perspektivikus gazdaságpolitikával, az Európai Unió reformtörekvéseivel együttműködésben lehet megállítani. Félő, hogy a jelenlegi kormányzat eddigi közösségi politikáját folytatva az unió perifériájára sodorja az országot.

A foglalkoztatottság statisztikai mutatói az elmúlt négy évben látványosan javultak, ezen belül harmadik éve az elsődleges hazai munkaerőpiacon is érdemben emelkednek. A magyar munkanélküliségi ráta az Európai Unió egyik legalacsonyabb értékét mutatja, igaz, úgy, hogy ebben az európai gyakorlattól merőben eltérve a KSH a közmunkásokat munkaerőpiaci foglalkoztatottnak tekinti. Ezt figyelembe véve

a tényleges munkanélküliségi ráta 7,3 százalék,

ami kissé meghaladja az EU átlagát.

Az inflációt kiszűrő reálkeresetek az utóbbi két évben jelentősen, a közszféra egyes területein kiemelkedő mértékben nőttek. Ezt a hatást erősítette a minimálbér és a garantált bérminimum tavaly szokatlanul nagymértékű, majd idén további növelése.

A KSH mintavételes lakossági felmérése szerint a március és május közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 millió 457 ezer fő volt, 64 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. A foglalkoztatási mutató meghatározásakor a munkaerő-felvétel módszertana alapján 108 ezer – 12 hónapnál rövidebb ideje – külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak tekintett a KSH; számuk 2,5 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest.

Az aktív munkanélküliek száma a március és május közötti trimeszterben 171 ezer fő volt, 32 ezer fővel kevesebb, mint egy éve. A rendelkezésre álló adatok szerint az első negyedévben az aktív munkanélküliek mellett még 238 ezren válaszolták az adatfelvétel során, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták az elhelyezkedést; közülük 44 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába.

A munkanélküliség eszerint 3,7 százalék volt,

0,7 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A munkanélküliség átlagos időtartama ebben az időszakban is megközelítette a másfél évet, 17,9 hónap volt; a helyzet ismét romló tendenciájúvá változott az egy évvel azelőtti 16,6 hónaposhoz viszonyítva. A regisztrált munkanélküliek 14,6 százaléka 25 éven aluli fiatal volt, csaknem kétharmaduk első munkahelyét kereste, reménytelenül.

A munkanélküliek közel fele, 45,3 százaléka – az Európai Unióban egyedülállóan – teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka – többek között – a szűkülő szociális gondoskodási szegmenset jól jellemző, összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban legalább 9 hónapig jár.

Az év ötödik hónapjában is súlyos területi problémákkal volt terhelt a munkaerőpiac, bár a közfoglalkoztatottak még mindig magas számának köszönhetően a megyék mindegyikében csökkent a munkanélküliek száma. Legkisebb mértékben Vas megyében, 5,3, a legnagyobb arányban Budapesten, 26,1, a megyék közül pedig Tolnában, 24,5 százalékkal. Három megyében két számjegyű volt a munkanélküliségi mutató: Nógrádban 12,1, Borsod-Abaúj-Zemplénben 11,6, Szabolcs-Szatmár-Beregben 10,5 százalék.

Az első négy hónap átlagában 140 ezer közmunkást alkalmaztak, 19,6 százalékkal kevesebbet, mint egy éve. A bruttó átlagkereset 82 200 forint volt, mindössze 0,8 százalékkal több, mint egy évvel korábban, ugyanakkor nem érte el a jogszabályban előírt minimálbér kétharmadát sem, annak csupán 59,6 százalékát tette ki. A különbség tehát tovább nőtt azáltal, hogy a kormány a minimálbér emelését önkényesen ez évben sem terjesztette ki a közfoglalkoztatottakra, ezzel is kinyilvánítva, miként tekint az ebben a formában alkalmazottak munkájának társadalmi hasznosságára.

A bruttó átlagkereset az első négy hónapban 322 400 forint volt, 12,4 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 333 800, költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 342 800 forint. A fogyasztói árak ekkor 2,1 százalékkal emelkedtek, így

a reálkereset kiemelkedő mértékben, 10,1 százalékkal nőtt.

A magyar gazdaságot a megelőző három évben folyamatosan deflációhoz (csökkenő árakhoz) közeli állapot jellemezte, ez a helyzet azonban a múlt évben fokozatosan megváltozott. Például az építőipari árakat a konjunktúra határozottan felfelé húzza. A fogyasztói árak összességében hosszabb ideig stagnáltak, míg a múlt év közepétől – hullámzó dinamikával – határozott növekedés mutatkozik azokban. Számottevő emelkedés egyelőre az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztói árában mutatkozik.

A fogyasztói árak májusban 2,8 százalékkal nőttek egy év alatt. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex pedig 2,6 százalékkal.

A kiskereskedelmi forgalom ötödik éve dinamikus bővülést mutat, a növekedés mértékére vonatkozó statisztikai adatok jelentős bizonytalansága mellett. Áprilisban az eladások volumene 6,1 százalékkal nőtt és az első négy hónapban 6,9 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakában regisztrált volument. Az élelmiszer-forgalom 4,5, ezen belül az élelmiszerláncoké 4,8 százalékkal.

A háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása havonta 83 ezer forint volt, reálértéken 5,1 százalékkal több, mint a megelőző évben. Élelmiszerekre és alkoholmentes italokra változatlan áron számolva 7,5, szeszes italokra és dohányárukra 8,1 százalékkal többet költött a lakosság, mint egy évvel korábban. A jelentősebb fogyasztási csoportok közül a legnagyobb mértékben a vendéglátásra és turizmusra szánt kiadások emelkedtek, reálértékben 9,7 százalékkal.

A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya május végén 46,3 milliárd forint volt, egyetlen hónap alatt 1,5 milliárd forinttal, 3,2 százalékkal nőtt, és közel egynegyedével volt több, mint egy évvel korábban. A tartozások több, mint négyötöde, azon belül a 30 napnál régebben lejárt fizetési határidejűek több, mint kilenctizede az Emberi Erőforrások Minisztériumának intézményeinél halmozódott fel. Különösen kritikus állapotot mutat, hogy a központi költségvetés minősített – 60 napnál régebbi – szállítói adósságának 90,4 százaléka szintén a tárca intézményeinél keletkezett.

A minisztérium és intézményei tartozásállománya májusban 1,7 milliárd forinttal emelkedett. Az egészségügyiek képviselték a teljes tartozásállomány 70,6 százalékát, míg a – klinikai központtal nem rendelkező – felsőoktatási intézményeké annak 3,9 százaléka volt.

Vagyis a múlt év végén is megvalósult ugyan a – mondhatni szokásos – konszolidáció, de ez is csupán újabb tűzoltás volt, a normális működés feltételei változatlanul hiányoznak, ami

önmagában is magyarázza az egészségügyi ellátás romló színvonalát.

A kormány az egészségügyben láthatólag képtelen megállítani az adósságspirált. A rendszerszemléletű, kiszámítható működési feltételek megteremtése helyett – több éves tendenciát követve – újrateremtődik az adósság, az intézményi menedzsmentek érdektelenné válnak a gazdálkodásban. A bérezésben preferált dolgozói csoportok közötti időbeni ütemezés és az emelés mértékében történő differenciálás tovább fokozza a szakképzett és gyakorlott munkaerő elvándorlását, amelyben kiemelt a garantált bérminimum miatt összecsúszó bértábla kiegyenlítő szerepe is.

Katona Tamás

egyetemi tanár, egykori pénzügyminisztériumi államtitkár, a KSH volt elnöke

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan