Fontos

Veszély fenyeget(het)i a NATO-t és az EU-t

Mit kellene az Egyesült Államoknak tennie annak érdekében, hogy létrejöjjön a stabilitás a NATO-n belül és az Európai Unióban? – teszi fel a kérdést a magyar származású amerikai szakértő. A válasz röviden: az egész Közép- és Kelet-európai régióra kiterjedő átfogó stratégiát kell kidolgozni és ennek keretében egy sor – részletezett – konkrét lépést tenni.

 

„A közép- és Kelet-európai térség  egészségét csakis egy az egész régióra kiterjedő megoldás képes helyreállítani. A régió könnyen láppá változhat, amely beszippantja a NATO-t és az Európai Uniót. Zűrzavar, anarchia és akár újabb polgárháborúk alakulhatnak ki a két közösség hátsókertjében” –

figyelmeztet az Egy amerikai Cassandra álmodozása címet viselő írásának most megjelent második részében a magát „racionális republikánusnak tartó” szakértő Radványi Miklós. Mint egy történelmi felvezetés és politikai gyorsfénykép felvillantása után kifejti: az Egyesült Államok elmulasztott lépéseket tenni, pedig egyértelműen pro-aktivitására lenne szükség, hiszen a demokrácia válságba jutott Közép- és Kelet-Európa-szerte, ahol a hatalmat az az új elit ragadta magához, amelynek egyrészt soha esze ágában nem volt átengedni azt az embereknek, másrészt szégyentelenül elsikkasztotta, ellopta hazája vagyonát.

Úgy jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy a NATO és az EU bővítését vezérlő jó szándék – ahogy a jó szándék gyakran, így ezúttal is – nem várt eredményekkel járt. A szerző ez alatt azt érti, hogy az elsősorban a nemzetközi szankciók miatt gazdaságilag gyengélkedő és viszonylagos elszigetelődésbe került putyini Oroszország veszélyt jelent a régióra. Megosztással gyengítené a NATO-t és az EU-t Moszkva, s Orbán Viktor már ennek az eszközévé vált. Pedig e két közösség bővítésének rövid távú célja pont az orosz befolyás visszaszivárgásának a megakadályozása volt, a végső cél pedig ezen országok teljes integrációja a szabad és demokratikus államok családjába, ahol tiszteletben tarják az emberi jogokat és a kisebbségek egyenlőségének az elvét, és ahol a működő piacgazdaság szabályai és a jog uralma érvényesül.

Az érintett térség több országában azonban nem ez történik, legfeljebb szavakban, de nem tettekben – olvasható ki az elemzésből, amely szerint

a nyugat elkövette azt a hibát, hogy nem vette fel figyelembe az Európa két része közötti fundamentális különbségeket.

S habár például a menekültkérdés körül alakult ki egyfajta ellenségeskedés a térség több állama és több nyugat-európai ország között, a nézetkülönbségek gyökere ennél sokkal mélyebben keresendő Radványi szerint.

A szakértő szerint az USA nem tett semmit ebben a helyzetben – eltekintve attól, hogy kompromisszumot sürgetett a felek között. Ennél sokkal pro-aktívabbnak kellene lennie – hívja fel a figyelmet a szerző, aki szerint az amerikai kormánynak saját javaslatokkal kellene előállnia, s ha szükséges ráerőltetnie ezeket az EU-ra.

De Donald Trump első évében folytatódott az „Obama-adminisztráció abszurd módon inkompetens nem-politizálása”,

a Külügyminisztériumban nem töltötték be az üres helyeket, nem vettek fel új embereket, s  a nagyköveti posztok inkompetens embereknek lettek felajánlva.

S hogy mit kellene tennie Washingtonnak annak érdekében, hogy hatékony vezetőként kibékítse a látszólag kibékíthetetlen ellentéteket Európa két fele között? – teszi fel a kérdést.

A válasza a  következőkben foglalható össze:

A régió történelmét, embereit és kultúráit mélységében ismerő szakértőket kellene foglalkoztatnia tanácsadóként. Legalább egy helyi nyelv ismeretének alapvető elvárásnak kellene lennie.

A nagyköveti kinevezésekhez elengedhetetlenül meg kellene követelni az adott ország és nyelv alapos ismeretét – ne lehessen megvenni ezeket a posztokat (a kampányhoz történt anyagi hozzájárulásokkal).

Gyorsabban és sikeresebben kellene nemzetbiztonsági stratégiáját az európai kontinens gyorsan változó realitásaihoz igazítania, fenntartva a szükséges politikai és katonai erőt, elkerülendő egy komoly konfrontációt elsősorban Oroszországgal.

A régió országaiban tudatosítani kellene az elrettentés elvének a fontosságát.

Az amerikai politikacsinálóknak meg kell érteniük, hogy a régió országainak a problémái elsősorban belföldi jellegűek, s kevés közük van az USA-hoz vagy az EU nyugati feléhez. Ennek tudatában, a NATO-nak és az EU-nak meg kellene követelnie a társadalmi szolidaritást és a közös célok kialakulását a közép- és kelet-európai tagországokban.

Kívülről ráerőltetett engesztelhetetlen harcot kell indítani a mindent átszövő korrupció ellen, megerősítendő a köz bizalmát a demokratikus intézmények iránt.

Rendíthetetlen küzdelmet kell folytatni az antidemokratikus jogszabályalkotás ellen, amelynek célja a három hatalmi ág szétrombolása.

Ellensúlyozni kell a média egy részében eluralkodott gyűlöletkampányt.

Nem szabad tolerálni a közösségi médiában a szélsőségesek által a kisebbségek, a vallás szervezetek és az etnikai csoportok ellen indított kampányokat.

Radványi írásai

Elemzésének az első részében  Radványi arról írt, hogy Magyarország vált – az elmúlt nyolc évben – az Európai Unió é a NATO egységének és közös biztonságának legveszélyesebb tagállamává , azzal, hogy tudatosan és szisztematikusan megsérti a demokráciának a két –a hatalmi ágak szétválasztásának és a polgárok szabadságának – az alapértékét.

Nem ebben a cikksorozatában foglalkozik először a magyarországi helyzettel. Első, idehaza is nagy vihart aratott cikkében, az  Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelében   a többi között azt írta, hogy amerikai állampolgárként mélyen aggasztja a folyamatosan romló magyarországi helyzet, és a meggondolatlan politika, amelyet Orbán Viktor a NATO, az EU és az egész magyar nép érdekei ellen folytat.

Később a magyar korrupcióról készített elemzésében arra figyelmeztetett, hogy „Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését”.

A Független Hírügynökségnek adott interjújában pedig a többi között azt fejtegette, hogy ugyan a menekültkérdésben nem Sorossal, hanem Orbánnal ért egyet, mégis undorítónak tartja a magyar kormány Soros ellenes kampányát.

Elmúttnyócév

0

Tovább csökkenő népesség, folytatódó gazdasági leszakadás a régiós versenytársakhoz képest, sikerek a fociban (Andorra, Luxemburg), Soros-párt a fejekben – egyszóval leépülés minden szinten. Gál Zsolt a pozsonyi Új Szóban megjelent írásában megvonja a Fidesz elmúlt nyolc évének mérlegét:

„Első helyen rögtön ott a labdarúgás. 2010-ben Magyarország válogatottja a 42. helyen volt a FIFA-világranglistán (2009-ben az 54-en). Az aktuális 2018-as listán a fociba ölt százmilliárdoknak köszönhetően sikerült felkapaszkodni az 54. helyre…”

„További hosszú távú cél a népességfogyás megakadályozása, Orbán szállóigévé vált mondása, a három szoba, három gyerek, négy kerék jegyében. 2010. január elsején Magyarország népessége 10 millió 14 ezer fő volt, 2017 elejére 9,8 millió alá esett (az 1955-ös szintre). Azaz a két Orbán-kormány nyolcéves mérlege mintegy 250 ezer fős népességfogyás lesz (ha meglesznek a tavalyi adatok is), de nem baj, fel a fejjel, 2018 a családok éve!”

„2010-ben az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 65 százaléka volt, 2016-ra ezt sikerült 67-re, azaz két százalékponttal feltornázni. Szlovéniát és Horvátországot kivéve az összes térségbeli versenytárs gyorsabban zárkózott fel, közben Észtország, Litvánia és Lengyelország egy főre jutó GDP tekintetében megelőzte Magyarországot (Csehország, Szlovénia és Szlovákia már 2010-ben is előtte volt). Szóval folytatódott a leszakadás a régiós versenytársakhoz képest, de nem baj, a Balkán még Magyarország mögött van…”

„A munkaerőpiacot tekintve már jóval jobb a helyzet, a foglalkoztatottak száma 3,7 millióról 4,31 millióra nőtt a 2010–16 közötti időszakban. Némi szépséghiba, hogy ebben benne van a felturbózott közmunkaprogram és részben a külföldi munkavállalás felfutása is… Mindezt példátlanul kedvező külgazdasági körülmények között sikerült elérni.”

Cikke végén a pozsonyi Új Szó publicistája kitér az ország mentális állapotára is:

„A második és harmadik Orbán-kormány nyolc éve után a társadalom ott tart, hogy egy közvélemény-kutatásban megkérdezettek kétharmada abban a tudatban él, hogy Soros György Pártja (SGYP) is részt vesz az idei áprilisi országgyűlési választáson, és a válaszadók mindössze 24 százaléka tudja, hogy nem is létezik ilyen párt.”

Hiesz György: Gyerekek, itt a vége

Kedden jelentette be Gyöngyös polgármestere, a szocialista Hiesz György, hogy lemond párttagságáról és a képviselőjelöltségtől is visszalép. A közleményből nem derültek ki az okok, mára azonban ő maga tette egyértelművé a helyzetet, a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Nem az bántotta őt, mint mondta, hogy a Liberális Párttal történt megállapodás alapján Fodor Gábort indítanák a körzetben, hanem az, hogy a párt vezetői bántak vele…. Azt is közölte az interjúban: nem valószínű, hogy vissza lehet fordítani a dolgokat…

 

Láttuk, milyen érzelmeket váltott ki önből saját döntése, hogy kilép a szocialista pártból, illetve a képviselőjelöltséget sem vállalja. Hirtelen elhatározás volt ez, vagy egy folyamat része?

Volt egy nagyvárosi rendezvényünk, vagy tíz nappal ezelőtt, ahol a Fodor Gabi odajött hozzám, és elmondta: beszél Molnár Gyulával, és több vezetővel az MSZP-ben, és kívánatos lenne, hogy a Liberális Párt szövetségesként lépjen fel, és éppen ezért ő indulna Gyöngyösön, egyéni jelöltként.

És ön mit válaszolt erre?

Hogy beszélek velük, tájékozódom. Beszéltem is velük, Gyulával is. Ami fájdalmasan érintett, hogy el nem hangzott az a szerintem tény, hogy ezzel nagyon nagyot fogunk bukni. A múlt héten harminc százalékos támogatottságot mértek nekem a kutatók, szóval nem értem a döntést. Visszalépek én szívesen, de miért? Nincs bennem sértődöttség, azt mondom, ok, ha ez a döntés, nincs semmi harag, de a miértekre azért kíváncsi vagyok. Kurtán-furcsán elintézték az ügyet, semmilyen személyes tárgyalás nem volt. Az is igaz persze, hogy én magam is könnyen elengedtem az ügyet, mondván, ha ez ennyit ér, akkor nincs miért küzdenem. Ok, gyerekek, mondtam, visszalépek, de kedden végül úgy döntöttem, hogy nekem ebből elég volt. Nem hiszem, hogy így szabad bárkivel bánni.

Esélyes volt a győzelemre?

Ha nem is feltétlenül a győzelemre, de a legtöbb töredékszavazatot biztos, hogy én szállítottam volna; az első tizenötben biztos, hogy benne vagyok a jelöltek közül.

Mi történt azok után, hogy bejelentette a szándékát?

Hívtak többen az elnökségi tagok közül, mondván, hogy a javaslattal egyedül maradt a Molnár Gyula, meg hogy nem is tárgyaltak ilyesmiről, de azért mégis tárgyaltak, meg állítólag az hangzott el, hogy én kezdeményeztem a visszalépésemet.

Az eddig elmondottak alapján eléggé nyilvánvaló, hogy ilyen nem történt.

Persze, hogy nem, sőt készültünk a kampányra. Na, mindegy.

Azóta nem kapott felkérést arra, hogy maradjon, vagy üljenek le megbeszélni a dolgokat?

Semmit, sms-eket küldtem, hogy egyeztessük a taggyűlés időpontját. Úgy volt, hogy a szerda délutáni taggyűlésre lejön Fodor Gabi, Tóbiás Jóska és Gyula is, de aztán jött a hír, hogy nem megfelelő az időpont, legyen inkább csütörtökön. Az viszont nekem nem jó, mert közmeghallgatás van, akkor legyen pénteken sajtótájékoztató Gyöngyösön, és ott jelentsük be. Én ebbe belementem, de aztán az elnökség, meg a frakció azt mondta: ne így legyen, jelentsd be te magad, és ezért jelentettem be tegnap, amiről sms-t küldtem, hogy gyerekek ez az ábra.

Valamit nem pontosan értek: pénteken azt kellett volna bejelenteni, hogy ön továbbra is a körzet jelöltje?

Nem, arról beszélek, ami még a keddi bejelentésem előtt történt. Vagyis, hogy a koalíció érdekében nekem kell félrehúzódnom. Szegény Tóbiás nem nagyon értette a helyzetet, azt hogy valamilyen megegyezés van a Liberális Párttal. Erre mondtam azt, hogy ok, nem örülök neki, de tudomásul veszem. Azt azonban, ahogy az ügy kezelve volt, azt nem tudtam elfogadni, ezért mondtam azt, hogy gyerekek, itt a vége.

Nincs ebből visszaút?

Szerintem nem nagyon. Szerintem nem nagyon. Most szerdán, kettőkor lejön Molnár Gyula a taggyűlésre, ahol én nem leszek ott, mert más a programom, nem tudom mi fog történni, de a jelek arra utalnak, hogy az itteniek Fodor Gabit nem fogják elfogadni. Szerencsétlen nem tudom, hogy került ebbe a helyzetbe, lehet, ha tudta volna, eleve nemet mond.

Nem lett volna önnek komoly nyerési esélye?

A múlt héten harminckét százalékon álltam, ahogy mondtam. Az egész választókerületben a fideszes Horváth László vezet, a Vona meg a harmadik.

Mitől vezet a fideszes?

Igazán nem tudom, mostanság ugyan nagy bejelentéseket tett, de korábban igazán nem csinált semmit.

A saját tagsága hogyan viszonyult a bejelentéséhez?

A sajtóból értesültek róla, abból, ahogy kiszivárgott a hír. Én nem akartam magamra húzni ezt a hülyeséget.

Mondják, hogy könnyek között jelentette be, ráadásul azt is, hogy a pártból is kilép…

Az nem volt könnyű, hiszen alapító tag vagyok

Ebben sem lát visszautat?

Szerintem nem. Ilyen hozzáállás mellett, ahogy kezelnek, így nincs sok értelme. Úgy látom fogalmuk sincs, milyen esélyek vannak, vagy azt, hogy ki mennyire támogatott, vagy éppen nem az.

Feljelentést tesz Elios-ügyben az MSZP és a Momentum

Vesztegetés, hűtlen kezelés, közbeszerzési eljárásban kötött versenyt korlátozó megállapodás gyanújával feljelentést tesz „az Orbán-klán cégeiben elkövetett bűncselekmények miatt” a Momentum. Az MSZP költségvetési csalás gyanúja miatt teszi meg ugyanezt. AZ OLAF-jelentése szerint a szervezett bűnözés gyanúja is felmerül az ügyben.

A Momentum szerint fordulópont állt be az Elios-ügyben azzal, hogy a 24.hu megszerezte a jelentést, amelyet a napokban több cikkben tesznek majd közzé. Ezután „az ügyészség nem gyárthat mentségeket, tennie kell a dolgát: nyomozzon és emeljen vádat”. Ha ez nem történik meg, az azt bizonyítja, hogy a Fidesz akadályozza az igazságszolgáltatás működését a korrupt politikusai érdekében – írják közleményükben.

A párt úgy véli, hogy ami eddig kiderült Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a volt cége kapcsán, az

egy normális országban már tíz év letöltendő börtönbüntetést jelentene.

A 24.hu arról írt, hogy a jelentés szerint akár a szervezett bűnözés feltételeinek is megfelelhet az a szisztéma, amelyet az OLAF feltárt az Elios-ügyben. A csalás elleni hivatal ugyanis egész hálózatot azonosított, amely részt vett a visszaélésben: az Elios Innovatívval tulajdonosi vagy személyi szálakon összekapcsolható cégeket és tanácsadókat. A céghez kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de 17 pályázatnál a szervezett csalási mechanizmusra utaló jeleket is megtalálta az OLAF.

A pályázatokat nem a piaci körülményekre hivatkozva írták meg, hanem az volt a lényeg, hogy még éppen megfeleljenek az elvárt feltételeknek (amelyeket volt, hogy eleve a cégre szabtak), de a lehető legtöbb pénzt kapják meg a közvilágítási munkákért az önkormányzatoktól. Az OLAF szerint ezek a machinációk a költségvetési csalás bűntettének felelnek meg a magyar jogrendben, de a hivatal azt javasolja, hogy azt is vizsgálják meg a magyar hatóságok, hogy lehet-e szervezett bűnözésről beszélni a visszaélések kapcsán.

Az MSZP-től Molnár Gyula és Harangozó Tamás tartott sajtótájékoztatót a témában, ahol bejelentették, hogy ők is feljelentést tesznek különösen nagy értékben elkövetett költségvetési csalás elkövetése miatt, mert

hozzájutottak a szolnoki visszaélésekre vonatkozó részéhez a jelentésnek.

Honlapjukon nyilvánosságra is hozták a 14 pontból álló levelet, amit 2017 októberében Szalay Ferenc szolnoki fideszes polgármesternek küldtek ezzel kapcsolatban. A párt szerint a kormány, a Fidesz és valószínűleg a nyomozó hatóságok is legkésőbb 2017 októbere óta ismerik a részleteit a csalássorozatnak, és ezt eltitkolták az ország elől.

A többi ellenzéki párt is foglalkozik a jelentéssel: Jávor Benedek a Párbeszédtől pedig a Facebookon reagált a hírre: „Ízlelgessük:

a magyar miniszterelnök családja bűnszervezetként működik.

Polt Péter legyen a talpán, aki ebből kimossa őket. … Ha létezik politikai atombomba, ez az. Lássuk, a Fidesz választói túlélnek-e egy atomcsapást” – írta.

A Jobbik délutánra hirdetett sajtótájékoztatót az ügyben azzal a címmel, hogy nem hagyják következmények nélkül Orbán családi cégének csalását. Vona Gábor pártelnök pedig így reagált a Facebookon: „Isten, haza, család? Csak az utolsó maradt. Pénz, Felcsút, család.”

„A hatalom soha nem akarta megoldani a devizahitelesek problémáját!”

Több százezer magyar devizakárosult megmenekülhet a végrehajtástól, ha az Európai Uniós Bírósága úgy dönt, hogy az árfolyamveszteségből eredő veszteséget a bankoknak is vállalniuk kell, s nem háríthatják azt maradéktalanul az adósra. Amíg a devizahitelesek várják a bírói döntést a hazai ügyészség váratlanul beperelte azt a bankot, amely még „a hitel folyósítása előtt” adósnak tekintette az ügyfeleit. Az ügy hátteréről Madari Tibor ügyvéd, a Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője nevű civil egyesület elnöke tájékoztatja a Független Hírügynökséget.

 

Rövidesen kezdődik a tárgyalás, ugyanis a Pest Megyei Ügyészség beperelt egy bankot, melynek kimenetele állítólag több tízezer végrehajtás alatt álló devizahitelesre lehet hatással. Tudjuk, hogy melyik bankot perelte be az ügyészség?

Ebben a pillanatban nem tudom, de az ügyek számából arra következtetek, hogy vagy a Raiffeisen vagy az Erste Bankot perelhetik.

Az világos, hogy a pénzintézet nevét miért nem hozták nyilvánosságra?

Megtehették volna, hisz ha az ügyészség indítja a pert, akkor azt közérdekből teszi, ami közfigyelmet érdemel. Nem tudom, az ügyészség sajtósa miért volt ennyire szemérmes, hisz a bank neve úgyis ki fog derülni a bíróságon. Feltéve, ha valaki megtalálja a per kezdetének időpontját, és a tárgyalóterem számát, mert az ügyészség azt is elfelejtette közölni.

Gyakran előfordul, hogy a beperelt neve homályban marad?

Nagyon ritkán, de végül mindig kiderül, hisz a tárgyalás nyilvános. Miután az ügyészség közérdekből indítja a pert, a bíróság döntése feltehetően nem egy szerződésre, hanem adott bank adósaira terjed ki.

Mindenesetre a per azért indul az eddig ismeretlen bank ellen, mert az ügyészség szerint a pénzintézet már a hitel felvételével egy időben a leendő adóssal aláíratott egy „tartozás elismerést”. Ha az adós később tényleg nem tudta fizetni a hitelt, akkor elindították ellene a végrehajtást. Miért volt szükség arra, hogy a pénz felvétele előtt elismerjék a tartozást?

Azért, mert ha már előre aláírt közokirat tanúsítja a tartozás elismerését, akkor abban az esetben egyszerűsített végrehajtásra jogosult a bank. Emlékeim szerint az egyoldalú tartozás-elismeréshez a Raiffeisen és az Erste ragaszkodott, tehát ez a két bank lehet a hunyó, ellenük indulhat az ügyészségi eljárás.

Azt a Fővárosi Ítélőtábla már korábban is kimondta, hogy egy tartozást nem lehet azelőtt elismerni, mielőtt a pénzt folyósították volna. De ez a laikus számára is logikátlan, még ha van is racionális célja. Mégpedig az, hogy a banknak az adósság elismerésért ne kelljen perelnie minden egyest adóst.

Vagyis a bank az erőfölénnyel élt vissza, amikor lényegében okirat hamisításra kényszerítette a hitelfelvevőt?

Az adósság idő előtti elismerése a kölcsön folyósítási feltétele volt!

Ezt a gyakorlatot kifogásolja most az ügyészség?

Igen, és teljes joggal teszi. A Fővárosi Ítélőtáblának is van már hasonló kezdeményezése, hisz a bírói testület ebben a kérdésben a közelmúltban az Európai Unió Bíróságához fordult egy úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Ennek során kiderülhet, hogy az európai joggyakorlatnak megfelel-e ez a szerződési technika.

Ha tehát az uniós bíróság a magyar gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja, akkor a hazai bíróság is kénytelen lesz ezt az ítélkezési gyakorlatot folytatni?

Mindenképp, hisz a magyar bíróság is uniós bíróság.

Meg kell jegyeznem, hogy a Kúria eddigi döntései a devizahitelezés ügyében nem felelnek meg az uniós joggyakorlatnak, mert az ítéletek, jogegységi döntések szinte kizárólag a hazai bankok védelmében születtek, a 2013-ban született jogegységi döntés óta.

Azóta folyamatosan próbálják a gyakorlatban felfeslő jogi lyukakat kézi vezérléssel betömködni.

Akkor is szabálytalan az eljárás, ha a tartozás elismeréséről szóló dokumentumot, csak akkor vette elő a bank, amikor tényleg tartozott az ügyfél?

A tartozást elismerő papír általában akkor kerül elő, amikor már a bank felmondja a hitelt. Ebben az esetben azonban az adóson van a bizonyítási teher, de ha nem lenne az előre aláíratott tartozás elismertetése, akkor a banknak kellene bizonyítani, hogy az ügyfele tartozik. Ez azért lényeges, mert elképzelhető, hogy az adósnak csak a bank számításai szerint van tartozása. Valójában nincs, mert a pénzintézet vagy rosszul könyvelt, vagy olyan tételeket is beszámolt, ami jogszerűtlen.  Gondoljon csak bele, hogy az ügyfél számára hátrányos árfolyamrés, vagy egyoldalú szerződésmódosítás következményei hihetetlen kockázatot jelentettek. Ezeket a területeket orvosolták a 2014. évi bankmentő törvények – az orwelli technikával ezeket persze adósmentőként aposztrofálták – hogy ennek fejében biztos nyereséget biztosítsanak a bankoknak.

Tehát a hitelt felvevő előre soha nem ismerheti el, hogy a bank könyvei biztosan a valóságot mutatják.

Az európai joggyakorlat mennyire különbözik a magyartól?

Sokkal inkább fogyasztópárti, mint a mienk. A magyar bírói gyakorlat abból az alapvetésből indul ki, hogy az ügyfél elolvasta, aláírta a szerződést, majd felvette a pénzt. Akkor meg mit akar?  Ezzel a megközelítéssel szemben az uniós joggyakorlat szerint a hitelt felvevő információs hátrányban van a bankkal szemben. A fogyasztónak tehát annyi információt kell a rendelkezésére bocsájtani, hogy az az információs hátrányt kiküszöbölje. Tehát képes legyen mérlegelni, hogy a futamidő alatt képes lesz–e a hiteleinek törlesztésére.

Az Európai Unió Bírósága már azt is kimondta, hogy a szolgáltató banknak olyan információval kell ellátni az ügyfelet, mellyel maga is rendelkezik. Tehát megfelelő mélységű információt kell szolgáltatni a hosszú távú árfolyammozgás, illetve az árfolyamkockázat tekintetében is.

Ezt nálunk teljes mértékben elmulasztották. Ha a bankok a fedezetül szolgáló ingatlanra rátették a kezüket, akkor még arra is fütyültek, ha a – kis túlzással – a hitelt felvevő betöltötte a 97. évét, s csak 25 ezer a nyugdíja, mégis megkapta 25 évre a hitelt, amit persze nem tudott fizetni.  Ez volt a magyar gyakorlat.

Az devizahitelesek abban reménykednek, hogy a beszélgetésünk elején említett bank eljárását jogszerűtlennek találja a bíróság. Ebben az esetben valóban több tízezer végrehajtás alatt lévő helyzete javulhat?

Igen, még több is, hiszen eddig tíz előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban az Európai Unió Bírósága előtt. Ez önmagában rendszerszintű problémát jelez. A bankok érdekében meghozott törvények alapján kellene ítélkeznie, a fogyasztók ellen hangolt bírósági szervezetnek, amely ezek szerint berzenkedik ez ellen, nem veszi be a gyomra a római jogi jogelvek megsértését.

Azt mondja, hogy a magyar törvények nincsenek szinkronban az érvényben lévő európai jogszabályokkal?

A törvények szinkronban voltak, de csak a bankmentő törvények meghozataláig, azaz 2014-ig. Innentől számítva a magyar jogrendszer diszkriminálja a devizahiteleseket, mert többlet terheket rónak rájuk. Speciálisan elvégzett elszámolásokat kell beterjeszteniük a szerződés érvénytelenségének a megállapításához. Nem kérhetik az eredeti állapot helyreállítását, mint más szerződések esetén. Abszurd, hogy egyes bírói összejövetelek jegyzőkönyvei, és az azokat követő joggyakorlat alapján egy érvénytelen szerződésnek ugyanazok a forintális jogkövetkezményei az adósra nézve, mint egy érvényesnek, mert nehogy már károsodjon a bank, nehogy már jól járjon a devizaadós.

Felmerül a kérdés, hogy ha ez ennyire egyértelmű, akkor miért nem korábban indította el az ügyészség az eljárást. Hisz a vázolt helyzet régóta fennáll, nem?

Ez jó kérdés, sajnos nem tudok rá válaszolni, tőlük kell megkérdezni. Még rengeteg dolgot észre kéne venni. Nagyon sok tisztességtelen szerződési feltétel van. Autós szerződések esetében Suzukikért fizetnek ki olyan összegeket, hogy abból Audit vásárolhattak volna.

Sehol nincs leírva például, hogy mit jelent a devizaalapú elszámolás. Ha ugyanis az átlag adós tudta volna, hogy felvesz 10 millió forintot, visszafizet ebből 8 milliót, s azután jön a „megmentése” aminek révén 18,5 millióra növekszik a tartozása, amiből az állami kényszerre a bank elenged 1 milliót. De a tartozását olyan konstrukcióban kell törlesztenie, hogy végeredményben vagy 30 millió forintot fog a szerencsétlen visszafizetni. És ezt még meg sem támadhatja.

Időzített bomba az elszámolási törvény alapján létrehozott referencia-kamathoz, a BUBOR-hoz kötött kamat. A jogszabály által átírt szerződésekben: ha 2-3%-kal emelkedik a BUBOR mértéke, ezek az emberek pont olyan megfizethetetlen mértékű havi törlesztő részletekkel fognak szembesülni, mint amilyet a hitelválság közepén tapasztaltak. Azzal a nagy különbséggel, hogy esélyük sem lesz arra, hogy bírósághoz forduljanak ez ellen, hisz minden a jogszabályon alapul. A kifosztási mechanizmus törvényesített, az adósrabszolgaság csapdája bezárult. Boldog bibliai idők, amikor emberöltőnként minden adósságot el kellett törölni! Ha az adós előre látja, hogy ez a fajta uzsora törvényessé válhat, akkor eszébe nincs a kölcsönt felvenni.

Azt mondja, hogy a bírói kar a devizahitelesek ellen van hangolva. És a társadalom?

A társadalmat a politika hangolja a devizahitelesek ellen. Ha megosztanak egy közösséget, akkor sokkal egyszerűbb azt vezetni. Biztosan emlékszik arra a politikai sablonra, hogy „ne járjanak jobban a devizahitelesek, mint a forinthitelesek”! Még a politika sem veszi észre, hogy a hibás hitelezés árát az egész társadalom fizetni fogja; rátelepszik az egész társadalomra, ami meghatároz az életkilátásokon, egészségügyi helyzeten, a gyerekvállaláson át mindent!

A devizahitelezés egy olyan mértékű társadalmi katasztrófa, mint amilyen a világháborús veszteség volt. Csak ezt nem verik nagydobra.

A magyar igazságszolgáltatás tíz ügyben várja az unió bíróságának döntését, amelyet alkalmaznak majd a folyamatban lévő pereknél. Ilyen eldöntendő kérdés, hogy valóban csak az ügyfél viseli-e a deviza árfolyamveszteségből eredő összes terhet, vagy sem. Ha a bíróság azt mondja, hogy nem csak az adós, akkor a bankok kötelesek lesznek százmilliárdokat visszafizetni az ügyfeleiknek?

Vagy visszafizetik a pénzt, vagy be sem fizettetik az adósokkal. Ebből pedig csak annyi következik, hogy a pénzintézetek nem fogják produkálni a betervezett maximális profitot. Persze megindul majd a rettenetes vízió felfestése széles vászonra, a bankrendszer bedőlése, a nemzetgazdasági halál. Mi lesz velünk, ha Izland példája nyer teret? Hát ők már jól vannak, és ott le is ültették a bankrendszer-szintű piramisjáték felelőseit. Bankrendszer kell, de nem ez a sajátos „minőség”, amivel mi rendelkezünk. Sajnos a társadalom több alrendszere is elszabadult, hatalmi pozícióból eredően erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, mint a démosz, melyet túszul ejtett, felhasznál. Mint

egy nagy gondolkodótól tudjuk, senkit nem érdekel a békák véleménye a mocsár lecsapolásáról.

Ez sajnos kurzusokon átívelő igazság.

Lehet már tudni, hogy mikor döntenek abban a bizonyos 10 ügyben, ami megváltoztathatja a magyar devizahitelesek helyzetét?

Az egyik legfontosabb kérdésben, tehát az árfolyamkockázat fogyasztóra terhelése ügyében február 20-a után kezdődik el az első tárgyalás.

Ön régóta ügyvédként is foglalkozik a témával, illetve vezet egy civil szervezetet is, amely évek óta küzd a devizahitelesekért. Mire számít?

Tisztességes eljárásra számítok, s hogy az adósok számára kedvező döntéseket fog hozni az uniós bíróság! Ugyanis a testület nem fog szembemenni saját, korábbi gyakorlatával, és persze az elveivel sem. Ezek kimondják: a hitelezésnek, illetve a szerződések szövegének áttekinthetőnek, világosnak, egyértelműnek, követhetőnek kell lenni az ügyfelek számára is.

Az unió bírósága dönt arról is, hogy a bankok törvényesen követeltek-e az adósoktól olyan díjakat, jutalékokat, amiért nem járt semmiféle szolgáltatás. Gondolja, hogy ha erről döntenek, az is kedvező lesz a devizahiteleseknek?

Igen, annál is inkább, mert ezzel a kérdéssel már a Kúria is megkereste az Európai Bíróságot. De azt azért hozzá kell tennem, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek szövegezése meglehetősen dodonai, tehát ha akarja, a magyar bíróság a kelleténél szigorúbban is értelmezheti majd a döntéseket.

Tehát ha meg is születik az adósok számára kedvező döntés, amit vizionálok, akkor még nem tudjuk, hogy azokat a magyar igazságszolgáltatás hogyan fogja alkalmazni.

Van még az említett tíz nagyon nagy horderejű kérdés, amely valószínű lefedi a több tízezer devizahiteles problémáját. Ez hány embert érint?

Több százezer a kölcsönszerződés, így több millió ember sorsáról van szó!

Ha a mai magyar törvényhozás akarná, akkor tudna-e segíteni több százezer magyar ember sorsán?

Természetesen tudna, ráadásul ebben a mi egyesületünk, tehát a Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője nevű szervezet is igyekezett segítséget nyújtani. Megalakulásunk után folyamatosan ötletekkel, javaslatokkal bombáztuk az aktuális kormányzatot. A 2010-es önkormányzati választások előtt egy sajtótájékoztatón ott álltam fontos emberek mellett, de aztán kiderült, hogy csak bio-díszletnek kellettem. Ezt követően felhagytunk az illúzióval, hogy a hatalom csak alulinformált, és tájékoztatni kell az igazságról ahhoz, hogy érdemi, jó szándékú változtatásokra kerüljön sor.

Hisz a politikai hatalom soha nem akarta megoldani a devizahitelezés problémáját. Az igazi hatalom valójában a bankok, pénzintézetek mögött van, ebből a szempontból fogvatartott helyzetben van a kormányzat is.

De ha tényleg segíteni akartak, akkor már az is elég lett volna, ha a politika nem csinál semmi különöset, csak hagyja, hogy a bíróságok – minden külön jogalkotás, és mentőcsomag nélkül – értelmezzék az érvényben lévő jogszabályokat. Akkor már rég lecsengett volna az egész, már rég túl lennénk rajta, s úgy, hogy az kevéssé lett volna fájdalmas.

Ma viszont már elkéstek, mert egyre több a felmondott szerződés, s egyre több követelést ruháznak át bagóért követeléskezelőkre, amelyek viszont a teljes, felhabosított tartozást hajtják be kíméletlenül, ellenőrizetlenül, az utolsó szögig mindent elvisznek.

De a mi dolgunk, hogy reményt adjunk az embereknek, hogy mindig van kiút: azt akarjuk megértetni, hogy találják meg a saját, egyedi megoldásaikat a csapdahelyzetből. Ne várjanak külső megmentésre, az élet, a család többet ér, mint egy ingatlan, az élet értelme nem a lakás megvédése, nem szabad félelemben élni – végre vegyék saját kezükbe a sorsukat, váljanak tudatosabbakká minden téren- csak ez, és az együttműködés készségének a kifejlesztése, újra megtalálása segíthet. Ha ez bekövetkezik, még hálásak leszünk ezért a leckéért.

Nem adják ki a Puskás Stadion adatait

0

Eredetileg 20 sportágnak szállodával, konferencia-központtal épült volna 100 milliárdért, most csak foci lesz benne 190 milliárdért. A Puskás Stadion szerződéseit kikérő Együtt-től minden módon megtagadják az adatokat.

Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje felháborítónak tartja, hogy a Nemzeti Sportközpont (NSK) nem hajlandó eleget tenni kötelességének: titkolja a 190 milliárd forint közpénzből épülő új Puskás Ferenc Stadion kivitelezésének részleteit – tudatta közleményében Szigetvári. Az Együtt miniszterelnök-jelöltje felszólítja a Nemzeti Sportközpontot, hogy fejezze be a titkolózást, azonnal hozza nyilvánosságra a gigaépítkezés szerződéseinek részleteit.

A párt eddig „lepattant” az NSK-ról. Az intézmény hosszas ügyeskedéses számolgatás után 20 ezer forint adatigénylési költséget hozott ki, majd – miután befizették ezt – arra hivatkozott az elutasításkor, hogy a pénz a párttól ment, az adatot viszont Szigetvári igényelte.

Pedig kérdés van bőven a Puskás Stadion körül. Szinte pontosan egy éve jelentette be a kormányinfón Lázár János, hogy az új Puskás Stadion 190 milliárdba (nettó 140 milliárdba) fog kerülni. Jövő év végére kell elkészülnie.

Addig 100 milliárdos költségről beszéltek,

s már ez is jelentős növekedés ahhoz képest, hogy az eredeti tervben ugyanekkora összegből multifunkciós létesítmény volt.

Induláskor 20 sportág kapott volna helyet, terveztek 180 szobás szállodát, irodaházat, konferencia-központot, egy kisebb sportcsarnokot, üzleteket és így tovább. A 68 ezer fő befogadó képességű stadion ékessége lett volna a felső élén körbeszaladó futópálya.

Erre nyilatkozta azt Fürjes Balázs, a budapesti beruházásokért felelő kormánybiztos 2015 májusában, hogy „a grandiózus tervek nem válthatók valóra a megadott 100 milliárdos költségkereten belül”. Ezért egyszerűsítik, ésszerűsítik a terveket.

Visszaélések az Eliosnál

0

Sajtóhírek szerint komoly szabálytalanságokat említ az Elios Innovatív Zrt.-ről szóló és a kormány által sokáig titkolt OLAF-jelentés.

Az Elios az a cég, amelyben 2009 és 2015 között Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje volt a tulajdonos, és amely számos magyarországi településen a közvilágítással kapcsolatos munkákat végzett.

Az már korábban kiderült, hogy az Európai Unó mintegy 12 milliárd  forint visszafizetését javasolja az illetékes bizottságnak, ám most a 24.hu azt is megtudta, hogy az Elios-szal kapcsolatba hozható valamennyi, összesen 35 projektben felmerült a vesztegetés gyanúja, és ezek közül 17-ben egy szervezett csalási mechanizmust is kiépítettek.

Különösen a 2012-es pályázatokra volt jellemző, hogy azokat oly módon írták kik hogy a pályázati feltételeknek egyedüliként az Elios felelt meg.

Tiborcz István üzleti ügyeiről, és az ezzekkel kapcsolatops OLAF-jelentésről korábban a Független Hírügynökség is beszámolt.

Voksokban mért barátság

Már közhely: a magyar-szerb kapcsolatok a mennyekben járnak, ha nem is ott köttettek. Míg a magyar „diplomácia” lenéző szigorral inti óva Ukrajnát, az ottani kisebbség őszinte sajnálatára, addig a vajdasági magyarok a haszonélvezői Viktor és Ácó újdonsült meghitt barátságának. Amibe az is belefér, hogy a magyar külügyminiszter immár rendszeresen kampányol, néha szerbül is megszólalva, a szerbiai kormánypárt mellett. Szerbiában.

Van vagy jó pár éve, hogy a két politikus: Aleksandar Vučić, aki most éppen nem miniszterelnök, hanem közvetlen választásokon megválasztott államfő és Orbán Viktor, aki még mindig csak kormányfő, egymásra talált.

Annak ellenére, hogy nem akármilyen közös múlt terheli a két nép kollektív tudatát. Újvidéki hideg napok, a ’44-es bosszú – hogy csak a legfájóbbakat említsük. A legfrissebbek meg a délszláv háborúk ártatlan magyar áldozatai – nem mintha a többi szerencsétlen frontra küldött kiskatona nem lett volna az.

A két pragmatikus, elvektől nem befolyásolt politikus a közös cél érdekében könnyen átlépett a múlt árnyékain,

ami nem megvetendő teljesítmény. A közös cél pedig nem más, mint egymás kölcsönös támogatása.

Szerb részről a képlet elég egyszerű: Magyarország az EU tagja, Belgrádnak nagyon is jól jön egy belső támogató. És ezt Budapest rendre teljesíti is: ahol csak tud lendít a Nyugat-Balkán országok csatlakozási folyamatában. Legutóbb azon uniós államok csoportjának tagjaként is, amelyek kezdeményezték, hogy a volt jugoszláv tagállamok plusz Albánia vegyen részt az unió bizonyos miniszteri találkozóin, még mielőtt a hivatalos csatlakozásra sor kerülne. Brüsszelben már céldátumról is tudnak (2025) Montenegró és Szerbia esetében, de ez még nem lezárt ügy, mert Jean-Claude Juncker szerint ez nem egy határidő, hanem inkább ösztönzés.

Jöhettek a közös üzletek is, például a Belgrád-Budapest vasút megaprojektje, kínai kölcsönnel és eladósodással.

Belgrád tehát, mondhatni haszonélvezője a kapcsolatok látványos javulásának.

Nem túlságosan bonyolult a magyar érdek megfejtése sem. Politikai pragmatizmusról van szó, ami felülír minden múltbéli sérelmet

és kellemes dallamúvá formálja az egykori „Belgrádra fel!” csatakiáltást.

Az Orbán-kormány legfontosabb, mindent felülíró alapelve a hatalom megtartása. Ennek a célnak rendelték alá a nemzetpolitikát, ami valójában az arra érdemes külhoni magyar szervezetek (RMDSZ, VMSZ) csatlóssá formálásában merül ki.

Kelemen Hunornak, az egykor független politizálásáról ismert Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnökének minapi nyilatkozata, miután két magyarországi ellenzéki vezetővel, Karácsony Gergellyel és Molnár Gyulával (ez utóbbiak fizették a cechet) vacsorázott, híven példázza ezt a vazallusi viszonyt:

„A vacsorán megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.”

Nem maradt rest Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség nemkülönben szófogadó elnöke sem, aki többször is elmondta: reméli, hogy a tavaszi szavazások után Magyarországnak továbbra is olyan kormánya lesz, mint amilyen az elmúlt hét és fél évben volt és folytatni tudják a közösségépítési erőfeszítést.

A vajdasági magyar kormánypárt minden szinten koalíciós partnere Vučićék jobboldali pártjának és a Budapest-Belgrád közötti jól jövedelmező kapcsolattartó szerepért beáldozták vagyis átengedték még a koronaékszernek számító szabadkai polgármesteri széket is.

Nem csoda hát, hogy a magyar-szerb együttes kormányülés előtt néhány nappal Pásztor Orbánnál járt és közölhette vele az örvendetes hírt: a vajdasági, regisztrálásra ösztökélő kampánynak meglett az eredménye, hiszen a január közepi 38 ezerről 46,5 ezerre ugrott meg a regisztráltak száma. Ezzel Pásztor legfontosabb feladatának eleget tett:

valószínűleg több mint 50 ezer vajdasági magyar fog a Fideszre szavazni.

Egyébként Romániában is hasonló ütemben, 139 ezerről 146 ezerre sokasodtak a választópolgárok. Így a magyarországi kormánypártok akár 300 ezer külhoni voksot is begyűjthetnek.

Kifizetődik tehát az Ácóval kötött barátság, hiszen lehet bántatlanul kampányolni Szerbiában és a szerb költségvetés sem bánja, ha a magyarországi forint milliárdok áfája nála köt ki.

Ezekről nem lesz szó a magyar-szerb együttes kormányülésen.

 

 

Tekintélyes lapok bírálják a magyar kormányt

Kelet-Európáról közölt cikket a Guardian és a Foreign Policy is, mindkettőben kiemelten foglalkoznak Magyarországgal, főleg a szabadságjogok visszaszorítása és az idegenellenesség miatt.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A Foreign Policyben Dalibor Rohac, a jobboldali American Enterprise Institute kutatója cikkét lehet olvasni, aki arról ír, hogy a közép-európai populista lázadás nem arról szól, hogy megvédjék a nyugati értékeket, hanem hogy

visszaszorítsák a szabadságjogokat és közelebb kerüljenek Oroszországhoz.

A cikk felidézi Orbán hírhedtté vált beszédét az illiberális demokráciákról, amikor többek között arról is beszélt, hogy el kell szakadni a nyugat-európai dogmáktól, amelyek szerint egy ember mindent megtehet, amíg más ember szabadságát nem sérti vele.

Dalibor Rohac bírálja azokat a konzervatívokat, akik dicsérik Orbánt, amiért olyan értékekről beszél, mint Európa keresztény gyökerei vagy a nemzeti szuverenitás, de szerinte ők nem veszik figyelembe, hogy ezek hangoztatása mellett

egyre inkább autoriter irányba megy a régió több országa,

főleg Lengyelország és Magyarország.

Szerinte annak feltételezése, hogy a parlamenti többség akaratát nem lehet megkérdőjelezni, a demokrácia félreértése, hiszen a többségi akaratnak mindig az alkotmányos keretek közé kellene illeszkednie, amelyek korlátozzák a hatalmon lévőket. Hiába nincsenek politikai foglyok ezekben az országokban, hiába nem tűnnek el újságírók, hiába lehet tüntetéseket szervezni, választásokon indulni –

mindez nem elég, ha a hatalmon lévők azt gondolják, hogy mindent megtehetnek.

Pedig Rohac szerint alapesetben épp a konzervatívok lennének azok, akik felhívnák a figyelmet arra, hogy a kontroll nélküli többség gyakran zsarnoksághoz vezet.

Ezzel kapcsolatban megemlíti a tavalyi magyar civilellenes törvényt, amely szerinte is a hasonló, 2012-es orosz törvényt másolja. Ír a kormány által támogatott propagandáról is, ami számára

a harmincas évek antiszemitizmusát idézi fel,

és a CEU-ról, amelyet több felmérés alapján a legnagyobb presztízsű magyar akadémiai intézménynek nevez.

Rohac felidézi, hogy az elmúlt évtized alatt Magyarország minden szempontból zuhant a Világbank Worldwide Governance Indicators listáján, és, hogy elejét vegye a szokásos kormányzati válasznak, hogy csak „Soros-szervezetek” bírálják az országot, jobboldali kutatóintézetek felméréseiről is ír.

A konzervatív Heritage Foundation például az Index of Economic Freedom listáján Magyarországot és Lengyelországot a „többnyire nem szabad” kategóriájához közel sorolja a magántulajdon védelme területén, emellett

Magyarországot az elnyomó országok közé teszi,

méghozzá azzal, hogy 2009 óta jelentősen romlott a helyzet.

A másik jobboldali think tanknél, a Cato Intézetnél Magyarország a Human Freedom Index listán esett nagyot.

Rohac azt is megemlíti, hogy nem érti az EU-ellenes kirohanásokat, hiszen a visegrádi országok kapták a befizetéseikhez képest a legnagyobb uniós támogatásokat – persze azt sem felejti el megemlíteni, hogy ezek többsége a kormány barátaihoz kerül.

Ír arról is, hogy a magyar külügyminiszter ellenezte az Oroszország elleni uniós szankciókat, dicsérte az RT nevű orosz propagandacsatornát, katonai együttműködést sürgetett Oroszország és Magyarország között, valamint közölte, hogy Magyarország nem látja az oroszokat fenyegetésnek. Ráadásul szerinte az is veszélyt jelent, hogy

Magyarország erősíti az oroszoktól való energiafüggőséget

azzal, hogy a Roszatom bővítheti Paksot.

A Guardian elsősorban az idegenellenességről ír, a cikkben megszólal Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója is, aki azt mondta:

„Magyarok vagyunk, meg akarjuk őrizni a kultúránkat.”

Őt nevezik Orbán legfőbb értelmiségijének, és azt is írják róla, hogy nem hajlandó elfogadni a menekült kifejezést, valamint nem ért azzal egyet, hogy az európai gazdaságoknak szükségük van a bevándorlásra a csökkenő népesség miatt. Szerinte a kivándorolt magyarok majd hazatérnek, mert „rájönnek, hogy itt jobb, mint bárhol máshol”. Schmidt Mária azzal is viccelődött, hogy nem lehet elfogadni tanácsokat a németektől, hiszen 1871-ig még egy nemzetállamot se tudtak létrehozni.

A cikk szerint egyre több híve van Orbán illiberális rendszerének: többek között a lengyel Jog és Igazságosság párt, Csehországban Milos Zeman, Ausztriában pedig a szélsőjobboldali FPÖ. Philipp Ther, a bécsi egyetem professzora szerint viszont

Orbánban nincs meg az intellektuális képesség, hogy az európai jobboldal vezetője legyen,

az illiberális állam szerinte csak egy frázis, nincs mögötte valódi tartalom.

Ivan Krastev bolgár politológus, a bécsi Társadalomtudományi Intézet kutatója szerint az is fontos, hogy idén lesz száz éve, hogy összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, ezután pedig instabil államok jöttek létre a térségben, amelyek az etnikai különbözőséget veszélyesnek látják – innen is jön az ellenérzés a menekültekkel szemben. A nacionalizmus korábban a hadseregről vagy a gazdaságról szólt Krastev szerint, de itt most már a kultúráról.

Az LMP feljelent a paksi hitelcsere miatt

Szél Bernadett feljelenti a kormányt a paksi hitel előtörlesztése miatt, mert ez szerinte annak beismerése, hogy lett volna olcsóbb hitelforrás is. A kormány 24 milliárd forintot előtörleszt a kölcsönből, két százalékpontnyi kamatkülönbséget remélve megspórolni.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy a magyar kormány 24 milliárd forintot előtörleszt a drága Putyin-kölcsönből. Ezzel a kormány beismerte: az oroszok által folyósított paksi hitel az évszázad legkorruptabb konstrukciója, ezért az LMP miniszterelnök-jelöltje feljelentést tesz – közölte Szél Bernadett.

Ez a tétel egyébként a nemrégiben felvett első részlet (mintegy 30 milliárd) zömével egyenlő.

A nemzetgazdasági miniszter mostani nyilatkozata beismerés arról, hogy piaci alapon lett volna sokkal olcsóbb hitel is, máskülönben nem döntöttek volna az előtörlesztésről – érvel az LMP társelnöke, aki

feljelentést tesz hivatali visszaélés és hűtlen kezelés miatt.

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője arra hívja fel a figyelmet, hogy „az évszázad üzletében a magyar kormány ügyesen kombinálja két hitel költségét, hogy a lehető legtöbbe kerüljön ez nekünk”. Az oroszokkal kötött hitelszerződéstől nem tudnak szabadulni, így fizetni kell az azzal kapcsolatos – akár csak rövid időre is, de felszámolt – kamatok mellett a rendelkezésre állási díjat is. Mindezt csupán azért, hogy aztán

ne használják a hitelt, hanem a piacról vegyenek fel egy másikat

az orosz kölcsön finanszírozására – írja Jávor.

Varga Mihály arról beszélt a Világgazdaságban, hogy a 10 éves forintállamkötvény átlagos hozama 1,93 százalék volt a legutóbbi aukción. A magyar–orosz államközi hitelszerződés alapján a paksi beruházás megvalósítási időszakában a kamat 3,95 százalék, így az előtörlesztéssel számottevő kamatmegtakarítást érünk el.

Arról már novemberben írtunk, hogy a Paks II-re kapott orosz kölcsönt a részletek folyamatos visszafizetésével cseréli olcsóbb hitelre a kormány. Mindezt akkor, amikor a paksi kormánybiztos (azóta a tárca nélküli miniszter helyettese) bejelentette: lehívjuk az első részletet, 98 millió eurót (több, mint 30 milliárd forintot).

A hitel kamata egyébként a következő (háromszor hétéves) szakaszokban folyamatosan emelkedik csaknem öt százalékig. A pénzpiacon hozzáférhető alternatív források függvényében tehát akár még növekedhet is a kamatkülönbség. A paksi megállapodás meglehetősen komplikált részleteivel itt ismerkedhet meg.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!