Fontos

Benyújtotta a kormány az Alaptörvény hetedik módosítását

0

A 2016-os verzióhoz képest több változás is van.

  • Az Alaptörvényben rögzítik, hogy nem kaphat menedékjogot az, aki olyan országon keresztül érkezik Magyarországra, ahol nem volt kitéve üldöztetésnek
  • A menedékjog biztosításának alapvető szabályait sarkalatos – vagyis kétharmados – törvény határozza meg
  • A menedékjog elbírálásának feltételeit is sarkalatos törvény határozza meg
  • Rögzítik, hogy a rendőrség is részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában
  • A közigazgatási bíróságokat is a gránit szilárdságú Alaptörvénybe vésik
  • Útmutatást adnak a bíróságoknak a jogértelmezéshez
  • A szomszédokra hivatkozva korlátozni lehet a gyülekezési jogot
  • A közérdekű adatok megismeréhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi

A kormány rögzíti, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be (ezzel az uniós kötelező betelepítési kvótát akadályoznák meg), idegen állampolgár – ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket – csak a hatóságok által elbírált kérelmek alapján élhet Magyarországon, az elbírálás szabályait kétharmados törvényben szabályozzák.

Afrikai felmenőkkel ül be a parlamentbe

Némi hezitálás után megszületett a döntés a Párbeszéd berkeiben: Karácsony Gergely parlamenti mandátumát a párt korábbi igazgatója, a 38 éves Kocsis-Cake Olivio veheti át.

Hogyan kell kiejteni a nevét?

Magyarosan, ahogyan írjuk: Kocsis-Cake. Ez nem egy angol szó, édesapám egy korábbi portugál gyarmatról érkezett, akkor változtatta meg a nevét „C”-re.

Azért is kérdem, mert nem sokat tudtunk eddig önről.

A pártigazgatói munka inkább háttér tevékenység. Szervezői munka. Kilenc éve politizálok, voltam, polgármesterjelölt a Terézvárosban 2010-ben, önkormányzati képviselői is, akkor még az LMP színeiben, ugyanott. Egyik szervezőjeként tartottak számon annak a tiltakozás sorozatnak, amelyet a Tűzraktér nevű civil szerveződés megszüntetése ellen szerveztünk. Indultam országgyűlési képviselőjelöltnek is.

Van valamilyen polgári foglalkozása is? Amit eddig elmondott valamennyi a politikához kötődik.

Korábban dolgoztam alapítványoknál, szerkesztő műsorvezetőként a Rádió Cafénál. Média- és oktatáskutatási programokban vettem részt.

Mi lesz a parlamenti területe? Szintén a média vagy az oktatás?

Ezt még nem tisztáztuk a frakció többi tagjával. Erős szakmai „karakterek” kaptak helyet a csapatban, ami sok mindent meghatároz majd. Nem állnak messze tőlem a szociális kérdések, a Magyarországot érintő uniós témák, amelyek most, a költségvetési tárgyalások idején, különösen aktuálisak lehetnek. Ne kilátókra és főterekre fordítsák ezeket a forrásokat, hanem munkahely teremtésre, felzárkóztatásra.

Szívesen foglalkoznék nemzetpolitikával is, hiszen ma a kivándorlás hazánk legégetőbb gondja.

A legfelkészültebb fiatalok hagyják el az országot, s ha ez így folytatódik, 20-30 év múlva nagyon nagy problémákkal szembesülünk majd. Volna néhány értelmes elképzelésem arra is, hogyan lehetne hazai perspektívát kínálni ezeknek a fiataloknak.

Nem gondolt arra, hogy esetleg az önkormányzatokkal foglalkozzon? Volnának e téren tapasztalatai…

Látja, ez egy jó javaslat. Át fogom gondolni. A Fidesztől amúgy sem áll távol az ötlet, hogy megnyirbálja az önkormányzatok jogosítványait.

Kapott valami konkrét mandátumot is a pártjától, amit teljesítenie kellene?

Most dolgozunk a következő évek stratégiáján. A Párbeszéd szeretne annak a politikai folyamatnak a kovásza lenni, amely képes lehet majd 2022-ben leváltani a jelenlegi hatalmat.

Ha most hirtelen előre lehetne pörgetni a naptárat, és 2022-at mutatna, mi kellene ahhoz, hogy elégedett legyen a korábbi képviselői teljesítményével?

Elégedett volnék, ha a Párbeszéd – az én munkám révén is elérné, – hogy egy egységes ellenzék álljon fel. Részese szeretnék lenni annak, hogy a pártunk vonzó jövőképet tudjon teremteni a változást akaró embereknek. Elégedett volnék a munkámmal, ha a parlamentet rá tudnám bírni az on-line internetes választási szavazás elfogadására.

Elégedett lennék a T. Házban eltöltött négy évemmel akkor is, sikerülne elindítani az úgynevezett gang-programot.

Ezt az elképzelést annak idején még Bajnai Gordonnal és Jávor Benedekkel dolgoztuk ki, a program a körfolyosós, öreg, belvárosi házak belső terének felújítást célozná. A belső ablakok, ajtók, a fűtési rendszerek felújítása után ezekben a lakásokban olcsóbbak lehetnének a rezsiköltségek, ami elsősorban az itt élő, idős embereknek kedvezne. Napelemeket, kollektorokat szerelhetnének a tetőkre, ami a lépcsőház világítást, a melegvíz-szolgáltatást tenné olcsóbbá. A házak értéke nőne ezzel, és még az ilyen rekonstrukciót az Unió is jó szívvel támogathatná. Ebben döntő szerepet vállalhatna az állam. Elégedett volnék akkor is, ha 2022-re sikerülne csökkenteni a gyűlöletkampányt, ha elérnénk, hogy az emberek ne nézzék ellenségnek azt, akinek más a bőre színe, akinek a felmenői más országból érkeztek.

Önt is érték már atrocitások a bőrszíne miatt?

Természetesen, de nem tulajdonítottam ennek soha jelentőséget. Nagyon remélem, hogy képviselői munkám egyik sikere lesz, ha négy év múlva már fel sem vetődhet senkiben egy ilyen kérdés.

Kötcsék, avagy az ideológiai útmutatások

A hétvégén ismét kötcsei piknik, Orbán-beszéddel, várhatóan megint ideológiai útmutatás és programvázlat a következő évekre. Ahogyan az eddigiek közül néhány alkalommal. Most az újdonság, a „kereszténydemokrácia” (és persze a migránsozás) állhat a középpontban. Eddig a liberális elvek szapulásáig jutott el Orbán.

 

E hét végén rendezik meg az idei kötcsei pikniket – írta az atv.hu. Csak találgatni lehet, hogy Orbán Viktor megelégszik a közeli jövő politikájának ismertetésével (Brüsszel, migránsozás), vagy  – mint néhány alkalommal korábban – hosszú időre szóló terveit is felvázolja, netán részletesen is kifejti. A legfrissebb tételszó a „kereszténydemokrácia”, amellyel pár hete váltotta le villámgyorsan az „illiberális állam” meghatározást, miután hazatért az Európai Néppárt frakcióüléséről. A friss győzelem még nem múló mámorában pedig alighanem szó esik a válogatott publikum előtt a nemrégiben többször is említett „2030-ig szól a terv” programjáról.

Előbbivel szervesen illeszkedik az első nagyot durranó kötcsei beszéd, a 2009. szeptemberi. Akkor „szólt ki” először a kulisszák közül, s tette egyértelművé, mire számíthat népe, ha másodjára trónra emeli.

Itt mondta ki, hogy megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő 15-20 évét ne a „duális erőtér” határozza meg, amely „állandó értékvitákkal megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”.

Ez a liberális parlamenti demokrácia felszámolásának világos koncepciója volt már akkor.

A következő években ennél szűkebben inkább magukkal a politikai liberalizmus követőivel hadakozott, ahogyan kilenc éve is: „a neoliberális elit és az általuk támogatott politikai közösség együttesen felelősek az ország kudarcáért”.

(Azt tényleg zárójelben: akkor Kötcsén arról is beszélt, hogy azt „javasolja”, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszák, ne a másik féllel folytatott folyamatos küzdelmet, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviseletét. Ki-ki döntse el, hogy 2010 óta így történik-e.)

Magát az illiberális államot viszont nem Kötcsén tárta elénk, hanem négy éve, július végén Tusnádfürdőn, az újabb kétharmados többséget eredményező választás után pár hónappal.

„Illiberális államot építünk”

– mondta Orbán. Szerinte a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális demokrácia korszaka után ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. Példaként nem nyugati, nem liberális és szerinte mégis sikeres országokat emelt ki: szóba került Kína, India, Törökország és Oroszország is.

S hogy világos legyen, mi ez: a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán, a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell. Ez azonban akkor még annyira erősnek bizonyult (legalábbis kifelé), hogy az Orbán-beszéd angol fordításából kihagyták az illiberális jelzőt.

A kötcsei találkozók rendre zárt körűek, ezért két kivétellel (az első az előbbi, amely a már régen megszűnt Fidesz-közeli Nagyító című hetilapban jelent meg 2010. februárjában) csak az állami hírügynökséggel közölni óhajtott részletek váltak ismertté. Teljes terjedelmében napvilágot látott viszont a három évvel ezelőtti beszéd is, amely a máig vezető út ideológiai alapvetését szolgálta – kisebb gondolati döccenőkkel.

Ez volt az a piknik 2015. szeptemberében, amikor még le se zárult a nyári nagy menekültroham. Orbán beszédének is ez állt a középpontjában, s ebből fejtette tovább a „tusnádfürdői gondolatot”. Ekkor már szó se volt semmilyen szépítgetésnek a nyugat előtt, bár a szónoklatot nem a nyilvánosságnak szánta, az „berepült” a vastagbőr bloghoz. (A teljes szöveg itt olvasható.)

Az talán nem csak retorikai fordulat, amikor Orbán arról beszél az elején, hogy

„nem tudom, hogy három év múlva is ezt fogom-e még gondolni”.

„Európa iszlamizációjáról” beszélt Orbán, s fejtette ki egyben a jóléti államról vallott nézetét is. Merthogy jólétben élni és ezzel egy időben liberális módon jónak látni magunkat többé Európában nem lehetséges.

Egészen pontosan „a legveszélyesebb kombináció, amit az ember ismer a történelemben, az, ha az ember gazdag és gyenge. Csak idő kérdése, hogy jön valaki, észreveszi a gyengeségedet, és elveszi tőled azt, amid van. Ha nem vagy képes megvédeni, ez biztosan be fog következni. A liberális filozófiából gyenge Európa következik, amely közben a gazdagságát meg akarja őrizni, de ha gyenge, nem tudja megőrizni.”

Majd következik annak kibontása, hogy ha valaki – természetesen jó keresztényként cselekedve –

a magáéból ad, az rendben, de ha az államtól várja el ezt, az nem oké.

Utóbbi ugyanis gyengíti a nemzetgazdaságot.

„A liberálisok” pedig egyenesen hipokriták, mert „hány liberálist ismerünk, aki, mondjuk, be nem vallott, de nyilvánvaló politikai haszonszerzés céljából jó embernek tünteti fel magát úgy, hogy hazavisz néhány embert?”

Persze nem csak velük van baj, hanem „spirituális vezetőinkkel” is, akiknek megnyilatkozásaiban nem jelenik meg e két igény közül a helyes választása, vagyis az állammal szembeni elvárás elvetése.

De ami ennél is nagyobb baj, hogy

„ma a liberálisok uralják Európát – félreértés ne essék, a konzervatívok is liberálisok”,

bár szerinte nem őszintén, hanem engedve az erőszaknak.

S itt már meg is érkeztünk a „kereszténydemokrácia” mint újsütetű kulcsszóhoz. Sőt, a „régi vágású” kereszténydemokráciához, ahogyan Orbán mondta volt. Nem tudom, hogy tolmács nélküli beszélgetésben netán az „old school” jelzős szerkezetet használja-e ilyenkor, és mit szólnak mindezekhez Konrad Adenauer és, mondjuk, Robert Schumann, a két tényleg régi vágású német és francia kereszténydemokrata mai utódai, például Angela Merkel.

Mi is az a Stop Soros?

0

A korábban beharangozotthoz képest is szigorúbb lesz a kormány által előterjesztett Stop Soros néven benyújtott törvényjavaslat. A parlament által a jövő héten elfogadott jogszabály idehaza és külföldön is heves vitákat váltott ki, sajtóhírek szerint a Fidesz uniós pártcsaládja, az Európai Néppárt a frakcióból való kizárással fenyegeti Orbán Viktor pártját, ha magyar parlament elfogadja a Stop Soros törvénycsomagot.

A kormány eltökéltnek látszik ebben a kérdésben. Mint a kormany.hu oldalon írják, „Tisztában vagyunk vele, hogy nagy erők mozdulnak majd meg a törvényjavaslat ellen. Azok a szervezetek támadják majd leghevesebben, akik külföldről kapják forrásaikat, és akik teret engednének a bevándorlásnak. Lebontanák a határzárat, és megindítanák a betelepítési programokat. Számunkra Magyarország biztonsága az első. Ezért a vitákba beleállunk, és minden eszközzel fellépünk majd az illegális bevándorlás és az azt elősegítő tevékenységek ellen. Szeretnénk, ha Magyarország megmaradna magyar országnak.”

A Stop Soros törvénycsomag legfontosabb pontjai a következők:

  1. A javaslat értelmében az illegális migrációt támogató, külföldi forrásokból működő szervezeteknek regisztrálniuk kell magukat. Tevékenységi beszámolót is kell készíteniük. Ha nem teszik, a hatóságok megteszik helyettük. Szigorodnának a közhasznúságra vonatkozó követelmények is. Ha nincs meg a kellő hazai támogatottság, elveszhet a nonprofit státusz.
  2. Az illegális migrációt támogató szervezeteknek külföldi juttatásaik után bevándorlási finanszírozási illetéket kellene fizetniük. Az ebből származó bevételeket a kormány a határvédelemre fordítaná.
  3. A törvényjavaslat alapján a bevándorlást szervező személyeket ki lehetne tiltani. Az idegenrendészeti távoltartás alapesetben a schengeni határ 8 kilométeres körzetére, különösen indokolt esetben, harmadik ország állampolgára esetén Magyarország teljes területére vonatkozik. Akik egyébként pénzelik a bevándorlást, ugyanannyira veszélyesek, mint akik szervezik.

A Stop Soros törvényjavaslat szövege itt olvasható.

Legfelső bírói döntés előtt a kémper

Várhatóan ma dönt a Kúria az úgynevezett kémperben, amelyben egy évtizeddel ezelőtti események miatt emelt vádat az ügyészség, a másodfokú bíróság azonban jogerősen felmentő ítéletet hozott. Az ügyészség a Gyurcsány-kormány idején történtek miatt emelt vádat Szilvásy György volt titkosszolgálati miniszter, Galambos Lajos és Laborcz Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatói és egy magánszemély ellen. A Független Hírügynökség telefonon elérte Szilvásy Györgyöt.

Az államtitok miatt zárt ajtók mögött zajló perben tavaly ősszel a Fővárosi Ítélőtábla tavaly szeptember 25-én jogerősen felmentette a vádlottakat, az ügyészség ez ellen nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyről várhatóan ma dönt a Kúria.

A lassan tengeri kígyóvá terebélyesedett eljárás sajtóinformációk szerint az orosz titkosszolgálati behatolás és adatszerzés miatt indult, amelyre a vádirat szerint a Gyurcsány-kormány idején kerülhetett sor. A vádlottak tagadták bűnösségüket, de Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, mert álláspontjuk szerint megkérdőjelezhető a tavalyi jogerős ítélet.

A kormány nem hajlandó belenyugodni az ügy lezárásába,

és ebben Polt Péter ügyészeiben partnerre talált.

Az ügy lényege, hogy Galambos Lajos 2007-ben állítólagos bolgár szakembereket hívott az NBH-ba, hogy hazugságvizsgálatnak vessen alá több, általa megbízhatatlannak tartott középvezetőt. A P. László vezette biztonsági cég közreműködésével hozott szakemberek valójában oroszok voltak, és sajtóhírek szerint a polgári elhárítás szerverére is rákapcsolódhattak, így akár államtitkokhoz is hozzájuthattak. Galambost állítólag figyelmeztették beosztottai, hogy a bolgárok valójában oroszok, ám a tábornok ezt figyelmen kívül hagyhatta. Szilvásy György elleni vád alapja az volt, hogy amikor miniszterként értesült Galambos Lajos „tettéről”, elmulasztotta megtenni a feljelentést, Laborc Sándor ellen pedig azért emeltek vádat, mert nem intézkedett, amikor szembesült elődje döntésével.

Sikerült a tárgyalás előtt telefonon elérnünk az egykori titokminisztert. Mint Szilvásy György elmondta, nagyon kockázatos előre bármit nyilatkozni egy bírósági döntés kimeneteléről, de

nagyon bízik abban, a felülvizsgálati kérelmet elutasítja a legfelső bírói grémium.

Ő maga és a társai is tisztában vannak azzal, hogy ez az eljárás valójában egy politikai koncepció „terméke”, egy hajtóvadászat része, amelyet a korábbi szocialista politikusok ellen, a kormány biztatására, folytat az ügyészség.

Az utóbbi hetekben a bíróságok „megfegyelmezése” zajlik, de ebben csak részsikereket tudott a kormányzat felmutatni. A Kúria az igazságszolgáltatás függetlenségének egyik szilárd bástyája volt, pártatlanságukban nincs okuk e per vádlottjainak sem kételkedni.

Nemzetközi botrány lehet a 888 legújabb migránsos cikkéből

Sajátosan tálalta a 888 azt a szombati esetet, amikor egy férfi Párizsban a negyedik emeletre felmászva, megmentett egy az erkélyről lógó kisfiút.

A 22 éves, Maliból érkezett menekültet, amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, egy nappal később fogadta Macron államfő és bátorságát soron kívüli francia állampolgársággal jutalmazták.

Nem, sokkal később egy írás jelent meg a 888-on, melyben a szerző nem a Maliból érkezett férfi bátorságát dicséri, nem is azt, hogy tettét milyen elismeréssel fogadták a francia legfelső körökben, hanem arról értekezett, hogy lám, a migráns milyen sok hasznát vette a kerítésmászó tudományának. Még tanulságot is sikerült kreálniuk az ügyből, mégpedig a következőt: vigyázni klell a kisgyerekekre, és magasabbra kell építeni a kerítést.

Az írás, amely a legsötétebb időket idézi, idehaza sokaknál kiverte a biztosítékot. Gyorsan elkészült a cikk francia és angol fordítása, amelyet elküldtek Macron francia elnöknek, valamint a Le Monde és a Libération szerkesztőségének.

Úgy tűnik, lesz folytatása az ügynek.

Hírünk a világban – magyarországi példával parodizálják a gyűlöletet

Jellemző egyébként, hogy a Noktara viccportál, amely nemrégiben akaratlanul is megtréfálta a magyar köztévé híradóját, ezúttal célzottan egy magyar híradós képpel illusztrálta legújabb viccét.

A Magyarország: A feketék fehér csecsemőt lopnak az erkélyről című írás maró paródiája a magyar sajtóviszonyoknak, és nem véletlen, viszont annál sajnálatosabb, hogy egy az idegengyűlöletet kifigurázó cikkhez Magyarországról vették a mintát.

A Noktara cikke egyébként nagy vonalakban a következő:  „Amint azt a magyarországi Orbán-híradó jelentette, furcsa emberrablás történt Párizs 18. kerületében. Egy fehér család épp nem tartózkodott a 4. emeleti lakásában, egyedül a kis gyerekük volt odahaza, aki az erkélyen időzött. Hirtelen egy fekete férfi jelent meg a semmiből Pókemberként felmászott a ház homlokzatára, hogy elcsenje az az erkélyről az ártatlan kisgyereket.

Hála Istennek, az emberrabló nem jutott messzire, mivel a járókelők filmre vették, hogy mire készül.. Mint kiderült, a sötét bőrű gyerekrabló illegális bevándorló volt Maliból a férfira most deportálás vár a hazájába.

Válaszul az incidensre, Macron elnök felszólította a szülőket, hogy fokozottan figyeljenek a gyerekeikre, hiszen még a saját erkélyükön sincsenek biztonságban a bűnöző migránsok miatt.”

A cikkel, illetve az arra reagáló levéllel kapcsolatban kerestük a Budapesti Francia Nagykövetséget, válaszukat, amint megérkezik, közöljük.

Halálos játszma – Újra megoperálja magát a nagyatádi nyugdíjas?

Fél ország lélegzetvisszafojtva figyelte, amint három éve saját lábából vérrögöt távolított el a nagyatádi rokkantnyugdíjas. A műtét sikerült, s a beteg is életben maradt. Az eset főhőse Seres István, egykori hegesztő, vasmunkás, ma újabb műtétre készül. Hasfalában nyirokcsomót talált, ami orvosai szerint csak egy veszélytelen zsírmirigy, de Seres úr állítja, hogy a duzzanat rá nézve veszedelmes, ezért annak eltávolítására készül. A kockázat óriási, a történet főszereplője szerint azonban az egészségügy mai helyzetében még a házilagos műtétet is vállalni kell. Seres István útja nem követendő, de figyelemre méltó.

 

A vérröggel kezdődött minden. Illetve azzal, hogy emiatt Seres István jobb lába kibírhatatlanul fájt. Az orvos műtétet javasolt, de az átkozott kórházi várólista hosszúnak tűnt. Seres nem bírta a tehetetlen várakozást. Elszánta magát a műtétre, azt szuggerálva, hogy életmentő beavatkozásról van szó. Rettegett ugyanis attól, hogy ha a vérrög a lábából elindul, az vagy a szív, vagy az agyi ereit dugaszolja el, s akkor örök életére megbénulhat. Fekhet ágyban, bámulhatja a plafont, esetleg az alvadt vér azonnal legyilkolhatja.  Ez még 2015-ben történt.

Seres először borotvaszesszel sterilizált, majd az őt mindenben támogató felesége segítségével először a combjánál, majd a vádlijánál elszorította az ereket, de előkerült a kéz alól beszerzett steril injekciós tű, és a szike is. A műtéti technikát három évvel azelőtt tanulta, amikor kilenc vérrögöt szedtek ki a hasfalából. Ezt az érvelést némi kétkedéssel hallgatjuk, hiszen tudomásunk szerint a nagyobb műtétek esetén altatják a pácienst. De az ön-operáció végül is minden kétséget kizáróan megtörtént, az előkerülő fotók is bizonyítják, hogy a 6-7 centis vérrögöt valóban kioperálta, majd kínjai a műtét után enyhültek. A rettenetes bravúr után még a nemzetközi sajtó is felkapta a nevét, s Seres István nemcsak gyógyult, hanem ismert emberré vált.

Ráadásul Serest nem is lehetett bíróság elé állítani azért, mert – ahogy mondja – megmentette saját életét. Pedig illiberális berkekben – már csak a „példa statuálás végett” is – erre lehetett számítani. Egy komoly ügyvédi iroda próbálta bizonyítani, hogy a vérrög kiszedése ráért volna még.  De Seres úr, aki időközben egészségügyi jogásszá képezte ki magát, megvédte igazát, meg az egész vérrög-kiszedési akciót. Ezért élve és börtön nélkül úszta meg az akciót. Hiába, az élet kockázatos műfaj.

Seres úr egyébként nem ijedt volna meg a bíróságtól sem, mert az őt fenyegető büntető akciót csupán kommunikációs trükknek tartotta. Az egészségügy tótumfaktumai úgy csináltak, mintha meg akarnák büntetni, de az ilyen akciókkal csak azokat ijesztik el az öngyógyítástól, akiket lehet. Az ilyen trükköknek Seres úr nem ugrik be. Ezt azok is jól tudják róla, akik kérik a tanácsait, mert sérelem érte őket az egészségügyben. Ámbár így kívülről nézve azért fura lenne, ha a csináld magad mozgalom keretében a tízmillió önoperáló nemzetté lennénk. Minden esetre az életben maradt kórházi fertőzöttek, a várólistások, na meg a „műhibás” betegek az ország minden részéről áramlanak Sereshez, aki jogi tanácsokkal látja el az egészségügy áldozatait. A hálás páciensek egy idő óta csak „tanácsos úrnak” szólítják, az egyik ügyvéd pedig „kollégának” nevezte Serest. Aki viszont a mai napig megtartja fogadóóráit a másfél szobás lakásában.

Az igazi dráma azonban csak most kezdődik, mert Seres István ismét bemosakszik, mert operációra készül. Mielőtt azonban ennek véres részleteibe elmerülnénk, tisztázzuk: a korábbi vérrögnek durva előzményei voltak. Ugyanis a rokkantnyugdíjas – talán mert nem burokban született – Seres Pistike korában csontvelőgyulladást kapott. Két éves körüli legényke volt. Akkor ismerkedett meg a kibírhatatlan fájdalommal. Seres ma azt állítja, hogy rajta kísérletet hajtottak végre. Konyhanyelven úgy fogalmaz: nem a gyulladt velőt, hanem alsó lábszárának csontját cserélték ki; abban a reményben, hogy az újra csontvelőt termel majd. Ezt illő szkepszissel – nem szepszissel – fogadjuk. A műtétről hegek is tanúskodnak: a lábfejtől, illetve a bokától a térdig tart a vágás. Ilyen operációt állítólag korábban nem végeztek az egykori Koltói Anna Klinikán. Az ötlet állítólag amerikai, ámde a technika magyar volt. Ezt a gyermekkori akciót Seres úr ma emberkísérletnek tartja, főleg azután, hogy megszerezte az 58 évvel ezelőtti műtéti naplót. Pontosabban csak a rá vonatkozó 1165-ös számú oldalt sikerült megkaparintani. A számára bizonyíték erejű dokumentumot – amelyet 1960-ban dátumoztak – a közeli években kapta egy nővértől, aki ráismert a facebookon nyilvánosságra hozott történetre. Ötven év után az ápoló azt írta, hogy a beavatkozás miatt neki volt lelkiismeret furdalása. Seres így utólag feljelentést tett, de a rendőrség nem talált okot a nyomozásra. Fordult a köztársasági elnökhöz is, de az államfő nem reagált. Minden esetre az operáció miatt Seres úr egyik lába 37-es, a másik 43-as. Ma morfiumos tapasz teszi elviselhetővé számára az életet, de legalább él, mondhatnánk. Így átgondolva a sztorit, akár hollywoodi filmdráma is készülhetne, hiszen még a happy and is garantálva. Ámbár Seres úr újabb műtétre készül.

A rokkantnyugdíjas azt mondja a Független Hírügynökségnek, hogy a hasfala az elmúlt években duzzadni kezdett, nyirokcsomói fájnak. Nem tagadja, hogy az orvosok szerint az egész csak veszélytelen zsírmirigy; elfér, ott ahol van, az egész csak esztétikai probléma. Seres persze nem lenne Seres, ha nem vitatkozna. Az nagyatádi rokkantnyugdíjas tehát azt tervezi, hogy miután áttekinti a szakirodalmat, hasfalából eltávolítja az általa gyanúsnak talált részeket. Kétkedő közbevetésünkre csak legyint, elvesztette már a bizalmát a magyar egészségügyben ezért vette újra önkezébe a sorsát. Pedig tudja, hogy ez életveszélyes játék, és neki sem lesz mindig szerencséje. De emeli a tétet.

Nem tudni, ki súg Orbánnak, de sokszor ostobaságot súg – interjú Holoda Attila energiaipari szakértővel

  • Az energiaiágazatban mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet

  • Szijjártó és Orbán szereti odadugni az orrát, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne

  • Ha valaki oroszul tárgyal az oroszokkal, akkor az valóban tárgyal, ha a diplomáciában szokásos módon angolul, akkor inkább csak „tárgyalgat”

  • Ha akarnánk, meg tudnánk oldani a gázellátásunkat az oroszok nélkül is

  • A gáz ma már éppen olyan termék az európai árupiacon, mint bármely más termék.

  • Nem tudni, ki súg Orbánnak energetikai kérdésekben, de sokszor ostobaságot súg, ha ő maga találja ki, ahogy mondják róla, akkor még rosszabb a  helyzet

 

Kérem, fordítsa le számunkra, hogy miért és milyen megállapodást kötött Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Szentpéterváron? Ő maga annyit jelentett be, hogy „a kormány a Gazprommal a Magyarországra irányuló gázszállítások jövő évi mennyiségéről és áráról állapodott meg, illetve megkezdődtek az egyeztetések a 2020-as szállításokról is”. Merthogy sem mennyiségről, sem árról nem ejtett egyetlen szót sem…

Ebben semmi különös nincs, hiszen ugyan évente születik erről megállapodás a hosszú távú szerződés következő gázévi lebontásának a keretében, de Budapesten nem szokás bejelenteni egyik adatot sem. De kérdem én: egyáltalán miért egy külügyminiszter teszi ezt?

Hiszen ez nem hogy nem külügyminiszteri, sőt véleményem szerint, még csak nem is miniszteri hatáskör. Ez két cég ügye …kellene, hogy legyen.

A két fél egyike az eladó, a Gazprom, a másik pedig a vevő, a hazai importőr, közüzemi nagykereskedő.

És akkor Ön szerint miért nem a két cég intézi?

Szijjártó Péter – és egyébként a főnöke, Orbán Viktor kormányfő is – szereti odadugni az orrát, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. Mind a ketten szeretnek ott lenni, amikor születik egy ilyen megállapodás, amiben saját – vélt vagy valós – szerepüket hangsúlyozhatják, amikor ott tapsolhatnak az aláírók mögött. Igazság szerint, a másik oldalon is van erre fogadókészség: a Gazprom elnök-vezérigazgatója, Alekszej Miller ennek nyilván örül, mivel szeret azzal büszkélkedni, hogy ő mennyire fontos ember, s értelemszerűen úgy érzi, emeli az ő fontosságát is, ha miniszterekkel, kormányfőkkel direktben találkozik.

Azért a kérdés akkor is felmerül: nem pusztán technikai tárgyalásokról van-e szó? Hiszen adva van egy keretmegállapodás – amely 2021-ben jár majd le –, s azon belül kell csak a 19-es évre vonatkozó részletekben megegyezni. Ami nem politikai, hanem szakmai kérdés. Vagy rosszul gondolom?

Valóban, volt egy hosszútávra szóló keretmegállapodása Magyarországnak a Gazprommal, amely eredetileg három éve, 2015-ben lejárt volna. Anno még a MOL kötötte azt a 15 éves szerződést az orosz céggel, majd azt tokostul-vonóstól átadta a gáznagykereskedelmi üzletágát, 2006-ban felvásároló E.On-nak, amely aztán 2013-ban, utóbb átruházta az MVM Partnernek, amikor a magyar állam megvette a céget a németektől. Az eredeti – majd később többszörösen továbbörökített –, úgynevezett TOP (Take or Pay) megállapodás értelmében a vevőnek akkor is fizetnie kell a lekötött mennyiség után, ha azt éppen nem veszi át – pontosabban egy nagyjából 70-120 százalékos sávra vonatkozik ez a kitétel –, s amikor a 2008-as válság után a hazai gázfogyasztás visszaesett durván a korábbi felére, akkor úgy módosították a szerződést, hogy nem kell kifizetni az el nem vitt gáz árát, ám ennek fejében

vállalni kellett, hogy az eredetileg megállapított határidő kitolódik addig, amíg a teljes mennyiséget Magyarország le nem vásárolja. Ez a mennyiség 2021-ig ki fog még tartani.

Ám minden évben rögzíteni kell, hogy mennyi fogyott el az eredetileg lekötött összmennyiségből, s hogy annak terhére a következő évben mennyi gázt szerez majd be a Gazpromtól Magyarország.

Ez valóban a tárgyalás tárgyának technikai jellegét mutatja. És az ár kérdése?

Az oroszok maguk is tökéletesen látják a piaci mozgásokat, a növekvő kínálatot és a meglévő, enyhén emelkedő, de leginkább stagnáló keresletet és azt, hogy új kereskedelmi kapacitások lépnek be – s ennek megfelelően maguktól csökkentik az árakat.

Az, hogy Szijjártó – máskor akár Orbán – hozza nyilvánosságra ezeknek a tárgyalásoknak a tényét, s van jelen személyesen is, nos, ez nem mást mutat, mint azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak elsősorban a politikai jellegük a fontosak.

Észrevette, hogy – csak úgy mellesleg – Szijjártó Szentpéterváron tárgyalt  Rosszatom-Paks-II témáról is? De ismét lenne egy kérdésem:

ha már Paks, akkor miért nem Süli János miniszter tárgyal az oroszokkal?

Hiszen ő nem csak az atomerőműhöz ért, de még oroszul is beszél, és személyes tapasztalatból mondom: ha valaki oroszul tárgyal az oroszokkal, akkor az valóban tárgyal, ha diplomáciában szokásos módon angolul – s Szijjártó és Miller csak angolul tud egymással szót érteni –, akkor inkább csak „tárgyalgat”.

Megéri nekünk a Gazpromtól venni gázt? Egyáltalán, nem járnánk jobban, ha kizárólag a nemzetközi piacról vásárolnánk? Hiszen ma már az európai piacon is nagy a kínálat.

Biztosan állíthatom, hogy megéri. Egyrészt soha nem volt gond velük:

az oroszok mindig betartották, amit ígértek, s bárki, bármit is mond – ezt le lehet ellenőrizni visszamenőleg is, mert nyilvánosak az adatok – a gázminőséggel szemben sem lehetett soha kifogás. Évtizedek óta stabilan jó minőségben szállítanak.

Baj csak akkor volt, amikor elzárták a gázcsapot – de a 2009-es lépésüknek is elsősorban politikai okai voltak, azt akarták, hogy az Európai Unió fenyegesse meg az ukránokat, hogy ne csapolják meg az Európába szánt, Ukrajnán át futó hálózaton szállított gázt.

És ami az árat illeti?

Az oroszok nem adják tartósan és jelentősen drágábban a piaci árnál, hiába hosszútávú a szerződés. Oroszország elégíti ugyanis ki az európai gázellátás egyharmadát, s nyilvánvalóan nem akarnak engedni ebből a piaci pozíciójukból. Emiatt pedig igazítaniuk kellett és kell az árakat a bővülő kínálat okozta alacsonyabb európai árakhoz. Nem tudom, emlékszik-e rá, de az MSZP kiperelte, hogy mennyiért adták-adják az oroszok  a gázt Magyarországnak. Az adatokból kiderült, hogy az eladó menet közben egyoldalúan csökkentette, nem is kicsit az árat, követve az európai piacon fellelhető többlet okozta nemzetközi áresést.

2015 novemberében például maga Miller jelentette be, hogy 22-28 százalékkal mérsékelték az EU-ba irányuló gázra vonatkozó, hosszútávú szerződések értékesítési árait.

Az hazai nagy-, és kiskereskedelemben ebből keletkező „megtakarítást” – és ezt Némethné korábbi fejlesztési miniszter, akkor már csak államtitkár szavai szerint – tartalékolták. Ugyan arra hivatkozva tették ezt, hogy mi lesz, ha ismét emelkedik az ár, ám az az érzésem, hogy valójában inkább a rezsicsökkentés által  a gázellátó cégeknek okozott, indokolatlan veszteség miatt elmaradt fejlesztésekre, karbantartásokra kellett volna a pénz, mivel addigra már állami vállalatok lettek, ahogy a multik eladták ezeket a veszteséges cégeket az állami közműszolgáltatónak. Mint a kiperelt dokumentumokból és a cég éves beszámolójából is kiderült,

mintegy 50 milliárd forint parkolt a Nemzeti Földgázkereskedelmi Zrt.  eredménytartalék-számláján…és mit tesz isten? Nagyjából pont ennyibe került a választások előtt Orbán által a lakosságnak osztogatott 12 ezer forintos extra rezsicsökkentés.

Ha nem lenne orosz gáz, akkor Magyarországon hiány lenne ebből  fűtőanyagból? Vagy ma már megoldható lenne a stabil és biztonságos gázellátásunk anélkül is?

Öt-hat év én magam is azt mondtam volna, hogy a magyar gázellátás kelleténél erőteljesebben függ az orosz gázimporttól, ma már azonban más a véleményem. Ugyanis vannak új európai gázforrások, plusz jelentősen bővítették az osztrák Baumgarten kapacitásait, megépült a szlovák-magyar vezeték is, nem szólva arról, hogy ma már jóval évi 10 milliárd köbméter alatt marad a hazai gázfogyasztás, miközben 2005/2006-ben ez az országos fogasztás majdnem elérte a 15 milliárd köbmétert. Ez visszaesett 2013/2014-ben 8 milliárd köbméter alá, s bár azóta ismét nőtt a fogyasztás, úgy gondolom, hogy ezt a mennyiséget talán még az oroszok nélkül is meg lehetne oldani, ha minden kötél szakad.

A gáz ma már éppen olyan termék az európai árupiacon, mint bármely más termék.

2021-ben lejár a Gazprommal kötött hosszú lejáratú szerződés. Már az év elején szó volt arról, hogy újat akarnak kötni Orbánék. Ön szerint érdemes a mai piaci helyzetben ilyet lépni?

A hosszútávú szerződések kötésében a jövőben is van logika, elsősorban az egyetemes szolgáltatott fogyasztói kör ellátásának stabil biztosítása érdekében, de évi 3,5-4 milliárd köbméterben maximálva – igaz, sejtésem szerint az oroszok szeretnék ezt feltornászni évi 5-6 milliárdra. Mert hogy nagyon megélénkült a nemzetközi, európai gázpiac, elsősorban a közel-keleti, afrikai és akár USA-ból származó LNG európai megjelenésének köszönhetően, ezért egyre kisebb mennyiségeket kötnek le hosszútávra. Egyébként a magyar piac is megnőtt, érdemes megnézni, hogy milyen hatalmas mennyiségek forognak a magyar gáztőzsdén is. Persze ehhez földalatti gáztárolók is kellenek –, és szerencsére ehhez tárolói kapacitás bőven van, a teljes elérhető tároló kapacitás meghaladja a 6 milliárd köbméteres mobilkapacitást.

Mindenesetre Szijjártó januárban Moszkvában tárgyalt, majd bejelentette a Gazprommal kötendő új gázszállítási megállapodást előkészítésének a tényét. Nem tartja ezt túlságosan korainak? Kiváltképpen amiatt, mert addig még nagyon sok minden történhet a gázpiacokon

Hogy mennyire változó a helyzet:

Szíjjártó januári szinte győzelmi jelentésnek is beillő bejelentése után alig 3 héttel jelentették be a románok, hogy az offshore Neptun gázmezőn jelentős mennyiségű, évi 4 milliárd köbméter gázt fognak kitermelni.

Ezt a tulajdonosok, teljesen érthető módon részben a nemzetközi piacokon is értékesíteni akarják, ezért kapacitás aukciót hirdettek, amelyen magyar gázkereskedő cégek is elindultak, s nyertek is. Erre Orbán már úgy gondolta, hogy csupán azért, mert a kereskedő magyar cég, azért mind a 4 milliárd köbméter gázt majd Magyarország fogja tudni felhasználni – gyorsan be is jelentette, hogy lazítani tudunk az orosz függőségen. Ez részben persze igaz is, hiszen minden forrás-, és útvonaldiverzifikáció javít az energiafüggőségen, de azért határáteresztő kapacitásra szólt csak az aukció, és távolról sem arra, hogy magyarországi legyen a szállítmányok végcélja is. A magyar kereskedők nem csak Magyarországon kereskednek, hanem szerte Európában. Tehát a lényeg az, hogy folyamatosan változik a helyzet, egyre nagyobb a kínálat, egyre több az Európát elérő szállítási útvonal a gázpiacon.

A múlt hét végén az Európai Bizottság most zárult trösztellenes vizsgálata eredményeként született határozat „befenyegette” a Gazpromot, követelve a többi között az általuk értékesített gáz országhatáron túl történő továbbértékesítését; a versenyképes gázárak biztosítását; illetve kiköti, hogy nem éhet vissza piaci fölényével a gázinfrastruktúra használatában. Ez mennyire zavarhat bele a magyar-Gazprom kapcsolatokba, tervekbe?

Röviden?

Egy ilyen EU határozat mindig belezavar a korábban kigondolt elképzelésekbe.

Elvégre erről szól az európai szabályzás, hogy átláthatóan és mindenki számára egyformán szabályozza a piaci feltételrendszert, ne tudja akárki saját előnyére kovácsolni a korábban kialakult, vagy kikényszerített erőfölényét. De szerencsére minden ilyen európai szerződés úgy kell a Gazpromnak, mint egy falat kenyér. Eddig az oroszok tiltották, a fel nem használt, tőlük származott gáz úgy nevezett „harmadik feles” továbbértékesítését a szabadpiacon – de ezt már nem tehetik meg.

Ön tapasztalt szereplője nem csak az orosz-magyar, de általában a nemzetközi energetikai kapcsolatoknak is. Hogy látja, mennyire profin mozog  a magyar kormányzat ezen a területen?

Őszintén szólva nem tudom, ki súg a miniszterelnöknek energetikai kérdésekben, de sokszor ostobaságot súg, például elhitették vele, hogy az atomenergia olcsó, mert a 70-es években üzembe állított paksi erőmű olcsón termel. Igen. Most már olcsón, hiszen leamortizálta már régen a beruházási összeget, így nem terheli magas amortizációs költség. DE ez egy új erőmű esetén már egyáltalán nem igaz.

Ha ő maga találja ki ezeket, ahogy mondják róla, akkor még rosszabb a helyzet.

Vegyük csak az alapokat: például az már önmagában paradoxon, hogy az energiarendszernek kizárólag állami kézben kell lennie, mert ez a garanciája a „megvédendő” rezsicsökkentésnek. Ez egy butaság. Egy jól szabályozott, átlátható és hatóságilag kontrollált piacon elvileg lényegtelen, hogy ki a tulajdonos, a szabályozás – elvileg – mindenkire egyformán vonatkozik. Pontosabban: az ő szempontjukból nyilván nem is olyan nagy „ostobaság” ez:

hiszen az energiai ágazatban (termelésben, szállításban, kereskedelemben és ellátásban) mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet. Ezt pedig ugye, nem kell tovább ragoznom?!

Szél: Werbernek nem jár sikerdíj

0

Az új elnökség már foglalkozik a Werber-üggyel, mondta Szél Bernadett arról, hogy a kampányguru szerint több mint tízmillió forinttal tartozik neki az LMP.

A magyarnarancs.hu számolt be arról a két levélről, amelyekben a kampányban az LMP-t segítő, majd a pártot még a választások előtt hirtelen otthagyó Ron Werber ügyvédje arról ír, hogy elszabotálta a kampányt a párt és nem fizették ki a tanácsadó járandóságát.

A márciusban kelt levelek szerint a párt vezetése rendszeresen megkerülte Werbert olyan ügyekben, melyek irányításával eredetileg őt bízták meg, halogatták a fontos döntéseket

„kulcsfontosságú kampányeseményeket téve középszerűvé, hatástalanná, sőt, néhány esetben kontraproduktívvá“.

Werber ügyvédje szerint a közös munka ellehetetlenítése mellett több mint 10 millió forintot nem fizetett ki a tanácsadónak a párt. A Magyar Narancs úgy tudja, hogy egyik levélre sem válaszolt az LMP.

Szél Bernadett minderre hétfőn este a Hír TV Egyenes beszéd című műsorában úgy reagált, hogy Ron Werber magára hagyta őt a kampány utolsó heteiben, ezért ebben a helyzetben „ambivalens dolog” sikerdíjat követelni.

Arról is beszélt, hogy pontosan nem tudja, miért hagyta ott az LMP-t Werber, mert nem ő tartotta a kapcsolatot vele, de valószínűleg nem volt elégedett azzal, ahogy a párt kampánya ment. Szél szerint viszont szó sem volt arról, hogy elszabotálták volna Werber tanácsait. Amivel egyetértett a párt vezetése, azt megcsinálták, amivel nem, azt pedig nem. Szél Bernadett hangsúlyozta, hogy ő maga is ragaszkodott ahhoz, hogy a pártnál legyen a végső döntés joga a kampánnyal kapcsolatban. Arra is utalt, hogy voltak olyan tanácsai Werbernek, amelyeket anyagi vagy más korlátok miatt nem tudtak megvalósítani. Szerinte ezt egy tanácsadónak tudomásul kell vennie.

„Nekem a kampányfinisben nem az volt a dolgom, hogy Ron Werberrel levelezzek”

– mondta arról, hogy a vitás kérdésekről nem ért rá tárgyalni a tanácsadóval. Azt mondja, neki is át kell nézni, hogy pontosan mi történt, mert nem Werber távozásával foglalkozott a választások előtt, hanem a választókkal.

A pénzzel kapcsolatban elmondta még, hogy havidíjat kapott Werber, emellett pedig egy nagyobb összegű sikerdíjban állapodtak meg. Ez lett volna az a bizonyos több mint 10 millió forint, de Szél szerint ez a pénz nem jár Werbernek, miután otthagyta a pártot. Többször is hangsúlyozta, hogy maga a tanácsadó mondta azt, hogy egy kampányban az utolsó hetek a legértékesebbek, miközben ő maga pont akkor nem volt jelen.

Szél azt is hozzátette, hogy mivel szigorú gazdálkodást folytat a párt, egyébként ki tudnák fizetni Werbert, ha mindenképpen szükséges lenne.

A Liberálisok örülnének a Soros-pénznek

Úgy tartják: a politika olyan dolog, mint a háború. Három dolog kell hozzá: pénz, pénz és pénz. Amikor Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője, a parlamentbe frissen bekerült képviselője, kilépett a Párbeszéd frakciójából, elterjedt a hír, ezzel saját halálos ítéletét mondta ki a párt. Így látja Sermer Ádám, a párt elnökhelyettese is?

 

Igaz, hogy a frakción belüli ellentétek az anyagiakra vezethetők vissza? Mert ha igen, akkor a szó szoros értelmében lábon lőtték önmagukat.

Innen is látszik, hogy ezek valótlan állítások voltak. Mi arra szövetkeztünk a többiekkel, hogy a liberális értékeket fogjuk képviselni az országgyűlésben, de amikor kiderült, hogy erre nem adnak mozgásteret, meghoztuk a döntésünket.

Abban az esetben is ki kellett volna egészítenünk saját forrásainkból a párt költségvetését, ha a partnereink betartották volna mindazokat az anyagi természetű megállapodásokat, amelyekben – szóban és írásban is – megegyeztünk.

Egyetlen percig sem volt kétséges előttünk, hogy szükségünk van – szükségünk lesz – a jövőben is befektetői forrásokra.

Kik tartoznak ebbe a körbe?

Magánszemélyek és olyan vállalkozók, akik hajlandóak áldozatot is hozni a liberalizmus hazai életben tartásáért.

Elterjedtek olyan híresztelések, melyek szerint a Fidesz felajánlott 30 millió forintot, ha Bősz Anett megakadályozza a Párbeszéd frakciójának megalakítását. Igaz ez?

Elhiszem, hogy vannak ilyen mendemondák, de ezek csak ócska pletykák. Szeretném kijelenteni: semmilyen címen egyetlen forint sem került hozzánk a kormánypárttól. A Fidesz, miközben ezerrel építi a maga illiberális államát, miért adna létjogosultságot a társadalomban egy liberális pártnak? A NER kormányának szemében mi az illiberalizmus falát feszegető, „aberrált” ellenség vagyunk, akikkel sem tárgyalni, sem támogatni nem akarnak.

Ön is tudja, ilyen szóbeszéd a népszavazás idején is elterjedt…

Igaz. Vannak olyan politikai „közegek” ebben az országban, amelyek ha ideológiai vagy logikai alapon nem tudnak a másik álláspontjával szemben érveket felvonultatni, akkor jönnek az ilyen alaptalan vádaskodásokkal. Nem hagyjuk magunkat ilyen vádakkal besározni, mondhatnak ránk bármit, akkor is kizárólag ideológiai alapon hozzuk meg a döntéseinket.

Még mindig nem mondta meg, miből fognak politizálni?

Tagjaink és a háttértámogatóink segítségéből.

A szóbeszéd azt tartja, a Liberálisok Soros pénzén működnek.

Bár úgy lenne!

Nem utasítanánk vissza, ha az amerikai milliárdos úgy látná, hogy a liberális eszmék magyarországi letéteményesei mi vagyunk, és ezt ő támogatásra méltónak találná.

Semmi ilyenről nincs szó. Nagyon kemény munka lesz összegyűjteni azt a pénzt, ami a működésünk anyagi háttere lehet. Bősz Anett parlamenti mandátuma is tartalmaz némi forrásokat, s ebben a helyzetben ez is felértékelődik. Egy kis párt működésének ez elegendő alappillére lehet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sokan köröttünk önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül segítenek nekünk. E téren is lesz mit tanulnunk a civil szervezetektől.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK