Blogles

Kijelentések érvek nélkül

Hemzsegnek a beírások, az itt is, ott is közzétett vélemények, az érvelés helyetti megszokottan zsigeri, nagylöttyös indulatból fakadó álláspontok:

  • Egyedül X képes legyőzni Orbánt, a többi ezért, azért vagy amazért képtelen. Ha nem ő lesz Orbán ellenfele, nem megyek el szavazni, esetleg elmegyek, de büntiből a Kétfarkúra szavazok.
  • Egyedül Y képes legyőzni Orbánt, a többi ezért, azért vagy amazért képtelen. Ha nem ő lesz Orbán ellenfele, nem megyek el szavazni, esetleg elmegyek, de büntiből a Kétfarkúra szavazok.
  • Egyedül Q képes legyőzni Orbánt, a többi ezért, azért vagy amazért képtelen. Ha nem ő lesz Orbán ellenfele, nem megyek el szavazni, esetleg elmegyek, de büntiből a Kétfarkúra szavazok.
  • Egyedül V képes legyőzni Orbánt, a többi ezért, azért vagy amazért képtelen. Ha nem ő lesz Orbán ellenfele, nem megyek el szavazni, esetleg elmegyek, de büntiből a Kétfarkúra szavazok.
  • Egyedül Z képes legyőzni Orbánt, a többi ezért, azért vagy amazért képtelen. Ha nem ő lesz Orbán ellenfele, nem megyek el szavazni, esetleg elmegyek, de büntiből a Kétfarkúra szavazok.

Lehet így is, nem kétséges. Én csak azt kérdezném meg, hogy a fent felsoroltak közül (X,Y,Q,V,Z) melyiknél lenne jobb Orbán? Vagy, ha így jobban tetszik, melyiknél lenne jobb az Orbán-Semjén-kormány? Vagy még pontosabban: melyiknél lenne jobb a keresztségben a NER nevet kapott, amúgy a magyar történelem egyik leggaládabb rendszere? És azt is megkérdezném, hogy vajon X, Y, Q, V, Z tényleg csak Káslernél, Rogánnál, Szijjártónál, Varga Juditnál, Novák Katalinnál, Palkovicsnál, Rétvárinál, Fekete Péternél, Maruzsa Zoltánnál, Orbán Balázsnál, Dömötör Csabánál vagy Azbej Tristánnál (és még sorolhatnám) rosszabb minisztereket és államtitkárokat lennének képesek kiállítani, véletlenül sem jobbakat a fenti, „majdnem felülmúlhatatlan” figuráknál?

Továbbá emlékeztetnék arra, hogy a 2010-es választásokat hosszú hónapokkal megelőzően talán csak egy-két elemző prognosztizálta (utóbb kiderült: halálosan precízen), hogy Orbánék kétharmaddal fognak nyerni. Akkor ezeket az elemzőket kiröhögték, lemarházták, elküldték mindenhová, aztán amikor már a választások előtti hetekben a vakok számára is tisztán látszódott, hogy valóban kétharmados lesz a győzelem, szép számmal akadtak, akik lelkesen tapsikoltak, s örömtől duzzadva várták a kétharmadot, mert az lesz aztán az igazán jó és üdvözítő. Amúgy ezek az üdvözítők akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek, csak úgy folytak ki a tévés és rádiós stúdiókból, kézről kézre adták őket, a nép lenyűgözve hallgatta valamennyit, s ha Magyarországon már szélesebb körben elterjedt volna a Facebook, valóságos lájkornamentika ékítette volna mindannyiuk oldalát.

Aztán lett üdvözítő kétharmad, nemdebár?

Szóval mindazok, akik egy Belarusz Kihelyezett Tagozata-szerű üdvözítő berendezkedés után vágyakoznak, helyesen és jól taktikáznak.

A többiek számára pedig azt javaslom, hogy olvassanak minél több Ady-publicisztikát (nézzék meg Jordán Tamás remek Ady-estjét), olvassanak Mikszáth-tárcákat, olvassák Vajda Jánost, Kemény Zsigmondot, olvassák el Arany László A délibábok hőse c. verses regényét stb., de mindenekelőtt használják a józan eszüket és ítélőképességüket, még akkor is, ha jópofi, laza, vicces, népszerűségben fürdőző cinikusnak egyelőre kifizetődőbb lenni.

És fogadják meg a javaslatomat: feledkezzünk el szépen arról, hogy a politikust szeretnünk kell, s ha ez nem megy, akkor utálnunk kell őt. Hát egy frászt!

Az ember szeresse a szüleit, a gyerekeit, a rokonait, a barátait, s ha nagyon akarja, s nagy késztetést érez: imádja a bálványait, sokszor az sem kis feladat. A politikust nem kell szeretni, nem kell imádni, nem kell rajongani érte. Szeresse őket az ő rokonságuk, baráti körük. A többség – normális esetben persze – egészen másért tartja őket. Például azért, hogy lehetőleg ne legyünk Belarusz 2, hanem valami más.

Szerintem.

Gábor György

Igyál még

Orbán Viktor beszédet mondott a Tokaj-Hegyaljai Egyetem avató tanévnyitóján. Egy olyan beszédet, ami a nacionalista dumák remek paródiája lehetne, teli a legócskább közhelyekkel, semmitmondó, üresen harsogó hazug panelekkel, hatalmas lózungokkal.

A Jóisten kifejezetten kedves ajándékának tartja – vág bele Orbán –, hogy a vidéket elhanyagoló sok-sok évtized után végre Magyarország elkezdte rendezni tartozását a vidékkel szemben, s most megadják azt, ami a magyar vidéknek jár, hiszen – mint mondja – „a vidéki levegő hazafivá tesz. Itt még él, itt még tősgyökeres az a magyar észjárás, testtartás, habitus, amely megmaradásunk alapját képezi a jövőben. Innen táplálkozik a magyar küldetéstudat, amely értelmet ad életünknek…”

Én most nem foglalkoznék a magyar észjárás, valamint a magyar testtartás és az egyetem (universitas) intézményének összefüggésével, hanyagolnám a magyar küldetéstudatot, mindössze

jelezném, hogy a miniszterelnök súlyosan félrebeszél.

A Trianon előtti magyar egyetemek közül több éppen a magyar vidéken folytatta tevékenységét: a Kolozsvári Egyetem Szegedre költözött, a Pozsonyi Egyetem Pécsre, a Selmecbányai Főiskola Sopronba, az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia Miskolcra, a Máramarosszigeti Református Jogakadémia Kecskemétre. Aztán folytathatnánk a rendszerváltás előtti vidéki egyetemek és főiskolák aprólékos felsorolásával, majd azzal a felsőoktatási robbanással, ami a rendszerváltást követte (olykor talán feleslegesen és sokszor nem elég átgondoltan), szóval Orbán állítása ostobaság, szándékos torzítás.

Én azonban most – szakmámból fakadóan – Orbánnak arra a kijelentésére koncentrálnék, amelyben az alábbiakra hívja fel hallgatói figyelmét: miután megemlítette Sárospatakot, a magyar reformáció rendíthetetlen bástyáját, valamint a modern magyar nyelv bölcsőjét, végül Kazinczy kőhajításnyira lévő széphalomi nyughelyét, rátért a lényegre:

„És itt van a bor. Talán elsőként ezzel kellett volna kezdenem. Acélozza a hazaszeretetet, izmosítja a bátorságot, bizonyíték Isten létezésére, és a nyelv is megered tőle.”

A bor mint Isten létezésének bizonyítéka! Az egyetemi óráimon sokféle istenbizonyítékkal foglalatoskodunk, hogy csak a legismertebbeket említsem, Aquinói Szent Tamás öt útjától (quinque viae) az ontológiai istenérvekig (Anzelmtől Descartes-on át még Gödel istenérvét is meg szoktuk beszélni), nem is folytatom, de eddigi kurzusaimon – bevallom – nem ejtettünk szót „a bor mint istenérv” teóriájáról.

Ha egyszer vendégelőadóként megtisztelné az órámat Orbán Viktor, s tudományos szomjunkat új elméletével igyekezne csillapítani, hálás szívvel mondanánk neki köszönetet.

Addig viszont kénytelen vagyok arra gondolni, hogy ha a bor Isten létének a bizonyítéka, akkor a sok bor következményeként fellépő kettőslátás egyenesen a politeizmusnak, azaz a sok isten létének a legfőbb bizonyítéka. Az pedig külön érdekesség, s várhatóan komoly vitákat generáló tényező lehet, hogy a fenti teóriából következően a muszlimok számára Isten semmiképpen sem bizonyosság, miután ők nem fogyasztanak bort.

Mindenesetre valóban szükséges sok-sok bort fogyasztani, mert józanon ennyi hivalkodó marhaságot nehéz elviselni.

Gábor György

MÉG ROSSZABB

Régen volt már, hogy megírtam ezen az oldalon, hogy a Jobbikkal közös listára nem tudok és nem fogok szavazni. Amikor a 2018-as választás után sokan nehezteltek az LMP-re, a Momentumra és a Jobbikra, amiért nem léptek vissza a javamra a budapesti 3. választókerületben, és emiatt nem nyertem meg a választókerületben a választást a fideszes Gulyás Gergellyel szemben, azt mondtam: én ezt nem bánom, nem is fogadtam volna el a Jobbik és az LMP támogatását.

Sok okom volt arra, hogy fel sem merült bennem, hogy újra elinduljak ugyanabban a választókerületben, de az egyik fontos ok az volt, hogy ha történetesen megnyertem volna az előválasztást, el kellett volna fogadnom a Jobbik támogatását, és erre ma sem vagyok hajlandó. Amikor a szerencsi-tiszaújvárosi választókerületben időközi választás volt, és a jobbikos, korábban fannhangon zsidózó Bíró László lett az ellenzék közös jelöltje, és ott kampányoltak neki Karácsony Gergelytől Kunhalmi Ágnesig az ellenzék vezető politikusi, megerősödtem a véleményemben.

Azóta sorra derül ki a Jobbik jelöltjeiről, hogy milyen antiszemita, cigányellenes kijelentéseket tettek a közelmúltban. Nemcsak egy-egy jobbikos politikusról van szó: a Jobbik parlamenti frakciója – már a „néppártosodás” idején – a Fidesszel együtt megszavazta a kilencedik alkotmánymódosítást, benne a hajléktalanság kriminalizálásának, a menekültekkel szembeni fellépésnek és az igazságszolgáltatás kormányellenőrzés alá vonásának „alkotmányos” megalapozását, és megszavazta most a homofób pedofília-törvényt. A Jobbik ma sem fogadja el a nyugati világban érvényes demokratikus-humanista minimumot.

Most Jakab Péter olyan módon fenyegette börtönnel és a börtönbeli megerőszakolással Orbán Viktort az Országgyűlés plenáris ülésén, ami után az európai demokráciákban egy napig nem maradhatna meg a politikai életben.

Pártja azonnal lemondatná. Hogy Jakab ilyeneket beszél, az nem lep meg, eddigi nyilatkozatainak ez logikus folytatása. Bebizonyosodott: nemcsak egyik-másik jobbikos jelölt, de maga a pártelnök-frakcióvezető sem tudja, hogy mit jelent a másik ember méltóságának tisztelete.

Mások már megírták előttem – Hont András, Petri Ádám és most Tamás Gáspár Miklós –, hogy elfogadhatatlan, hogy az ellenzéki pártok politikusainak nincs szava Jakab parlamenti mondatára. Igazuk van, egyetértek velük.

Hallottam jobbikos politikusok magyarázkodását, és más ellenzéki politikusét is az ATV-ben. Hogy a vita hevébe, meg indulatból, meg szövegkörnyezetéből kiszakítva, meg irónia.

Nem, parlamenti politikus ilyet nem mondhat a parlamentben.

Ha pedig a többi pártvezetőnek nincs ehhez észrevétele, azzal saját demokratikus elkötelezettségüket teszik kérdésessé.

A helyzet még rosszabb, mint a hatpárti szövetség megkötésekor látszott. A többi párt idomul a szövetségben a Jobbikhoz. Más jelei is vannak ennek, de ez is ennek jele.

Veres András megyéspüspök és a varsói gyermekvédő konferencia

A Vatican News legfrissebb felületén olvasom, hogy a négynapos varsói gyermekvédő konferencián Adam Żak jezsuita, a lengyel püspöki kar gyermekvédelmi koordinátora szerint – aki hangsúlyozva, hogy az egyháznak meg kell küzdenie a szexuális visszaélések elleni küzdelmet fékező, a katolikus országok többségére jellemző egyházi hárító magatartással és az áldozathibáztatással –, hiba volt azt gondolni, hogy az egyházak részéről elkövetett szexuális visszaélések a nyugat dekadenciájának, a szexuális forradalom túlkapásainak tudhatók be.

Nem tudom, hogy ott volt-e a konferencián Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, mert ha igen, remélem sokat tanult és jegyzetelt, hogy átgondolja a nem is oly rég, 2019-ben hangoztatott álláspontját, miszerint
  •  „a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó” (a jezsuita Adam Żak által is emlegetett jellegzetes hárító magatartás),
  •  „Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést” (tribalizmus, jellegzetes nemzeti-törzsi szemlélet, amelynek az egyetemes katolicizmusban (katholikosz) való önellentmondó jelenlétét Ferenc pápa és környezete „törzsi katolicizmus”-nak (cattolicesimo tribale) nevezi.) Végül arra a kérdésre, hogy idehaza elterjedt a hallgatás és az áldozathibáztatás kultúrája, Veres püspök azt felelte, hogy
  • „Ezzel együtt a gyerekek védelme erősen benne él a magyar társadalomban” (Veres püspök vagy kozmetikázni igyekszik a helyzetet, vagy a szociológusok, a pszichológusok és a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek által feltárt valóságról mit sem tud), hogy végül a magyar püspök az alábbi konzekvenciához jusson el:
  • azokban az országokban, ahol sok visszaélésre derült fény, ott nem a sajtó szerepét és a sajtószabadság helyzetét illeti elismerés, hanem amott bizonyára sokkal több ilyen eset is történhetett, minthogy „meglátásom szerint liberálisabbak nálunk” (íme az Adam Żak által említett ujjal mutogatás szándéka, amely az egyházon belüli szexuális visszaéléseket a nyugati dekadenciának, a szexuális forradalom túlkapásainak kívánja betudni.)
Amúgy,

ha már a szexuális forradalomról és a liberalizmus ártó hatásairól van szó, ajánlom Veres András figyelmébe azt a hatalmas irodalmat, amely a XVIII. századi katolikus Írország Magdolna-mozgalmáról és annak kriminális alakulásáról, förtelmes „szennyeséről” számol be,

mára már feltárt és ismertté vált történelmi tények alapján, abban a nem titkolt reményben, hátha a liberalizmus világot tönkretevő züllöttségéről és határokat nem ismerő erkölcstelenségéről, ártó dekadenciájáról némileg differenciáltabb képhez jut ezáltal.
S ha Veres András olvasás helyett inkább mozizni szeret, tekintse meg a 2002-ben készített „The Magdalene Sisters (A Magdolna nővérek) c. angol-ír filmdrámát.
Nem kívánok spoilerezni, de annyit elárulok: legkevésbé a liberalizmusról lesz benne szó.
Gábor György
* a szerk. megjegyzése: A közép-kelet-európai térség számára tartott varsói konferencián püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, rendi elöljárók, pszichoterapeuták és világi szakemberek vettek részt. Magyarországot Marton Zsolt váci püspök, a MKPK családreferense, Kocsis Fülöp érsek hajdúdorogi metropolita és Szentes Judit SSS szociális testvér, a Katolikus Pedagógiai Intézet gyermek- és ifjúságvédelmi szakembere képviselték.

1 (azaz egy) Magyarország

Az a nagy büdös helyzet, hogy 1 (azaz egy) Magyarország van. Tehát 1 (azaz egy). Ennek a Magyarországnak – tetszik, nem tetszik – e pillanatban még nem tudni, mekkora százalékban, de óvatos becsléssel is igen jelentős százalékban, része az ellenzék,  tokkal-vonóval.

Az összes ellenzéki politikus, mind egy szálig, szeretem vagy nem szeretem, magánügy, az összes ellenzéki szimpatizáns, mind egy szálig, valamennyi ellenzéki választó, fiatal és öreg, diplomás és nem diplomás, szegény és gazdag, Fradi drukker és a foci szó hallatától okádni képes honfiú és honleány, kirándulni szerető és az is, aki néha kinéz az ablakán, satöbbi: az is, aki egzisztenciáját féltve és mindentől rettegve legfeljebb csak otthon, zárt ajtók és ablakok mögött, a borotválkozó tükörnek meri halkan megvallani, hogy nem stimmel itt semmi sem, s az is, aki naponta bátran el-elordítja, le-leírja, hogy Magyarország történetének egyik legmocskosabb, legzüllöttebb és leghazugabb hatalma regnál éppen.

A fentiek tehát mind egy szálig Magyarország részét képezik. Magyarország nemcsak Orbáné, Semjéné, Rogáné, Ráhelé, Tiborczé, Mészárosé, hanem Lacié és Marié is, Pistáé és Kareszé is, Edité és Ibolyáé is, viceházmesteré és akadémikusé is, magyarul is csak középfokon beszélőé is, meg azé is, aki hét nyelven képes elküldeni a hatalmon lévőket oda, ahová épp kedve kerekedik.

Szóval Magyarország 1 (azaz egy).

Ha pedig ez így van, márpedig így van (legalábbis mindaddig, amíg az ország hatalmasai nem vélekednek úgy, hogy ezek, azok vagy amazok valójában nem is részei az országnak, amiért aztán hazafias kötelességüknek tekintik, hogy e hon múltjából vett példák nyomdokain járva – sok-sok megoldás kínálkozik – gondoskodjanak a fent említettek eliminálásáról), szóval, ha Magyarország e pillanatban még 1 (azaz egy), akkor a kormánynak és a Pisták, Marik, Kareszok, Ibolyák pénzéből jóllakatott csicskásainak, propagátorainak, bérért és fizetésért csatasorba állított szószólóinak nem gúnyolódniuk kellene a tegnapi előválasztási kudarcon, hanem elemi kötelezettségük lenne azonnali hatállyal szigorú vizsgálatot követelni, s kivizsgáltatni a történteket.

Ugyanis a tegnapi napon Magyarországot (ami 1 – azaz egy) nemzetbiztonsági támadás érte, mégpedig igen súlyos. Olyan támadás, amely komoly erőket és még komolyabb anyagi forrásokat feltételez, s amelyhez hasonló beláthatatlan következményekhez vezetne.

Ez a támadás történhetett országon belülről, de történhetett országon kívülről. Ám akárhonnan is, az 1 (azaz egy) ország nemzetbiztonsága megköveteli az eset teljeskörű vizsgálatát és feltárását.

Ez minden valamire való országban így történne: a valamire való országokon kívülieket pedig a jó ízlés okán meg sem érdemes említeni, még akkor sem, ha a jelenlegi magyarországi hatalom legszűkebb baráti, üzleti és politikai érdekközösségének meghatározó részét is képezik. Az USA-ban például különleges ügyész, hatalmas stábbal, két éven át vizsgálta az orosz beavatkozást.

Minden további megnyilatkozás, amely tehát nem a történtek kivizsgálását sürgeti, hanem az ellenzék bénaságán, ügyetlenségén vagy felkészületlenségén élcelődik, valójában indirekt bizonyítéka annak, hogy a hatalom, saját kezével vagy mások mocskos mancsát igénybe véve belemaszatolt az előválasztás számítógépes rendszerébe.

Förtelmes előjelek 2022-re. Ha az eset kivizsgálatlanul marad, akkor az Orbán-rezsim – akár külső erők támogatását is igénybe véve – hideg polgárháborút hirdetett meg.

18 éven felülieknek

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa kiadta azokat a szempontokat, amelyek alapján kell majd az egyes tartalmakat a 18-as korhatári jelzéssel ellátni a kiskorúak védelmének érdekében.

A Hatóság minuciózus pontossággal, filisztercopfos pedantériával és egy viktoriánus kori hittérítő puritánságával igazít el bennünket például abban, hogy mikor nem problematikus egy „a gyengédséget kifejező általános gesztus”, mint a „puszi, ölelés, kézen fogva sétálás, csók”, s milyen következményekkel jár, ha ezek „a tartalom központi, meghatározó elemévé válnak”, „öncélúak” lesznek és az „adott műsorszám fő témájává” tülekednek elő. (Például Rodin: A csók c. alkotásában a csók „a tartalom központi, meghatározó elemévé vált”, az „adott műsorszám fő témájává”, miként Klimt hasonló című festményén.)
Sokat tanultam az elaborátumból, ám egy helyen megakadtam az olvasásban. A nagytiszteletű Médiatanácsnak a jogalkalmazási gyakorlat elvi szempontjait tartalmazó szövege egy helyen ekképp szól:

„A közvetített üzenet kapcsán fontos leszögezni, hogy a besorolás során a megítélés függhet attól, hogy egy adott műsor vonzó vagy elítélendő példaként mutatja be a kritikus tartalmat.”

Vagyis mindjárt más a helyzet, ha a homoszexuálisokat elítélendőkként és megvetendőkként mutatja be az adott műsor: ha például valamelyik stúdióban vidám, térdüket csapkodó, nagyműveltségű szellemi verőlegények egymás szavába vágva, teli szájjal, önfeledten b*ziznak, elítélve és kigúnyolva az érintettek szexuális szokásait. De mindjárt zöld utat kap az a produkció, amelyben a rózsaszín háromszög jelével megkülönböztetett, s koncentrációs táborokban elpusztított közel 20.000 homoszexuális meggyilkolását vonzó cselekedetként ábrázolják az alkotók.
Ugyanakkor a nácik Enigmáját feltörő zseniális angol matematikusról, Alan Turingról szóló Kódjátszma c. film a homoszexuális főhős vonzó ábrázolása miatt a 18 éven aluliak számára minden bizonnyal a tiltott kategóriába kerül.
Fogalmam sincs, mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokáig kellett várni a nagytiszteletű Médiatanácsnak a homofóbiát végre-valahára rendeletbe iktatott támogatására.
De ha a Fidesz által összeállított Médiatanács ezt a szöveget az Orbán-kormány rafinált feljelentésének szánta az európai fórumokon, akkor egy szót sem szóltam.
Gábor György

Fekete pólóban

A tegnapiak után még két megjegyzés a magyar – angol meccshez:

1. Néhány nappal a mérkőzés előtt Marco Rossi valami olyasfélét kért a drukkerektől, hogy ne tessenek b*zizni, cigányozni, huhogni, majmozni. Eddig rendben is van!

Csakhogy ezután a saját maga által összeállított csapat nem a sportszerűen szurkoló közönséghez ment a meccs végén, megköszönni a bíztatást, hanem egyenest ahhoz a szektorhoz, ahonnan leginkább áradtak a moslék szitkozódások és a behajított poharak.

Vagyis a játékosoknak leginkább a keménymag „szurkolása” volt a fontos, a stadiont megtöltő sportszerű tízezrek kevésbé számítottak. Meggyőződésem, hogy ha a magyar focistáknak ez eszükbe sem jutott, Rossinak kellett volna a látottak és hallottak alapján megtiltania, hogy odamenjenek azokhoz, akik pont azt tették, amiről ő korábban megpróbálta lebeszélni a szurkolókat, s akik miatt most újabb büntetés várhat a magyar labdarúgásra. Mégsem tette ezt meg Rossi, vagy mert ő is be volt rezelve, vagy mert nem is gondolta igazán komolyan az intelmeit.
2. A világon még sosem láttam olyat, hogy egy csapatot, amely jelentős zakót kap, önfeledt ünneplésben részesíti a közönség. Idősek mesélik, hogy pár nappal a 6:3-ra végződött emlékezetes angol – magyar meccset megelőzően a magyar válogatott a svédekkel játszott Budapesten és 2:2-es döntetlent ért el. A szurkolók ezért a döntetlenért kifütyülték azt a csapatot, amely egy héttel később lemosta az angol válogatottat. De emlékezzünk csak: a berni világbajnokság döntőjében vereséget szenvedő Aranycsapatot Tatán titokban le kellet szállítani a vonatról, mert a Keletiben őrjöngő sokaság várta a veszteseket. Azokat a veszteseket, akik – nem mellesleg – világbajnoki ezüsttel tértek haza. Egy szurkoló ítélkezik, s ez a sport részét képezi: ha botrányos meccsen kap ki a csapata, akkor kifütyüli kedvenceit, ha megbocsátható a vereség, akkor csendben hazamegy, de akár így, akár úgy, a legközelebbi meccsen megint ott ül, s reménykedik.

Vagyis csak azt akarom mondani, hogy az ünneplési jelenet már messze nem a sportról szólt, semmi köze nem volt ahhoz, hanem valami egészen másról.

A hatalom mindenesetre feltűnően szeretgeti, óvja, védi, cirógatja a keménymagot, b*zizzák csak végig fél Európát, lendítsék csak a jól ismert koreográfia szerint a karjukat a magasba, huhogjanak, majmozzanak, dobálják meg mindenfélével a fekete ellenfelet.
Elvégre nagy szükség lehet még rájuk. Néhány hónap múlva az utcákon.
Gábor György

Utas(ok) és holdvilág(ok)

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke és Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter dicsérendő felkészültségről és tudatosságról tanúskodva a római Santa Maria sopra Minerva templom előtt találkozott Giorgia Melonival, a Fratelli d’Italia elnökasszonyával.

A templom lépcsőjén üldögélve az ókori Minerva-szentély fölé épült reneszánsz homlokzatú templomban látott nevezetességeket beszélték meg éppen.

Miért itt találkoztak, s mit láthattak odabent? Röviden összefoglalom.

Kezdhetném azzal, hogy itt található VII. Orbán sírja, de nevekkel nem viccelődünk, ez csak kultúrtörténeti érdekesség. A templom legfőbb kincsei a jobb kereszthajóban a Carafa-kápolnában látható freskók Aquinói Szent Tamás életéből vett jelenetekkel, amelyeket Filippino Lippi készített 1492-ben. Orbán Viktor a freskó előtt nyilván elmagyarázta két útitársának, hogy Aquinói Szent Tamás, a középkor legjelentősebb keresztény bölcselője szerint a közjó (bonum commune) több, mint a részleges jó, a közjó nagyobb és istenibb (maius et divinus), mint az egyes jó, a törvényalkotónak minden időben a közjót kell szem előtt tartania, s a mindenkori kormányzás legfőbb célja nem is lehet más, csakis a közjó.

A megismerésre szomjúhozó három látogató gondolataiba mélyedve hosszasan elidőzhetett a misztikus Sziénai Szent Katalinnak, Európa egyik védőszentjének sírjánál, s felidézték magukban az egyháztanító híres leveleinek egyik-másik sorát. Például azt, amit XI. Gergely pápának írt:

„Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki, és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.”

(Sziénai Szent Katalin: Levelek, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 609.) Vagy egy másik leveléből: „A gőgből születik az önszeretet és az önszeretetből a gőg.” (22.) Esetleg az alábbi sorokat: „Utáljátok a gyűlöletet, mely a felebarát ellen van bennetek. A felebarát gyűlölete ugyanis nem más, mint Isten megbántása: ezért jobban kell gyűlölnünk azt, hogy gyűlölködünk (mert ezzel magát az Igazságot bántjuk meg), mint ellenségeinket.” (26.)

Pár lépésre Szent Katalin sírjától Michelangelo Feltámadott Krisztusában gyönyörködhetett a három utas. Kiváltképp – gondolom én – a két hölgynek maradhatott tátva a szája, amint a visszaemlékezések is arról számolnak be, hogy a korabeli római nők egyenest beleszerelmesedtek Michelangelo Krisztusába. Ugyanis az ábrázolt figura alakja és tekintete a legkevésbé volt krisztusi, sokkal inkább egy görög atléta mezítelen férfitestének mása. Kár, hogy Michelangelo halála után néhány egyházi túlbuzgó Krisztus férfiasságát bronzból készült kis lepellel takartatta le, de még így is jogosnak érezhetjük a korabeli mondást: e szobor térde többet ér egész Rómánál!

A látvány Novák Katalinban már csak zsigerileg is egészen biztosan felidézte a pedofiltörvényt és annak minden homofób aspektusát, így aztán lemondó sóhajjal, afféle modern Beatriceként követte tovább Viktort.

Pál sírja előtt felidézhették a zsidókat különösen gyűlölő és megvető pápát, a római inkvizíció vezetőjét. Neves és máig emlékezetes gondolata volt, hogy akár még a saját apját is megégetné, ha eretnek volna. IV. Pál volt az, aki összeállította a tiltott könyvek jegyzékét (Index), ha nem is ledarálás, de elégetés céljából, a zsidókat gettóba kényszerítette és megkülönböztető jelek viselésére kötelezte. A pápát rettenetesen gyűlölték, s halála után zavargások törtek ki: a politikai foglyokat kiszabadították a börtönökből, a capitoliumi szobrát ledöntötték, s a szobor fejét a Teverébe vetették.

Aztán itt van eltemetve X. Leo, aki a magyar Bakócz Tamás esztergomi érsekkel szemben nyerte meg a pápaválasztást. (Pedig az első félidőben még jól álltunk!) X. Leo amúgy egyházi állásokat pénzért bocsátott áruba, s pénzes búcsúkat hirdetett, amelyek ellen Luther lépett fel 1517-ben.

Odébb VII. Kelemen sírja látható. Ő volt az okozója a korabeli Brexitnek, ugyanis miután nem volt hajlandó felbontani VIII. Henrik angol király házasságát, a király 1534-ben létrehozta az anglikán egyházat, és elszakította Angliát Rómától, a katolikus Európától.

XIII. Benedek sírja újabb fontos állomása a sétának. Ő volt az, aki afféle pénzügyminiszternek nevezte ki bizalmasát, Niccolò Cosciát, ám a pénzügyér semmi mást nem tett, csak lopott, harácsolt, s végül pénzügyi csődöt idézett elő. Ki hallott még ilyet! A pápa halála után aztán szépen bebörtönözték, vagyonát elkobozták, vagyis működött az elszámoltatás!

Külön érdekesség, hogy a templom melletti kolostor, a domonkos rendiek anyaháza a tudományok elleni támadás fellegvára volt, az inkvizíció székhelye. Több tragikus per zajlott itt, egyebek mellett Giordano Bruno majd Galilei inkvizíciós tárgyalása is.

Ennyi látnivaló után fáradt elégedettséggel pihent meg a három látogató a templom lépcsőjén üldögélve. Jó lehetett nekik: épp velük szemben, tőlük néhány méterre egy Bernini-tervezte elefántszobrocska tart egy kisméretű egyiptomi obeliszket. Az elefánt viccesen félrecsapja az ormányát, s bizonyos szögből tekintve mintha gúnyosan nevetne. A szobormű alapzatán VIII. Orbán négysoros latin verse olvasható: Quisquis hic vides / Documentum intellige / Robustae mentis esse / Solidam sapientiam sustinere. Azaz: Te, aki ezt látod, értsd meg a példázatot: erős lelke kell lennie annak, aki a tudomány terhét cipeli.

Úgy bizony, kedves utasaink! Köszönjük, hogy érdeklődésükkel megtisztelték a római Santa Maria sopra Minerva templomát. Látogatásuk következő állomásán, a környező kis utcák egyik éttermének teraszán jó étvágyat kívánok!

Gábor György

Pénz, avagy Mészáros a lelke mindennek

Minden kétséget kizáróan a megalázások közül a legmasszívabb és legütősebb az, amely egyenest a regnáló hatalom felől érkezik.

Az egyetemek „alapítványi formába történt átrendezését”, vagyis hatalom- és ideológiakonformmá való átalakítását, az egyetemi autonómia miszlikbe aprítását és az alapítványok telepakolását gyáva, ám mindenre kapható, a hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló kormánypárti politikussal, a Fidesz-KDNP tizenkét évének egyik leggaládabb, egyben legszámítóbb húzása volt, amelyet az egyetemi világ, néhány törékeny hangtól eltekintve, emelt fővel fogadott el, s tette magát a hatalom kényes csizmájának lábtörlőjévé.

De nincs megállás, ha egyszer egy üzlet beindul!

Legfrissebb hír, hogy öt egyetem máris stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Mészáros Csoporttal.

A pénz nagy úr, s mint köztudott: nincs szaga. Hát, nem kell ehhez jóstehetség, ennek a pénznek lesz szaga. Ordenáré bűze lesz. Kiszellőztethetetlen, áporodott, fertelmes, gyomorforgató bukéja, messziről fog szaglani.

Hallottam olyan egyetemről, ahol már jóval a Mészáros Csoport megjelenése előtt az egyetemnek felkínált pénz ellenében a hatalom benyújtotta „humánpolitikai” elvárásait, amit aztán az egyetem vezetősége szó nélkül, engedelmesen, a legparányibb szégyenérzet nélkül végrehajtott.

Szóval jó kis stratégiai megállapodásnak néznek elibe az egyetemek. Megéri, minden bizonnyal.

És eszembe jut Steve Jobs híres beszéde, amit 2005-ben tartott a Stanford University avatási ünnepségén. Reményeim szerint hasonló beszédet fog tartani nemsokára a Mészáros Csoport hatalmas stratégája, Mészáros Lőrinc is, komolyan bólogató rektoroktól, homlokukat ráncoló egyetemi oktatóktól és hercigen tapsikoló egyetemi hallgatóktól körülvéve.

Steve Jobs első mondatát Mészáros Lőrinc szó szerint megismételheti: „Sosem szereztem diplomát.” De azt is nyugodtan átveheti, hogy „egy garázsban kezdtem.” És milyen zamata lesz annak, ha Steve Jobs után majd Mészáros Lőrinc is elmondja: „Az időtök limitált – ne vesztegessétek azzal, hogy valaki másnak az életét élitek.” És folytathatja tovább Jobs következő mondatával:

„Ne essetek a dogmák csapdájába, ne más emberek gondolkodásából táplálkozzatok.”

A hitelességnek ezen a fokán már nagy lesz a derültség, egyesek csapkodni kezdik a térdüket, s amikor ugyancsak Steve Jobs beszédét idézve azt mondja majd Mészáros Lőrinc, hogy „ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat”, el fog szabadulni a derű, s csupa móka és kacagás tölti majd be az egyetem auláját.

„Maradj éhes, maradj bolond”

– hangzott Steve Jobs utolsó mondata.

Akkor most ezt a mondatot is képzeljük el az egyetemekkel stratégiai megállapodást kötő Mészáros Csoport névadójának szájából.

Csak mondom: már olvastam olyanról, hogy valaki a röhögéstől fulladt meg.

Gábor György

DEMETER, PÁLINKÁS, JOBBIK

Demeter Mártát a parlamenti közvetítésekben egykor mint az MSZP-frakció katonai ügyekkel foglalkozó, egyébként listán bejutott képviselőjét ismertem meg. Aztán egyszer váratlanul kilépett az MSZP-frakcióból, független lett, és az akkor még létező féléves türelmi idő után az LMP-frakcióhoz csatlakozott.

Valamivel később fel is vették tagnak az LMP-be, és egy ideig az LMP női társelnöke is volt. Az előválasztási jelöléskor őt indította az LMP a nyolcadik és kilencedik kerület Körúton kívüli részéből álló budapesti választókerületben, ahol a DK-s jelölt mellett két civil jelölttel is meg kell küzdenie. Egy korábbi kutatás szerint a DK-s jelölt, egy friss kutatás szerint viszont az egyik civil jelölt, Jámbor András áll nyerésre. Azt korábban is tudni lehetett, hogy Demetert a választókerületben a Jobbik is támogatja, most viszont kiderült:

ha bekerül az Országgyűlésbe, nem az LMP, hanem a Jobbik frakciójába ülne be.

Mi történhetett? Alighanem az, hogy úgy látta: az egyéni választókerületben nem túl jók az esélyei, és inkább kaphat bejutó listás helyet a Jobbiktól, mint az LMP-től. A baloldali MSZP-ben indult, majd a zöld, de a politikai tartalmat tekintve szintén baloldali LMP után nem gond számára továbblépni a magát őszintén jobboldalinak mondó, szerintem ma is szélsőjobboldali Jobbikba.

Pálinkás József egyetemi tanárt, egykori fideszes minisztert majd országgyűlési képviselőt, MTA-elnököt majd az Orbán-kormány tudományos kutatásokat finanszírozó hivatalának vezetőjét Orbán ejtette, majd ő némi idő elteltével néhányad magával megalapított egy új jobbközép konzervatív pártot, és csatlakozott az ellenzéki pártszövetséghez.

Akik Pálinkással részt vettek a pártalapításban, sosem voltak fideszesek, korábbi közéleti tevékenységük szerint mind a Fidesszel, mind a szélsőjobbal mindig is szemben álltak.

Pálinkás most kijelentette, hogy ha egyéni választókerületben bejutna az új parlamentbe, de pártjának nem jutna be elég jelöltje saját frakció alakításához, a Jobbik frakciójába ülne be, hiszen a baloldaltól távol áll.

Pálinkás e választásában legalább utal a szövetkező pártok közül kiválasztott párt politikájának irányába. Demeter ilyesmit nem említ. A reménybeli frakciók közötti esetleges választások e két jelölt általi kezelésében számomra az a figyelemre méltó, hogy mennyire könnyűvé tehette számukra a bejelentett döntést az, ahogy a szövetkező ellenzéki pártok politikusainak nyilvános megszólalásaiban mennyire elveszítette szerepét az egyes pártok politikája, annak jellege.

Az egykor a Jobbikkal élesen szembe szegülő politikusok 2018-ban arra jutottak, hogy számtani megfontolásból nem mondhatnak le a Jobbikkal kötendő politikai szövetségről, és ezek után megállapították, hogy az egykor gyakran lenácizott Jobbikot demokratikus pártként kezelik, és ennek legitimálására akként is jellemzik.

Látványos példája volt ennek, ahogy annak idején a borsodi időközi választáson Bíró László támogatása mellett kitartottak azt követően is, hogy annak antiszemita nyilatkozatait a Fidesz előbányászta, s ez folytatódott a szegedi Tóth Péter látványos DK-s kampánytámogatásban is.

Akár meg is érthetjük Demetert és Pálinkást, hogy elhiszik a szövetkező ellenzéki pártoknak, hogy adott esetben baloldaliként vagy konzervatívként jó lelkiismerettel ülhetnek be a Jobbik majdani frakciójába.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK