Kampánybeszéd a templomban, avagy a szekularizációt minden nap gyakorolni kéne

Erősen szuggesztív beszéddel buzdított a Fidesz-KDNP helyi jelöltjének támogatására Németh László, a hódmezővásárhelyi Szentháromság-templom plébánosa a Szent István Király római katolikus templom vasárnapi szentmiséje után. A misére ellátogatók létszámából ítélve akár karácsonyi nagymise is lehetett volna, ám ezen a vasárnapon nem a vallásgyakorlásé volt a főszerep.

Az országgyűlési választások közeledtével egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy mennyire átjárja mindennapi életünket a pártpolitika. Ezek a tapasztalatok szinte sosem előremutató, közösségépítő jellegűek, hanem pontosan a társadalom szétszakadásának illusztrációi. Elég csak Őcsényre gondolnunk, ahol az éveken át békében, egységben működő közösség két táborra szakadt a pártpolitika mentén, majd az incidens egészen a polgármester megfenyegetéséig és kisebb tettlegességig fajult.

Van azonban egy hely, ahol egy szekuláris államban soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad, hogy helyet kapjon a pártpolitika: ez az Isten háza.

A gyakorlatban ez persze nem így működik, az egyházak mindig politizáltak, hazánkban, Magyarországon is. Ennyire deklaráltan viszont ritkán áll ki valaki a hívek elé, mint Németh László tette vasárnap Hódmezővásárhelyen. A “Szavazzanak a Fideszre!” ugyan nem hangzott el szó szerint, viszont a kormány egyháztámogatásának méltatása után a hívek saját lelkiismeretük szerinti szavazásra buzdítása gyakorlatilag ezzel egyenértékűnek tekinthető.

“A második világháború óta a magyar népnek és a magyar egyházaknak, nem csak a katolikus egyháznak, nem volt olyan lehetősége, hogy ilyen támogatást élvezzen, mint a jelenlegi kormány által, amit kap. Az oktatásban, az egészségügyben, szociális téren, könyvkiadásban, és lehetne sorolni. Hódmezővásárhelyen már itt van a pénz a számlán, most kezdjük építeni a kertvárosban a harmadik katolikus templomot”

– mondta egyebek mellett Németh László.

Az esetnek természetesen előzménye is van. Február huszonötödikén időközi polgármester-választást tartanak Hódmezővásárhelyen, az ellenzéki pártok pedig mind a január elején színre lépett Márki-Zay Pétert támogatják. Márki-Zayról^⁠ és a jelöltség bejelentése után az utcájában megjelent térfigyelő kameráról már írtunk korábban, viszont a civilben közgazdászként tevékenykedő családapát azóta állásából is kirúgták. A gyanús körülményeket tetézte, hogy Németh László plébános beállt a fideszes jelölt mögé, majd vasárnap megtartotta hírhedt beszédét.

A pártpolitika destruktivitását talán semmi sem példázza jobban, mint a független jelölt és a plébános kapcsolatának hirtelen változása: nemcsak hogy ismerték egymást, mert Márki-Zay a plébánia világi elnökeként is dolgozott, hanem Németh még külön kezet is rázott vele az elhunyt polgármester, Almási István temetésén.

Most pedig már ott tartunk, hogy

az egyház embere hamis vádaskodással és a nyolcadik parancsolat megszegésével gyanúsítja a nyáj előtt a szintén hívő katolikus férfit, csupán azért, mert az kiábrándult a kormányból, nem tartja összeegyeztethetőnek velük keresztény értékrendjét és változást akar.

Márki-Zay Péter portálunk megkeresésére elmondta, hogy ugyan a kétezres évek elején részt vett olyan misén, ahol a szószéki prédikációból kiderült, hogy a pap a szocialistákkal szimpatizál, de konkrét jelölt támogatására való felhívással ezidáig még egyszer sem találkozott templomban.

A vasárnapi incidens dacára a független jelölt meglepően pozitívan tekint a jövőre. Sokan elmentek a misére és úgy véli, hogy az egyházközsége nagyon nagy számban kiállt mellette. Hangsúlyozta, hogy mellette álltak ki, nem pedig a politikai nézetei mellett, hiszen ez a kiállás nem jelenti azt, hogy rá is fognak szavazni. Ez szerinte a személye melletti és a politika templomba vitele elleni kiállás volt.

“A támadás mögött álló politikai erőknek be kell látniuk, hogy támadásuk sikertelen volt. Remélem a jövőben a templomon kívül hagyják a politikát.”

– nyilatkozta Márki-Zay a Független Hírügynökségnek.

Németh László plébánost többszöri megkeresésre sem tudtuk elérni, annyit viszont tudunk róla, hogy Márki-Zay az atyáért való imára szólított fel hétfő estére Facebook-oldalán.

A plébános atya vasárnapi beszédével kapcsolatban Gábor György vallásfilozófust kérdeztük arról, hogy eddig mennyire volt jelen a politika a templomokban.

A vallástudomány doktora szerint az egyházak mindig politizáltak, viszont ez a mostani eset rendkívül újszerű volt annyiban, hogy

a plébános beárazta a krisztusi tanítást.

Nem azt mondta, hogy támogassák a kormányt, mert közel áll a keresztény tanításhoz, a keresztényi értékekhez, hanem azért szavazzanak rájuk, mert pénzt kapnak tőlük.

“Az első, aki valorizálta a krisztusi tanítást, az Júdás volt: harminc ezüstre árazta be.”

– mondta Gábor György, aki úgy véli, hogy nem ez az, amit egy egyházi embertől elvárna az ember. Szerinte arról kéne beszélnie például, hogy ki tett a legtöbbet a közjóért, az oktatásért, az egészségügyért, ki segítette az elesetteket, nem pedig arról, hogy ki tömte számolatlanul az egyházba az állami pénzeket.

A vallásfilozófus egyébként természetesnek veszi, hogy az egyházak politizálnak. A különböző ügyekben való állásfoglalás egy új vélemény a témában, amely differenciáltabb szemléletet eredményezhet. Az már egy más kérdés Gábor szerint, hogy az egyházak elvihetik-e a politizálást a pártpolitika irányába.

Véleménye szerint egy egyházi személy abszolút pártpolitizálhat, de ehhez két dologgal tisztában kell lennie.

Egyrészt tudomásul kell vennie, hogy ha az egyház nevében politizál, akkor a politika mezejére lép és onnantól kezdve ki van téve támadásoknak, minthogy – értelemszerűen – ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint mindazokra, akik a politika és a politizálás szereplőivé válnak.

Másrészt pedig

számolnia kell azzal, hogy az illető így megosztja a híveket.

Ez súlyos esetben akár egyházszakadáshoz is vezethet, mint például akkor, amikor a protestánsok szerint a katolicizmus a pápai állam politikai szócsövévé vált, elevenítette fel nekünk a protestantizmus születését a vallásfilozófus. Szerinte, amikor az örök értékeket az evilági közvetlen értékek cserélik fel, abban a pillanatban az aktuálpolitika mentén osztják meg a nyájat, de ekkor nem a vallásos hitük, hanem az egyházba vetett hitük fog megrendülni az embereknek.

Gábor György továbbá úgy látja, hogy

Magyarországon egyre kevésbé beszélhetünk szekuláris államról,

Németh Lászlónak pedig végtelenül hálásak lehetünk, hogy vallomással felérő módon tárta fel, mennyire és milyen módon vett részt az állam az egyház és a hitélet támogatásában.

“A szekularizációt minden nap gyakorolni kéne. Hiába van hivatalosan, papíron elválasztva az állam és az egyház, ha nem ez történik a valóságban.”

– vélekedett Gábor, aki szerint csak akkor vehet részt az állam az egyházak finanszírozásában, ha azok közszolgálati funkciót ellátó intézményt, például kórházat vagy iskolát tartanak fent, de az állam nem tehet plusz kedvezményeket, annyit adhat csak nekik, mint mindenki másnak, akik hasonló közfeladatokat látnak el.

“Ez az, amit a Fidesz-KDNP-kormány naponta sért meg.”

– zárta a kialakult helyzet értékelését a filozófus.

(A borítókép illusztráció, az MTI fotójának szerkesztett változata.)