A Jobbik története a kezdetektől összefonódik a Magyar Gárdával, sőt, látványos külsőségei és feltűnést keltő akciói révén, különösen az első időkben a Magyar Gárda volt az ismertebb.
A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó szervezetek voltak. Mindkét szervezet 2007. augusztus 25-én alakult, a Magyar Gárda mozgalom elnöke Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt.
A bíróság 2009. július 2-án ugyan mindkét szervezetet feloszlatta, ám a nemzeti érzelmű ifjú és kevésbé fiatal emberek szomorúsága nem tartott sokáig: 2009. július 25-én gyakorlatilag ugyanazzal a tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom.
A Magyar Gárda egyenruháját Takács Zsuzsa iparművész tervezte. Ő szervezte meg a mellények, sapkák, kendők gyártását is. Amikor a sajtómunkások rákérdeztek, miért éppen a náci egyenruhára emlékeztető, és sokakban rossz érzéseket keltő viseletet választották, Vona Gábor, a Jobbik Magyarország elnöke azt válaszolta: azért, mert nekik ez tetszik.
A Magyar Gárda már a megalakulása előtt sokakban heves tiltakozásokat váltott ki. A nácik egyenruhájára hajazó öltözet valójában provokáció volt az éppen születendőben lévő demokrácia ellen. A Jobbik azzal érvelt, hogy semmi rossz sincs abban, amit képviselnek, ők egyszerűen hagyományőrzők, vagyis honvédsírokat gondoznak, és parlagfüvet irtanak.
A mozgalom nem sokkal a megalakulása után két részre szakadt, a közvélemény és a média nagy része a Kiss Róbert vezette gárdát tekintette „hivatalosnak”.
A Magyar Gárda megalakulása nem titokban, hanem gyakorlatilag a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Ennek ellenére a közjogi méltóságok, élükön Sólyom László köztársasági elnökkel, nem szólaltak meg a politika iránt érdeklődő közvélemény nem elhanyagolható részét foglalkoztató ügyben.
Sólyom László csak két hónappal a Magyar Gárda megalakulása után, a szervezet hírhedt, tatárszentgyörgyi vonulása után szólalt meg először. A köztársasági elnök megkésve bár, de jó beszédet mondott, s egy rövid időre úgy tűnt, hogy sikerült a kedélyeket valamelyest megnyugtatni. Sólyom László ugyanis azt mondta, hogy a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi felvonulása cigányellenes volt.
Ugyanakkor sokakban aggodalmat keltett, hogy miért kellett eddig várnia a köztársaság elnökének? Amikor a Magyar Gárda az avatásakor gyakorlatilag az ablaka alatt masírozott, akkor még nem tudta, hogy mire megy itt ki a játék? Akkor még elhitte a parlagfű irtásáról szóló hazugságot? Hogy e fura maskarába bújtatott vitézek hagyományőrzésre szerveződtek és véradásra? Hogy gátakon pakolják majd a homokzsákot, és vak néniket vezetnek át a másik oldalra?
A Jobbikhoz akkor még igen közelálló Fidesz „szakpolitikusa”, rasszistaügyi szakértője, Balog Zoltán – ma az igen sok feladatot átfogó Emmi minisztere – is elítélte a rasszizmust. Igaz, nem a Magyar Gárdát ítélte el, hanem a rasszizmust.
Sólyom László megszólalása után Vona Gábor arra kérte a köztársasági elnököt, hogy fogadja őt a hivatalában, mert el szeretné neki magyarázni, miért olyan fontos, hogy a többségi társadalom harcoljon a genetikailag kódolt cigánybűnözés ellen.
Sólyom azonban nem fogadta a Jobbik vezetőjét. Aki erre megbántottságában azt találta mondani, hogy a köztársasági elnök nem a Magyar Köztársaság, hanem az Országos Cigány Önkormányzat elnöke.
Sólyom László tehát megszólalt, de későn:
a szellemet már nem lehetett visszaszuszakolni a palackba.
Amikor 2009. szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta a Fővárosi Ítélőtábla döntését, miszerint a Magyar Gárdát végérvényesen betiltották, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a Magyar Gárda alapítója, az ítéletet követően kijelentette: a döntést tudomásul veszik, de nem fogadják el.
Mit jelent ez a mondat? Különösen az első része. Lehet egy döntést nem tudomásul venni? Úgy tenni, mintha meg sem történt volna?
A másik, ami a Jobbik és a Magyar Gárda ismertségét nagyon megnövelte, az a közvélekedés volt, hogy Vona Gábor pártja és a Magyar Gárda jól kezelte a sajtót. Amiben persze lehet igazság, de ennek az éremnek is van egy másik oldala: jelesül az, hogy a sajtó kezelte rosszul a Jobbikot és a Magyar Gárdát.
A közszolgálati televízió reggeli műsora – a Napkeltét különös módon felváltó Ma reggel – például már a bírósági döntést követő napon meghívta a stúdióba Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Nem tudni, milyen szerkesztői elgondolás állt az invitálás hátterében, főként annak fényében volt ez különös, hogy Vona néhány hónappal korábban – igaz, akkor még a Napkelte műsorában, de ugyanezen a csatornán -, Izraelbe küldte az őt kérdező Betlen Jánost.
Az akkor még az Orbán-közeli Széles Gábor magánvagyonából regnáló Echo tévé is meghívta Vonát, és a Fideszhez kötődő Hír TV is gyakran szerepeltette a Jobbik politikusait. (Érdekes, hogy a mostanság a Fidesszel nem éppen baráti viszonyt ápoló Hír TV-ben Vona és a Jobbik ugyancsak gyakori szereplői a csatornának. Igaz, egészen más okból, mint tíz évvel ezelőtt.)
A kereskedelmi tévék hozzáállásán persze nem csodálkozik senki. Az ő szemükben a profit a hitelesség, a bevétel a tisztesség – ha az akkor szélsőségesnek mutatkozó Jobbik által szállított politikai perverziótól remélhették a nagyobb bevételt, azaz attól, hogy egy szélsőséges, néhol náci nézeteket valló pártnak adnak megszólalási lehetőséget, akkor a néző, akinek ez a mutatvány nem a kedvére való, átkapcsol egy másik csatornára.
Az adófizetők pénzéből fizetett közszolgálati tévének azonban már akkor sem volt kötelező szélsőséges nézeteket képviselő pártok és politikusok propagálása. Bőségesen elegendő lett volna a Híradóban közölni a bírósági döntést, röviden és tárgyszerűen beszámolni a tárgyalóteremben történtekről.
A sorozat előző írása itt olvasható.
