Zimbabwe második legnagyobb városa Bulawayo. Innen délre van Gwanda a Beitbridgi határátkelő felé vezető úton Dél-Afrika felé. Gwanda környéke gyönyörű szavannás terület. A föld errefelé rengeteg kincset, köztük aranyat rejt.
Ezen a szavannán éveket töltöttem nyugalomban. Nem jött a NAV, sem a sárga csekkek. Ha ezekről beszéltem volna a helyieknek, nem is értették volna.
Ha húst akartunk, szóltunk kalungának, a vadásznak. Ő összegyűjtötte a falu húsigényét, kiment a kis nyilával, dárdájával és annyi állatot ejtett, amennyire szükség volt. Se többet, se kevesebbet. Mivel hűtőszekrény nem volt, tárolni se lehetett volna, ha többet hoz. Ha meg lett is volna hűtőszekrény, mit kezdtünk volna azzal áram nélkül?
Így éldegéltünk harmóniában a természettel, amikor misszionáriusok jöttek. A fekete népeket maguk köré gyűjtötték, majd meséltek Jézusról és a Bibliáról. Percenként nem feledték kenetteljes hangon a Jesus loves you kifejezést hangoztatni.
Az emberek türelemmel hallgatták a prédikációkat a szeretetről, ami a tanítás alapja és fennen bámulták a magasba emelt Bibliát. Szeretet! Szeretet! Love! Love! Love of Jesus!
Az órákig tartó ájtatosságot az egyik fekete emberke kérdése szakította meg: Miért? Talán most nem is szeretjük egymást?
Ez az egyszerű kérdés mindent felborított.
Nem kell ide térítés, idézetek. Vissza a természetbe és minden a helyére kerül. A szeretet is.
Mihálffy Balázs
