Ismét megtartotta Legyen köztársaság! című rendezvényét az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amely ezúttal természetesen az április 8-i választások jegyében telt. Szakértőket és ellenzéki politikusokat hívtak meg, de a téma ezúttal nem a választási összefogás volt, hanem elsősorban az, hogy mi várható április 8-a után. Az Együtt, az MSZP és a DK megjelent politikusai szerint nem szabad finomkodni a NER lebontásában, az LMP és a Momentum álláspontjába viszont nem fér bele, hogy antidemokratikus eszközökkel állítsák vissza a demokráciát.
Majtényi László jogtudós, korábbi adatvédelmi biztos és az EKINT elnöke azzal vezette fel a rendezvényt, hogy illiberális állam ide vagy oda (szerinte az illiberális demokrácia fogalmi ellentmondás), az április 8-i választásoknak az egyenlőtlen, és a kormánypártoknak jelentősen kedvező feltételek mellett is komoly tétje van. Annál is inkább, hiszen március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesz, ami Majtényi szerint annyit tesz, hogy az állami szerveket még jobban ráuszítja majd ellenfeleire.
A programban szereplő panelbeszélgetésen és az azt követő politikusi vitában azonban nem arról volt szó, hogy mit kell tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy legyen esélye április 8-án, hanem hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen helyzetben megtartott választás, mi a tétje, és az eredménytől függően mit lehet és kell tenni utána, hogy illiberálisból újra liberális demokrácia legyen Magyarország.
Az első beszélgetés résztvevői Demeter Áron emberi jogi szakértő, a politikusi múlttal rendelkező Elek István közíró, illetve Fleck Zoltán jogtudós voltak. A beszélgetést vezető Váradi Júlia először arról kérdezte őket, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen rendszerben megtartott választás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ha egy ilyen erősen a kormánypártok felé lejtő pályán győzni tud az ellenzék, az mindenképpen legitim eredménynek tekinthető. Elek István szerint akármilyen rossz a választási rendszer, van esélye az ellenzéki pártoknak győzni, el lehet zavarni a kormányt. Fleck Zoltán pedig elmondta, hogy alapvetően kétféle jellegű autoriter berendezkedés létezik: az egyikben már nem is tartanak választásokat, viszont ezek kevésbé tartósak, mint azok, ahol egyre formálisabban ugyan, de még tartanak. A választási rendszer megtartása azonban a kormányzó erőnek mindenképpen kockázat, bármennyire is a maguk kénye-kedve szerint alakítják a feltételeket.
A résztvevők ezután sorra vették a különböző választási kimeneteleket, illetve azt, hogy milyen szerepet kaphat a mostani ellenzék attól függően, hogy ki és milyen arányban nyer április 8-án.
Az első, a résztvevők és a hallgatóság által legkedvezőtlenebben tartott esettől indultak: ha ismét kétharmados győzelmet arat a Fidesz-KDNP. A meghívottak szerint ekkor mikroszinten kell erősíteni a társadalmi együttműködést: újra meg kell tanulni szóba állni és együttműködni egymással, és az oktatásnak is nagyon fontos szerepe van, hogy minél többen tisztába kerüljenek a demokratikus intézményrendszerek működésével és az állampolgári jogokkal.
Ha viszont nem lesz meg kormánypártoknak a kétharmados győzelem, akkor Elek István szerint az ellenzéki pártoknak
nagyon gyorsan meg kell találniuk a közös nevezőt, amit eddig elmulasztottak, és ezt fel kell tudni mutatni a választók felé.
Fleck Zoltán szerint ebben az esetben kemény aprómunka következik, konszenzusra kell jutni bizonyos kérdésekben, legfőképpen abban, hogy mit jelent az ellenzéki pártok szerint a demokrácia. A jogtudós szerint ebben az esetben is lenne mozgástere az ellenzéknek, pláne, hogy a Fidesz-KDNP-nek már a nem nagy nyerés is veszteséget jelent az elmúlt két választáshoz képest. Ennek belülről is bomlasztó hatása lehet a fennálló rendszerre.
„Nem logikus a NER, ezért nem stabil”
– mondta Fleck Zoltán. Demeter Áron szerint is az eddig elmulasztott együttműködés lenne a legfontosabb teendő az ellenzék számára, és a meglévő demokratikus eszközök kihasználása, bármennyire is értelmetlennek tűnik például egy parlamenti interpelláció.
Mielőtt az esetleges ellenzéki győzelemre került volna gondolatban a sor, szóba került, hogy választópolgárként mit tehet valaki, ha mindenáron kormányváltást szeretne. Elek István szerint könnyű tájékozódni az egyéni választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltről, és ha a hét közepéig nem tudnak megállapodni a pártok, akkor tovább nem is érdemes várni erre.
Úgy véli, hogy még egy kétharmados ellenzéki győzelemre is van esély, ha 70 százalék fölött van a részvétel, és ha a kevésbé tájékozott állampolgárokhoz is sikerül eljuttatni, hogy az adott körzetben ki tudja legyőzni a Fidesz jelöltjét.
Fleck Zoltán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a Fidesz-KDNP most jobban érzi a választás tétjét, arra is fel kell készülni, hogy dezinformációval vagy akár a választójogi törvénybe ütköző módon is be akarják biztosítani a győzelmet.
Fleck Zoltán úgy gondolja, ha akármilyen arányban is, de ennek ellenére nyer az ellenzék, akkor
fel kell puhítani a rendszert, meg kell kérdőjelezni a hatályos alaptörvényt, és elkezdeni az alkotmányozási folyamatot.
Demeter Áron szerint, ha nincs elegendő közös pont a pártok elképzeléseiben, akkor új választásokat kell kiírni, immár egy igazságosabb rendszerben. Szerinte el kell kerülni a szimbolikus, de valójában nem jól funkcionáló alkotmányozást. Elek István szerint egyszerű többséggel lehetetlen lenne kormányoznia egy ennyire megosztott közösségnek, mint amit az ellenzék képvisel, és nagy lesz a kísértés arra is, hogy valaki lepaktáljon a Fidesszel. Demeter Áron és Elek István szerint egyébként van esély egy ellenzéki közös nevező kialakítására, Fleck Zoltán viszont nem volt biztos benne, hogy az ellenzéki pártok leértek-e már annyira a gödör aljára, hogy felismerjék az ilyesfajta kompromisszum szükségességét.
Szerinte társadalmi nyomás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mert „az nem egy élhető Magyarország, ami az autoriter rendszerbe belerohad”.
Az ezt követő politikusi vitán hasonló kérdések kerültek szóba. Ezt Pikó András vezette, aki két-két percet adott az ellenzéki pártok (DK, Együtt, MSZP-P, LMP, Momentum Mozgalom) képviseletében megjelent résztvevőknek arra, hogy kifejtsék álláspontjukat, majd egy percben lehetett reagálni az elhangzottakra. A politikusoknak nem mindig sikerült a feltett kérdésre válaszolniuk, hanem a jól ismert kommunikációs paneleket, illetve kampányszövegeket vetették be, de azért nyomokban vitát is tartalmazott a vita.
A törésvonal elsősorban a DK-Együtt-MSZP tengely és az LMP-Momentum között alakult ki, bár az MSZP-s Tóth Bertalan igyekezett néha kibékíteni az ellentéteket.
Az első kérdésben azonban konszenzus volt: Pikó András arról faggatta a résztvevőket, hogy ha már mindannyian azt mondják, hogy nincs már demokrácia, felmerült-e pártjuknál a választások bojkottja. Erre mindenki azt mondta, hogy nem, mert egyrészt a választópolgárok felől is érezték az igényt arra, hogy elinduljanak, másrészt pedig minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy leváltsák a kormányt.
Ezután Pikó András felvetette, hogy a parlamenti munka bojkottjára gondoltak-e, amennyiben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. A momentumos Gönczi Gergely szerint ez a lépés értelmetlen lenne, mert senkinek sem tudnák bizonyítani vele, hogy a rendszer nem demokratikus. Hiszen valaki vagy eddig is tudta ezt, ahogy külföldön, például az EU-ban is látják, vagy ha eddig elvakultsága miatt nem vette észre, ezután sem ébredne rá. Emellett szerinte egy ilyen helyzetben is lehet hasznos ellenzéki munkát folytatni. Az LMP képviseletében Ungár Péter helyett megjelent Kanász-Nagy Máté szerint sem kell otthagyni a Parlamentet, mert ez csak zavart okozna az emberek fejében: nem értenék, hogy ha egyszer részt vettek a választáson és bejutottak, akkor miért nem politizálnak. Illetve szerinte is ki kell használni a képviselőséggel járó lehetőségeket. Tóth Bertalan azonban el tud képzelni olyan forgatókönyvet, amikor a demokrácia további leépítése miatt kénytelenek lennének bojkottálni az üléseket. Ugyanezt mondta az Együtt miniszterelnök-jelöltje, Szigetvári Viktor is. Hozzátette,
ha fideszes kétharmad lesz, akkor ők a parlamenti helyüket arra is kihasználnák, hogy az ezt megakadályozni képtelen ellenzéket „üssék”.
A legkevesebb hajlandóságot arra mutatták a jelenlévők, hogy érdemben válaszoljanak arra, mi tennének, ha a Fidesz-KDNP-nek többsége lenne, de nem kétharmados. Az MSZP-s Tóth Benedek szerint ezzel már bevinne az ellenzék egy mélyütést, amit lehetne folytani a 2019-es önkormányzati választásokon, hogy a kormánypártok ne bírjanak ki még egy menetet 2022-ig a ringben. A legtöbben kizártak bármiféle együttműködést a parlamenti munka során a kormánnyal, de az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint konkrét ügyeket kellene nézni, ahogy ők eddig is tették (sokat is bírálta a vitán Szigetvári Viktor az LMP-t azért, mert például az Alkotmánybíróság felállításában segédkezett). Gönczi Gergely szerint pedig akkor lenne a kétharmad és az egyszerű többség között érdemi különbség, ha az ellenzéki pártok ki tudnák vinni az emberek közé a politikát.
Itt kialakult egy kis vita, ugyanis a monentumos Gönczi Gergely úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy konkrétan mit csinálnának ellenzékben, hogy biztosan nem azt, amit az eddigi ellenzék. Ez Szigetvári Viktornak (és a jórészt idősekből álló közönségnek) nagyon nem tetszett. Szigetvári szerint a baloldali képviselők, az LMP-sek és még a Parlamenten kívüli együttes politikusok is minden rendelkezésre álló eszközt kihasználtak eddig is, hogy fellépjenek a kormány politikája ellen. Az MSZP-a Tóth Bertalan erre békítőleg úgy reagált, hogy elismerte a Momentum nolimpiás sikerét, és hozzátette, hogy egymásra van utalva az ellenzék, ezért nyitottnak kell lenni.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha kisebbségbe került a Fidesz, képes lehet-e egy ennyire megosztott ellenzék kormányozni. Gönczi Gergely szerint
egyszerű ellenzéki többség esetén is ki lehet fogni a szelet a Fidesz vitorlájából,
és a pénzcsapok elzárása merőben új helyzetet jelentene a Fidesz stabil holdudvarában. Ugyanezt mondta lényegében Kanász-Nagy Máté is, hozzátéve, hogy az oktatás, az egészségügy és a választási rendszer átalakítása kapcsán már most is sikerült közös platformot kialakítania az ellenzéki pártoknak. Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy a Jobbikkal nem lehet koalíciót kialakítani (és az LMP álláspontjára utalva többször is elmondta, hogy a kormányváltáshoz sem kell a Jobbik), főleg, hogy szerinte az is elképzelhető, hogy Vona Gáborék a Fidesszel egyeznek meg. Szigetvári radikálisabban fogalmazta meg azt, amire a jelenlévő MSZP-s és DK-s politikus is utalt, hogy nem feltétlenül kell kétharmad a kétharmaddal bebetonozott NER visszacsinálására. Szigetvári szerint egy
„feles többség is rendszerváltás”,
és mivel illiberális demokrácia van az országban, a demokrácia visszacsinálásához az illiberális eszközök is megengedhetők, és szerinte ezt a nemzetközi közösség is így látja. A DK-s Varju László is arról beszélt, hogy a NER körülményei között jogállam nem létezik.
Kanász-Nagy Máté szerint viszont csak ördögi körbe kerülnénk, ha a Fidesz eszközeit használva akarnánk leépíteni a Fidesz rendszerét, mert nehezen lehetne visszatalálni egy ilyen pozícióból az alkotmányosság terepére. Az LMP álláspontja az, hogy a feles többség nem jelent elég felhatalmazást a választóktól ahhoz, hogy kétharmados törvényeket csináljanak vissza, és egy ilyen győzelem távolról sem hasonlítható a rendszerváltáshoz. Antidemokratikus eszközök ellen demokratikus eszközök kellenek – mondta, hozzátéve, hogy az új alkotmányról például lehetne népszavazást kiírni. Szigetvári szerint a jogfolytonossággal óvatosan kell bánni, mert le kell váltani a Fidesz által kulcspozícióba ültetett embereket és helyreállítani a demokratikus intézményrendszert. Az alkotmányozás egy következő lépés lehet az új választás után.
„Többet nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy mi vagyunk az úriemberek”
– mondta Tóth Bertalan arról, hogy a nem jogállamot nehéz lebontani jogállami eszközökkel, és a Fideszt soha nem is izgatta, hogy a demokráciát szem előtt tartsa. A DK-s Varju László szerint az igazságosság és a jogbiztonság kérdésében az igazságosság a fontosabb szempont. A momentumos résztvevő viszont inkább Kanász-Nagy álláspontjához csatlakozott: legitim, jogállami eszközökkel kell elkezdeni a rendszer leépítését, eközben pedig szerinte úgyis annyit gyengülne a biztos hátországát vesztett NER, hogy működjön ez a módszer.
A legutolsó kérdéskör az elszámoltatásé volt, amit már többször is érintettek a pártok, és a közönség is nagyon szeretett volna hallani róla, annak ellenére, hogy a vita már kicsúszott az előre meghatározott időkeretből.
Itt nagyjából konszenzus volt abban, hogy a közbeszerzések felülvizsgálata, a kormánypárti politikusok elleni vagyonosodási vizsgálatok elindítása, a korrupciós ügyészség felállítása, illetve az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne fontos.
Az LMP és a Momentum tagjai a széles körű vizsgálatok és a nyilvánosság hívei voltak, illetve azt a jogi eszközt is kihasználnák, amely a törvény betűje szerint ugyan megfelelő, de az erkölcsileg elítélhető szerződések semmissé tételére ad lehetőséget. Kanász-Nagy szerint ugyan csábító lenne akár új büntetőtörvénykönyvi tényállásokkal vagy visszamenőleges hatályú ítéletekkel fellépni a korrupció ellen, de enélkül is van elég eszköz az elszámoltatásra. Tóth Bertalan és Szigetvári Viktor szerint azonban nagyon sok ügyletről már most is lehet tudni, hogy visszaélések történtek, és nem kellene hosszas vizsgálatokkal tölteni az időt. Szigetvári például a legnagyobb fideszközeli oligarchákat vagyonelkobzással is sújtaná. Varju László pedig kifejezetten Polt Péter legfőbb ügyészt említette, akit el kellene küldeni, míg más prominens Fideszhez köthető szereplőket, például Matolcsy Györgyöt pedig bíróság elé állítani.
