Pincér, ma kérnék a kávé mellé egy dupla whiskyt is, kellemetlen dolgokról folyik majd a szó. Kellemetlenekről, ugyanis nézetem szerint a huszonegyedik században a szélsőjobboldalnak semmiféle politikai jogosultsága nincs, ámde a tények nem foglalkoznak az én nézeteimmel, és akkor is van magyar szélsőjobboldal, ha nem lenne szabad léteznie.
Akkor lássuk, mi a helyzet a házuk táján.
A Jobbik sok népmesét olvashatott mostanság, ugyanis eljátszották tegnap az okos lányt, aki jön is, meg nem is, hoz is meg nem is, a párt oszlik is, meg nem is. Lezajlott az a bizonyos kongresszus, amit hetekkel előbb már beharangoztak volt, és amitől döntést várt a nagyközönség a gazdasági csődben lévő párt feloszlásáról vagy megmaradásáról. A döntés megvan, mert vajúdtak a hegyek és csodálatos egeret sikerült szülniük: ha muszáj, oszlanak, ha nem muszáj, nem, de módosították az alapszabályt. Jobb, ha átadom a szót Szilágyi György frakcióvezető-helyettesnek, mert én csak érthetően tudnám elmagyarázni, mire jutott a párt agytrösztje, igazán összebonyolítani ő tudja, ez a hírben a szép:
„A Jobbik megmaradását nevezte a májusi európai parlamenti választás fő tétjének Szilágyi György frakcióvezető-helyettes és szóvivő szombaton, a párt rendkívüli kongresszusát követő sajtótájékoztatón.
Arról beszélt: ha elegendő voksot kapnak, „a Fidesz nem meri betiltani a Jobbikot”, amely jelenleg az ellenzék legerősebb pártja.
A mi célunk csak az lehet, hogy minél több szavazatot kapjunk és ezzel is megroppantsuk a nemzeti együttműködés rendszerét (NER) – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy ebben a küzdelemben az igazság a Jobbik fő ereje és fegyvere, ezért nem tudja őket legyőzni az igazságtalanságot megtestesítő Orbán Viktor és Fidesz. Az igazság és a hősiesség a Jobbik mai lelke – fogalmazott az ellenzéki politikus.
Szavai szerint egy olyan diktatúra ellen küzdenek, amelynek „a zsarolás, a korrupció, a felhalmozott vagyon, az állami szervek kézi irányítása, a saját médiabirodalom adja a fő erejét”. Szilágyi György szerint „Orbán Viktor fél a következményektől és ezért fél a Jobbiktól”, mert ez a párt képes lebontani a NER-t és elszámoltatni annak vezetőit.
Közölte: a tanácskozáson elfogadott alapszabály-módosítás alapján „különösen indokolt esetben”, a pártelnökség írásos jóváhagyásával más – a jövőben létrehozandó – pártba is beléphetnek a Jobbik tagjai. Kérdésre válaszolva jelezte: ezzel csak egy lehetőséget teremtettek meg, hogy „legyen eszköz a kezünkben, hogy tudjunk továbblépni” szükség esetén.
Szilágyi György kérdésre válaszolva közölte: napokon belül kiderül, kapnak-e részletfizetési lehetőséget az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kiszabott szankcióra, amelyet igazságtalannak, törvénytelennek tartanak, de igyekeznek befizetni, ugyanakkor az újabb szankció miatt is nemzetközi jogi fórumhoz fordulnak. Elmondta: arra számítanak, hogy a jövőben sorozatosan megbünteti őket az ÁSZ, függetlenül leadott jelentéseik tartalmától.” (MTI)
Akkor most mi van?
Megpróbálom érthetően elmagyarázni. Szóval, a monstre tartozás megvan, azt nem engedték el, mondjuk az elengedésére nincs is jogi lehetőség. Ha kapnak részletfizetési lehetőséget, marad a párt, ha nem, alapítanak egy másikat, más néven és folytatják, ahol abba sem hagyták, sok ilyen csődeljárást láttunk már. Siratni őket nem érdemes, egyrészt nem viszi el a pártot a cica (a macskaféléknek jó ízlése van), másrészt ne feledjük: ez az a politikai mozgalom, amelyik soha, egyetlen koalíciós felkínálkozást nem fogadott el, hiába vitatkozik róluk a magyar ellenzék színe és java: meg kell értenünk, hogy nem kellünk nekik. Akkor legyen már annyi gerinc bennünk, hogy ők se kelljenek nekünk. Arról már nem is szólva, hogy ez a párt, akármilyen hangzatosan pufogtatja, mekkora hős és mekkora ellenzéki, azért az elmúlt nyolc évben nagyon kevés kivétellel mindig a kormány mellett szavazott, szóval a Jobbik ellenzékisége szabad szemmel nem látható dolog, és szólamok hangoztatásában merül ki. Arról, hogy mennyire népszerűek, hány alapszervezetük, szimpatizánsuk van annyit, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam.
No, meglátjuk, hová lesznek, ez innentől úgyszólván számviteli kérdés. Az biztos, hogy az önjelölt hősök még az egyértelmű döntéstől is fáznak, tehát bátor emberek lehetnek.
De nem csak a Jobbikból áll a magyar szélsőjobb. Ott van például a Mi Hazánk is. No, körülöttük viszont zajlik az élet, egymást érik a hírek, kár, hogy egyik nagyobb butaság, mint a másik. Hogy sorba menjünk: a Mi Hazánk viszont nem ódzkodik az együttműködéstől más pártokkal, bátran belévágnak, neki a közepinek, huj, huj, hajrá – de kikkel kötöttek szövetséget?
A MIÉP-pel és a Független Kisgazdapárttal.
Tessék? Azok még léteznek?
Léteznek, bár nem véletlen, hogy nem sokat tetszettek hallani felőlük, nehéz lehetne ezt a két politikai formációt mostanság széles, népi-nemzeti bázison nyugvó tömegmozgalomnak tekinteni. Sőt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a „gittegylet” kifejezés még hízelgő is lenne rájuk, becsült létszámukat tekintve.
Akkor minek egyáltalán szövetkezni velük? Erre két magyarázat van, az egyiket Toroczkai László mondta el, eszerint:
„Az együttműködés célja, hogy harmadik utat kínáljanak azoknak, akik sem a Fidesszel, sem az egyesült balliberális tömbbel nem tudnak azonosulni. Úgy látják, a magyar nép, a magyar nemzet érdeke, hogy a kétpólusúvá váló politikai rendszerben harmadik pólusként olyan pártszövetséget hozzanak létre, amiben a hasonló eszmeiséget valló történelmi pártok, a MIÉP és a Független Kisgazdapárt (FKGP) is részt vesznek. Ennek nyomán írják alá a magyar haza és nemzet felemelését szolgáló, értékalapú megállapodást, elsőként a MIÉP-pel.” (444)
A másikat én mondom: ezzel jól jár átmenetileg mindhárom fél, ugyanis a közelgő két választáson mindhármuk részvétele legitimálódik (az önkormányzati választásnak van komolyabb tétje számukra) és nem egy, hanem három párttámogatást lehet majd felvenni. Hogy aztán ennek mennyire fog örülni a Jobbik esetében is komoly szerepet játszó Állami Számvevőszék, az a jövő titka – de egyelőre maradjunk Csurka István tételénél, aki a Fészek klub nagy öregjei szerint azt vallotta: „Minden előleget fel kell venni, csak soha nem szabad semmilyen munkát elvégezni!”
Ilyen alapon a Mi Hazánk, a MIÉP és a mostani FKGP valóban méltó a csurkista szellemhez, ugyanis pont erre készülnek.
De van saját törekvése is a Mi Hazánknak. Sokat töprenghettek azon, mi is Magyarország legnagyobb baja, latolgathatták, hol találják a legtöbb gondot, egészségügyben, gazdaságban, míg végül Dúró Dóra a homlokára csapott, és kimondta: az oktatásban. Éspedig az neki a baja az oktatással, hogy szerinte a magyar rendszerben óvodától egyetemig homoszexuális propaganda zajlik. Ezt onnét veszi, hogy tudomására jutott, miszerint egy szegedi középiskolában felvilágosító óra tárgya lett volna ez a szexuális magatartás is. Meg a többi is, de ez a baj.
Ennek alkalmából videót tett közzé a párt (illetve mozgalom) Facebook-oldalán, melyben a kérdés másik nagy szakértőjével, Budaházy Eddával beszélget, ebből szemezgetünk:
„A Mi Hazánk törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésben annak érdekében, hogy az óvodákban és az iskolákban semmiféle homoszexuális propaganda ne jelenhessen meg.”
Rendben, javasolni sok mindent lehet. De vajon elfogadják-e?
„A kormányzat nem mer konfrontálódni ezekkel a különböző homoszexuális lobbikkal olyan mértékben, hogy ezt a tiltást megtegyék. A magam részéről nem számítok arra, hogy a kormánytöbbség támogatni fogja ezt a javaslatot.” (Dúró Dóra)
Hát, ha nem számít rá, minek nyújtja be? Hiányzik a kudarc élménye? Bonyolult lélekkel van dolgunk…
„Mi a normalitás pártján állunk, ezért szeretnénk betiltatni, hogy ezt a propagandát az iskolákban, ahol a gyerekeknek az egészséges fejlődését kellene, hogy biztosítsák, az állam beengedje.”
Nem zavar senkit, hogy ilyen propaganda nem létezik? Nem is propaganda kérdése lenne egyébként. A jelenség maga viszont létezik, és igenis szó kell essen róla az iskolákban. Persze, nem erről szól az oktatás önmagában véve – de hát könyörgöm, Amerikáról is szó esik, azt is tiltsák be, mint jenki propagandát? Holnaptól Kolumbusz nem fedezte fel? (Különben: tényleg nem ő volt).
„Vannak olyan színházi előadások, ahol azonos nemű párok szexuális irányultságú cselekményeket végeznek a színpadon és erről adott esetben a szülő nem is tud.” (Budaházy Edda)
Bizonyára vannak, én magam egyet sem láttam még, de tudomásom szerint (a Magyar Idők anno hadakozott ezen a csatatéren is) ezek kifejezetten felnőtt előadások, korhatárosak.
Mindegy is. Az a lényeg, hogy más bajunk nincs, ez az egyetlen, ám legsúlyosabb, nincs az országban egyéb nyomora devizakárosultaktól hajléktalanokig senkinek, nem omladoznak a kórházak, nem akadozik a gazdaság, nem mennek felfele az árak sem – ez a fő bajunk, semmi más.
No, amíg a magyar szélsőjobboldal ennyire képes, addig nem kell tőlük komolyan tartani.
Politikai szempontból semmiképp.
