Félnek az urak, ezért a pökhendi, arrogáns hang. Még akik idáig a többiekhez képest normálisnak tűntek, ők is olyan bizarr mondatokra vetemednek, amelyektől normális üzemmenetben sugárban hánytak volna.
A legújabb mantra, hogy az LMP azért méri fel a budapesti lakásokat, hogy migránsokat telepítsenek oda.
Agyrém, ők is tudják.
Vagy ott van Lázát János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány évvel ezelőtt még azzal dicsekedett, hogy nem bírja az alkoholt. Most meg pálinkát iszik a gazdákkal, hogy megvédje őket. Valószínűleg meg is ártott neki az ital, különben nem mondta volna vendéglátóinak, hogy ha visszajönnek Gyurcsányék és a komcsik, akkor a gazdák elveszítenek mindent.
Ha akarnánk, sem tudnánk másra gondolni, minthogy a hatalom fél.
Pócs János úgy fél, hogy viccelődik. Ő az a képviselő, aki nemrégiben ráírta egy disznóölés áldozatául esett megperzselt malacra, hogy ő volt a SOROS. A fotón látható emberek jót nevettek rajta. Most azzal viccelődött, hogy Jézus jász volt, mert jászolban született.
Kimegyünk röhögni.
Fazekas Sándor miniszter bogárevéssel fenyegeti a magyarokat, hogyha idejönnek a migránsok, mindenki grillezett skorpiót fog enni. Németh Szilárd, a párt egyik ökle rögtön kontrázott erre a baromságra. Hogy ő kóstolt már rovart és nem ízlett neki.
Nem a politikusok találják ki ezeket a mondatokat, hanem egy kommunikációs stáb segíti őket ebben. Összeírnak egy csomó kapitális baromságot, majd meghirdetik, hogy melyik politikus melyiket hajlandó elmondani.
Ha nincs önként jelentkező, akkor találnak.
Fazekas miniszter imázsának már nem sokat ártott a grillezett skorpiózás, Németh Szilárdról pedig bármelyik Erzsébet-utalvánnyal sújtott nyugdíjas el tudja képzelni, hogy nem ízlik neki a rovar.
A hatalom, különösen a vásárhelyi vész óta, fél. Miközben igyekszik magabiztosnak látszani, rémült tekintettel néz bele a világba, és azt mondja nekünk választópolgároknak: ne nézzetek rám ilyen csúnyán! Attól én mindig megijedek. Pedig, nem szeretek megijedni, mert olyankor mindig úgy nézek ki, mintha félnék.
Én nem félni szeretek, hanem félelmetesnek látszani. Nagynak, hatalmasnak, erősnek. Nem olyannak, ami vagyok, hanem olyannak, ami lenni szeretnék.
Ezt mondja nekünk a berezelt hatalom. És közben, mint a sarokba szorult vadállat, fenyeget.
Egyre többen látják, hogy ez már a végjáték. Ami, tudjuk a sakkból és az életből, sokáig elhúzódhat. De ettől a lényeg nem változik: minden hatalom csak addig félelmetes, ameddig sokan félnek tőle.
